{"id":1224,"date":"2015-04-29T08:11:03","date_gmt":"2015-04-29T06:11:03","guid":{"rendered":"http:\/\/gyorgydragoman.com\/?p=1224"},"modified":"2015-04-29T08:11:03","modified_gmt":"2015-04-29T06:11:03","slug":"dragoman-gyorgy-retes","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/?p=1224","title":{"rendered":"Dragom\u00e1n Gy\u00f6rgy: R\u00e9tes"},"content":{"rendered":"

(r\u00e9szlet a M\u00e1glya<\/a> c\u00edm\u0171 reg\u00e9nyb\u0151l)<\/em><\/p>\n

A kredencben van egy abrosz, amit soha nem vesz\u00fcnk el\u0151. Tiszta feh\u00e9r, a tapint\u00e1sa h\u0171v\u00f6s \u00e9s sima, amikor kinyitom a kredencet, mindig v\u00e9gigh\u00fazom rajta a kezem. Nagymama egyszer megl\u00e1tja, megk\u00e9rdezi, hogy mit \u00e1lmodozom ott.
\nMondom, hogy semmit, csak ez az abrosz olyan sima, musz\u00e1j, hogy megfogjam. Megk\u00e9rdezem, m\u00e9rt nem ter\u00edt\u00fcnk ezzel soha.
\nNagymama azt mondja, az\u00e9rt, mert nem ev\u0151abrosz, hanem r\u00e9tesabrosz. Arra val\u00f3, hogy r\u00e9test csin\u00e1ljunk vele.
\nOdah\u00edv mag\u00e1hoz, fel\u00e9m ny\u00fajtja a kez\u00e9t, sz\u00e9tt\u00e1rja az ujjait, azt mondja, nyomjam neki a tenyerem a tenyer\u00e9nek, hadd l\u00e1ssuk, el\u00e9g nagy l\u00e1ny vagyok-e m\u00e1r hozz\u00e1. A m\u00e1sik kez\u00e9vel leveszi a nyak\u00e1b\u00f3l az ez\u00fcstl\u00e1nc\u00e1t.
\nNagymama tenyere hideg, a b\u0151re sima \u00e9s nagyon puha.
\nMajdnem ugyanakkora a kezem, mint az \u00f6v\u00e9, csak nekem nincsenek olyan hossz\u00fa k\u00f6rmeim.
\nNagymama a tenyeremnek nyomja a tenyer\u00e9t, a szemembe n\u00e9z. Azt k\u00e9rdezi, van-e olyan fi\u00fa, aki tetszik.
\nMondom, hogy nincs, de \u00e9rzem, hogy elv\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u00f6k.
\nNagymama azt mondja, ne hazudjak. A m\u00e1sik kez\u00e9vel az ujjaink k\u00f6z\u00e9 fonja az ez\u00fcstl\u00e1ncot, a gy\u00edk alak\u00fa med\u00e1lt\u00f3l fogva lassan h\u00fazza az ujjaink k\u00f6z\u00f6tt.
\nA l\u00e1nc apr\u00f3 ez\u00fcstszemcs\u00e9i az ujjaim k\u00f6z\u00f6tti b\u0151rred\u0151h\u00f6z \u00e9rnek, csikland\u00f3s \u00e9rz\u00e9s, bizsereg t\u0151le az eg\u00e9sz k\u00e9zfejem.
\nNagymama azt k\u00e9rdezi, sz\u00e9p fi\u00fa?
\nB\u00f3lintok, nagyon halkan mondom, hogy igen.
\nNagymama azt k\u00e9rdezi, mi a neve?
\nErre nem mondok semmit, nem is gondolok a nev\u00e9re, eg\u00e9sz m\u00e1sra gondolok, arra, hogy a k\u00f6t\u00e9lhint\u00e1n \u00fcl\u00f6k kint a di\u00f3fa alatt, h\u00e1trahajtom a fejem, \u00fagy hint\u00e1zom, hint\u00e1zom \u00e9s k\u00f6zben a fa koron\u00e1j\u00e1t n\u00e9zem.
\nNagymama lassan h\u00fazza az ujjaink k\u00f6z\u00f6tt a l\u00e1ncot, azt k\u00e9rdezi, \u00e9n is tetszem-e a fi\u00fanak.
