A Holdn\u0151v\u00e9rek a k\u00ednai gy\u00f6mb\u00e9rt hozz\u00e1k ki utolj\u00e1ra, kicsi porcelenfidzs\u00e1ban teszik a t\u00f6bbi fog\u00e1s mell\u00e9, kedvesen odahajolnak k\u00f6zben a Tr\u00f3n\u00f6r\u00f6k\u00f6sh\u00f6z, bebor\u00edtj\u00e1k frissen mosott hajuk meg a b\u0151r\u00fck illat\u00e1tval, les\u00fct\u00f6tt szemmel mondj\u00e1k, halkan, a suttog\u00e1son csak egy fokkal innen, hogy pik\u00e1ns m\u00e9zes galangalekv\u00e1r citromf\u0171vel meg levendul\u00e1val, mindenk\u00e9ppen k\u00f3stolja hozz\u00e1 a f\u0151\u00e9telhez, mert nagyon sz\u00e9pen kihozza az \u00edzeket.
\n\tA Tr\u00f3n\u00f6r\u00f6k\u00f6s b\u00f3lint, a sz\u00e1juk csillog\u00f3ra r\u00fazsozott l\u00e1gy r\u00f3zsasz\u00ednj\u00e9t n\u00e9zi k\u00f6zben, azt\u00e1n elkezd enni, de arra nagyon vigy\u00e1z, hogy a galang\u00e1ba m\u00e9g v\u00e9letlen\u00fcl se dugja bele a vill\u00e1j\u00e1t, hogy m\u00e9g a k\u00e9se hegy\u00e9t se \u00e9rintse hozz\u00e1.
\n\tA Tr\u00f3n\u00f6r\u00f6k\u00f6s nagyon j\u00f3l tudja, hogy az nem ak\u00e1rmilyen k\u00ednai gy\u00f6mb\u00e9r, a Holdn\u0151v\u00e9rek azt a gy\u00f6keret nem a piacon v\u00e1s\u00e1rolt\u00e1k, hanem egy kisz\u00e1radt f\u0171zfa gy\u00f6kerei k\u00f6z\u00f6tt nevelt\u00e9k, a f\u0171zfa \u00e1gaira sz\u00ednes rongyocsk\u00e1kat csom\u00f3ztak, mindegyikre az \u0151 nev\u00e9t \u00edrt\u00e1k fel fekete hatty\u00fa evez\u0151toll\u00e1val, \u00fagyhogy a gy\u00f6k\u00e9r minden \u00e9jjel azt hallgatta, hogy az \u0151 nev\u00e9t suttogja a meleg d\u00e9li sz\u00e9l. Nagyon j\u00f3l tudja azt is, hogy azt a gy\u00f6keret nem ak\u00e1rmilyen v\u00edzzel \u00f6nt\u00f6zt\u00e9k, hanem csakis azzal, amit a mosd\u00f3t\u00e1lukb\u00f3l gy\u0171jt\u00f6ttek \u00f6ssze, hogy locsol\u00e1s k\u00f6zben mindig r\u00f3la \u00e9nekeltek.
\n\tAzzal is tiszt\u00e1ban van, hogy a gy\u00f6keret holdtalan \u00e9jszak\u00e1n h\u00fazt\u00e1k ki a f\u00f6ldb\u0151l, el\u0151tte m\u00e9hviaszt t\u00f6mtek a f\u00fcl\u00fckbe, azt\u00e1n addig t\u00e1ncoltak mez\u00edtl\u00e1b egym\u00e1sba kapaszkodva a kisz\u00e1radt f\u0171zfa k\u00f6r\u00fcl, am\u00edg egy felh\u0151 el nem takarta v\u00e9gre az esthajnalcsillagot, azt\u00e1n a legnagyobb s\u00f6t\u00e9tben odaszaladtak a f\u00e1hoz, \u00e9s jobb k\u00e9zzel marokra fogt\u00e1k a level\u00e9t, \u00e9s \u00fagy r\u00e1ntott\u00e1k ki a f\u00f6ldb\u0151l, hogy k\u00f6zben az \u0151 titkos becenev\u00e9t \u00fcv\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a torkuk szakadt\u00e1b\u00f3l, \u00fagy, hogy hangjuk \u00f6sszekeveredett a k\u00ednai gy\u00f6mb\u00e9r sikoly\u00e1val. Tudja, hogy er\u0151sen megfogt\u00e1k a verg\u0151d\u0151 \u00e9s sikoltoz\u00f3 gy\u00f6k\u00e9r ny\u00falv\u00e1nyait, \u00e9s bedugt\u00e1k a kancs\u00f3ba, amit el\u0151tte meg\u00f6lt\u00f6ttek m\u00e1kos m\u00e9zes tejjel, a tej eg\u00e9szen felhabzott a galang\u00e1t\u00f3l, azt\u00e1n fortyogva \u00f6rv\u00e9nyleni kezdett, de \u00fagy, hogy ha nem font\u00e1k volna el\u0151re k\u00f6rbe a hajukb\u00f3l font h\u00e1l\u00f3val a kancs\u00f3t, akkor biztos sz\u00e9tvette volna a cserepeket a nagy kavarg\u00e1s, azt\u00e1n a fej\u00fck f\u00f6l\u00e9 emelt\u00e9k, \u00e9s elkezdt\u00e9k lassan k\u00f6rbe forgatni, az \u00f6rv\u00e9nnyel \u00e9ppen ellent\u00e9tes ir\u00e1nyba, \u00e9s addig forgatt\u00e1k am\u00edg tej fortyog\u00e1sa eg\u00e9szen el nem csendesedett.
