Azzal \u00e9bredek, hogy h\u00e1t ez a nap is elj\u00f6tt, \u00f6ner\u0151b\u0151l lettem hatvan \u00e9ves, vagyis hatvan \u00e9ves lettem \u00f6ner\u0151b\u0151l, Gitti ezt nem \u00e9rti, vagy \u00fagy csin\u00e1l mintha nem, a n\u0151k m\u00e1sk\u00e9p vannak ezzel, a kerek sz\u00e1mokt\u00f3l m\u00e9gjobban f\u00e9lnek. Hatvan vagyok, gondolom, \u00e9s egy villan\u00e1snyira azt \u00e9rezem, hogy minden j\u00f3l van, minden j\u00f3l van \u00fagy ahogy van, s\u0151t tov\u00e1bb megyek, minden olyan aminek lennie kell, minden maradjon csak \u00fagy, ahogy van, megengedem.
\nDe m\u00e1r ahogy ezt gondolom is tudom, hogy nem, m\u00e9gsem, nincsen \u00fagy, mert a p\u00e1rn\u00e1m alatt cs\u00f6r\u00f6g \u00e9s vibr\u00e1l, szakszofonozva cs\u00f6r\u00f6g \u00e9s vibr\u00e1l valami, hangosan mint egy eg\u00e9sz zenekar, \u00fagy sz\u00f3l, mint amikor D\u00e9s el\u0151d\u0151lve eg\u00e9szen v\u00f6r\u00f6s fejjel f\u00fajja, csak ann\u00e1l is hangosabban, zeng bele az eg\u00e9sz \u00e1gy.
\nFelkapom a p\u00e1rn\u00e1t, hogy \u00e9n most m\u00edszl\u00e9kre szaggatom, \u00e9s bev\u00e1gom a sarokba, \u00e9s k\u00f6zben m\u00e1r haragv\u00f3an ny\u00edlik a sz\u00e1m, hogy azt ki\u00e1ltsam, hogy azt ord\u00edtsam, hogy Gitti \u00e9des galambom, ez mi a kisfaszom, mond m\u00e1r meg, h\u00e1t \u00edgy kell \u00e9breszteni az embert a sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1n, h\u00e1t angyalom amikor te volt\u00e1l \u00f6tven nem eml\u00e9kszel, hogy \u00e9n hogy k\u00f6lt\u00f6gettelek, milyen gondos szeretettel, bet\u00f6lt\u00f6ttem el\u0151re a k\u00e1v\u00e9f\u0151z\u0151t, hogy neked m\u00e1r csak a gombot kelljen megnyomni, \u00e9desem.
\nMegragadom a p\u00e1rn\u00e1t, a fejem f\u00f6l\u00e9 emelem, \u00e9s szak\u00edtan\u00e1m, hogy sz\u00e1lljanak csak mindenfele a pih\u00e9k, kapjon bel\u00e9j\u00fck a f\u00e9lig nyitott franciaablakon \u00e1tf\u00faj\u00f3 kerti sz\u00e9l, de akkor l\u00e1tom \u00e1m, hogy a p\u00e1rna alatt egy telefon van, egy \u00e1jfon, olyan amilyennel Sz\u00fcts szok f\u00e9nyk\u00e9pezni \u00fajabban, na ett\u0151l azt\u00e1n m\u00e9g d\u00fch\u00f6sebb leszek, megmondtam m\u00e1r mindenkinek ezerszer, hogy nekem azt\u00e1n nem kell telefon, erre most aj\u00e1nd\u00e9kba akarj\u00e1k adni, ez csak Marcell lehetett, az k\u00e9pes ilyenekre, nem \u00e9deseim, ebb\u0151l nem esztek, nem fogtok a mindj\u00e1rt a sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1n kibaszni \u00e9desap\u00e1tokkal, ny\u00falok, hogy megfogjam, m\u00e9g feljebb gerjed bennem a harag, most m\u00e1r azt\u00e1n t\u00e9nyleg \u00fcv\u00f6lteni fogok, futballp\u00e1ly\u00e1san, artikul\u00e1latlanul, de akkor egyszercsak l\u00e1tom, hogy a kijelz\u0151n egy sz\u00f6veg vibr\u00e1l, ott g\u00f6r\u00f6g rajta, mester kuss!, ne sz\u00f3ljon senkinek, hopp\u00e1 gondolom, hopp\u00e1, a sz\u00f6veg tov\u00e1bb g\u00f6r\u00f6g, mester vegye m\u00e1r fel!, na nem azt m\u00e1r nem, elmentek a b\u00e1natos pics\u00e1ba, a kibasz\u00e1snak is van hat\u00e1ra, tisztelj\u00e9tek m\u00e1r ennyire \u00e9desap\u00e1tokat, de akkor a kijelz\u0151r\u0151l elt\u0171nik a felirat, megjelenik rajta egy f\u00e9nyk\u00e9p.
