Olga a rekonstrukci\u00f3s k\u00eds\u00e9rlet napja \u00f3ta nem ment \u00e1t gyalog a h\u00eddon. Taxival se sz\u00edvesen, m\u00e9g villamossal volt a legelviselhet\u0151bb, a csukl\u00f3 melletti sz\u00e9ken, ahol nem volt ablak, vagy mag\u00e1ban a csukl\u00f3ban \u00e1llva.
\n\tReggel, amikor megtudta, hogy megint megpr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k majd felszedni az aknagr\u00e1n\u00e1tok marad\u00e9kait, \u00e9s emiatt megint le\u00e1ll majd a villamosforgalom, direkt \u00fagy int\u00e9zte a napj\u00e1t, hogy csak k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n kelljen a t\u00falpartra \u00e1tmennie, de a forgalom m\u00e9g f\u00e9l h\u00e9tkor se indult el, \u00e9s mire r\u00e1sz\u00e1nta mag\u00e1t, hogy elinduljon, m\u00e1r taxit se tal\u00e1lt, pedig eg\u00e9szen a vir\u00e1gpiacig elgyalogolt, ha m\u00e1shol nem, h\u00e1t ott mindig szoktak \u00e1llni, de most egy se volt, nem is \u00e9rtette, hogy lehet, meg is k\u00e9rdezte az egyik szalmavir\u00e1gcsokrokat \u00e1rul\u00f3 any\u00f3k\u00e1t, az meg persze \u00fagy n\u00e9zett r\u00e1, mint aki nyilv\u00e1nval\u00f3an nem norm\u00e1lis, h\u00e1t nem tudja, meccs van, kupavisszav\u00e1g\u00f3, ilyenkor minden taxis ott a stadionn\u00e1l, m\u00e9g sz\u00e9p, hogy n\u00e9zik \u0151k is a meccset, ennyi igaz\u00e1n kij\u00e1r nekik, hogy egy h\u00e9ten egyszer j\u00f3l ki\u00fcv\u00f6lts\u00e9k magukat.
\n\tOlga b\u00f3lintott, hogy is felejthettem el, mondta, mosolyogni pr\u00f3b\u00e1lt.
\n\tAz \u00f6regasszony erre fel\u00e9je ny\u00fajtott egy csokor vir\u00e1got, olcs\u00f3n adom, mondta, Olga megint b\u00f3lintott, p\u00e9nzt adott neki, azt\u00e1n a recseg\u0151 vir\u00e1gcsokrot l\u00f3b\u00e1lva indult el a h\u00edd fel\u00e9.
\n\tM\u00e1r messzir\u0151l l\u00e1tta, hogy a r\u00e9gi j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9ren m\u00e9g mindig ott vannak a ponyv\u00e1val letakart, egym\u00e1sra h\u00e1nyt pr\u00f3babab\u00e1k. A ponyva m\u00e9lyed\u00e9seiben meg\u00fclt az es\u0151v\u00edz, itt-ott kil\u00f3gtak a bab\u00e1k karjai, l\u00e1bai.
\n\tA rekonstrukci\u00f3 napj\u00e1n nem itt voltak, hanem a h\u00eddf\u0151n\u00e9l, a villamoss\u00edneken, n\u00e9gyes sorokban, sz\u00e9pen l\u00e1bra \u00e1ll\u00edtva, kicsik \u00e9s nagyok, f\u00e9rfiak \u00e9s n\u0151k vegyesen. Az \u00f6nk\u00e9ntesek cigarett\u00e1zva \u00e1lltak a b\u00e1buk k\u00f6r\u00fcl, valaki viccb\u0151l r\u00e1tette a baseballsapk\u00e1j\u00e1t az egyikre, r\u00f6h\u00f6gtek.
\n\tOlga a bab\u00e1k mell\u00e9 \u00e9rt, az\u00e9rt se gyors\u00edtott vagy lass\u00edtott a l\u00e9ptein, k\u00e9nyszer\u00edtette mag\u00e1t, hogy odan\u00e9zzen, ett\u0151l olyan er\u0151sen kapart v\u00e9gig a tork\u00e1n a cigarettaf\u00fcst ir\u00e1nti v\u00e1gy, hogy eg\u00e9szen kisz\u00e1radt t\u0151le a sz\u00e1ja, a l\u00e1ncdoh\u00e1nyos \u00fcgy\u00e9szn\u0151 sminkje jutott esz\u00e9be, az elken\u0151d\u00f6tt r\u00fazs, a szemh\u00e9jon a lila fest\u00e9k, az \u00fcgy\u00e9szn\u0151 mentolos nikotinos sz\u00e1jszaga, ahogy r\u00e1\u00fcv\u00f6lt, hogy de igen, erre igenis sz\u00fcks\u00e9g van, meg kell \u00e1llap\u00edtani a t\u00e9nyeket, \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n, az embereknek is l\u00e1tniuk kell, hogy t\u00f6rt\u00e9nik valami k\u00e9zzelfoghat\u00f3.