\nMondom, hogy nem tudom.
\nNagymama eg\u00e9szen kih\u00fazza az ujjaink k\u00f6z\u00fcl a l\u00e1ncot, azt mondja, ha tetszen\u00e9k neki, tudn\u00e1m. Azt\u00e1n azt mondja, ideje, hogy megtan\u00edtson r\u00e9test ny\u00fajtani. De el\u0151sz\u00f6r menjek ki a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba \u00e9s mossam meg a kezemet. Sz\u00e9pen, alaposan.
\nAmire visszamegyek a konyh\u00e1ba, az abrosz m\u00e1r az asztalon van. Nagymama azt mondja, seg\u00edtsek, igaz\u00edtsuk meg, hogy pont k\u00f6z\u00e9pen legyen.
\nMegfogom az abrosz k\u00e9t sark\u00e1t, felemelj\u00fck, akkor veszem \u00e9szre, hogy k\u00e9t toj\u00e1s van a k\u00f6zep\u00e9n. Egy barna \u00e9s egy feh\u00e9r. Ahogy az abroszt igaz\u00edtjuk, a toj\u00e1sok megmoccannak, egym\u00e1shoz koccannak, Nagymama megv\u00e1rja, hogy eg\u00e9szen az abrosz k\u00f6zep\u00e9re guruljanak, elengedj\u00fck az abroszt, hagyjuk, hogy suhogva az asztalra ter\u00fclj\u00f6n.
\nAzt mondja, vegyem el onnan a toj\u00e1sokat, addig \u0151 bemegy a kamr\u00e1ba, \u00e9s kihozza a gy\u00far\u00f3deszk\u00e1t, a zs\u00edrt, a lisztet meg az ecetet.
\nMegfogom a toj\u00e1sokat, a tenyeremben tartom. Mind a kett\u0151re r\u00e1 van \u00edrva egy-egy sz\u00f3 tintaceruz\u00e1val. A feh\u00e9rre az, hogy \u00f6r\u00f6m. A barn\u00e1ra az, hogy b\u00e1nat.
\nNagymama lisztet \u00f6nt a deszk\u00e1ra, a k\u00f6zep\u00e9be lyukat nyom az \u00f6kl\u00e9vel, azt mondja, \u00fcssem bele a toj\u00e1sokat. El\u0151sz\u00f6r a feh\u00e9ret. \u0150 k\u00f6zben nagy kan\u00e1l zs\u00edrt m\u00e9r a lisztbe.
\nFelt\u00f6r\u00f6m a toj\u00e1sokat, a lisztlyukba \u00f6nt\u00f6m mind a kett\u0151t, a s\u00e1rg\u00e1juknak s\u00f6t\u00e9tnarancs sz\u00edne van, az egyikben l\u00e1tom t\u00fckr\u00f6z\u0151dni az arcomat \u00e9s a konyha fal\u00e1t a sok sz\u00ednes t\u00e1ny\u00e9rral. Nagymama r\u00e1\u00f6nti az ecetet, a k\u00e9p elhom\u00e1lyosodik.
\nNagymama azt mondja, kezdjem gy\u00farni a t\u00e9szt\u00e1t. Ne gondoljak k\u00f6zben arra a fi\u00fara. Ak\u00e1rmi m\u00e1sra gondolhatok, de r\u00e1 nem.
\nGy\u00farni kezdem a t\u00e9szt\u00e1t, a liszt az elej\u00e9n kicsit porzik, azt\u00e1n az ujjaimra tapad, azt\u00e1n elkezd \u00f6ssze\u00e1llni, gy\u00farom, a t\u00e9szta h\u0171v\u00f6s, lassan melegszik \u00e1t. Nagymama n\u00e9zi, ahogy dolgozom, azt mondja, er\u0151sebben, kem\u00e9nyebben.
\nA tenyerem als\u00f3 p\u00e1rn\u00e1j\u00e1val nekilap\u00edtom a t\u00e9szt\u00e1t a deszk\u00e1nak, er\u0151sen nyomom, ell\u00f6k\u00f6m magamt\u00f3l, magam fel\u00e9 h\u00fazom, ell\u00f6k\u00f6m magamt\u00f3l.
