Mirelle eg\u00e9szen lassan itta az eszpressz\u00f3t. H\u00e1trad\u0151lt a sz\u00e9ken, feltolta a haj\u00e1ra a napszem\u00fcveg\u00e9t, behunyta a szem\u00e9t, \u00fagy napoztatta az arc\u00e1t. Arra gondolt, hogy feladja, nem marad tov\u00e1bb, ink\u00e1bb hagyja a fen\u00e9be a rep\u00fcl\u0151jegy\u00e9t, reggel \u00f6sszecsomagol, eltaxizik az \u00e1llom\u00e1sra, fel\u00fcl az els\u0151 B\u00e9cs fel\u00e9 tart\u00f3 vonatra, hazautazik.
\nNyolc napja volt m\u00e1r a v\u00e1rosban, l\u00e1tta m\u00e1r k\u00e9tszer vagy h\u00e1romszor az \u00f6sszes l\u00e1tv\u00e1nyoss\u00e1got, az operah\u00e1zt\u00f3l a sz\u00e9kesegyh\u00e1zig, m\u00e9g a lerobbantott tetej\u0171 sz\u00e1lloda legfels\u0151 romos emelet\u00e9re is felvitette mag\u00e1t, hogy megn\u00e9zze, mi maradt a luxuslakoszt\u00e1lyokb\u00f3l, ahol az ezredesek is laktak.
\nKortyolt a k\u00e1v\u00e9b\u00f3l, a be\u00fcl\u0151heveder jutott esz\u00e9be, amivel a viszonylag s\u00e9rtetlen tizenegyedik emeletr\u0151l felh\u00fazt\u00e1k a tizenhatodikra, a ki\u00e9gett szintek kit\u00f6rt ablakaib\u00f3l \u00e1rad\u00f3 s\u00f6t\u00e9t g\u00e1zolajszag, a cs\u00f6rl\u0151 r\u00e1nt\u00e1sai, az, ahogy a k\u00f6telet markolta k\u00e9t k\u00e9zzel, azt\u00e1n az, ahogy a doh\u00e1ny \u00e9s k\u00f6lniszag\u00fa idegenvezet\u0151 beemelte a betonfalba t\u00f6rt lyukon.
\nVisszatette a cs\u00e9szealjra a cs\u00e9sz\u00e9t, a nagy sarokkanap\u00e9 felhas\u00edtott b\u0151rhuzata jutott esz\u00e9be, a kanap\u00e9b\u00f3l el\u0151t\u00fcremked\u0151 \u00e1zott l\u00f3sz\u0151r meg a rozsd\u00e1sod\u00f3 rug\u00f3k \u00e9s sodronyok, a sz\u00e9les cs\u00edp\u0151mozdulatok, amikkel a vezet\u0151 a kanap\u00e9 felt\u00e9telezett t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t pr\u00f3b\u00e1lta illusztr\u00e1lni, a hatalmas aranykeretes t\u00fck\u00f6r maradv\u00e1nyai, a betont\u00f6rmel\u00e9k k\u00f6zt a galambszaros f\u00fcgg\u00f6ny- \u00e9s k\u00e1rpitfoszl\u00e1nyok.
\nA k\u00f6rme a bontatlan tejsz\u00ednkapszul\u00e1hoz \u00e9rt, ide-oda l\u00f6kd\u00f6ste a cs\u00e9sze k\u00f6r\u00fcl, az idegenvezet\u0151 arc\u00e1ra gondolt, ahogy hirtelen elhallgatott \u00e9s eg\u00e9szen kereszt\u00fcln\u00e9zett rajta, miut\u00e1n feltette neki a k\u00e9rd\u00e9st a t\u00f6rzsr\u0151l, pedig addig meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl dar\u00e1lta a sz\u00f6veget az ostromr\u00f3l meg az ezredesekr\u0151l, meg arr\u00f3l, hogy a v\u00e1ros lak\u00f3i m\u00e9g a legvadabb id\u0151kben is megpr\u00f3b\u00e1ltak emberhez m\u00e9lt\u00f3an \u00e9lni, \u00e9s a sz\u00ednh\u00e1zak \u00e9s az opera is majdnem v\u00e9gig m\u0171k\u00f6dtek, mind az ezern\u00e9gysz\u00e1zhuszon\u00f6t napon \u00e1t.
