Csináljatok spanyol omlettet. Én leginkább akkor szoktam, amikor a fiaim farkaséhesek, a nap végén. A név csalóka mert ez nem egy feltekert omlett, ez egy serpenyőben sült krumplis tojásos (hagymás) rántotta-lepény. Az benne a különös, hogy hiába csak krumpliból, sóból, tojásból hagymából és olajból készül, az eredmény mégis sokkal jobb mint azt a felsorolt hozzávalók sejtetik.
Kultikus spanyol (katalán) alapétel, (tortillanak hívják) lehet ebéd, tapas, uzsonna, reggeli, piknikétel, eszik melegen, hideg, langyosan, még szendvicsben is. És persze mivel alapétel, itt is rengeteg variációs és szentségtörési lehetőség van. De ti most ezzel ne törődjetek, kövessétek az én módszeremet.
Vegyetek két fej hagymát, pucoljátok meg, szeleteljétek fel, tegyétek egy közepes serpenyőbe kis lángon fonnyadni olivaolajon. (A spanyol világon kívül ezen persze vita van, de ettől spanyol a spanyol omlett, olivaolajjal főzik és punktum – szalonnával mondjuk szépen lehet székelyesíteni, de az más egy másik étel, és most fegyelmezett leszek, és nem kezdek a quichek irányába elkalandozni.) Amíg fonnyad, hámozzatok meg fél-háromnegyed kiló krumplit. Vágjátok fel másfélcentis kockákra. (Érdeklődjétek meg, mennyire éhesek a családtagjaitok, aztán vonjatok vállat, tegyetek hozzá még egy szem krumplit. Biztos, ami biztos.) A hagyma közben megfonnyadt, vegyétek ki a serpenyőből, tegyétek egy keverőtálba. Tegyétek a krumplit a hagyma helyére, löttyintsetek rá egy kis olajat, fedjétek le, hagyjátok sülni-párolódni közepes lángon. Közben törjetek fel hat-nyolc tojást, verjétek fel három csipetnyi sóval, öntsétek rá a hagymára. Némi bűntudattal kezdjétek el keresgélni a szerecsendiót. Meg a reszelőt. Ha megtaláltátok, gondolajtok arra, mennyire megbotránkoznának ezen a purista spanyolok, érveljetek azzal temperamentumosan a képzelt vitában, hogy krumplis ételnek szerecsendió még soha meg nem ártott, aztán reszeljetek egy keveset kéjesen-diadalmasan a krumplira. Ha megpuhult, hagyjátok egy picit pirulni. Keverjetek egyet a tojásos hagymán, egy szép körkörös mozdulattal öntsétek a serpenyőbe. Rázogassátok egy kicsit, hogy szépen eloszoljon, aztán fedjétek le, hagyjátok öt percig sülni. Közben kiáltsatok oda a családtagjaitoknak, hogy jöhetnek teríteni. Amikor az omlett körbe sült de felül kicsit nyálkás, tegyétek át két percre a sütőbe a grill alá, közben örüljetek diadalmasan, hogy nem kell a megfordítással kínlódni. Ha a sütő elromlott, vagy neadjisten nem áll rendelkezésre, akkor csúsztassátok óvatosan és ügyesen egy nagy tányérra, fedőre az omlettet, fedjétek le a megfordított serpenyővel, fohászkodjatok San Lorenzóhoz a szakácsok védőszentjéhez, képzeljétek, hogy bátor spanyol háziasszonyok vagytok és fordítsátok meg egy hirtelen mozdulattal. (Gondoljatok közben arra, hogy ez mozdulat a tatin torta sütésénél is milyen jól fog majd jönni.) Várjatok három percet, közben szólajtok a családtagjaitoknak némileg erélyesebben, hogy most már igazán jöjjenek teríteni, különben nem kapnak vacsorát. Tegyétek az omlettet a szépen megterített asztal közepére, vágjatok belőle derék szelteket, öntsetek rájuk a tányéron még egy kicsit a különleges alkalmakra dédelgetett olivaolajotokból. Egyétek meg. (Képzeljétek Madridba, Barcelonába, Segoviába magatokat.)
#főzés #omlett #spanyol

(Én egyszer ettem Madridban olyan verziót ahol a kész de még forró tortillára nagyon vékony kolbászszeleteket halmoztak, és hagyták kicsit izzadni, ha kerül jó kolbász, előfordul, hogy ezt itthon is leutánozom. Nem szoktam megbánni.)