\nEg\u00e9szen kimelegszem. Gy\u00farok, nem figyelek semmi m\u00e1sra.
\nEgyszer csak \u00e9rzem, hogy Nagymama megfogja a v\u00e1llam, azt mondja, el\u00e9g lesz, j\u00f3l van. Elengedem a t\u00e9szt\u00e1t, sima \u00e9s selymes. Nagymam\u00e1ra n\u00e9zek, a homlokomr\u00f3l egy csepp izzads\u00e1g v\u00e9gigcsordul az arcomon, r\u00e1cs\u00f6ppen a deszk\u00e1ra.
\nNagymama azt mondja, semmi baj. Tudjam meg, hogy vele is volt olyan sokszor, hogy s\u00edrva gy\u00farta a t\u00e9szt\u00e1t.
\nMondani akarom, hogy \u00e9n nem s\u00edrok, de nem sz\u00f3lalok meg.
\nNagymama leter\u00edti a t\u00e9szt\u00e1t egy asztalkend\u0151vel, azt mondja, hagyjuk pihenni.
\nAddig megcsin\u00e1ljuk a t\u00f6ltel\u00e9ket. K\u00e9t cseresznyebef\u0151ttr\u0151l le\u00f6ntj\u00fck a levet, vill\u00e1val dar\u00e1lt di\u00f3t kever\u00fcnk a gy\u00fcm\u00f6lcs k\u00f6z\u00e9.
\nA t\u00e9szta sz\u00e9p h\u00f3lyagos lett. Nagymama azt mondja, ez az, ilyennek kell lennie. Lisztet sz\u00f3r az abroszra, h\u00fcvelykujjal kacskaring\u00f3s mint\u00e1t rajzol bele, megismerem, h\u00e1rom, sz\u00e1r\u00e1n\u00e1l \u00f6sszen\u0151tt tulip\u00e1n, olyan, mint amilyen a varrottas p\u00e1rn\u00e1kon van. Nagymama a minta k\u00f6zep\u00e9re teszi a t\u00e9szt\u00e1t. Megfogja a kezem, r\u00e1nyomja tenyerem, simogatni kezdi vele a t\u00e9szt\u00e1t, lassabban, mint ahogy \u00e9n simogatn\u00e1m. A t\u00e9szta laposodni kezd, \u00e9s mintha melegen l\u00fcktetne a tenyerem alatt.
\nNagymama elengedi a kezem, \u00e1tmegy az asztal m\u00e1sik oldal\u00e1ra. Azt mondja, csin\u00e1ljam ugyanazt, amit \u0151, mintha csak a t\u00fck\u00f6rk\u00e9pe lenn\u00e9k.
\nA t\u00e9szta al\u00e1 teszi a kez\u00e9t, h\u00fazni kezdi. \u00c9n is megfogom a t\u00e9szt\u00e1t, \u00e9n magam fel\u00e9 h\u00fazom. Oldalra l\u00e9p, \u00e9n is oldalra l\u00e9pek, lassan l\u00e9pked\u00fcnk k\u00f6rbe az asztal k\u00f6r\u00fcl, h\u00fazzuk a t\u00e9szt\u00e1t, az egyre v\u00e9konyabb \u00e9s v\u00e9konyabb, megy\u00fcnk k\u00f6rbe-k\u00f6rbe, kezdem l\u00e1tni a k\u00e9t kezemet a t\u00e9szta alatt, m\u00e9g tov\u00e1bb h\u00fazzuk.
\nA k\u00e9t tenyerem a lisztes abroszon van, a t\u00e9szta alatt, a kezem fej\u00e9vel h\u00fazom, \u00fagy, ahogy Nagymama csin\u00e1lja, k\u00f6zben oldalra l\u00e9pek, a t\u00e9szta m\u00e1r nagyon v\u00e9kony, \u00e1ttetsz\u0151, mint a tej\u00fcveg, ahogy \u00e1tn\u00e9zek rajta, l\u00e1tom a hossz\u00fa, \u00f6sszefon\u00f3d\u00f3, \u00f6rv\u00e9nyes nyomokat, amit a tenyer\u00fcnk hagyott a ter\u00edt\u0151re sz\u00f3rt lisztben. Nagymama azt mondja, ne n\u00e9zzem, mert elsz\u00e9d\u00fcl\u00f6k, de akkor m\u00e1r k\u00e9s\u0151, \u00e9rzem, hogy forog velem a konyha, a t\u00e9szta hull\u00e1mot vet, a fi\u00fa neve jut eszembe, a neve \u00e9s az arca, a feh\u00e9r b\u0151re, megbotlok az asztal egyik sark\u00e1ban, a t\u00e9szta nem szakad el, cs\u00faszni kezd lefele az asztalr\u00f3l, Nagymama kikapja al\u00f3la a k\u00e9t kez\u00e9t, r\u00e1tenyerel, megfogja, azt mondja, megmondta, hogy ne n\u00e9zzek oda, hozzam m\u00e1r azt a t\u00f6ltel\u00e9ket.