\n\tOtt \u00e1lltak a h\u00edd l\u00e1b\u00e1n\u00e1l, a b\u00fcf\u00e9 el\u0151tt itt\u00e1k az agyoncukrozott k\u00e1v\u00e9t, \u00e9s \u0151 m\u00e9g egyszer, legeslegutolj\u00e1ra megpr\u00f3b\u00e1lta elmagyar\u00e1zni az \u00fcgy\u00e9szn\u0151nek, hogy erre az eg\u00e9szre semmi sz\u00fcks\u00e9g, a t\u00e9nyeket, amennyire lehetett, m\u00e1r meg\u00e1llap\u00edtott\u00e1k a vizsg\u00e1lat sor\u00e1n, ami egy\u00e1ltal\u00e1n tudhat\u00f3, azt m\u00e1r majdnem mindenki tudja, \u00e9s hogy eg\u00e9sz pontosan mi t\u00f6rt\u00e9nt, azt ebb\u0151l a boh\u00f3ckod\u00e1sb\u00f3l azt\u00e1n biztos, hogy nem fogj\u00e1k tudni az eddigiekn\u00e9l jobban tiszt\u00e1zni.
\n\tAz egyik ponyva al\u00f3l kiny\u00fal\u00f3 k\u00e9zbe valaki egy \u00f6sszetekert \u00fajs\u00e1got dugott, az es\u0151v\u00edzt\u0151l elsz\u00fcrk\u00fclt rajta az \u00edr\u00e1s, Olga \u00edgy is felismerte a fot\u00f3t, ez volt a h\u00e1rom k\u00f6z\u00fcl az egyik, ami bej\u00e1rta a teljes vil\u00e1gsajt\u00f3t: az \u00f6nk\u00e9ntesek pr\u00f3bab\u00e1kat maguk el\u0151tt tartva elindulnak felfele a h\u00eddra.
\n\tOlga \u00e1tl\u00e9pett az \u00fajs\u00e1gon, az \u00fcgy\u00e9szn\u0151 p\u00faderje alatt hull\u00e1mz\u00f3, lekezel\u0151 mosoly jutott esz\u00e9be, ahogy finoman felh\u00fazza a szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t \u00e9s azt mondja, most, hogy m\u00e1r megvan v\u00e9gre a politikai akarat, \u00e9s siker\u00fclt az eg\u00e9szet nagy nehezen koordin\u00e1lni, r\u00e1ad\u00e1sul \u00fagy, hogy H\u00e1g\u00e1b\u00f3l is el tudnak hozni nyolcat a kilenc k\u00f6z\u00fcl, pont erre a napra, pont erre az alkalomra, akkor nyilv\u00e1n nem lesz olyan kis naiv szerencs\u00e9tlen, hogy felt\u00e9telezi, hogy most az eg\u00e9szet sz\u00e9pen lef\u00fajj\u00e1k, csak az\u00e9rt, mert a h\u00e1rom f\u0151vizsg\u00e1l\u00f3 k\u00f6z\u00fcl az egyiknek, r\u00e1ad\u00e1sul pont a pszichi\u00e1ternek hirtelen agg\u00e1lyai t\u00e1madtak. Att\u00f3l, hogy Norv\u00e9gi\u00e1b\u00f3l, vagy honnan szalajtott\u00e1k ide, ne gondolja, hogy joga van mindenbe belesz\u00f3lni, neki szem\u00e9ly szerint m\u00e1r nagyon elege van ebb\u0151l az eg\u00e9sz skandin\u00e1v \u00f3vatoskod\u00f3 traumakezel\u0151 picsog\u00e1sb\u00f3l. Finnorsz\u00e1gb\u00f3l, mondta erre \u0151, az \u00fcgy\u00e9szn\u0151 csak annyit v\u00e1laszolt, hogy ki nem szarja le, azt\u00e1n sarkonfordult \u00e9s a bokap\u00e1ntos magassark\u00faj\u00e1n kopogva elindult a h\u00edd k\u00f6zepe fel\u00e9, Olga akkor azt gondolta, nem k\u00e9ne ut\u00e1namenni, persze tudta, hogy m\u00e9giscsak menni fog, mert ha megcsin\u00e1lj\u00e1k, akkor azt neki l\u00e1tnia kell.