\nAz idegenvezet\u0151 arc\u00e1ra ugyanaz az er\u0151ltetett, de \u00e1tt\u00f6rhetetlen k\u00f6z\u00f6ny \u00fclt ki, mint mindenki m\u00e1s\u00e9ra is, akiknek az elm\u00falt napokban feltette ezt a k\u00e9rd\u00e9st, a t\u00far\u00e1nak v\u00e9ge, mondta, elfordult, \u00e9s olyan hat\u00e1rozott l\u00e9ptekkel indult vissza a m\u00e9lys\u00e9g f\u00f6l\u00e9 l\u00f3gatott betongerend\u00e1ra szerelt cs\u00f6rl\u0151 fel\u00e9, hogy Mirelle m\u00e1r nem is pr\u00f3b\u00e1lta elmagyar\u00e1zni neki, hogy semmi k\u00f6ze H\u00e1g\u00e1hoz, \u00e9s hogy nem is \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3, hanem tudom\u00e1nyos eszk\u00f6z\u00f6kkel szeretn\u00e9 a megk\u00f6zel\u00edteni a t\u00f6rzset, nem az atrocit\u00e1sok \u00e9rdeklik, hanem antropol\u00f3giai alapon szeretn\u00e9 megvizsg\u00e1lni, hogyan n\u0151tt ki egy keletn\u00e9met koprodukci\u00f3s westernfilm d\u00edszletei k\u00f6z\u00f6tt rendezett di\u00e1kt\u00e1borb\u00f3l a polg\u00e1rh\u00e1bor\u00fa legh\u00edrhedtebb f\u00e9lkatonai szervezete, \u00e9s ha v\u00e9gre siker\u00fcl tal\u00e1lnia valamit, abb\u00f3l nem \u00fajs\u00e1gcikk lesz, hanem komoly tudom\u00e1nyos szakmunka, esetleg doktori disszert\u00e1ci\u00f3; tudta, hogy \u00fagyse \u00e9rne el semmit.
\nMindenhol ez t\u00f6rt\u00e9nt, az \u00f6sszes kontakt egyform\u00e1n bar\u00e1ts\u00e1gos \u00e9s kedves volt az elej\u00e9n, eg\u00e9szen addig, am\u00edg el\u0151sz\u00f6r ki nem mondta a t\u00f6rzs nev\u00e9t, onnan kezdve meg ugyan\u00fagy leveg\u0151nek n\u00e9zte mindenki, fociedz\u0151k, motorszerel\u0151k, tetov\u00e1l\u00f3m\u0171v\u00e9szek, \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3k, egyetemi tan\u00e1rok, piaci \u00e1rusok, m\u00fazeumi terem\u0151r\u00f6k, \u00e9s biztons\u00e1gi \u0151r\u00f6k, \u00e9s az \u00f6t\u00f6dik napra annyira k\u00e9ts\u00e9gbeesett, hogy sz\u00e1zeur\u00f3s villogtat\u00e1s\u00e1val is megpr\u00f3b\u00e1lkozott, eg\u00e9sz, am\u00edg az egyikre r\u00e1 nem csul\u00e1zott egy hatalmasat egy kitetov\u00e1lt motorszerel\u0151, a sz\u00e1llodal\u00e1togat\u00e1s volt az utols\u00f3 tippje, \u00e9s most, hogy az se vezetett sehova, t\u00e9nyleg \u00fagy \u00e9rezte, feladja.
\nA nap m\u00e1r majdnem a hegyek m\u00f6g\u00e9 bukott, megint lehunyta a szem\u00e9t, az ujjai a bontatlan cukor hossz\u00fak\u00e1s pap\u00edrhurk\u00e1j\u00e1hoz \u00e9rtek, amikor hallotta, hogy f\u00e9m csikordul a macskak\u0151nek, ahogy valaki elh\u00fazza a m\u00e1sik kov\u00e1csoltvas sz\u00e9ket a kis f\u00e9masztal mell\u0151l.
\nMirelle kinyitotta a szem\u00e9t, m\u00e1r ott is \u00fclt az asztal\u00e1n\u00e1l valaki, hunyorogva n\u00e9zte, ahogy a szem\u00e9be s\u00fct\u00f6tt a nap, el\u0151sz\u00f6r nem is l\u00e1tta, tiszt\u00e1n, azt\u00e1n meg nem ismerte meg, cing\u00e1r kis emberke volt kopott farmerdzsekiben, a motorszerel\u0151 m\u0171helyben l\u00e1tta, arc\u00e1nak barna b\u0151r\u00e9n olyan volt az \u0151sz borosta, mintha porcukrot f\u00fajtak volna r\u00e1, \u00e9s olyan idegesen r\u00e1ngott a sz\u00e1ja, hogy Mirelle azt hitte, r\u00e1g valamit.
