Ismerem ezt a mozdulatot, ezt a l\u00e1tsz\u00f3lag kim\u00e9rt, de val\u00f3j\u00e1ban nagyon is agressz\u00edv mozdulatot, amivel a v\u00e1mos belepiszk\u00e1l az el\u0151ttem \u00fcl\u0151 \u00f6reg n\u00e9ni szatyr\u00e1ba, azt ahogy finoman megnyomkodja a n\u00e9ni szendvicseit, ahogy kutat\u00f3an a retik\u00fclje sz\u00f6gleteibe m\u00e9lyeszti a kez\u00e9t.
\nA v\u00e1mos arc\u00e1t n\u00e9zem, eg\u00e9sz fiatal fi\u00fa, huszon\u00f6t lehet, vagy tal\u00e1n m\u00e9g annyi sem, visszan\u00e9zek a kez\u00e9re, a n\u00e9ni t\u00e1sk\u00e1j\u00e1nak a zseb\u00e9t tapogatja, el\u0151bb k\u00edv\u00fclr\u0151l, azt\u00e1n bel\u00fclr\u0151l, az a m\u00e1sik v\u00e1mos jut eszembe, aki majdnem h\u00fasz \u00e9vvel ezel\u0151tt, ezerkilenc\u00e1znyolcvannyolc szeptember\u00e9ben majdnem ugyanezzel a mozdulattal ny\u00falt be a pul\u00f3verem al\u00e1, a Rom\u00e1ni\u00e1b\u00f3l Magyarorsz\u00e1gra tart\u00f3 vonaton.
\nMost nem vonaton \u00fcl\u00f6k, hanem buszon. H\u00e1trad\u0151l\u00f6k az \u00fcl\u00e9sen, nem n\u00e9zek a v\u00e1mos arc\u00e1ra, nem akarok a m\u00faltra gondolni, olyan r\u00e9g nem jutott eszembe a kiv\u00e1ndorl\u00e1s, az a r\u00e9gi vonat\u00fat, persze nem b\u00edrom ki, m\u00e9giscsak odan\u00e9zek, nem az arc\u00e1ra, a kez\u00e9re. Megint beny\u00fal a n\u00e9ni retik\u00fclj\u00e9be, kivesz valamit, l\u00e1tom, egy r\u00fazs az, visszaejti. Annak idej\u00e9n az \u00e9n pul\u00f3verem al\u00f3l is nagyj\u00e1b\u00f3l ugyanezzel a mozdulattal h\u00fazta ki a v\u00e1mos \u00e9desany\u00e1m ametisztk\u00f6ves keresztj\u00e9t. A kereszt vastag ez\u00fcst l\u00e1ncon l\u00f3gott a nyakamban, \u00e9desany\u00e1m adta miel\u0151tt felsz\u00e1lltunk volna a vonatra, amelyikr\u0151l tudtuk, hogy h\u00e1rom \u00e9v v\u00e1rakoz\u00e1s ut\u00e1n \u00e1tvisz v\u00e9gre Magyarorsz\u00e1gra, az \u00faj haz\u00e1nkba. Igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e1ig nem is tudom, hogy mi\u00e9rt adta r\u00e1m \u00e9desany\u00e1m akkor azt a l\u00e1ncot, az\u00e9rt, hogy \u00e9n vigy\u00e1zzak r\u00e1, vagy az vigy\u00e1zzon \u00e9nr\u00e1m. A v\u00e1mos megtapogatta a l\u00e1ncot, hagyta hogy v\u00e9gigfussanak a szemei az ujjai k\u00f6z\u00f6tt, kicsit megh\u00fazta, \u00e9reztem, hogy belev\u00e1g h\u00e1tul a nyakamba, \u2013 mi ez itt a nyakadban fiam \u2013 k\u00e9rdezte \u2013 kereszt \u2013 mondtam, le fogja t\u00e9pni \u00e9s zsebre fogja tenni, gondoltam, a v\u00e1mos a keresztet n\u00e9zte, a hegyes lila ametiszt koszos sz\u00fcrk\u00e9nek l\u00e1tszott a hajnali f\u00e9nyben, a v\u00e1mos nem t\u00e9pte le, visszadugta a pul\u00f3verem al\u00e1, elengedte \u2013 menj\u00e9l akkor, sok szerencs\u00e9t \u2013 mondta, de nem mosolygott. Mentem, nem n\u00e9ztem vissza, mentem v\u00e9gig a koszos folyos\u00f3n, a f\u00fclke fel\u00e9 ahonnan tapintatosan kik\u00fcldtek, hogy m\u00e9gse legyek jelen az \u00e9desany\u00e1m motoz\u00e1s\u00e1n\u00e1l, \u00e9s k\u00f6zben \u00f6r\u00fcltem, hogy a v\u00e1mos nem vette el a keresztet, \u00e9s v\u00e9gig kifele n\u00e9ztem, az ablakon \u00e1t, hogy nehogy elszalasszam a hat\u00e1rt.
