{"id":1199,"date":"2010-04-14T09:53:05","date_gmt":"2010-04-14T07:53:05","guid":{"rendered":"http:\/\/gyorgydragoman.com\/?p=1199"},"modified":"2016-04-14T08:30:43","modified_gmt":"2016-04-14T06:30:43","slug":"dragoman-gyorgy-bevezetes-a-szepirodalomba-esterhazy-peter-hatvanadik-szuletesnapjara","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/?p=1199","title":{"rendered":"Dragom\u00e1n Gy\u00f6rgy: Bevezet\u00e9s a sz\u00e9pirodalomba \u2013 Esterh\u00e1zy P\u00e9ter hatvanadik sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra"},"content":{"rendered":"

\"Itt<\/a>
Itt meg \u00e9n vezetem be EP-t \u00e9s Gittit a vinetta pucol\u00e1sba. (Doris Grub felv\u00e9tele, k\u00e9sz\u00fclt Steinzban, 2008 nyar\u00e1n.)<\/figcaption><\/figure>Gyerekkoromban, m\u00e9g Marosv\u00e1s\u00e1rhelyen egy \u00e9jszaka arra \u00e9bredtem, hogy \u00e9desap\u00e1m az Egri csillagokat olvassa fel \u00e9desany\u00e1mnak, de k\u00f6zben szinte fulladozik a nevet\u00e9st\u0151l, \u00e9s \u00e9desany\u00e1m is nagyon nevet, s\u0151t nem nevetnek, hanem ink\u00e1bb r\u00f6h\u00f6gnek, k\u00f6zben \u00e9desap\u00e1m olyanokat mond, hogy ez mekkora marhas\u00e1g, de ezt is \u00fagy, a r\u00f6h\u00f6g\u00e9st\u0151l fuldokolva, hogy azonnal elhittem neki, ott az emeletes \u00e1gyam tetej\u00e9n, hogy t\u00e9nyleg, az csak egy iszonyatosan j\u00f3pofa marhas\u00e1g lehet, vagy valami marhas\u00e1g-f\u00e9le, de k\u00f6zben az eg\u00e9sz val\u00f3sz\u00edn\u0171tlen\u00fcl \u00e9s m\u00e9lyen val\u00f3s\u00e1gosan \u00e1lomszer\u0171 volt, mert tudtam, hogy ezt csak \u00e1lmodhatom, mert az Egri csillagokban nincsenek elvt\u00e1rsak, hanem csak \u00f6sszefolyt \u00e1lmomban az Egy igaz emberrel, meg A negyedik akad\u00e1llyal, meg A v\u00f6r\u00f6s v\u00e1llp\u00e1ntokkal, amiket akkoriban k\u00ednomban de m\u00e9gis \u00e9lvezettel olvastam, de \u00e9desap\u00e1m \u00e9s \u00e9desany\u00e1m \u00f6sszefoly\u00f3 r\u00f6h\u00f6g\u00e9se olyan \u00e9lesen \u00e9s tiszt\u00e1n hallatszott be az \u00e1gyamba, hogy tudtam, hogy m\u00e9gse lehet eg\u00e9szen \u00e1lom, vagy ha \u00e1lom, akkor abba a fajt\u00e1ba tartozik, amir\u0151l k\u00e9s\u0151bb soha t\u00f6bbet nem tudjuk eld\u00f6nteni, hogy megt\u00f6rt\u00e9nt-e t\u00e9nyleg vagy nem, (z\u00e1r\u00f3jel ny\u00edlik) \u00e9n egyszer nem sokkal ezel\u0151tt az eset el\u0151tt, azt \u00e1lmodtam p\u00e9ld\u00e1ul, hogy a fi\u00fak a blokkb\u00f3l mind felj\u00f6ttek hozz\u00e1nk a negyedikre, \u00e9s kinyitott\u00e1k az