{"id":184,"date":"2008-02-29T14:01:43","date_gmt":"2008-02-29T12:01:43","guid":{"rendered":"http:\/\/gyorgydragoman.com\/?p=184"},"modified":"2015-05-11T18:57:48","modified_gmt":"2015-05-11T16:57:48","slug":"dragoman-gyorgy-uj-lakohelyunk","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/?p=184","title":{"rendered":"Dragom\u00e1n Gy\u00f6rgy: \u00daj lak\u00f3hely\u00fcnk"},"content":{"rendered":"

Ezt a novell\u00e1t a M\u0171csarnok felk\u00e9r\u00e9s\u00e9re \u00edrtam, Luc Tuymas retrospekt\u00edv ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1nak katal\u00f3gus\u00e1ba. Megkaptam a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s anyag\u00e1t emailen, \u00e9s nagyon sokat n\u00e9ztem a repr\u00f3kat. Tuymans komoly h\u00e1tt\u00e9rt\u00f6rt\u00e9neteket ad a k\u00e9peihez, de ezeket \u00e9n sz\u00e1nd\u00e9kosan nem olvastam, hanem v\u00e9letlenszer\u0171en p\u00f6rgetem a repr\u00f3kat, eg\u00e9szen am\u00edg \u00f6ssze nem \u00e1llt a saj\u00e1t t\u00f6rt\u00e9netem, aminek a k\u00e9pek n\u00e9lk\u00fcl is m\u0171k\u00f6dnie kell. A Besz\u00e9l\u0151ben<\/a> is megjelent.\n<\/p><\/blockquote>\n

\u00daj lak\u00f3hely\u00fcnk<\/strong><\/p>\n

Luc Tuymans-nak
\n<\/em>
\n\"mayhem-2003\"<\/a>Amikor a fiamat elviszik, nem s\u00edrok. A f\u00e9ny \u00e9les, hunyorgok, de nem s\u00edrok. Nem mutatok \u00e9rzelmeket.<\/p>\n

Ha nem is osztom teljes m\u00e9rt\u00e9kben a f\u0151orvos \u00far lelkesed\u00e9s\u00e9t, mindenk\u00e9ppen szerencs\u00e9s \u00e9s \u00fcdv\u00f6zlend\u0151 fordulatnak tartom, hogy az alapos \u00e9s t\u00f6bbsz\u00f6r megism\u00e9telt vizsg\u00e1latok ut\u00e1n \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttek a katonaorvos urak, hogy fiam minden szempontb\u00f3l megfelel a k\u00edv\u00e1nalmaknak \u00e9s k\u00f6vetelm\u00e9nyeknek, \u00e9s r\u00e9sze lehet a k\u00eds\u00e9rletnek. Szeretn\u00e9m, hogy meggy\u00f3gyuljon. Szeretn\u00e9m, hogy megtanuljon j\u00e1rni.<\/p>\n

\u0150t is megk\u00e9rdezik el\u0151tte. \u00c9n is jelen vagyok. A k\u00eds\u00e9rlet kock\u00e1zatos, mondj\u00e1k. De nem nagyon. Mosolyognak. A csod\u00e1khoz kock\u00e1ztatni kell, mondj\u00e1k. Aki mer, az nyer.<\/p>\n

T\u00f6bb k\u00e9pet is mutatnak a fiamnak, az egyiken hatalmas j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9r, sz\u00e9tsz\u00f3rt cs\u00faszd\u00e1k, oszlopok, bunkerek, fedez\u00e9kek, a fak\u00f3 homokon terepsz\u00edn\u0171 ruh\u00e1s gyerekek hasalnak, l\u00e1tszik rajtuk a m\u00e9lyen \u00e1t\u00e9lt j\u00e1t\u00e9k fesz\u00fclt\u00ads\u00e9ge. A fi\u00fa a k\u00e9pet n\u00e9zi, a piros, feh\u00e9r, s\u00e1rga terept\u00e1rgyak m\u00f6g\u00f6tt bujk\u00e1l\u00f3 alakokat. L\u00e1tom az arc\u00e1n, hogy tetszik neki. \u2013 H\u00e1bor\u00fasdi? \u2013 k\u00e9rdezi. A katonaorvos urak nem v\u00e1laszolnak, arcukon mosoly.<\/p>\n