\nEgy pillanatig a kereszten gondolkozom, vajon mi lett vele, \u00e9desany\u00e1mon m\u00e1r r\u00e9gen nem l\u00e1ttam, megfogadom, hogy majd megk\u00e9rdezem t\u0151le ha haza\u00e9rek.
\nKin\u00e9zek az ablakon, a hat\u00e1r\u00e1tkel\u0151 \u00fcres, nincs itt, csak ami buszunk. Az \u00fcvegen is a v\u00e1mos arc\u00e1t l\u00e1tom visszat\u00fckr\u00f6z\u0151dni, valahogy m\u00e9g fesz\u00fcltebbek a von\u00e1sai, a t\u00fck\u00f6rk\u00e9p\u00e9n jobban l\u00e1tszik, hogy ideges, jobban \u00e9rz\u0151dik rajta a visszafojtott indulat. Megint r\u00e1n\u00e9zek, m\u00e9g mindig a n\u00e9ni csomagjait vizsg\u00e1lja, a mozdulatai kim\u00e9rtek, m\u00e1r-m\u00e1r g\u00e9piesek, de m\u00e9gsem eg\u00e9szen azok, ki\u00e9rz\u0151dik bel\u0151l\u00fck valamifajta fojtott indulat, valami elnyomott d\u00fch, a n\u00e9ni is \u00e9rzi, pr\u00f3b\u00e1l kedves lenni, kicsit megal\u00e1zkodik, felaj\u00e1nlja, hogy kipakol, nem sz\u00fcks\u00e9ges mondja a v\u00e1mos szigor\u00faan. G\u00e9piesen udvarias marad, tov\u00e1bb kotor\u00e1szik, nejlonzacsk\u00f3kat z\u00f6rget, morzs\u00e1kat r\u00e1z a busz \u00fcl\u00e9sre \u2013 biztos nincs \u00f6nn\u00e9l cigaretta? \u2013 k\u00e9rdezi harmadszor is, \u2013nincsen k\u00e9rem \u2013, mondja a n\u00e9ni harmadszorra is, igaz\u00e1b\u00f3l a k\u00e9rd\u00e9s abszurd, \u00e9s min\u00e9l t\u00f6bbsz\u00f6r teszi fel a v\u00e1mos ann\u00e1l abszurdabb\u00e1 v\u00e1lik, hiszen nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy a n\u00e9nin\u00e9l nem lehet t\u00f6bb karton cigaretta, nem, m\u00e9g egy karton se, nem m\u00e9g egy doboz se, egyszer\u0171en nincs hol lennie, nem f\u00e9rne el. A v\u00e1mos a n\u00e9ni a kab\u00e1tj\u00e1t is leveszi a csomagtart\u00f3b\u00f3l, kopott v\u00e9kony steppelt kab\u00e1t, a v\u00e1mos beny\u00fal a zsebeibe, v\u00e9gigtapogatja, a b\u00e9l\u00e9s, azt\u00e1n a kab\u00e1t ujjait simogatja \u00e9s tapogatja, id\u0151nk\u00e9nt r\u00e1markol, ugyanazzal a finoman er\u0151szakos mozdulattal, mint ahogy a szendvicset tapogatta kor\u00e1bban.