ablakokat, \u00e9s kim\u00e1szt\u00e1k a blokk k\u00fcls\u0151 fal\u00e1ra, \u00e9s az ablakp\u00e1rk\u00e1nyr\u00f3l az erk\u00e9lyre ugr\u00e1ltak, \u00e9s azt\u00e1n a mi erk\u00e9ly\u00fcnkr\u0151l le az alattunk lev\u0151re, \u00e9s onnan meg felszaladtak a falon eg\u00e9sz a blokktetej\u00e9ig, \u00e9s azt\u00e1n amikor ez az \u00e1lom eszembe jutott, akkor biztos voltam benne, hogy t\u00e9nyleg megt\u00f6rt\u00e9nt, annyira biztos, hogy kimentem az erk\u00e9lyre, \u00e9s kihajoltam, \u00e9s a blokk fal\u00e1n keresni kezdtem a fi\u00fak teniszcip\u0151j\u00e9nek a s\u00e1ros talpnyom\u00e1t, de persze hi\u00e1ba, nem volt ott semmi a vakolatba kevert apr\u00f3 csill\u00e1mpalaszemcs\u00e9ken k\u00edv\u00fcl (z\u00e1r\u00f3jel bez\u00e1rva) \u00e9s m\u00e1snap azt\u00e1n ugyan\u00fagy kezdtem keresni azt a m\u00e1sik Egri csillagokat azt az elvt\u00e1rsaz\u00f3sat, amin \u00e9desany\u00e1m \u00e9s \u00e9desap\u00e1m \u00fagy r\u00f6h\u00f6gtek, \u00e9s persze nem tal\u00e1ltam, pedig megn\u00e9ztem mindenhol, \u00e9s most m\u00e1r tudom is, hogy ott volt \u00e9desap\u00e1m fej\u00e9n\u00e9l a k\u00f6nyvkupacon, mindj\u00e1rt az Avram Bogatiron, csak bor\u00edt\u00f3ja t\u00fal r\u00f3zsasz\u00edn volt, meg a c\u00edme se tetszett, meg alc\u00edme is volt, \u00e9s \u00e9n m\u00e1r akkoriban is nagyon gyanakodtam az olyan k\u00f6nyvekre amiknek alc\u00edme is volt, pl\u00e1ne z\u00e1r\u00f3jelbe, r\u00e1ad\u00e1sul angolul se tudtam el\u00e9gg\u00e9, hogy \u00e9szrevegyem a kissreg\u00e9nyt, meg am\u00fagy is, egy essel t\u00f6bb vagy kevesebb nekem sose sz\u00e1m\u00edtott, \u00e9s a kiss mint olyan akkor m\u00e9g nem is igen \u00e9rdekelt. A szerz\u0151je az meg egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rdekelt, azt azt hiszem el se olvastam, akkoriban a k\u00f6nyveknek csak c\u00edm\u0171k volt, csak a c\u00edm\u00fck sz\u00e1m\u00edtott.
\n\u00cdgy tal\u00e1lkoztam el\u0151sz\u00f6r Esterh\u00e1zy P\u00e9ter munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1val, vagyis \u00edgy nem tal\u00e1lkoztam vele, \u00edgy ker\u00fcltem el, \u00e9s azt\u00e1n amikor kiv\u00e1ndoroltunk \u00e9s a k\u00f6nyveinket v\u00e1logattuk, hogy mit fogunk eladni \u00e9s mit fogunk elhozni, akkor tal\u00e1ltam meg megint a kissreg\u00e9nyt, \u00e9s akkor egyszerre eszembe jutott az az \u00e1lom, \u00e9s hirtelen val\u00f3s\u00e1gg\u00e1 v\u00e1ltozott, de persze \u00fagy, hogy ett\u0151l egy\u00e1ltal\u00e1n nem lett kev\u00e9sb\u00e9 \u00e1lomszer\u0171bb.