\nA pulthoz l\u00e9pek, felemelem a porcel\u00e1nt\u00e1lat, Nagymama a fej\u00e9vel int, mondja, hogy hossz\u00fa cs\u00edkban \u00f6ntsem a t\u00f6ltel\u00e9ket a t\u00e9szt\u00e1ra. A k\u00e9t tenyere alatt hull\u00e1mzik \u00e9s vonaglik az eg\u00e9sz.
\nV\u00e9gig\u00f6nt\u00f6m a di\u00f3s csereszny\u00e9t az asztal sz\u00e9l\u00e9n, Nagymama azt mondja, j\u00f3l van, r\u00e1m mosolyog, kimondja, hogy Iv\u00e1n. Felemeli a k\u00e9t tenyer\u00e9t a t\u00e9szt\u00e1r\u00f3l, az abrosz hull\u00e1mot vet, a t\u00e9szta mag\u00e1t\u00f3l felcsavarodik, azt\u00e1n megmozdul, mintha le akarna siklani az abroszr\u00f3l.
\nNagymama akkor kikapja a porcel\u00e1nt\u00e1lb\u00f3l a vill\u00e1t, amivel a t\u00f6ltel\u00e9ket kevert\u00fck, a feltekert r\u00e9tesbe d\u00f6fi, azt mondja, alaposan meg kell szurk\u00e1lni, hogy ki ne repedjen. Elengedi a vill\u00e1t, hogy most csin\u00e1ljam \u00e9n.
\nMegfogom a vill\u00e1t, kih\u00fazom a t\u00e9szt\u00e1b\u00f3l, azt\u00e1n beled\u00f6f\u00f6m, megint kih\u00fazom, megint beled\u00f6f\u00f6m, hallom, hogy Nagymama arr\u00f3l besz\u00e9l, a f\u00e9rfiak sz\u00edv\u00e9hez a hasukon \u00e1t vezet az \u00fat, de igaz\u00e1b\u00f3l nem is figyelek oda.
\nReggel az uzsonn\u00e1m mellett ott egy kis sz\u00f6gletes sztaniolcsomag. Nem bontom ki, an\u00e9lk\u00fcl is tudom, mi van benne. H\u00e1rom darab a csereszny\u00e9s r\u00e9tesb\u0151l, amit s\u00fct\u00f6tt\u00fcnk, mell\u00e9j\u00fck csomagolva egy sz\u00e9p madaras szalv\u00e9ta.
\nNagymama \u00fajs\u00e1got olvas, a narancss\u00e1rga lev\u00e9lmint\u00e1s porcel\u00e1ncs\u00e9sz\u00e9b\u0151l sz\u00fcrcs\u00f6li a k\u00e1v\u00e9t, pongyol\u00e1ban van, n\u00e9ha fel-felpillant, n\u00e9zi, hogy csomagolom \u00f6ssze a t\u00e1sk\u00e1mat.
\nSz\u00e9p reggel van, a konyh\u00e1ba bes\u00fct a nap, a cukortart\u00f3 ez\u00fcstfedel\u00e9n a hull\u00e1mok \u00fagy csillognak, mint az igazi v\u00edz.
\nElteszem a k\u00f6nyveimet \u00e9s a f\u00fczeteimet, a tolltart\u00f3mat, azt\u00e1n a nejlonzacsk\u00f3t a m\u00e9zes keny\u00e9rrel \u00e9s az alm\u00e1val.