\n\tTudja, hogy ut\u00e1na a kancs\u00f3t h\u00e1rom h\u00e9tig az \u00e1gyuk alatt tartott\u00e1k, \u00e9s minden nap friss tejet \u00f6nt\u00f6ttek a gy\u00f6k\u00e9rre, \u00e9s mikor a huszonegy nap eltelt, pont akkor hajnalban kapt\u00e1k ki a gy\u00f6keret a tejb\u0151l, amikor megjelent a hegyek m\u00f6g\u00f6tt a napkorong fels\u0151 sz\u00e9le, \u00e9s gyorsan kereszt\u00fclsz\u00fart\u00e1k egy izz\u00f3 vast\u0171vel, \u00e9s gyorsan megh\u00e1mozt\u00e1k egy fekete csontk\u00e9ssel, \u00e9s gyorsan lereszelt\u00e9k egy c\u00e1pab\u0151r reszel\u0151n, \u00fagyhogy mire eg\u00e9szen felj\u00f6tt a nap, m\u00e1r k\u00e9szen is voltak vele, m\u00e1r meg is locsolt\u00e1k az ujjuk k\u00f6z\u00f6tt facsart z\u00f6ldcitrom lev\u00e9vel, m\u00e1r \u00f6ssze is kevert\u00e9k kipergetett vadm\u00e9zzel, azt\u00e1n bek\u00f6t\u00f6tt szemmel kavargatt\u00e1k \u00e9s \u00fagy f\u0151zt\u00e9k, \u00e9s \u00fagy sz\u00f3rt\u00e1k bele citromf\u00fcvet \u00e9s a levendul\u00e1t.
\n\tA Tr\u00f3n\u00f6r\u00f6k\u00f6s ezt mind tudja, mert a tan\u00e1csad\u00f3ja m\u00e1r hetekkel a vacsora el\u0151tt elmes\u00e9lte neki az eg\u00e9szet, m\u00e9g miel\u0151tt azt tan\u00e1csolta volna neki, hogy \u00f3vakodjon a k\u00ednai gy\u00f6mb\u00e9rt\u0151l.
\n\tA Tr\u00f3n\u00f6r\u00f6k\u00f6s lassan eszik, v\u00e9gigk\u00f3stolja mind a p\u00f3kh\u00e1l\u00f3n\u00e1l is finomabb porcel\u00e1ncs\u00e9sz\u00e9kben \u00e9rkez\u0151 fog\u00e1sokat, de v\u00e9gig csak a k\u00ednai gy\u00f6mb\u00e9rre gondol. A tan\u00e1csad\u00f3 \u00e9ppen csak a legfontosabb k\u00e9rd\u00e9sre nem tudott v\u00e1laszolni, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nne vele, ha belek\u00f3stolna. A Tr\u00f3n\u00f6r\u00f6k\u00f6s a hajb\u00f3kol\u00f3 tan\u00e1csad\u00f3 aggodalomt\u00f3l r\u00e1ncos homlok\u00e1ra gondol, az r\u00e9m\u00fclt arc\u00e1ra, elfintorodik, csak az\u00e9rt is beled\u00f6fi a kanal\u00e1t a lekv\u00e1rba, azt\u00e1n gyorsan, m\u00e9g miel\u0151tt meggondolhatn\u00e1 mag\u00e1t, a sz\u00e1j\u00e1hoz emeli. <\/p>\n
A f\u0151z\u00e9s \u00e9s a cs\u00e1b\u00edt\u00e1s sokszor \u00f6sszefon\u00f3dik az \u00edr\u00e1saimban. Ebben a t\u00e1rc\u00e1ban mindez eg\u00e9szen barokkosan-misztikusan-szenzu\u00e1lisan t\u00f6rt\u00e9nik meg, \u00e9lveztem, hogy egy kicsit r\u00e1j\u00e1tszhatok a keleti ornamentki\u00e1ra. A Stahl magazinban jelent meg p\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151tt.<\/p><\/blockquote>\n
\n