– Szemedet! – Jan\u00f3 gyorsan behunyta a szem\u00e9t, amennyire csak tudta, \u00f6sszeszor\u00edtotta, hallotta, hogy Misi b\u00e1 felr\u00e1zza a flakont, azt\u00e1n a hossz\u00fa sziszeg\u00e9s, a szilikonspr\u00e9 mesters\u00e9ges feny\u0151szaga megt\u00f6lt\u00f6tte az orr\u00e1t, Misi b\u00e1 rendesen k\u00f6rbef\u00fajta fels\u0151test\u00e9t, a karjait meg a fej\u00e9t – kinyithatod – mondta, Jan\u00f3 kinyitotta, hunyorogva el\u0151re n\u00e9zett, az \u00f6lt\u00f6z\u0151 pozdorjafal\u00e1r\u00f3l vastagon h\u00e1mlottak a r\u00e9gi plak\u00e1tok. – Ut\u00e1lom ezt a szart, mester – mondta, a nyelve is feny\u0151fa\u00edz\u0171 lett.
\nMisi b\u00e1 intett a flakonnal: Tudom – mondta, \u00e9n is jobban szerettem a vazelint, a f\u00f6ldre k\u00f6pte a nikotinos r\u00e1g\u00f3t, de azok az id\u0151k elm\u00faltak. Ide ez kell, az izzads\u00e1ggal emulzi\u00f3t alkot, j\u00f3 s\u00edkos leszel, enn\u00e9l jobb nincs, legfeljebb csak megkarcol, de rendesen megharapni nem tud.
\nJan\u00f3 b\u00f3lintott, h\u00e1tul lent a v\u00e1ll\u00e1ban m\u00e9g mindig ott volt a csom\u00f3: – Tudom, mester. De ut\u00e1lom akkor is.
\n– Tudom, fiam – Misi b\u00e1 k\u00f6zben el\u0151vette a s\u00e1rga t\u00e9gelyt. – Karodat! – mondta, Jan\u00f3 emelte is m\u00e1r a k\u00e9t karj\u00e1t, fel eg\u00e9szen a feje f\u00f6l\u00e9, a rongykeszty\u0171k\u00f6n a vasszegek a mennyezetnek \u00fct\u0151dtek, a gipszkartonba karcoltak, Jan\u00f3 karj\u00e1n f\u00e1jdalmasan futott v\u00e9gig a csiklant\u00e1s, ahogy Misi b\u00e1 a h\u00fcvelykujj\u00e1val a h\u00f3nalj\u00e1ba d\u00f6rzs\u00f6lte a mirigykivonatot. De b\u00fcd\u00f6s – mondta, leengedte a karj\u00e1t.
\nMisi b\u00e1 b\u00f3lintott, becsavarta a t\u00e9gelyt. B\u00fcd\u00f6s h\u00e1t – mondta, az a l\u00e9nyeg, ez az egyetlen szag, amit\u0151l f\u00e9lnek. Ink\u00e1bb \u00f6r\u00fclj, hogy nem emberek ellen m\u00e9sz.
\n– \u00d6r\u00fcl\u00f6k is. Jan\u00f3 odahajolt a pultra \u00e1ll\u00edtott sz\u00edv\u00f3k\u00e1s flakonhoz, egy kicsit kortyolt az energiaitalb\u00f3l, megforgatta a sz\u00e1j\u00e1ban, visszaengedte. Mennyi az oddsz? – k\u00e9rdezte.
\nMisi b\u00e1 r\u00e1ntott egyet a v\u00e1ll\u00e1n. – K\u00e9t \u00f3r\u00e1ja m\u00e9g n\u00e9gy az egyhez volt, de ezek nem ismernek. Azt hiszik, veszteni hoztunk ki ide. Csak mi profi szakemberek vagyunk.
\n– Az a j\u00f3 – Jan\u00f3 a sportt\u00e1ska fel\u00e9 intett, vegy\u00fck fel a nyakv\u00e9d\u0151t, mester – mondta, mindj\u00e1rt j\u00f6n a bevonul\u00f3zene, \u00e9s lemerevszik a nyakam att\u00f3l a rohadt hideg vast\u00f3l.
\nMisi b\u00e1 az \u00f3r\u00e1j\u00e1ra n\u00e9zett. J\u00f3l van – mondta.