\nMegint eszembe jut az a r\u00e9gi rom\u00e1n-magyar hat\u00e1r\u00e1tkel\u00e9s, furcsa, ez most majdnem ugyanolyan fesz\u00fclt \u00e9rz\u00e9s, pedig ez most nem kiv\u00e1ndorl\u00e1s, csak egy egyszer\u0171 t\u00e9t n\u00e9lk\u00fcli utaz\u00e1s, Szabadk\u00e1n voltam, egy felolvas\u00e1son. A szerb magyar hat\u00e1ron vagyunk, k\u00e9tezernyolc febru\u00e1rja van, Szerbia fel\u00f6l j\u00f6v\u00fcnk Magyarorsz\u00e1g fel\u00e9, el\u0151sz\u00f6r j\u00e1rok itt mi\u00f3ta ez lett az Uni\u00f3s \u00e9s \u00fagynevezett schengeni hat\u00e1r. Magyar, teh\u00e1t uni\u00f3s \u00fatlevelem van, velem tal\u00e1n ez\u00e9rt nem is t\u00f6r\u0151dik a v\u00e1mos, egy\u00e1ltal\u00e1n ki sem nyittatja a h\u00e1tizs\u00e1kom, a cigarett\u00e1r\u00f3l is csak tess\u00e9k-l\u00e1ss\u00e9k k\u00e9rdez, \u00e1tn\u00e9z rajtam, pedig \u00e9n biztos gyan\u00fasabb voln\u00e9k magamnak ann\u00e1l a kedves n\u00e9nin\u00e9l, a v\u00e1mos nem \u00edgy gondolja, a v\u00e1mos csak a n\u00e9nivel t\u00f6r\u0151dik, m\u00e9g mindig a kab\u00e1tot tapogatja, a kab\u00e1t ujj\u00e1t gy\u00farja \u00e9s gy\u00f6m\u00f6sz\u00f6li, \u00fagy dolgozik, hogy ha cigarett\u00e1s-dobozok lenn\u00e9nek eldugva a kab\u00e1t b\u00e9l\u00e9se m\u00f6g\u00e9, akkor m\u00e1r mind kihulltak volna, t\u00e9rdig j\u00e1rn\u00e1nk m\u00e1r a cigarett\u00e1ban, persze egyetlen doboz cigaretta sem hullik ki a kab\u00e1t ujj\u00e1b\u00f3l, a v\u00e1mos megszor\u00edtja \u00e9s elengedi az anyagot, centir\u0151l centire tapogatja v\u00e9gig, de k\u00f6zben mintha m\u00e1r nyugodtabb lenne, igen, sokkal nyugodtabb, halkan s\u00f3hajt egyet, minden rendben van, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, mondja a kab\u00e1tot visszateszi a csomagtart\u00f3ba, j\u00f3 utat k\u00edv\u00e1n, megfordul, lesz\u00e1ll.
\nA busz elindul, \u00e1t\u00e9r\u00fcnk a hat\u00e1ron. Az utasok megk\u00f6nnyebb\u00fclnek, besz\u00e9lgetni kezdnek. \u2013 Ez melyik volt? \u2013 k\u00e9rdezik egym\u00e1st\u00f3l, t\u00f6rzsutasok \u0151k, a legt\u00f6bben hetente j\u00e1rnak Szegedre, a rokoniakhoz. \u2013 Ez? \u2013k\u00e9rdez vissza a n\u00e9ni. \u2013 Hitler \u2013 mondja, mosolyog \u2013 de rendes volt, nem b\u00e1ntott, pedig valaki nagyon felideges\u00edtette. Hallottam, hogy \u00fcv\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt valakivel, miel\u0151tt a mi buszunkra felsz\u00e1llt volna. Le is sz\u00e1ll\u00edthatott volna, ha akar \u2013 mondja, – de nem sz\u00e1ll\u00edtott, mert igaz\u00e1b\u00f3l ez a Hitler egy rendes gyerek. \u2013 ezen mindenki nevet, j\u00f3 vicc.
\n\u00c9n nem nevetek, egyr\u00e9szt a r\u00e9gi eml\u00e9k az ametisztl\u00e1nccal v\u00e1ratlanul \u00e9lesen jutott eszembe, m\u00e1sr\u00e9szt az\u00e9rt, nem mert \u00e9n csak egy kibic vagyok, n\u00e9z\u0151, v\u00e9letlen\u00fcl ker\u00fcltem erre a buszra, mert lek\u00e9stem a nemzetk\u00f6zi gyorsvonatot, a nemzetk\u00f6zi gyorsvonat az \u00fajfajta v\u00e1melj\u00e1r\u00e1s miatt el\u0151bb indult, \u00fagyhogy hi\u00e1ba \u00e9rkeztem id\u0151ben, lek\u00e9stem, mert amikor oda\u00e9rtem akkor m\u00e1r nem a p\u00e1lyaudvaron \u00e1llt hanem a v\u00e1mon, t\u00edz m\u00e9terre a p\u00e1lyaudvarr\u00f3l, oda m\u00e1r nem lehetett ut\u00e1na menni. A birodalom hat\u00e1rai eggyel kijjebb cs\u00fasztak, nincsen ebben semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, ezt l\u00e1thatom m\u0171k\u00f6d\u00e9s k\u00f6zben.