\nAkkor m\u00e1r t\u00fal voltam az els\u0151 novell\u00e1imon, \u00edr\u00f3 akartam lenni, \u00e9s azt hiszem a Termel\u00e9si reg\u00e9nyb\u0151l kezdtem el megtanulni, hogy l\u00e9tezik olyasmi hogy sz\u00f6veg, \u00e9s azt is, hogy a szavakkal \u00e9s a nyelvekkel j\u00e1tszani is lehet is \u00e9s kell is, \u00e9s a j\u00e1t\u00e9k komoly, nagyon komoly, \u00e9letvesz\u00e9lyes, s\u0151t mag\u00e1t a l\u00e9tez\u00e9st is vesz\u00e9lybe sodorja. Persze erre nem j\u00f6ttem r\u00e1 mindj\u00e1rt ott helyben a k\u00f6nyvkupacok k\u00f6z\u00f6tt \u00fclve, \u00e9s a Termel\u00e9si reg\u00e9nybe feledkezve.
\nAzt\u00e1n Magyarorsz\u00e1gra ker\u00fclt\u00fcnk, Szombathelyen az egyik els\u0151 k\u00f6nyv amit megvettem magamnak, a Bevezet\u00e9s a sz\u00e9pirodalomba volt. B\u00e1tor fi\u00fa voltam, r\u00e1k\u00f6lt\u00f6ttem nyolcvan forintot a k\u00e9tsz\u00e1z forintnyi zsebp\u00e9nzemb\u0151l, \u00e9s nekifek\u00fcdtem, mert pont oda v\u00e1gytam bevezetve lennie, oda be, a sz\u00e9pirodalom belsej\u00e9be. (Z\u00e1r\u00f3jel ny\u00edlik.) Lehet, hogy a b\u00e1tors\u00e1g nem a legjobb sz\u00f3, tal\u00e1n ink\u00e1bb a vakmer\u0151s\u00e9g volna helyes kifejez\u00e9s, ennek illusztr\u00e1l\u00e1s\u00e1ra elmondan\u00e1m, hogy a k\u00f6nyvt\u00e1rb\u00f3l kivettem a Bevezet\u00e9s mell\u00e9, aff\u00e9le nyelvi felz\u00e1rk\u00f3ztat\u00f3 kieg\u00e9sz\u00edt\u0151 olvasm\u00e1nynak James Joyce – t\u00f3l az Ulyssest eredetiben \u2013 \u00f6t \u00e9ve tanultam m\u00e1r akkor angolul, t\u00fal voltam az els\u0151 krimiken, mi az nekem, gondoltam. (Z\u00e1r\u00f3jel bez\u00e1rva)
\nBizony, aki \u00edr\u00f3 akar lenni, annak magyarul a Bevezet\u00e9s a sz\u00e9pirodalombant kell olvasni angolul meg az Ulyssest tizenhat\u00e9vesen, nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy ez a helyes megold\u00e1s, van egy idev\u00e1g\u00f3 sz\u00e9p angol mond\u00e1s, what could possibly go wrong, szabad ford\u00edt\u00e1sban: h\u00e1t ugyan m\u00e1r, mi baj t\u00f6rt\u00e9nhetne?
\nNyilv\u00e1nval\u00f3, hogy aki b\u00e1tor annak szerencs\u00e9je is van (vagy nem, de ezt most hagyjuk), \u00e9n akkor nagyj\u00e1b\u00f3l ugyanannyit tudtam Joycer\u00f3l mint Esterh\u00e1zyr\u00f3l, semmit. \u0150k viszont nekem \u00fagy t\u0171nt, hogy mindent tudnak, \u00e9s mindent akarnak. Vagyis nem \u0151k, hanem a sz\u00f6vegeik. A k\u00f6nyveik, azok. Az a k\u00e9t k\u00f6nyv, az a k\u00e9t sz\u00e1momra legy\u0151zhetetlennek t\u0171n\u0151 monstrum, az mindent tudott \u00e9s mindent akart. Ez m\u00e1r an\u00e9lk\u00fcl is nagyon gyorsan nyilv\u00e1nval\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt, hogy magukat a sz\u00f6vegeket \u00e9rtettem volna. \u00c9n meg azt akartam \u00e9rteni, hogy mit \u00e9s hogyan, \u00e9s m\u00e9rt akarnak, \u00e9s ez\u00e9rt csak az\u00e9rt is el- \u00e9s v\u00e9gig- akartam olvasni \u0151ket. Be akartam lenni vezetve. Joyce sok szempontb\u00f3l k\u00f6nnyebbnek t\u0171nt, legal\u00e1bb lehetett sz\u00f3t\u00e1razni.