\n\tAhogy a h\u00eddra vezet\u0151 l\u00e9pcs\u0151h\u00f6z \u00e9rt, megcsapta az orr\u00e1t a foly\u00f3 szaga, eg\u00e9sz m\u00e1s volt, mint a tengerillat, \u00e9pp csak annyira eml\u00e9keztetett r\u00e1, hogy ideges\u00edt\u0151 legyen, amm\u00f3ni\u00e1s formalinos gy\u00f3gyszer\u00edzt hagyott a torokban. Most k\u00e9ne visszafordulni, gondolta, tudta, hogy nem fog, most se, ahogy akkor se, m\u00e9lyen besz\u00edvta a gy\u00f3gyszerszagot.
\n\tA v\u00edz felett mindig f\u00fajt a sz\u00e9l, most is az arc\u00e1ba csapta a kend\u0151j\u00e9t, a selyem megtelt leveg\u0151vel, \u00fagy v\u00e1gott az arc\u00e1ba, mint egy puh\u00e1ra sikeredett, az utols\u00f3 ut\u00e1ni m\u00e1sodperceben meggondolt pofon, odany\u00falt, megigaz\u00edtotta.
\n\tA h\u00edd \u00fcres volt, a korl\u00e1t r\u00e1csaira csom\u00f3zott n\u00e1jlon- \u00e9s m\u0171selyemszalagokat csattogtatta a sz\u00e9l, a rekonstrukci\u00f3 napj\u00e1nak hajnal\u00e1n a \u00f6sszeset lev\u00e1gt\u00e1k, \u00e9s ebb\u0151l hatalmas felh\u00e1borod\u00e1s lett volna, ha aznap nem az t\u00f6rt\u00e9nik, ami, \u00edgy csak annyi lett, hogy a hozz\u00e1tartoz\u00f3k t\u00f6bbs\u00e9ge \u00fajra elj\u00f6tt, \u00fajabb nagy csokrokat vagy \u00e9ppen koszor\u00fakat dobtak a v\u00edzbe a h\u00eddr\u00f3l, azt\u00e1n \u00fajra a r\u00e1csokra bogozt\u00e1k a vir\u00e1gokr\u00f3l gondosan lev\u00e1gott eml\u00e9kszalagokat.
\n\tOlga belehajolt a sz\u00e9lbe, r\u00e1markolt a csokorra, maga el\u00e9 ny\u00fajtotta, ahogy a vir\u00e1gok sz\u00e1ra megreccsent, az jutott esz\u00e9be, hogy eg\u00e9szen \u00fagy fogja, mintha egy eserny\u0151 lenne, ezen majdnem elmosolyodott, leengedte a csokrot, a l\u00e1ba mellett l\u00f3b\u00e1lva vitte tov\u00e1bb.
\n\tA h\u00edd k\u00f6zep\u00e9n nagyon sok\u00e1ig kellett azt\u00e1n v\u00e1rni, m\u00e1r kezdte azt gondolni, hogy m\u00e9gse fogj\u00e1k megtartani, m\u00e9giscsak neki lesz igaza. Az \u00fcgy\u00e9szn\u0151 a rend\u0151rf\u0151n\u00f6kkel besz\u00e9lgetett, a b\u00e9kefenntart\u00f3k parancsnoka \u00e9s a helyettese a rend\u0151rtisztek mellett \u00e1llva walkitalkiztak egyre idegesebben, iskol\u00e1sl\u00e1nyk\u00e1k termoszokban forr\u00f3 k\u00e1v\u00e9t hoztak, hozz\u00e1 apr\u00f3 \u00e9des s\u00fctem\u00e9nyeket, ez m\u00e9g k\u00e9tszer megism\u00e9tl\u0151d\u00f6tt, azt\u00e1n a walkitalkik vadul recsegni kezdtek, a rend\u0151rf\u0151n\u00f6k \u00f6sszecsapta a bok\u00e1j\u00e1t, \u00fagy sz\u00f3lt bele, igenis, mondta, igenis, \u00e1thaj\u00edtotta a korl\u00e1ton a k\u00e1v\u00e9s pohar\u00e1t, \u00e9s akkor, mintha parancssz\u00f3ra tenn\u00e9k, a t\u00f6bbiek is mind a rend\u0151rf\u0151n\u00f6k pohara ut\u00e1n dobt\u00e1k a saj\u00e1tjukat. Olga csak a h\u00edd korl\u00e1tj\u00e1ra tette az \u00f6v\u00e9t, odan\u00e9zett, ahova a t\u00f6bbiek, a terepsz\u00edn\u0171 k\u00e9t\u00e9lt\u0171-konvoj \u00e9s m\u00f6g\u00f6tt\u00fck a fekete csapatsz\u00e1ll\u00edt\u00f3 \u00e9pp akkor hajtott fel a h\u00eddra, a korl\u00e1t annyira r\u00e1zk\u00f3dott t\u0151le, hogy a k\u00e1v\u00e9spoh\u00e1r v\u00e9gigt\u00e1ncolt rajta, \u00e9s mire Olga ut\u00e1nakapott volna, m\u00e1r bele is esett a v\u00edzbe.