\nFeh\u00e9r-fekete, lassan fakul el\u0151, ketten vannak rajta, ez egyik Pusk\u00e1s, egy kis k\u00f6ly\u00f6k \u00e1ll mellette, Pusk\u00e1s keze a k\u00f6ly\u00f6k v\u00e1ll\u00e1n, a k\u00f6ly\u00f6k h\u00e9t \u00e9ves lehet, vigyorog, el\u0151l egy metsz\u0151foga hi\u00e1nyzik, a k\u00f6ly\u00f6k egy labd\u00e1t fog, Pusk\u00e1s arc\u00e1n v\u00e9gtelen \u00e9s rem\u00e9nytelen szomor\u00fas\u00e1g, egy megt\u00f6rt ember, tudom a k\u00e9p mikor k\u00e9sz\u00fclt, \u00f6tvenn\u00e9gyben, dobban egyet a sz\u00edvem, mint egy l\u00f3r\u00fag\u00e1s akkor\u00e1t. A sz\u00e1m kisz\u00e1rad, a kezem meg mozdul, ny\u00fal a telefon ut\u00e1n, a f\u00fclemhez emelem, m\u00e9g mindig szakszofonozik, majdnem megs\u00fcket\u00fcl\u00f6k, nem tudom mit kell csin\u00e1lni vele, de igen tudom, r\u00e1nyomom az ujjam a kijelz\u0151re, v\u00e9gre csend lesz, m\u00e9g midig ott z\u00fag a f\u00fclemben a szakszofon. Azt\u00e1n megsz\u00f3lal egy hang, egy reszel\u0151s, \u00f6reg hang, olyan mintha egy gramafonlemez volna, mester, maga az? Megsz\u00f3lalok, csak annyit mondok, \u00e9n, a hang szinte s\u00f3hajtva puh\u00e1n azt recsegi a f\u00fclembe, hogy mester j\u00f6jj\u00f6n ki a Dunapartra, ne sz\u00f3ljon senkinek.
\nA telefon elhallgat, els\u00f6t\u00e9t\u00fcl, fogom, n\u00e9zem, egy undok kis fekete t\u00e9glalap, egy gonosz zsebt\u00fck\u00f6r, l\u00e1tom benne az arcom, a hajam csapzott, megizzadtam, beleizzadtam ebbe a besz\u00e9lget\u00e9sbe.
\nAz els\u0151 gondolatom, hogy nem, nem megyek, pontosabban megy a faszom, de azt\u00e1n m\u00e9gis fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6m, mondom Gittinek, hogy megyek futni, \u0151 erre semmit, ismeri, s\u0151t meg\u00e9rt\u0151en viseli a sz\u00fclet\u00e9snapi nagy fogadkoz\u00e1saimat, de pont k\u00e9sz lett a l\u00e1gytoj\u00e1s, csak ennyit mond, \u00e9n meg azt neki, hogy majd megeszem ut\u00e1na, hidegen P\u00e9ter? ki\u00e1ltja ut\u00e1nam, nem n\u00e9zek vissza, futok a Duna fel\u00e9.
\nAlig zih\u00e1lok, mire le\u00e9rek. A parton egy kerekessz\u00e9k, benne egy \u00f6regember, m\u00f6g\u00f6tte egy ballonkab\u00e1tos f\u00e9rfi, engem v\u00e1rnak. Odamegyek, a ballonkab\u00e1tos fel\u00e9m ny\u00fajtja a kez\u00e9t, sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl beleteszem a telefont. A ballonkab\u00e1tos zsebre teszi. Nem sz\u00f3l. A v\u00edz fel\u00e9 ford\u00edtja a kerekessz\u00e9ket. Az \u00f6reg megsz\u00f3lal, j\u00f6jj\u00f6n ide Mester.
