A mapp\u00e1t ap\u00e1m hal\u00e1la ut\u00e1n f\u00e9l \u00e9vvel tal\u00e1lom meg.
\nTeljesen v\u00e9letlen\u00fcl.
\nK\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n van, a nap \u00e9ppen r\u00e1s\u00fct a kedvenc karossz\u00e9k\u00e9re. Eszembe jut, ahogy ott szokott \u00fclni, valamelyik r\u00e9gi francia nyelv\u0171 k\u00f6nyv\u00e9vel a t\u00e9rd\u00e9n. Odal\u00e9pek, v\u00e9gigsim\u00edtok a karossz\u00e9k di\u00f3fa karf\u00e1j\u00e1nak g\u00f6rb\u00fclet\u00e9n.
\nHirtelen le\u00fcl\u00f6k. Soha nem \u00fcltem m\u00e9g bele ap\u00e1m karossz\u00e9k\u00e9be. K\u00e9nyelmes.
\nH\u00e1trad\u0151l\u00f6k, a napba tartom az arcom.
\nLehunyom a szemem, lassan elford\u00edtom a fejem, \u00e9rzem, hogy a nap \u00e1tmeleg\u00edti a b\u0151r\u00f6m.
\nAp\u00e1m borotvaszappan\u00e1nak a szaga jut eszembe, eg\u00e9szen tiszt\u00e1n \u00e9rzem.
\nKinyitom a szemem, kih\u00fazom magam.
\nA karossz\u00e9k \u00fcl\u00e9s\u00e9re helyezett b\u0151rp\u00e1rna h\u00e1tracs\u00faszik, valami megnyomja h\u00e1tul a combomat.
\nFel\u00e1llok, l\u00e1tom, hogy f\u00e9lig kics\u00faszott a b\u0151rp\u00e1rna al\u00f3l.
\nFelemelem a p\u00e1rn\u00e1t, egy kem\u00e9ny kartonmappa van alatta, az a fajta, amit sz\u00e9les feh\u00e9r szalagok fognak \u00f6ssze.
\nK\u00e9zbe veszem a mapp\u00e1t, a hely\u00e9re h\u00fazom a p\u00e1rn\u00e1t, megint le\u00fcl\u00f6k.
\nMiel\u0151tt kioldan\u00e1m a szalagokra k\u00f6t\u00f6tt masnikat, megford\u00edtom \u00e9s megn\u00e9zem a mapp\u00e1t, a barn\u00e1ssz\u00fcrke kartonon nincs semmilyen felirat.
\nH\u00e1trad\u0151l\u00f6k, kioldom a csom\u00f3kat.
\nA mapp\u00e1ban rajzlapok, tele sz\u00e9nrajzokkal. H\u00e1zak, kapualjak, utcar\u00e9szletek, egy ismeretlen v\u00e1ros r\u00e9szletei. Egy templom tornya, egy csatornafed\u0151 mint\u00e1ja, egy f\u00e9lig leh\u00fazott red\u0151ny\u0171 ablak.
\nA rajzok pontosak.
\nA templomr\u00f3l felismerem ap\u00e1m sz\u00fcl\u0151v\u00e1ros\u00e1t, ugyanez a templom szerepel a nagysz\u00fcleim esk\u00fcv\u0151i f\u00e9nyk\u00e9p\u00e9n.
\nSosem j\u00e1rtam abban a v\u00e1rosban.
\nSosem l\u00e1ttam ap\u00e1mat rajzolni.
\n\u00dajra \u00e1tp\u00f6rgetem a rajzokat, a pap\u00edr enyh\u00e9n dohos, mintha egyszer r\u00e9gen \u00e1tnedvesedett volna.
\nAz egyik lap elcs\u00faszik, f\u00e9l k\u00e9zzel pr\u00f3b\u00e1lok mozd\u00edtani a mapp\u00e1n, hogy a hely\u00e9re ker\u00fclj\u00f6n. A mozdulat t\u00fal heves, nagyon be\u00fct\u00f6m a sz\u00e9k karf\u00e1j\u00e1ba a k\u00f6ny\u00f6k\u00f6m.
\nPont ott, ahol az ideg fut a csonton, viszket\u0151sen \u00e9les f\u00e1jdalom v\u00e1g v\u00e9gig a k\u00e9t alkarcsontom k\u00f6z\u00f6tt, nekifesz\u00fcl a tenyeremnek, kil\u00f6ki a kezemb\u0151l a mapp\u00e1t.
\nA mappa felrep\u00fcl, a szalag ment\u00e9n k\u00e9t darabra esik, a lapok suhogva sz\u00e9tcs\u00fasznak, azt\u00e1n beter\u00edtik a karossz\u00e9k k\u00f6r\u00fcl a padl\u00f3t.
\nA karom m\u00e9g mindig f\u00e1j, nevetnem kell t\u0151le, olyan nagyon. A m\u00e1sik kezemmel a k\u00f6ny\u00f6k\u00f6mre markolok, alatta m\u00e9g mindig ott cik\u00e1zik a villanyos, forr\u00f3 l\u00fcktet\u00e9s.
\nNevetek, a f\u00f6ld\u00f6n fekv\u0151 rajzokat n\u00e9zem, az \u00e9les f\u00e9nyben eg\u00e9szen feket\u00e9k a vonalak, ett\u0151l mintha feler\u0151s\u00f6dne a lapokb\u00f3l \u00e1rad\u00f3 dohszag.
\nBesz\u00edvom, h\u00e1trad\u0151l\u0151k, ap\u00e1m mozdulat\u00e1val tartom a napf\u00e9nybe az arcom.<\/p>\n