\n\tA k\u00e9t\u00e9lt\u0171ek \u00e1lltak meg el\u0151sz\u00f6r, de senki se sz\u00e1llt ki, el\u0151bb meg kellett v\u00e1rni, am\u00edg a csapatsz\u00e1ll\u00edt\u00f3 elman\u0151verez mellett\u00fck, azt\u00e1n abb\u00f3l kisz\u00e1llt vagy h\u00e1romszakasznyi fekete testp\u00e1nc\u00e9los rohamrend\u0151r, k\u00f6rbevett\u00e9k a k\u00e9t\u00e9lt\u0171eket, \u00e9s akkor v\u00e9gre kiny\u00edlt az egyik ajtaja, kim\u00e1szott bel\u0151le k\u00e9t katona, ut\u00e1na pedig n\u00e9gy megbilincselt fogoly, azt\u00e1n a m\u00e1sodikb\u00f3l is kisz\u00e1lltak m\u00e9g n\u00e9gyen, a rohamrend\u0151r\u00f6k sz\u00e9pen sorban mindegyikr\u0151l levett\u00e9k a bilincset, azt\u00e1n egym\u00e1s mell\u00e9 \u00e1ll\u00edtott\u00e1k \u0151ket a h\u00edd korl\u00e1tja el\u0151tt.
\n\tCivil ruh\u00e1ban voltak, egykedv\u0171en, hunyorogva, de ett\u0151l eltekintve rezzen\u00e9stelen arccal \u00e1lltak, m\u00e9g a T\u00e1nctan\u00e1r g\u00fanyn\u00e9ven ismert egykori alezredes arca se r\u00e1ngat\u00f3zott. Olga n\u00e9zte \u0151ket, az els\u0151 gondolta az volt, hogy a k\u00f6r\u00f6z\u00e9si plak\u00e1tokhoz, meg a r\u00e9gi h\u00edrad\u00f3felv\u00e9telekhez k\u00e9pest eg\u00e9sz kikerekedett az arcuk.
\n\tK\u00f6zben a harmadik k\u00e9t\u00e9lt\u0171 ajtaja is kiny\u00edlt, a minisztereln\u00f6k-helyettes sz\u00e1llt ki bel\u0151le, \u00e9s a foglyokon k\u00edv\u00fcl egyszerre mindenki szalut\u00e1lt neki.
\n\tOlga az \u00fcres hidat n\u00e9zte, ott, ahol a minisztereln\u00f6k-helyettes \u00e1llhatott, sz\u00e9les nemzetisz\u00edn\u0171 szalagok lobogtak, persze, a koszor\u00far\u00f3l voltak ezek is, amit a minisztereln\u00f6k-helyettes k\u00e9t\u00e9lt\u0171j\u00e9b\u0151l vett el\u0151 k\u00e9t katona, hogy azt\u00e1n odavigy\u00e9k \u00e9s letegy\u00e9k a korl\u00e1t mell\u00e9, \u00e9s azt\u00e1n f\u00e9lrel\u00e9phessenek, hogy a minisztereln\u00f6k-helyettes \u00fcnnep\u00e9lyesen odal\u00e9phessen, lehajtott fejjel elmormolhasson egy im\u00e1t, kit\u00f6r\u00f6lhesse a k\u00f6nnyeket a szem\u00e9b\u0151l, \u00e9s elk\u00e9sz\u00fclhessen a megrend\u00fclt \u00e1llamf\u00e9rfi m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ggal viselt f\u00e1jdalm\u00e1t illusztr\u00e1l\u00f3 fot\u00f3.