\nA sztaniolcsomagot hagyom utolj\u00e1ra, a k\u00f6nyvek legtetej\u00e9re teszem, hogy ne nyom\u00f3djon meg. Nagymama n\u00e9zi, ahogy \u00f3vatosan r\u00e1csukom \u00e9s becsatolom a t\u00e1sk\u00e1t. Azt mondja, \u00fcgyes legyek. Az asztalra koppantja a k\u00e1v\u00e9scs\u00e9sz\u00e9t, fel\u00e1ll, bemegy a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba.
\nAhogy megyek az utc\u00e1n, v\u00e9gig a csomagra gondolok, benne a r\u00e9tesre, a cseresznyeszemekre, a dar\u00e1lt di\u00f3ra.
\nNagymama nem mondta, de \u00e9n tudom, mit kell csin\u00e1lni vele. A nagysz\u00fcnetben el\u0151 kell venni, ki kell bontani, meg kell k\u00edn\u00e1lni vele Iv\u00e1nt.
\nElk\u00e9pzelem, hogy meg\u00e9rzi a van\u00edli\u00e1s cukor szag\u00e1t, elk\u00e9pzelem, hogy meg\u00e1ll el\u0151ttem. Elk\u00e9pzelem, hogy a kibontott csomagra n\u00e9z, azt\u00e1n pedig r\u00e1m. Megk\u00e9rdezi, mi az.
\nAzt fogom mondani, hogy csereszny\u00e9s r\u00e9tes. K\u00e9t ujjal sz\u00e9t fogom h\u00fazni a sztaniolt, hogy jobban l\u00e1ssa, a m\u00e1sik kezemmel fel\u00e9 fogom k\u00edn\u00e1lni, megk\u00e9rdezem, k\u00e9r?
\nElk\u00e9pzelem, hogy beleny\u00fal a csomagba, kivesz egy r\u00e9test, a sz\u00e1j\u00e1hoz emeli, beleharap, n\u00e9zem, hogy megr\u00e1gja \u00e9s lenyeli. Az arc\u00e1t n\u00e9zem, a szem\u00e9t, ahogy oldalr\u00f3l \u00e1ts\u00fct rajta a nap, m\u00e1skor csak sim\u00e1n barna, de most eg\u00e9sz z\u00f6ldesbarn\u00e1nak l\u00e1tszik, a sz\u00e1j\u00e1hoz emeli az ujj\u00e1t, lenyalja r\u00f3la a van\u00edli\u00e1s porcukrot, akkor megsz\u00f3lalok, azt mondom, \u00e9n s\u00fct\u00f6ttem. Azt nem mondom ki, hogy csak neki, csak egyed\u00fcl neki, azt tudni fogja an\u00e9lk\u00fcl is, \u00e9s abb\u00f3l, ahogy megv\u00e1ltozik az arca, \u00e9n is tudni fogom, hogy tudja.
\n\u00dagy fog r\u00e1m n\u00e9zni, ahogy m\u00e9g soha.
\nMajdnem annyira fog szeretni, mint amennyire \u00e9n szeretem \u0151t.
\nMosolygok, forr\u00f3 az arcom, a torkom is eg\u00e9szen meleg, tiszt\u00e1n l\u00e1tom magam el\u0151tt az arc\u00e1t.
\nA s\u00e9t\u00e1nyon megyek, a h\u00e1rsak alatt \u00e9s az ak\u00e1cok alatt, \u00e9s amikor oda\u00e9rek a kiv\u00e1gott ak\u00e1c t\u00f6rzs\u00e9b\u0151l kihajtott bokorhoz, ahogy minden reggel, most is let\u00e9pek egy ak\u00e1clevelet.
\nM\u00e1r ott a kezemben, amikor bel\u00e9m villan, hogy ma nem kellett volna.