\nJan\u00f3 elkezdett nyakk\u00f6rz\u00e9seket v\u00e9gezni, hogy m\u00e9g jobban \u00e1tmelegedjenek az izmok. Nem szerette lecsukni a szem\u00e9t k\u00f6zben, mert olyankor sz\u00e9d\u00fclt, a padl\u00f3t n\u00e9zte, a kopott falakat, az egyiken a repedt talpigt\u00fckr\u00f6t, a sz\u00fcrke plafont, a m\u00e1sik falat, megint a padl\u00f3t, k\u00f6zben l\u00e1tta, hogy Misi b\u00e1 kinyitotta a sportt\u00e1sk\u00e1t, a nyakv\u00e9d\u0151 v\u00e9kony ac\u00e9lszemei megz\u00f6rd\u00fcltek, ahogy az \u00f6reg kicsatolta a kapcsokat, elkezdte leszedni a f\u00e9mh\u00e1l\u00f3b\u00f3l k\u00f6rben ki\u00e1ll\u00f3 h\u00e1rom\u00e9l\u0171 peng\u00e9kr\u0151l a v\u00e9d\u0151tokokat. \u00c9pp az utols\u00f3 el\u0151ttin\u00e9l tartott, amikor megsz\u00f3lalt a mobil.
\nJan\u00f3 feje meg\u00e1llt a k\u00f6rz\u00e9s k\u00f6zben. Ez meg ki a franc? – k\u00e9rdezte, de addigra Misi b\u00e1 m\u00e1r fel is csattintotta \u00e9s a f\u00fcl\u00e9hez tartotta a telefont.
\nJan\u00f3 k\u00f6zelebb l\u00e9pett. Ki az, mester? – k\u00e9rdezte, Misi b\u00e1 fel\u00e9je intett, hogy csend. \u00c9rtem – mondta k\u00f6zben, azt\u00e1n bekattintotta a telefont, Jan\u00f3ra n\u00e9zett, eg\u00e9szen feh\u00e9r volt az arca. Nyakv\u00e9d\u0151 n\u00e9lk\u00fcl m\u00e9sz – mondta, f\u00e9l k\u00e9zzel megpr\u00f3b\u00e1lta visszatenni az egyik peng\u00e9s szegre a v\u00e9d\u0151kupakot, mell\u00e9ny\u00falt, majdnem kiesett a kez\u00e9b\u0151l a barna m\u0171gyanta henger.
\nJan\u00f3 \u00e9rezte, hogy a tork\u00e1t bel\u00fclr\u0151l hirtelen marni kezdi a krokodil-hasny\u00e1lmirigy feny\u0151t\u0171vel kevert szaga. Nem – mondta, az nem lehet.
\nMisi b\u00e1 nagyon halkan sz\u00f3lalt meg. Musz\u00e1j – mondta. Azt mondt\u00e1k, hogy musz\u00e1j.
\nJan\u00f3 erre nem mondott semmit, csak b\u00f3lintott, lassan, nagyon lassan egym\u00e1shoz nyomta a k\u00e9t \u00f6kl\u00e9t a mellkasa el\u0151tt, lehajtotta a fej\u00e9t, m\u00e9lyen besz\u00edvta a rongykeszty\u0171k avas v\u00e9rszag\u00e1t. Seg\u00edts meg! – gondolta, seg\u00edts meg! A hangsz\u00f3r\u00f3kb\u00f3l akkor nagyon hangosan kicsapott a bevonul\u00f3zene, valami helyi hipp-hopp volt, Jan\u00f3nak az jutott esz\u00e9be, hogy ha tudn\u00e1 a nyelvet, most akkor se \u00e9rten\u00e9 a sz\u00f6veget, Misi b\u00e1ra n\u00e9zett, az \u00f6reg sim\u00e1ra borotv\u00e1lt arc\u00e1n kicsi t\u0171hegynyi ver\u00edt\u00e9kcseppek csillogtak, s\u00e1padt volt, nagyon hangosan mondott valamit, Jan\u00f3 m\u00e9gis csak a sz\u00e1j\u00e1r\u00f3l tudta leolvasni: – A szem\u00e9re menj, hallod? A szem\u00e9re! Jan\u00f3 b\u00f3lintott. Igenis – mondta, a szem\u00e9re, igenis!<\/p>\n
R\u00e9g\u00f3ta \u00edrni akartam egy boksz-novell\u00e1t, ez m\u00e9g nem az, de majdnem. A N\u00e9pszabads\u00e1g 2007. j\u00fanius 2.<\/a>– i sz\u00e1m\u00e1ban jelent meg.<\/p><\/blockquote>\n
\n