\nKamasz voltam. A sz\u00f6vegeket nyilv\u00e1nval\u00f3an nem \u00e9rtettem meg, de ezt szerencs\u00e9re tudtam is. A sz\u00f6vegekben munk\u00e1l\u00f3 akaratr\u00f3l viszont azt gondoltam, hogy azt k\u00e9pes vagyok meg\u00e9rteni. K\u00e9pes vagyok arra, hogy felfogjam, hogy mit akarhatnak ezek a sz\u00f6vegek. Mindent. A l\u00e9tez\u00e9st, a hagyom\u00e1nyt, az irodalmat, a vil\u00e1got. Mindent, mindent, mindent.
\nK\u00fczd\u00f6ttem a sz\u00f6vegekkel, \u00e9s egy m\u00e1sik hasonl\u00f3an s\u00falyos, de sz\u00e1momra akkor m\u00e1r nagyon kedves k\u00f6nyv j\u00e1rt a fejemben, a Moby Dick. Hogy abban is ugyan\u00edgy, hogy abban is ugyanezt. Azt persze k\u00f6nnyebb meg\u00e9rteni, ott van benne a b\u00e1lna, ott van benne az akarat, \u00e9lesen \u00e9s hegyesen, \u00fagy h\u00edvj\u00e1k, szigony.
\nOlvastam, \u00e9s akartam, \u00e9s ett\u0151l a nagy akar\u00e1st\u00f3l lassan f\u00e9lni kezdtem. Att\u00f3l, hogy hogy lehet, Hogy ezt \u00edgy hogy? Hogy lehet ezt \u00edgy merni, hogy lehet ezt \u00edgy akarni. Hogy mi\u00e9rt mindj\u00e1rt a mindent, m\u00e9rt nem ink\u00e1bb a semmit? Hogy egy ember ezt hogy akarhatja, \u00e9s hogy merheti.
\nAzon kezdtem akkor gondolkozni, hogy milyen egy \u00edr\u00f3. Hogy mit csin\u00e1l, hogy van, hogy l\u00e9tezik, hogy \u00fcl az asztal\u00e1n\u00e1l, hogy k\u00e1romkodik, hogy f\u00e9s\u00fclk\u00f6dik, hogy iszik te\u00e1t, hogy m\u00e1rtja a pir\u00edt\u00f3s cs\u00fccsk\u00e9t a l\u00e1gy toj\u00e1sba, hogy van. Hogy \u00edr.
\nEzek a k\u00f6nyvek sz\u00e9d\u00edt\u0151ek \u00e9s \u00f6rv\u00e9nyl\u0151k voltak, a szavak \u00e9s a mondatok s\u00falyosan telepedtek r\u00e1m. Azt kezdtem gondolni, hogy a sz\u00e9pirodalom nem sz\u00e9p. Az \u00edr\u00e1s nem \u00edr\u00e1s. A l\u00e9tez\u0151 nem l\u00e9tezik. Nincsenek is \u00edr\u00f3k. Nem \u00edrnak. Nincsenek egy\u00e1ltal\u00e1n.
\nA sz\u00f6vegeik fogj\u00e1k \u00e9s felfalj\u00e1k \u0151ket, beledolgozz\u00e1k \u0151ket magukba, belevezetik \u0151ket magukba, \u00fagyhogy \u0151k maguk lesznek a sz\u00f6vegeikk\u00e9, \u00e9s soha t\u00f6bbet nem tudnak kij\u00f6nni onnan, mert m\u00e9g a kint \u00e9s a bent fogalma is megsz\u0171nik, nem lesz egy\u00e1ltal\u00e1n se kint se bent, \u0151k maguk lesznek a sz\u00f6vegeik, \u0151k maguk lesznek a vil\u00e1g, mindenn\u00e9 lesznek.
