S\u0171r\u0171 fekete felh\u0151ben rep\u00fcltem, \u00e1t a fekete \u00e9gen, r\u00e1zk\u00f3dott \u00e9s z\u00fagott alattam a g\u00e9p. Az ablakn\u00e1l \u00fcltem, a hideg m\u0171anyagnak nyomtam a homlokom, \u00fagy n\u00e9ztem bele a kavarg\u00f3 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe. A feketes\u00e9gre gondoltam, ap\u00e1mra, arra, hogy nem l\u00e1tom most m\u00e1r soha t\u00f6bbet. T\u00edz napja halt meg akkor, k\u00e9t nappal voltunk a temet\u00e9se ut\u00e1n, v\u00e9gig az j\u00e1rt a fejemben, hogy le kellett volna mondani az utat.
\nA vihar is az\u00e9rt van, mert nem maradtam otthon, minek is sz\u00e1llt fel a g\u00e9p, \u00e9n vagyok a hib\u00e1s minden\u00e9rt, ez j\u00e1rt a fejemben, haragudtam magamra, az eg\u00e9sz vil\u00e1gra, a viharra, a pil\u00f3t\u00e1ra, de m\u00e9g ap\u00e1mra is, minek kellett meghalnia, minek pont most kellett meghalni, hogy k\u00e9pzeli ezt.
\nAz eg\u00e9sz testem megfesz\u00fclt a haragt\u00f3l, a biztons\u00e1gi \u00f6v a derekamba v\u00e1gott, ahogy m\u00e9g jobban az ablak fel\u00e9 fordultam, az arcom mell\u00e9 nyomtam a k\u00e9t tenyerem. A g\u00e9p r\u00e1zk\u00f3dott, bennem meg forrt a harag a tehetetlens\u00e9gt\u0151l, a k\u00e9t tenyeremben \u00e9reztem a vihar s\u00f6t\u00e9t erej\u00e9t, dobjon csak, r\u00e1zzon csak, forgasson csak, azt k\u00edv\u00e1ntam, k\u00f6zben ott veszekedtem a fejemben ap\u00e1mmal,mi\u00e9rt-mi\u00e9rt, minek-minek, szinte a hangj\u00e1t is hallottam, azt\u00e1n eszembe jutott a sztori, amit mindig mes\u00e9lt, hogy megmondta egyszer a f\u0151n\u00f6k\u00e9nek, hogy \u00fariember, az \u0151sszel vagy tavasszal hal meg, mert akkor nem sz\u00far ki azokkal a szerencs\u00e9tlenekkel, akiknek el kell majd menni a temet\u00e9s\u00e9re a nagy melegben vagy a nagy hidegben.
\nAp\u00e1m szeretett mes\u00e9lni, j\u00f3\u00edz\u0171en tudta po\u00e9nra futtatni a sztorikat, hallottam is a hangj\u00e1t, azt, ahogy nevetni kezd a po\u00e9non, \u00e9s az jutott eszembe,hogy nyilv\u00e1n azt is viccesnek k\u00e9ne tal\u00e1lni, hogy \u0151 akkor most a legcsikorg\u00f3bb febru\u00e1ri hidegben hagyott itt minket, \u00e9s akkor egyszer csak kibukkant a felh\u0151kb\u0151l a g\u00e9p, a vak\u00edt\u00f3n\u00e1l is \u00e9lesebb ragyog\u00e1ssal s\u00fct\u00f6tt bele a szemembe a d\u00e9lel\u0151tti nap, az \u00e9g val\u00f3sz\u00edn\u0171tlen\u00fcl k\u00e9k volt, ott visszhangzott a f\u00fclemben ap\u00e1m nevet\u00e9s\u00e9nek k\u00e9pzelt eml\u00e9ke, az jutott eszembe, hogy mennyire szimbolikusan \u00e9s ban\u00e1lisan egyszer\u0171 minden, \u00e9let \u00e9s hal\u00e1l, \u00e9s az is, hogy \u00e9n \u00e9ppen itt a felh\u0151k f\u00f6l\u00f6tt \u00e9rzem v\u00e9gre a megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9st.