\nNem t\u00f6rt\u00e9nt semmi. A v\u00e1mos a dolg\u00e1t v\u00e9gezte. Cigarett\u00e1t keresett. Vagyis nem. Nem cigarett\u00e1t keresett, hanem az idegess\u00e9g\u00e9t pr\u00f3b\u00e1lta levezetni. Az adott helyzetben a t\u0151le telhet\u0151 lehet\u0151 legudvariasabb \u00e9s civiliz\u00e1ltabb m\u00f3don viselkedett. Maradand\u00f3 s\u00e9r\u00fcl\u00e9st nem okozott, s\u0151t tal\u00e1n egy\u00e1ltal\u00e1n nem okozott s\u00e9r\u00fcl\u00e9st. A szendvicset egy kicsit \u00f6sszenyomta, a ruh\u00e1t egy kicsit \u00f6sszefogdosta, de rendes volt, nem akart senkit b\u00e1ntani, nyilv\u00e1n nem akart cigarett\u00e1t tal\u00e1lni, nyilv\u00e1n az\u00e9rt a n\u00e9nit v\u00e1lasztotta, mert n\u00e1la l\u00e1tott a legkevesebb es\u00e9ly arra, hogy val\u00f3ban tal\u00e1ljon is valamit. Nem akart rosszat. Rendes volt. \u00c9ppen csak stresszold\u00f3nak haszn\u00e1lt egy embert. Ott \u00e9s akkor a n\u00e9ni, a t\u00e1rgyaival, az \u00fatj\u00e1val \u00e9s az \u00e9let\u00e9vel nem volt t\u00f6bb sz\u00e1m\u00e1ra, mint egy teniszlabda, amit idegess\u00e9g\u00e9ben nyomogat egy kicsit az ember. \u00c9pp csak addig, am\u00edg megnyugszik. Amit l\u00e1ttam, az csak a munkahelyi stressz egy szel\u00edd megnyilv\u00e1nul\u00e1sa volt. Term\u00e9szetesen nagyon civiliz\u00e1ltan t\u00f6rt\u00e9nt, de ez a l\u00e9nyegen nem v\u00e1ltoztat.
\nA v\u00e1mosok mozdulatai a hatalom mozdulatai, \u00e9s ezeket a mozdulatokat civiliz\u00e1lt orsz\u00e1gok polg\u00e1rai viszonylag ritk\u00e1n tapasztalhatj\u00e1k meg k\u00f6zvetlen\u00fcl a saj\u00e1t b\u0151r\u00fck\u00f6n. A hat\u00e1ron ugyanis l\u00e1tsz\u00f3lag nem \u00e9rv\u00e9nyesek az \u00e1rtatlans\u00e1g v\u00e9lelm\u00e9nek szab\u00e1lyai, a hat\u00e1ron eleve mindenki gyan\u00fas, akar valamit, \u00e1t akar jutni, teh\u00e1t van ind\u00edt\u00e9ka \u00e9s c\u00e9lja, ez\u00e9rt mindenkinek mag\u00e1nak kell bizony\u00edtania, hogy tisztess\u00e9ges ember, nem csemp\u00e9sz, nem b\u0171n\u00f6z\u0151, nem s\u00e1ntik\u00e1l semmi rosszban. A hat\u00e1r az er\u0151szakr\u00f3l sz\u00f3l, arr\u00f3l, hogy er\u0151szakot tesznek rajtunk, belen\u00e9znek a pap\u00edrjainkba, a csomagjainkba, egy kicsit a sz\u00edv\u00fcnkbe is. A hat\u00e1r mindig kiszolg\u00e1ltatott helyzetbe hoz, err\u0151l sz\u00f3lnak a v\u00e1mosok mozdulatai. A n\u00e9ni rutinos utaz\u00f3, pontosan \u00e9rti az eg\u00e9sz helyzetet, a v\u00e1mosnak adott durva becen\u00e9vben mindez vil\u00e1gosan benne van. Egyr\u00e9szt vicces \u00e9s abszurd az eg\u00e9sz, m\u00e1sr\u00e9szt a legkev\u00e9sb\u00e9 sem az, a n\u00e9ni tudja, a v\u00e1mos, ha akar, b\u00e1rmit megtehet, j\u00f3 tal\u00e1n nem eg\u00e9szen b\u00e1rmit, de majdnem b\u00e1rmit.
