Egy k\u00e9zzel \u00edrt h\u00e1zkutat\u00e1si jegyz\u0151k\u00f6nyv ker\u00fclt el\u0151 nemr\u00e9g \u00e9desany\u00e1m k\u00f6lt\u00f6z\u00e9s\u00e9nek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en, rajta egy lista azokr\u00f3l a k\u00f6nyvekr\u0151l, amelyeket elkobozott t\u0151l\u00fcnk a rom\u00e1n belbiztons\u00e1g k\u00e9t k\u00e1dere, m\u00e9g Marosv\u00e1s\u00e1rhelyen, valamikor 1987-ben. Eml\u00e9kszem, ahogy kiss\u00e9 megillet\u0151dve \u00e1lltak a sz\u00fcleim n\u00e9gyezer k\u00f6tetes k\u00f6nyvt\u00e1ra el\u0151tt, tal\u00e1lomra huzig\u00e1lt\u00e1k kifele a k\u00f6nyveket az eg\u00e9sz falat bet\u00f6lt\u0151 k\u00f6nyvespolcr\u00f3l, amit azt\u00e1n az \u00e1ttelep\u00fcl\u00e9s el\u0151tt t\u00f6red\u00e9k\u00e9re zsugorodott, hiszen csak fejenk\u00e9nt \u00f6tven k\u00f6nyvet hozhattunk magunkkal, \u00e9s am\u00fagy sem lett volna ildomos magyar k\u00f6nyveket Magyarorsz\u00e1gra visszahozni Erd\u00e9lyb\u0151l.
\n\tA k\u00f6nyv akkor m\u00e1r csemp\u00e9sz\u00e1runak min\u0151s\u00fclt, vesz\u00e9lyes t\u00e1rgy volt. A hatalom \u00e9ppen \u00fagy gy\u0171l\u00f6lte \u00e9s f\u00e9lte a k\u00f6nyveket, mint a k\u00f6telez\u0151en regisztr\u00e1ltatott \u00edr\u00f3g\u00e9peket, a bez\u00fazott k\u00f6nyvekb\u0151l v\u00e9c\u00e9pap\u00edrt csin\u00e1ltak, n\u00e9ha-n\u00e9ha szavak \u00e1rny\u00e9kai t\u0171ntek fel az am\u00fagy szint\u00e9n hi\u00e1nycikknek sz\u00e1m\u00edt\u00f3 tekercseken. \u00dagy tudtuk a v\u00e9c\u00e9pap\u00edr felvizezve a parizert alkot\u00f3 h\u00fasmassz\u00e1ba ker\u00fcl, \u00edgy v\u00e1lik az ige testt\u00e9, mondtuk, nevetni pr\u00f3b\u00e1ltunk, nevett\u00fcnk.
\n\tSokszor eszembe jut az a pillanat, ahogy \u0151k ketten ott \u00e1llnak a k\u00f6nyvespolc el\u0151tt, \u00e9s nem tudj\u00e1k eld\u00f6nteni, hogy m\u00e9gis, mit kobozzanak el. Egyik\u00fck fell\u00e9p a hokedlire is, a legfels\u0151 polcon l\u00e9v\u0151 nehezen el\u00e9rhet\u0151 k\u00f6nyvek k\u00f6z\u00f6tt is keresg\u00e9l, lead n\u00e9h\u00e1nyat a t\u00e1rs\u00e1nak, h\u00fcmm\u00f6gve forgatj\u00e1k a k\u00f6teteket, tan\u00e1cstalanok.
\n\tF\u00e1jdalmasan szomor\u00fa \u00e9s abszurdan vid\u00e1m pillanat ez egyszerre, benne van a mag\u00e1t mindenhat\u00f3nak gondol\u00f3 hatalom tot\u00e1lis arroganci\u00e1ja \u00e9s teljes kudarca is: b\u00e1rmit elkobozhatn\u00e1nak, csak ahhoz, hogy b\u00e1rmit elkobozhassanak, tudniuk kellene, hogy mi is az a b\u00e1rmi. Keresnek valamit, de nem tudj\u00e1k, hogy mit is keresnek. Csak azt tudj\u00e1k, hogy lennie kell ott valaminek, de hi\u00e1ba van ott a szem\u00fck el\u0151tt, nem l\u00e1tj\u00e1k, nem veszik \u00e9szre.