\n\t\u2013 Politikai akarat \u2013 mondta ki Olga majdnem, \u00e9s k\u00f6zben azt is tudta, hogy eg\u00e9szen az \u00fcgy\u00e9szn\u0151 hangs\u00faly\u00e1val mondta volna ki, \u00e9s tal\u00e1n m\u00e9g a szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t is felh\u00fazta volna egy kicsit hozz\u00e1, \u00e9s m\u00e1r tudta azt is, hogy az\u00e9rt se fogja bedobni a szalmavir\u00e1gokat a v\u00edzbe, nem, ha egyszer le\u00e9r err\u0151l a kurva h\u00eddr\u00f3l, h\u00e1t bizonyisten fogja \u00e9s bev\u00e1gja a legels\u0151 kuk\u00e1ba.
\n\tOnnan kezdve minden el\u00e9g gyorsan t\u00f6rt\u00e9nt. A rend\u0151rf\u0151n\u00f6k besz\u00f3lt a walkitalkij\u00e1ba, \u00e9s a h\u00edd t\u00faloldal\u00e1r\u00f3l megindultak a pr\u00f3babab\u00e1kkal az \u00f6nk\u00e9ntesek. Van, aki \u00fagy eml\u00e9kszik, hogy m\u00e9g \u00e9nekeltek is k\u00f6zben, mert \u00e1ll\u00edt\u00f3lag annak idej\u00e9n a foglyok is \u00e9nekeltek, amikor azok kilencen, akik k\u00f6z\u00fcl az egyik hirtelen sz\u00edvrohamra hivatkozva m\u00e9gsem utazott vissza a tett sz\u00ednhely\u00e9re H\u00e1g\u00e1b\u00f3l, felhajtott\u00e1k \u0151ket a h\u00eddra a p\u00e1lyaudvar fel\u00e9 vezet\u0151 \u00faton.
\n\tAmikor az \u00f6nk\u00e9ntesek a b\u00e1bukkal oda\u00e9rtek a h\u00edd k\u00f6zep\u00e9hez, ahol r\u00e9gi p\u00e9nzbedob\u00f3s t\u00e1vcs\u00f6vek csonkjai jelezt\u00e9k, hogy onnan ny\u00edlik a v\u00e1rosra a legszebb kil\u00e1t\u00e1s, a terv szerint elkezdt\u00e9k oda\u00e1ll\u00edtgatni mind a hetven, a h\u00eddra felterelt embereket jelk\u00e9pez\u0151 pr\u00f3babab\u00e1t a korl\u00e1t mell\u00e9, \u00e9s k\u00f6zben a kilenc kommand\u00f3s, akiknek az eredeti terv szerint az lett volna a feladata, hogy el\u0151sz\u00f6r t\u00fczet nyisson a bab\u00e1kra, ut\u00e1na pedig bedob\u00e1lja \u0151ket a v\u00edzbe a h\u00eddr\u00f3l, felsorakozott, hogy nekil\u00e1sson a rekonstrukci\u00f3 feladat\u00e1nak. Olga megint csak arra tudott gondolni, hogy ennek az eg\u00e9sznek semmi \u00e9rtelme. \u00d6tsz\u00e1z pr\u00f3babab\u00e1t is sz\u00e9tl\u0151hetnek \u00e9s behajig\u00e1lhatnak a v\u00edzbe, akkor se fog kider\u00fclni, hogy azok kilencen akkor, n\u00e9gy \u00e9s f\u00e9l \u00e9vvel azel\u0151tt, el\u0151re megfontolt sz\u00e1nd\u00e9kkal, az eg\u00e9szet direkt \u00edgy kitervelve nyitottak t\u00fczet, vagy t\u00e9nyleg csak a sz\u00f6k\u00e9st akart\u00e1k megakad\u00e1lyozni, amikor a foglyok elkezdtek kisz\u00f6kd\u00f6sni a menetb\u0151l \u00e9s \u00e1tugr\u00e1lni a korl\u00e1ton, ahogy a kilencb\u0151l \u00f6ten egybehangz\u00f3an vallott\u00e1k, mert abba a pillanatba, amikor az els\u0151 l\u00f6v\u00e9s eld\u00f6rd\u00fclt, \u00fagysem fognak tudni visszamenni.