\nEzen a vid\u00e9ken, K\u00f6z\u00e9p-Eur\u00f3pa keleti \u00e9s d\u00e9li vid\u00e9kein \u00fagyis nagyon fontosak a hat\u00e1rok, hiszen errefele mindig is a hat\u00e1rok mozg\u00e1sa \u00e9s v\u00e1ltoz\u00e1sa jelentette a t\u00f6rt\u00e9nelmet, az egy\u00e9ni \u00e9s csal\u00e1dt\u00f6rt\u00e9netek pedig mindig arr\u00f3l sz\u00f3ltak, hogy hogyan mozogtak az emberek a hat\u00e1rokhoz viszony\u00edtva. A hat\u00e1r az a pont, ahol az a fajta szem\u00e9lytelen fikci\u00f3, amit t\u00f6rt\u00e9nelemnek nevez\u00fcnk \u00e1tfed\u00e9sbe ker\u00fcl azzal a nagyon is szem\u00e9lyes fikci\u00f3val, amit \u00e9letnek, eml\u00e9kezetnek vagy sorsnak h\u00edvunk. A v\u00e1mos mozdulatai teh\u00e1t nyilv\u00e1n nemcsak nekem ismer\u0151sek, hanem mindenkinek, aki valaha \u00e1tment vagy megpr\u00f3b\u00e1lt \u00e1tmenni ezeken a hat\u00e1rokon, \u00e9s a buszban mindenkinek esz\u00e9be jutott a maga legnagyobb vagy legban\u00e1lisabb hat\u00e1r-t\u00f6rt\u00e9nete, \u00e9ppen \u00fagy, ahogy nekem is eszembe jutott a saj\u00e1tom. Ebb\u0151l \u00e1llnak igaz\u00e1b\u00f3l a hat\u00e1rok, az ilyen szem\u00e9lyes t\u00f6rt\u00e9netekb\u0151l, eml\u00e9kekb\u0151l \u00e9s mozdulatokb\u00f3l, mert maga a fogalom, az term\u00e9szetesen semmit sem jelent.
\nA busz megy, \u00e9n a f\u00fcvet n\u00e9zem, magyar f\u0171, gondolom. Megint az a r\u00e9gi hat\u00e1r\u00e1tkel\u00e9s jut eszembe, nem mentem vissza a f\u00fclk\u00e9be, ott maradtam a folyos\u00f3n, a pul\u00f3veremen kereszt\u00fcl fogtam a keresztet. \u00c9pp egy h\u00e9ttel m\u00faltam el tizen\u00f6t \u00e9ves. M\u00e1r hajnalodott, a vonatablak olyan volt, mint a zs\u00edrpap\u00edr a r\u00e1s\u00e1rgult koszt\u00f3l, hom\u00e1lyosan lehetett csak kil\u00e1tni rajta, egy r\u00e9t l\u00e1tszott a sz\u00fcrk\u00e9s fak\u00f3 f\u00e9nyben, a f\u0171csom\u00f3kat n\u00e9ztem, v\u00e1rtam a pillanatot amikor majd megl\u00e1tom a r\u00e9ten a vonalat, vagy az \u00e1rkot, vagy a ker\u00edt\u00e9st, vagy a s\u00e1vot, mert elhat\u00e1roztam , hogy \u00f6r\u00f6k \u00e9letemre megjegyzem azt a percet, amikor a vonat majd v\u00e9gleg \u00e1tvisz a hat\u00e1ron, amikor majd a rom\u00e1n f\u0171b\u0151l egy csap\u00e1sra magyar f\u0171 lesz, amikor majd \u00f6r\u00f6kre elhagyom a haz\u00e1mat. Persze nem volt sem \u00e1rok sem vonal, nem volt semmi, csak f\u0171, \u00e9s nekem maradt a tal\u00e1lgat\u00e1s \u00e9s a bizonytalans\u00e1g, hogy vajon \u00e1t\u00e9rt\u00fcnk-e m\u00e1r, eg\u00e9szen am\u00edg meg nem l\u00e1ttuk az els\u0151 \u00e1llom\u00e1st, ahov\u00e1 m\u00e1r magyar bet\u0171kkel volt ki\u00edrva az \u00e1llom\u00e1s neve, \u00e9s akkor pr\u00f3b\u00e1ltam visszamen\u0151leg biztoss\u00e1 v\u00e1ltoztatni a bizonytalant, pr\u00f3b\u00e1ltam visszamen\u0151leg megv\u00e1ltoztatni az eml\u00e9keimet, pr\u00f3b\u00e1ltam visszamen\u0151leg megtal\u00e1lni hat\u00e1rt, de ez persze soha nem siker\u00fclt, az \u00e1tkel\u00e9sb\u0151l nem maradt csak az a n\u00e9h\u00e1ny hossz\u00fa perc amit a koszos vonatablak szak\u00edtott ki az id\u0151b\u0151l, az \u00e9s a v\u00e1mos mozdulatai.