\n\t\u00c9desany\u00e1m, aki nemcsak tan\u00e1r, hanem k\u00f6nyvt\u00e1ros is, azt k\u00e9rdi t\u0151l\u00fck, mit keresnek, h\u00e1tha seg\u00edthet, megismerem a mondatot, ugyanaz, amit a k\u00f6nyvt\u00e1rban haszn\u00e1l, amivel a tan\u00e1cstalan kisdi\u00e1kokat k\u00e9rdezi, hogy m\u00e9gis, mit olvasn\u00e1nak. A k\u00e1rderek h\u00e1r\u00edtanak: tudj\u00e1k \u0151k nagyon j\u00f3l, hogy mit keresnek, hazudj\u00e1k, azt\u00e1n tal\u00e1lomra kih\u00faznak p\u00e1r k\u00f6nyvet a polcr\u00f3l, k\u00f6zlik, hogy ezeket \u00e1llambiztons\u00e1gi okokb\u00f3l elkobozz\u00e1k, m\u00e9g jegyz\u0151k\u00f6nyvet is \u00edrnak r\u00f3la, azt\u00e1n elmennek.
\n\tA megt\u00e9p\u00e1zott k\u00f6nyvespolcot n\u00e9zem. Megtanulom \u00e9letem legfontosabb leck\u00e9j\u00e9t: a hatalom buta, analfab\u00e9ta, nem tud olvasni, legfeljebb csak \u00fagy tesz, mintha tudna, m\u00e9g ha elolvas valamit, akkor se \u00e9rti meg, hogy mit olvas, mert igaz\u00e1b\u00f3l csak \u00f6nmaga \u00e9rdekli. Mindenben csak saj\u00e1t mag\u00e1t keresi, mindenhol \u00f6nmaga torz t\u00fck\u00f6rk\u00e9p\u00e9re vad\u00e1szik, azt hiszi, mindenhez k\u00f6ze van, pedig val\u00f3j\u00e1ban \u00f6nmag\u00e1n k\u00edv\u00fcl nincsen k\u00f6ze semmihez.
\n\tAkkor m\u00e9g el\u0151ttem van Orwell \u00e9s Koestler \u00e9s Szolzsenyicin \u00e9s Kafka olvas\u00e1sa, a k\u00f6nyvespolcot n\u00e9zem \u00e9s meg\u00e9rtem, hogy a polcon a szabads\u00e1g van, a k\u00f6nyvek gerincei m\u00f6g\u00f6tt eg\u00e9sz vil\u00e1gok rejt\u0151znek, olyanok, amiket se meg\u00e9rinteni, se meg\u00e9rteni, se megsemmis\u00edteni nem fog tudni soha a hatalom. Meg\u00e9rtem, hogy a vil\u00e1gon az \u00edr\u00f3k a legszabadabb emberek, \u00e9s azt is meg\u00e9rtem, hogy ut\u00e1nuk mindj\u00e1rt az olvas\u00f3k k\u00f6vetkeznek.
\n\tAz\u00f3ta is ez sz\u00e1momra a szabads\u00e1g legfontosabb \u00e9s legelemibb gesztusa, hogy b\u00e1rmit \u00e9s b\u00e1rmikor v\u00e1laszthatok, hogy nemcsak szabadon \u00edrhatok, hanem szabadon olvashatok is. Akkor vagyok szabad, ha senki sem sz\u00f3lhat bele abba, amit le\u00edrok \u00e9s abba se, hogy mit olvasok. Ha szabadon d\u00f6nthetek, ha a magam sz\u00e1m\u00e1ra v\u00e1laszthatok, \u00e9s nem a r\u00e1m k\u00e9nyszer\u00edtett hatalom szempontjai szerint kell v\u00e1logatnom gondolatokat, szavakat, k\u00f6nyveket.
\n\tK\u00f6nyvek k\u00f6z\u00f6tt \u00e1llunk itt, a k\u00f6nyv \u00fcnnep\u00e9n, nem szabad h\u00e1t elfelejten\u00fcnk, hogy a k\u00f6nyvek gerince m\u00f6g\u00f6tt a szabads\u00e1g van, hogy a mozdulatban, ahogy b\u00e1rmelyiket kinyithatjuk, a szabads\u00e1g van, az, hogy b\u00e1rmit \u00e9s b\u00e1rmikor olvashatunk, a szabads\u00e1g legk\u00e9zzelfoghat\u00f3bb bizony\u00edt\u00e9ka. Ha mi nem adjuk, senki t\u0151l\u00fcnk el nem veheti. \u00c9lj\u00fcnk vele. Olvassunk b\u00e1tran, olvassunk szabadon.<\/p>\n
A k\u00f6nyvhetet megnyitom!<\/p>\n