\nEz a lehet\u0151s\u00e9g f\u00e9lelemmel t\u00f6lt\u00f6tte el a sz\u00edvemet. Megesz az \u00edr\u00f3g\u00e9pem. Nem l\u00e9tezem t\u00f6bbet. Nem leszek. M\u00e9rt van egy\u00e1ltal\u00e1n valami, m\u00e9rt nincs ink\u00e1bb a semmi, t\u00e9nyleg, m\u00e9rt a valamit, m\u00e9rt a mindent, m\u00e9rt nem a semmit, lehet, hogy ink\u00e1bb a semmit k\u00e9ne akarni, lehet, hogy semmit se k\u00e9ne akarni.
\nEzt tanultam \u00e9n azon a ny\u00e1ron Esterh\u00e1zy P\u00e9tert\u0151l \u00e9s Joyce-t\u00f3l. Azt tanultam t\u0151l\u00fck, hogy \u0151k igaz\u00e1b\u00f3l nem is l\u00e9teznek se mint emberek, se mint \u00edr\u00f3k, csak mint sz\u00f6vegek, mert a sz\u00f6vegeikt\u0151l nem v\u00e1laszthat\u00f3k el, \u0151k maguk azok, a sz\u00f6vegeik viszont nem v\u00e1laszthat\u00f3ak el a vil\u00e1gt\u00f3l, teh\u00e1t \u0151k sem v\u00e1laszhat\u00f3ak el a vil\u00e1gt\u00f3l, nem k\u00fcl\u00f6n\u00e1ll\u00f3 entit\u00e1sok, \u0151k maguk a vil\u00e1g, a logika ezt dikt\u00e1lta, nyilv\u00e1nval\u00f3 volt, hogy ez m\u00e1sk\u00e9pp nem lehet, de az is nyilv\u00e1nval\u00f3 volt, hogy az\u00e9rt m\u00e9giscsak m\u00e1sk\u00e9pp van, mert ha nem lenne m\u00e1sk\u00e9pp, akkor engem is \u0151k \u00edrtak volna, \u00e9n se l\u00e9tezn\u00e9k, csak benn\u00fck, ez a lehet\u0151s\u00e9g el\u00e9g val\u00f3s\u00e1gosnak tetszett ahhoz, hogy \u00e1t\u00e9rezzem a vesz\u00e9ly\u00e9t. Az ilyenfajta \u00edr\u00e1s olyan mint a hidrog\u00e9nbomba, \u00fagy semmis\u00edt meg, hogy megmaradok, ez pedig nagyszer\u0171s\u00e9g\u00e9ben is f\u00e9lelmetes. Ott a mindenben a semmi.
\nEzek akkor nagyon s\u00falyos dolgoknak t\u0171ntek nekem. Annyira komolyan vettem a viccet, olyan nagyon \u00e9s elsz\u00e1ntan meg akartam \u00e9rteni, hogy mire meg\u00e9rtettem, m\u00e1r nem is tudtam rajta r\u00f6h\u00f6gni. Teh\u00e1t nem \u00e9rtettem meg. Mondom, kamasz voltam.
\nHa akkor tal\u00e1lkoztam volna Esterh\u00e1zy P\u00e9terrel, nem hittem volna el, hogy l\u00e9tezik. Az meg azt\u00e1n v\u00e9gk\u00e9pp elk\u00e9pzelhetetlennek t\u0171nt volna, hogy lehet mondjuk neki olyanja, hogy sz\u00fclet\u00e9snap. Pl\u00e1ne hatvanadik.
\nEnnyit magamr\u00f3l. \u00c9ppen Esterh\u00e1zy P\u00e9ter \u00edrja, valamelyik k\u00f6sz\u00f6nt\u0151 besz\u00e9d\u00e9ben vagy essz\u00e9j\u00e9ben, hogy nem helyes, ha az ember a m\u00e1sik helyet mag\u00e1r\u00f3l besz\u00e9l. De ha az \u00edr\u00e1s egyenl\u0151 a vil\u00e1gteremt\u0151 szolipszizmussal, akkor m\u00e1st \u00fagyse lehet tenni. Akit egyszer bevezettek a sz\u00e9pirodalomba, azt onnan m\u00e9g az Atya\u00faristen se vezeti ki.