\nA busz z\u00f6ty\u00f6g Szeged fel\u00e9, a v\u00e1mos \u00fagy l\u00e1tszik nem j\u00f3l gy\u0171rte vissza a csomagtart\u00f3ba a n\u00e9ni kab\u00e1tj\u00e1t, a kab\u00e1t egyik ujja kibukik a csomagtart\u00f3b\u00f3l, a gy\u0171r\u00f6tt fekete anyag \u00fcresen leffeg az orrom el\u0151tt. Szinte gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl fel\u00e1llok, odany\u00falok, megfogom, a hely\u00e9re gy\u0171r\u00f6m, m\u00e1r a helyem \u00fcl\u00f6k, amikor tudatosul bennem, hogy milyen szokatlanul meleg volt a kab\u00e1t anyaga, egy pillanatig az jut eszembe, hogy tal\u00e1n a v\u00e1mos tenyer\u00e9nek meleg\u00e9t sz\u00edvta mag\u00e1ba, a szor\u00edt\u00e1s ereje v\u00e1ltozott forr\u00f3s\u00e1gg\u00e1, \u00e9s annak a nyom\u00e1t \u0151rz\u00f6m most m\u00e1r \u00e9n is a saj\u00e1t tenyeremen, de azt\u00e1n feln\u00e9zek, l\u00e1tom, hogy el\u0151ttem a n\u00e9ni arc\u00e1t s\u00fcti a tavaszi nap, tudom, hogy csak a nap meleg\u00edtette fel az anyagot, \u00e9s ennek semmi k\u00f6ze a v\u00e1mos mozdulat\u00e1hoz. Egym\u00e1snak nyomom a k\u00e9t tenyerem, s\u00f3hajtok, mosolygok, a f\u00fcvet n\u00e9zem, makacsul arra gondolok, hogy igaz\u00e1b\u00f3l nincsenek hat\u00e1rok, csak t\u00f6rt\u00e9netek.<\/p>\n
Ezt az essz\u00e9t nyolc \u00e9ve \u00edrtam, magyarul nem is jelent meg, csak n\u00e9met ford\u00edt\u00e1sban. Sajnos aktu\u00e1lisabb mint valaha, a jelenkor ny\u00e1ri duplasz\u00e1m\u00e1ban k\u00f6z\u00f6ltem ez\u00e9rt.<\/p><\/blockquote>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
A hat\u00e1r az er\u0151szakr\u00f3l sz\u00f3l, arr\u00f3l, hogy er\u0151szakot tesznek rajtunk, belen\u00e9znek a pap\u00edrjainkba, a csomagjainkba, egy kicsit a sz\u00edv\u00fcnkbe is. A hat\u00e1r mindig kiszolg\u00e1ltatott helyzetbe hoz, err\u0151l sz\u00f3lnak a v\u00e1mosok mozdulatai. A n\u00e9ni rutinos utaz\u00f3, pontosan \u00e9rti az eg\u00e9sz helyzetet, a v\u00e1mosnak adott durva becen\u00e9vben mindez vil\u00e1gosan benne van.<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":1311,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[3],"tags":[160,158],"class_list":["post-1261","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-esszek","tag-europa","tag-hatar","has_thumb"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1261","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=1261"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1261\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1754,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1261\/revisions\/1754"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/1311"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=1261"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=1261"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=1261"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}