\nElmondom magamban a mond\u00f3k\u00e1t, amit m\u00e9g Any\u00e1t\u00f3l tanultam, szeret-nemszeret-tisztasz\u00edvb\u0151l-igaz\u00e1n, elmondom egyszer, azt\u00e1n m\u00e9g egyszer, ink\u00e1bb el k\u00e9ne dobni az ak\u00e1clevelet, ki k\u00e9ne engedni az ujjaim k\u00f6z\u00fcl, hagyni k\u00e9ne leesni, de nem b\u00edrom ki, t\u00e9pkedni kezdem r\u00f3la a lev\u00e9lk\u00e9ket, mondom magamban a szavakat, egyiket a m\u00e1sik ut\u00e1n. Elszorul a torkom, amikor a k\u00e9tsz\u00e1z \u00e9ves h\u00e1rsf\u00e1hoz \u00e9rek, \u00e9rzem, hogy mindj\u00e1rt s\u00edrni fogok, az iskol\u00e1st\u00e1ska h\u00fazza a v\u00e1llam, m\u00e1r csak egyetlen lev\u00e9lke van a hossz\u00fa lev\u00e9lny\u00e9len, hangosan kimondom, amit ki kell mondani, nemszeret-tisztaszivb\u0151l-igaz\u00e1n, tudom, hogy igaz. Ez az igazs\u00e1g, minden m\u00e1s hazugs\u00e1g, hazugs\u00e1g \u00e9s csal\u00e1s.
\nA s\u00e9t\u00e1ny v\u00e9g\u00e9n\u00e9l vagyok, a k\u00e9tsz\u00e1z \u00e9ves h\u00e1rs alatt, lel\u00e9pek a j\u00e1rd\u00e1r\u00f3l, odamegyek a f\u00e1hoz. Megker\u00fcl\u00f6m, ledobom a f\u0171re a t\u00e1sk\u00e1m, let\u00e9rdelek a t\u00f6v\u00e9be, a gy\u00f6kerek k\u00f6z\u00f6tt a f\u00f6ldbe v\u00e1jom az ujjaim, kimarkolok egy maroknyi f\u00f6ldet, azt\u00e1n a m\u00e1sik kezemmel is, k\u00e9t k\u00e9zzel kezdek \u00e1sni, mint egy kutya, a f\u00f6ld nedves \u00e9s fekete. A lyuk gyorsan m\u00e9ly\u00fcl, abbahagyom.
\nKinyitom a t\u00e1sk\u00e1t, kiveszem bel\u0151le a sztaniolcsomagot, a lyukba teszem, j\u00f3 m\u00e9lyre nyomom, a h\u00e1rsfa gy\u00f6kerei al\u00e1.
\nElkezdem r\u00e1kaparni a f\u00f6ldet. A r\u00f6g\u00f6k kopognak a sztaniolon, nem akarom hallani, azt mondogatom magamban, hogy igaz\u00e1n-igaz\u00e1n, tisztasz\u00edvb\u0151l igaz\u00e1n.
\nElsim\u00edtom a f\u00f6ldet.
\nFel\u00e1llok, visszaveszem a v\u00e1llamra a t\u00e1sk\u00e1mat, megyek tov\u00e1bb az iskola fel\u00e9.<\/p>\n

Harmadik reg\u00e9nyem a M\u00e1glya<\/a>, m\u00e1shogy \u00e9p\u00fcl mint a szinte \u00f6n\u00e1ll\u00f3 fejezetekre boml\u00f3 A feh\u00e9r kir\u00e1ly<\/a>, de az\u00e9rt ebb\u0151l is ki-ki lehet kapni egy-egy \u00f6n\u00e1ll\u00f3an olvashat\u00f3 r\u00e9szletet.<\/p><\/blockquote>\n

\"Nagymama<\/a>
Nagymama azt mondja, ne n\u00e9zzem, mert elsz\u00e9d\u00fcl\u00f6k<\/figcaption><\/figure>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

a t\u00e9szta m\u00e1r nagyon v\u00e9kony, \u00e1ttetsz\u0151, mint a tej\u00fcveg, ahogy \u00e1tn\u00e9zek rajta, l\u00e1tom a hossz\u00fa, \u00f6sszefon\u00f3d\u00f3, \u00f6rv\u00e9nyes nyomokat, amit a tenyer\u00fcnk hagyott a ter\u00edt\u0151re sz\u00f3rt lisztben. Nagymama azt mondja, ne n\u00e9zzem, mert elsz\u00e9d\u00fcl\u00f6k<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":1230,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[6,84],"tags":[279],"class_list":["post-1224","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-irasok","category-maglya","tag-maglya","has_thumb"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1224","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=1224"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1224\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1232,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1224\/revisions\/1232"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/1230"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=1224"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=1224"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=1224"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}