\nT\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 azon a ny\u00e1ron kezdtem el \u00edrni az els\u0151 k\u00f6nyvem, amibe sz\u00e9p lassan \u00fagy bevezettem magam, hogy azt\u00e1n m\u00e1r teljess\u00e9ggel lehetetlennek tetszett a kivezet\u0151d\u00e9s. Eltelt nagyj\u00e1b\u00f3l t\u00edz \u00e9v. K\u00f6zben kisebb-nagyobb megszak\u00edt\u00e1sokkal v\u00e9gig azon gondolkoztam, hogy hogy lehet \u00edrni, hogy lehet a semmit vagy a mindent akarni. A Bevezet\u00e9st nem mertem \u00fajra el\u0151venni. F\u00e9ltem.
\nKezdtem azt \u00e9rezni, hogy a minden \u00e9s a semmi ugyanaz. S\u00f6t\u00e9t rem\u00e9nytelens\u00e9gben \u00edrtam egy sz\u00f6veget, tal\u00e1n a c\u00edm\u00e9b\u0151l kider\u00fcl, hogy milyen b\u00e1tor optimizmus munk\u00e1lt bennem akkor. A puszt\u00edt\u00e1s k\u00f6nyve. M\u00e9g az is rem\u00e9nytelenek t\u0171nt, hogy valaha befejezem.
\nAkkor jelent meg a Harm\u00f3nia Caelestis. Megint szerencs\u00e9m volt.
\nHajnalban keltem \u00e9s estig dolgoztam a sz\u00f6vegen, este amikor kimentem a szob\u00e1mb\u00f3l v\u00e9gigfek\u00fcdtem a kanap\u00e9n, Anna, a fels\u00e9gem pedig felolvasott nekem. A Harm\u00f3nia Caelestist olvasta fel, elej\u00e9t\u0151l v\u00e9gig. Nem hagyott ki semmit. Hallgattam, \u00e9s r\u00e1j\u00f6ttem, hogy nem vagyok m\u00e1r kamasz.
\"EP<\/a>
EP f\u0151z. M\u00e9ghozz\u00e1 m\u00e1kosgub\u00e1t. \u00c9pp a porcukrot keveri \u00f6ssze a m\u00e1kkal. Doris Grub felv\u00e9tele, k\u00e9sz\u00fclt Stainzban 2008 nyar\u00e1n.<\/figcaption><\/figure>
\nN\u00e9ha r\u00f6h\u00f6gt\u00fcnk, tal\u00e1n ugyanazzal a f\u00e9kevesztett boldog r\u00f6h\u00f6g\u00e9ssel, amivel \u00e9desap\u00e1m \u00e9s \u00e9desany\u00e1m r\u00f6h\u00f6g\u00f6tt, volt, hogy megfogtam Anna has\u00e1t, mert \u00fagy r\u00f6h\u00f6gt\u00fcnk, hogy vadul r\u00fagkap\u00e1lni kezdett t\u0151le a has\u00e1ban a fiam. Hallgattam, ahogy Anna olvas, \u00e9s amikor \u00e9ppen nem r\u00f6h\u00f6gt\u00fcnk, akkor azon gondolkoztam, hogy ez most megint ugyanaz, megint egy mindent akar\u00f3 vil\u00e1gnagy sz\u00f6veg, olyan amiben minden benne van, s\u0151t m\u00e9g enn\u00e9l is t\u00f6bb tal\u00e1n, de ez ez\u00fattal nem megr\u00e9m\u00edtett, hanem er\u0151t adott. M\u00e9gis ink\u00e1bb a valami, m\u00e9gsem ink\u00e1bb a semmi. M\u00e9gis ink\u00e1bb a minden, a nevets\u00e9ges \u00e9s r\u00f6h\u00f6gni val\u00f3 minden. Mire a Harm\u00f3nia felolvas\u00e1sa v\u00e9get \u00e9rt, \u00e9n is meg\u00edrtam a k\u00f6nyvem. Bevezet\u0151dtem a sz\u00e9pirodalomba. \u00c9s ez\u00e9rt \u00f6r\u00f6kk\u00e9 \u00e9s mindig h\u00e1l\u00e1s leszek.