\nOdamegyek. Az \u00f6reg \u00f6l\u00e9ben egy n\u00e1jlonzacsk\u00f3, r\u00e9gi, centurm\u00e1ruh\u00e1zas, a form\u00e1j\u00e1b\u00f3l tudom, mi van benne, nem lehet, gondolom a mellkasomban megint a l\u00f3rug\u00e1s.
\nAz \u00f6reg megsz\u00f3lal, az a fi\u00fa azon k\u00e9pen \u00e9n vagyok, mondja, a hangja \u00e9l\u0151ben is mint a gramafon. N\u00e9zem, mintha az ap\u00e1m lenne, a fejem sz\u00e1mol, csak h\u00e1rom \u00e9vvel \u00f6regebb n\u00e1lam, ez nem lehet, az \u00f6reg kital\u00e1lja mit gondolok, r\u00e1k, mondja, nem az\u00e9rt hivtam ide mag\u00e1t, hanem egy sz\u00edvess\u00e9get akarok k\u00e9rni mag\u00e1t\u00f3l, remeg\u0151 k\u00e9zzel el\u0151vesz a zacsk\u00f3b\u00f3l egy labd\u00e1t, n\u00e9zem, s\u00e1rga, f\u0171z\u0151s labda, a hurk\u00e1k sz\u00e9l\u00e9n a varr\u00e1sn\u00e1l foszlik a b\u0151r, az \u00f6reg fel\u00e9m ford\u00edtja, a s\u00e1rga b\u0151r\u00f6n a fekete felirat, SWISS WORLD-CHAMPION MATTCHBALL f\u00f6l\u00f6tte a sv\u00e1jci kereszt, ez az tudom, hogy ez az. Az \u00f6reg fel\u00e9m tartja. Fogja meg mondja. Nem merem megfogni, m\u00e9gis megfogom. Nem gondolok semmire, a Dun\u00e1t n\u00e9zem. Er\u0151s a Duna, folyik. Nevek p\u00f6r\u00f6gnek a fejemben, nevek \u00e9s helyzetek, cselek, becs\u00fasz\u00e1sok.
\nAz \u00f6reg k\u00f6zben recsegve besz\u00e9lni kezd, hogy az apja a tatab\u00e1nyai edz\u0151t\u00e1bor gondnoka volt, \u00e9s segitett Pusk\u00e1snak eldugni a szajr\u00e9t amit hoztak, \u00e9s \u00fagy, \u00e9s az\u00e9rt, nem figyelek oda, nem akarom hallani, a labda forr\u00f3, \u00e9geti a tenyerem. Az \u00f6reg azt mondta, Pusk\u00e1s azt k\u00e9rte t\u0151le, ha elj\u00f6n az id\u0151, dobja be a labd\u00e1t a Dun\u00e1ba. A vizet n\u00e9zem, hallom hogy az \u00f6reg megint megsz\u00f3lal, \u00e9lesebb a hangja, elsz\u00e1ntabb, azt mondja, ismerte \u00e9desap\u00e1mat, engem csak k\u00e9pen l\u00e1tott, de pont ilyennek k\u00e9pzelt. Azt mondja, hogy ugye tudom, mit kell tennem, nekem kell megtennem, mert \u0151 nem tudja, nekem kell, helyette megtennem.
\nNem mondok semmit, tudom, hogy mit kell tennem. Azt gondolom, hogy nem, azt\u00e1n azt, hogy nem sz\u00e1m\u00edt. Azt\u00e1n azt, hogy de, igenis sz\u00e1m\u00edt. Leteszem a labd\u00e1t a f\u00f6ldre, a sv\u00e1jci keresztel felfele, h\u00e1tral\u00e9pek h\u00e1rmat, nekifutok, Papi, gondolom Papi.
\nA labda sz\u00e1ll a v\u00edz f\u00f6l\u00f6tt, benne van minden, benne a sz\u00edvem, ott dobog, benne a hatvan \u00e9vem, a labda a v\u00edzbe \u00e9r, g\u00f3l, gondlom, g\u00f3l, az \u00f6regre n\u00e9zek, az arca k\u00f6nnyes, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m mester mondja, a fia zsebkend\u0151t ad a kez\u00e9be, elfordulok, futok hazafele. Swiss world-champion matchball gondolom k\u00f6zben, \u00e9rzem a r\u00fcszt\u00f6mben a s\u00faly\u00e1t, minden l\u00e9p\u00e9sn\u00e9l \u00e9rzem a r\u00fcszt\u00f6mben az eg\u00e9szet.