\nA k\u00e9k eget n\u00e9ztem, az egyre lejjebb gomolyg\u00f3 felh\u0151ket, \u00e9s azt \u00e9reztem, hogy minden \u00fagy van m\u00e9giscsak, ahogy lennie kellett, elvesztettem az ap\u00e1mat, igen, v\u00e1ratlanul, igen, de m\u00e9giscsak el tudtam b\u00facs\u00fazni t\u0151le, mert egy p\u00e1r \u00e9vvel kor\u00e1bbi betegs\u00e9ge r\u00e1\u00e9bresztett arra, hogy egyszer mindennek v\u00e9ge lesz, \u00e9s onnan kezdve minden alkalmat kihaszn\u00e1ltam, hogy a lehet\u0151 leghosszabban \u00e9s r\u00e9szletesebben besz\u00e9ljek vele az \u00e9let\u00e9r\u0151l, k\u00e9rdeztem \u00e9s hallgattam, \u00e9s r\u00e1k\u00e9rdeztem \u00e9s visszak\u00e9rdeztem, \u00e9s ha kellett, \u00e9n is mes\u00e9ltem, igyekeztem, amennyire csak lehets\u00e9ges, m\u00e9lyen \u00e9s tudatosan megismerni \u0151t, mert azt \u00e9reztem, hogy an\u00e9lk\u00fcl, hogy megpr\u00f3b\u00e1ljam megtudni r\u00f3la, hogy kicsoda is \u0151 voltak\u00e9ppen, magamr\u00f3l se fogom igaz\u00e1n megtudni, hogy \u00e9n ki vagyok.
\nT\u00edz \u00e9v telt el az\u00f3ta, a vesztes\u00e9g \u00e9rz\u00e9se nem cs\u00f6kkent, ap\u00e1m hangja velem maradt, l\u00e1tom n\u00e9ha a mozdulataimban a mozdulatait, hallom a hangs\u00falyait a saj\u00e1t mondataim ritmus\u00e1ban. Hogy pontosan ki volt, azt persze nem tudom, azt tal\u00e1n saj\u00e1t magamr\u00f3l se fogom megtudni soha. De ha nincsenek azok a f\u00e1jdalmas besz\u00e9lget\u00e9sek, tal\u00e1n m\u00e9g mindig ott \u00fcln\u00e9k az \u00fcvegnek t\u00e1masztott homlokkal, a fekete felh\u0151 m\u00e9ly\u00e9n. <\/p>\n
Ez az \u00edr\u00e1s a HVG Pszichol\u00f3gia Extra k\u00fcl\u00f6nsz\u00e1m\u00e1ban jelent meg. \u00c9desap\u00e1m, Dr. Dragom\u00e1n P\u00e1l 2005 febru\u00e1r m\u00e1sodik\u00e1nak \u00e9jszak\u00e1j\u00e1n, a hatvankettedik sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1n hallt meg.\n<\/p><\/blockquote>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
S\u0171r\u0171 fekete felh\u0151ben rep\u00fcltem, \u00e1t a fekete \u00e9gen, r\u00e1zk\u00f3dott \u00e9s z\u00fagott alattam a g\u00e9p. Az ablakn\u00e1l \u00fcltem, a hideg m\u0171anyagnak nyomtam a homlokom, \u00fagy n\u00e9ztem bele a kavarg\u00f3 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe. A feketes\u00e9gre gondoltam, ap\u00e1mra, arra, hogy nem l\u00e1tom most m\u00e1r soha t\u00f6bbet. T\u00edz napja halt meg akkor, k\u00e9t nappal voltunk a temet\u00e9se ut\u00e1n, v\u00e9gig az j\u00e1rt a fejemben, hogy le kellett volna mondani az utat. <\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":1495,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[3],"tags":[128,214],"class_list":["post-1494","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-esszek","tag-apamtitkai","tag-gyasz","has_thumb"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1494","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=1494"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1494\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1496,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1494\/revisions\/1496"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/1495"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=1494"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=1494"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=1494"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}