\nEnnyit magamr\u00f3l.
\nEsterh\u00e1zy P\u00e9terr\u0151l enn\u00e9l sokkal t\u00f6bbet mondani nem tudok, vagyis de, m\u00e9gis. L\u00e1ttam egyszer mord, rem\u00e9nytelen szigor\u00fas\u00e1ggal az arc\u00e1n felkelni a reggelit\u0151l, \u00e9s tudtam, hogy most bizony \u00edrni megy. Akkor hittem el igaz\u00e1n, hogy m\u00e9giscsak l\u00e9tezik.
\nMost hatvan \u00e9ves. Hogy ez mit jelent, arr\u00f3l nem akarok besz\u00e9lni, egyr\u00e9szt az\u00e9rt mert nem l\u00e1tom \u00e1t, m\u00e1sr\u00e9szt az\u00e9rt, mert ezt \u0151 m\u00e1r egy \u00e9vvel ezel\u0151tt gondosan meg\u00edrta, egy m\u00e1sik sz\u00fclet\u00e9snapi k\u00f6sz\u00f6nt\u0151ben. Id\u00e9zem:<\/p>\n

\u201cDe tulajdonk\u00e9ppen szerencs\u00e9nk van: a 60 az semmi. Mert nem diadalittas 50, amikor er\u0151sek vagyunk m\u00e9g, s\u0151t, er\u0151nk telj\u00e9ben, a triglicerid-szint\u00fcnk is t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 rendben van, \u00e9s kis t\u00falz\u00e1ssal azt hissz\u00fck, a hal\u00e1l, ez a pimpf m\u0171faj, nem tartozik r\u00e1nk; nem is hetven, vagyis az \u00f6sszefoglal\u00e1s \u00e9ve, a legfiatalabb \u00f6regkor, amikor ugyan m\u00e1r meglegyintett minket az a bizonyos szell\u0151, de m\u00e9g l\u00e1tni tudjuk \u00e9s akarjuk \u00e9let\u00fcnk \u00f6sszeg\u00e1nyolt eredm\u00e9nyeit. A 60 k\u00f6ztes \u00e9vsz\u00e1m, se ez, se az. Nincs mit \u00fcnnepelni. Csak tov\u00e1bbmenni. Dolgozni.\u201d<\/p>\n

(Esterh\u00e1zy P\u00e9ter: EGY EMBER \u00c9S KORA – Szigeti L\u00e1szl\u00f3 hatvan\u00e9ves sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra \u2013 \u00c9S LIII. \u00e9vfolyam 23. sz\u00e1m, 2009. j\u00fanius 5.)<\/em><\/p>\n

Kedves P\u00e9ter, Isten \u00e9ltessen, \u00e9s k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m.<\/strong><\/p>\n

Elhangzott a Pet\u0151fi Irodalmi M\u00fazeumban, 2010 \u00e1prilis 14.-\u00e9n Esterh\u00e1zy P\u00e9ter hatvanadik sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1n. \u00dagy alakult, hogy napl\u00f3t is \u00edrtam EP nev\u00e9ben<\/a> arr\u00f3l a napr\u00f3l.
\n<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

L\u00e1ttam egyszer EP-t mord, rem\u00e9nytelen szigor\u00fas\u00e1ggal az arc\u00e1n felkelni a reggelit\u0151l, \u00e9s tudtam, hogy most bizony \u00edrni megy. Akkor hittem el igaz\u00e1n, hogy m\u00e9giscsak l\u00e9tezik. <\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":1369,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[3],"tags":[131],"class_list":["post-1199","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-esszek","tag-ep","has_thumb"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1199","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=1199"}],"version-history":[{"count":6,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1199\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1530,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1199\/revisions\/1530"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/1369"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=1199"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=1199"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=1199"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}