\n\tD\u00e9lut\u00e1n nagy \u00fcnneps\u00e9g, a PIM tele bar\u00e1tokkal, n\u00e9zem \u0151ket, szeretnek, szeretem \u0151ket, az els\u0151 sorban \u00fcltetnek, a r\u00fcszt\u00f6m bizsereg.
\nG\u00e9za besz\u00e9l azt mondja kis kult\u00farm\u0171sor, kicsit izgulok, nyugodt izgul\u00e1ssal, hogy ez milyen lesz, ezek vagy nagyon j\u00f3k vagy nagyon rosszak szoktak lenni, a labd\u00e1ra gondolok, ez csak j\u00f3 lehet, j\u00f3 lesz. J\u00f3 is. Senki se alibizza el, mindenki fut rendesen ahogy b\u00edr, dolgoznak, j\u00f3 csapat. G\u00e9za izgul meg van hatva, olyan mint egy kapus a tizenegyes el\u0151tt, nem tudja merre is k\u00e9ne ugrania, sz\u00e9pen besz\u00e9l, azt\u00e1n a hard days night j\u00f6n, Wernitzer Juli h\u00edreket olvas, megtudom, hogy most mi van, megint monog\u00e1m a t\u00fazok, zene, S\u00e1ry Laci odaad\u00f3 m\u00e9ly komolys\u00e1ggal tud tapsolni, j\u00f3 n\u00e9zni \u0151ket. Dragom\u00e1n mond k\u00f6sz\u00f6nt\u0151t, lehajtott fejjel elsz\u00e1ntan cselezget, Joyce-ozik, alig hadar. Mindenki j\u00f3, Luk\u00e1cs sz\u00ednpad n\u00e9lk\u00fcl is megcsin\u00e1lja a Rubens monol\u00f3got, par\u00e1d\u00e9zik, Csom\u00f3s Mari a 204. mondat v\u00e9g\u00e9re eg\u00e9szen meghal, ha nem \u00e9n \u00edrtam volna a sz\u00edvem szakadna bele, \u00edgy is majdnem, igyekszem az\u00e9rt nem el\u00e9rz\u00e9keny\u00fclni. D\u00e9s el\u0151red\u0151lve v\u00f6r\u00f6s fejjel j\u00e1tszik, zeng t\u0151le a terem, az ablakok remegnek, a hang kem\u00e9nyen a r\u00fcszt\u00f6mnek csap\u00f3dik, felk\u00faszik a t\u00e9rdemig.
\nTorta is van, azt \u00edrja rajta \u00e9des P\u00e9ter, most m\u00e1r tudom hogy hatvan gyerty\u00e1t elf\u00fajni kutyaneh\u00e9z, az\u00e9rt elf\u00fajom.
\n\t\u00d6ner\u0151b\u0151l lettem hatvan \u00e9ves, azt hiszem ez \u00edgy van j\u00f3l. A labd\u00e1ra gondolok, rajta Pusk\u00e1s l\u00e1bnyom\u00e1ra, Swiss world-champion matchball, \u00faszik lefele a Dun\u00e1n, hol lehet most, a fejem sz\u00e1molni kezd, Budapestt\u0151l Vukov\u00e1rig a Duna foly\u00e1si sebess\u00e9ge m\u00e1sodpercenk\u00e9nt nullaeg\u00e9sznyolcvan m\u00e9ter, f\u00e9lkilenckor r\u00fagtam bele a Dun\u00e1ba, az \u00f3r\u00e1mra n\u00e9zek, most f\u00e9l nyolc, tiznegyszerh\u00e1romezerhatsz\u00e1zszernullaeg\u00e9sznyolcosztvaezerrel az durv\u00e1n harmincegy \u00e9s f\u00e9l kilom\u00e9ter, m\u00e9g T\u00f6k\u00f6ln\u00e9l sincs, h\u00e1t eltart majd egy darabig mire le\u00e9r a Fekete Tengerig.<\/p>\n