\nA f\u00e9rfi az asztalra k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lt, el\u0151rehajolt, a k\u00e9t keze k\u00f6z\u00f6tt \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 lez\u00e1rt tasak, odamutatta Mirellenek, \u00fagy k\u00e9rdezte, hogy tudja, mi ez? Mirelle \u00e9pp csak egy villan\u00e1sra l\u00e1tta a tartalm\u00e1t, a tasak m\u00e1r el is t\u0171nt a f\u00e9rfi dzsekije alatt, de el\u00e9g volt ennyi, Mirelle \u00edgy is tiszt\u00e1n l\u00e1tta a barn\u00e1ra sz\u00e1radt v\u00e9rt a b\u0151r\u00f6n \u00e9s a hajcsimb\u00f3kokon, \u00e9s igen, a feket\u00e9re aszott t\u00f6p\u00f6r\u00f6d\u00f6tt gum\u00f3t is, ami csak egy emberi f\u00fcl lehetett.
\nTudom, mondta, \u00e9rezte, hogy az ujjai eg\u00e9szen \u00f6sszenyomj\u00e1k a cukorhurk\u00e1t, nem akarom megvenni.
\nA f\u00e9rfi megr\u00e1zta a fej\u00e9t. nem is elad\u00f3, mondta. De ha szerez nekem egy \u00fatlevelet v\u00edzummal, seg\u00edtek mag\u00e1nak. Megtal\u00e1lhat mindent amit csak keresett.
\nMirelle elengedte a cukrot, kivette a haj\u00e1b\u00f3l napszem\u00fcveget, honnan szerezn\u00e9k \u00e9n mag\u00e1nak olyat, k\u00e9rdezte, az asztalra tette a szem\u00fcveget.
\nA f\u00e9rfi kiny\u00falt, megfogta a kez\u00e9t. Nem tudom, mondta, de mag\u00e1nak j\u00f3 kontaktjai vannak, engem is megtal\u00e1lt. \u00c9n megb\u00edzom mag\u00e1ban.
\nMirelle a napszem\u00fcveg z\u00f6ld \u00fcveg\u00e9re nyomott m\u00e1rkajelz\u00e9s ez\u00fcst ny\u00edlhegyeit n\u00e9zte, \u00e9rezte, hogy kisz\u00e1rad a sz\u00e1ja, megpr\u00f3b\u00e1lhatom, mondta
\nA f\u00e9rfi b\u00f3lintott. J\u00f3l van, mondta, hirtelen maga fel\u00e9 r\u00e1ntotta Mirelle kez\u00e9t, csukl\u00f3t\u00f3l fogva r\u00e1nyomta a kisasztal vaslapj\u00e1ra, a m\u00e1sik kez\u00e9vel a dzsekije al\u00e1 ny\u00falt, Mirelle l\u00e1tta, hogy egy akkusf\u00far\u00f3 van a f\u00e9rfi kez\u00e9ben, a szersz\u00e1m m\u00e1r fel is vijjogott, ahogy a f\u00e9rfi r\u00e1nyomta az ujj\u00e1t a ravaszra, a f\u00far\u00f3hegy ott is volt m\u00e1r Mirelle k\u00e9zfeje f\u00f6l\u00f6tt, csak annyit l\u00e1tott, hogy nagyon hegyes \u00e9s nagyon v\u00f6r\u00f6s a v\u00e9ge, \u00e9s azt, hogy nagyon gyorsan forog, el akarta r\u00e1ntani a kez\u00e9t, de nem tudott megmozdulni, \u00e9rezte a b\u0151r\u00e9n a f\u00far\u00f3hegy szel\u00e9t, tudta mi k\u00f6vetezik, de a f\u00e9rfi az utols\u00f3 pillanatban arr\u00e9bb h\u00fazta a pisztolyt, a f\u00far\u00f3 nem a k\u00e9zk\u00f6z\u00e9pcsontjait f\u00farta \u00e1t, hanem csak mellette f\u00fart bele az asztal vaslapj\u00e1ba, hogy szanasz\u00e9t sz\u00e1llt a f\u00e9mforg\u00e1cs.
\nA f\u00e9rfi akkor elengedte a ravaszt, a f\u00far\u00f3 elhallgatott, nagyon nagy csend lett, kih\u00fazta a f\u00far\u00f3hegyet a lyukb\u00f3l, megnyalta a sz\u00e1j\u00e1t, maga vagy nagyon b\u00e1tor, vagy nagyon h\u00fclye, mondta, mindegy is, hogy melyik, l\u00e9nyeg, hogy j\u00f3l meglesz\u00fcnk egym\u00e1ssal.<\/p>\n