\n\tOlga a lobog\u00f3 szalagokat n\u00e9zte. Minden nagyon gyorsan t\u00f6rt\u00e9nt, minden nagyon lassan t\u00f6rt\u00e9nt, az egyik k\u00e9t\u00e9lt\u0171 h\u00e1trah\u00faz\u00f3dott, a rend\u0151rf\u0151n\u00f6k odament a pr\u00f3bab\u00e1kt\u00f3l p\u00e1r m\u00e9terre szint\u00e9n a korl\u00e1t mell\u00e9 felsorakoztatott egykori elk\u00f6vet\u0151kh\u00f6z, \u00e9s k\u00e9rdezett t\u0151l\u00fck valamit, \u00e9s akkor a T\u00e1nctan\u00e1rnak nevezett egykori alezredes szem\u00f6ld\u00f6ke vadul tikkelni kezdett, a rend\u0151rf\u0151n\u00f6k ell\u00e9pett t\u0151le, \u00e9s innen kezdve m\u00e1r nem lehetett tudni, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt pontosan, hogy az elk\u00f6vet\u0151k k\u00f6z\u00fcl ketten is elkezdtek \u00e1tm\u00e1szni a h\u00edd korl\u00e1tj\u00e1n, hogy a v\u00edzbe vess\u00e9k magukat, \u00e9s azut\u00e1n kezdtek r\u00e1juk l\u0151ni a kommand\u00f3sok, vagy a kommand\u00f3sok l\u00f6v\u00e9seit\u0151l zuhantak ketten is \u00e1t a korl\u00e1ton, miel\u0151tt a t\u00f6bbieket lekaszabolta volna a sort\u0171z. A d\u00f6rren\u00e9sek olyan hangosak voltak, hogy sz\u00e9tszakadt t\u0151l\u00fck az id\u0151, a testp\u00e1nc\u00e9los rend\u0151r\u00f6k k\u00f6zben mindenkit egyform\u00e1n a f\u00f6ldre l\u00f6ktek, az \u00fcgy\u00e9szn\u0151t, az \u00f6nk\u00e9nteseket, a rend\u0151rf\u0151n\u00f6k\u00f6t, de m\u00e9g a minisztereln\u00f6khelyettest is, vagy az\u00e9rt, hogy a test\u00fckkel v\u00e9dj\u00e9k meg \u0151ket az esetleg elt\u00e9ved\u0151 l\u00f6v\u00e9sekt\u0151l, vagy az\u00e9rt, hogy ne l\u00e1ss\u00e1k pontosan, hogy mi is t\u00f6rt\u00e9nik igaz\u00e1b\u00f3l.
\n\tOlga az\u00e9rt se \u00e1llt meg, a v\u00e9rt\u00f3csa hely\u00e9t se ker\u00fclte ki, egy\u00e1ltal\u00e1n nem l\u00e1tszott semmi az aszfalton, \u0151 \u00e1tg\u00e1zolt a semmin, az utols\u00f3, harmadik fot\u00f3 is ott volt a szeme el\u0151tt, egym\u00e1sra m\u00e1szva, egym\u00e1sba kapaszkodva fek\u00fcdtek hatan a f\u00f6ld\u00f6n, \u00e9s a T\u00e1nctan\u00e1r, meg egy m\u00e1sik, a Vajd\u00e1cska nev\u0171, a korl\u00e1ton l\u00f3gtak, Vajd\u00e1cska f\u00e9lig m\u00e1szott \u00e1t, T\u00e1nctan\u00e1r viszont eg\u00e9szen \u00e1tesett rajta, csak a r\u00e1csok k\u00f6z\u00e9 akadt bakancsai tartott\u00e1k, ahogy sz\u00e9tt\u00e1rt karokkal l\u00f3gott a v\u00edz f\u00f6l\u00f6tt.
\n\tAmikor a katon\u00e1k felt\u00e1mogatt\u00e1k, l\u00e1tnia kellett a t\u00f6bbieket, m\u00e9g a minisztereln\u00f6khelyettes t\u00f6bbek egybehangz\u00f3 \u00e1ll\u00edt\u00e1sa szerint diadalmasan mosolyg\u00f3 arc\u00e1t is l\u00e1tnia kellett, de ak\u00e1rhogy is pr\u00f3b\u00e1lt visszagondolni a pillanatra, semmi m\u00e1st nem tudott bel\u0151le felid\u00e9zni, csakis az \u0151t felseg\u00edt\u0151, kor\u00e1bban \u0151t a f\u00f6ldre l\u00f6k\u0151 kommand\u00f3s arcszesz\u00e9nek er\u0151teljes mandarin- \u00e9s fah\u00e9jillat\u00e1t.<\/p>\n