Nem avatnak be a r\u00e9szletekbe, ez term\u00e9szetes. Nem mondj\u00e1k meg, hol van ez az \u00faj k\u00f3rh\u00e1z. Nem mondj\u00e1k meg, mikor fog visszaj\u00f6nni. Tizenk\u00e9t \u00e9ves elm\u00falt, a saj\u00e1t felel\u0151ss\u00e9g\u00e9re mehet. N\u00e9gyszemk\u00f6zt besz\u00e9lek a f\u0151orvos \u00farral. Elmondom neki, hogy nem szeretn\u00e9m, ha elvinn\u00e9k a fiam. A f\u0151orvos \u00far azt mondja, meg\u00e9rti az aggodalmamat. Azt mondja, \u00e9rti, hogy a sz\u00fcl\u0151i felel\u0151ss\u00e9g besz\u00e9l bel\u0151lem. Azt\u00e1n eml\u00e9keztet a koromra, az \u00e1llapotomra, a betegs\u00e9gemre. Mondja, hogy nem szabad felzaklatnom magam.<\/p>\n

Mire kimegy\u00fcnk a f\u0151orvos \u00far irod\u00e1j\u00e1b\u00f3l, a fi\u00fat m\u00e1r fel\u00f6lt\u00f6ztett\u00e9k. Elb\u00facs\u00fazom a fi\u00fat\u00f3l. Azt mondja, nem f\u00e9l. Azt mondja, v\u00e1llalja a kock\u00e1zatot. \u2013 Milyen kock\u00e1zatot? \u2013 k\u00e9rdezem. Nem v\u00e1laszol. Azt mondja, mire hazaj\u00f6n, j\u00e1rni fog, megl\u00e1tom. Biztatom, hogy \u00fagy lesz. Azt \u00edg\u00e9ri, \u00edrni fog. B\u00f3lintok. A falat n\u00e9zem. A csemp\u00e9k feh\u00e9rek, n\u00e9gysz\u00f6gletesek, a fal egy kock\u00e1kb\u00f3l rakott, bemattult t\u00fck\u00f6rmozaik.<\/p>\n

Az utols\u00f3 pillanatban \u00fagy \u00e9rzem, adnom kellene valamit neki b\u00facs\u00faaj\u00e1nd\u00e9kba. Leveszem v\u00f6r\u00f6s \u00fcveges f\u00e9nyv\u00e9d\u0151 szem\u00fcvegem, neki adom. Nem k\u00e9rdez semmit. Felteszi. \u00c9rzelmeket nem mutatok. Nyugodt vagyok. Ez a legfontosabb.<\/p>\n

A f\u0151orvos \u00far megvizsg\u00e1l. Azt mondja, j\u00f3l vagyok, nem rosszabbodott az \u00e1llapotom. Az \u00e9n koromban m\u00e1r ez is nagy dolog. Nyugtat\u00f3 te\u00e1t \u00edr fel. A legfontosabb, hogy semmin se ideges\u00edtsem fel magam. Ne v\u00e1doljam ma\u00adgam a fi\u00fa \u00e1llapota miatt. Ne gondoljak arra, hogy az \u00e9n koromban nem lett volna szabad gyereket akarni ma\u00adgamnak. Ne gondoljak arra, hogy \u00e9n vagyok a hib\u00e1s.<\/p>\n

Kiv\u00e1ltom a te\u00e1t. Er\u0151sebb, mint amihez szoktam. Rendszeresen iszom.<\/p>\n

Telnek a napok. A fi\u00fa sokszor eszembe jut. Eszembe jut, hogy meg\u00edg\u00e9rte, \u00edrni fog. A katonaorvos urakra gon\u00addolok, a f\u0151orvos \u00farra, az \u00edg\u00e9reteikre. Nyugodt vagyok. Nagyon igyekszem meg\u0151rizni a nyugalmamat. Megmondta a f\u0151orvos \u00far, hogy ez a legfontosabb.<\/p>\n

Hetvennyolc nap telik el. Fiam nem \u00edr. Nem ad h\u00edrt mag\u00e1r\u00f3l. Igyekszem nem agg\u00f3dni. Nyugodtnak kell maradnom. Ez a legfontosabb. Egyszer felh\u00edvom a f\u0151orvos urat, a k\u00f6zvetlen sz\u00e1m\u00e1n. Hallom, hogy belehall\u00f3zik a vonalba, azt\u00e1n m\u00e9gsem sz\u00f3lalok meg. Leteszem a telefont. Nyugodtnak kell maradnom. Hetvennyolc nap telik el. Pr\u00f3b\u00e1lok nem gondolni a fiamra. M\u00e9gis sokszor eszembe jut, hogy fogadkozott, hogy ha csak teheti, \u00edr majd nekem. Fiam tizenk\u00e9t \u00e9ves m\u00falt, \u00e9rett a szem\u00e9lyis\u00e9ge, \u00e9rett a szelleme, amit \u00edg\u00e9r, betartja. \u00c9rtetlen\u00fcl \u00e1llok nap mint nap a lev\u00e9lszekr\u00e9ny el\u0151tt. Majdnem \u00fajra felh\u00edvom a f\u0151orvos urat, de azt\u00e1n m\u00e9gsem. Nem szabad aggodalmaskodnom, nem szabad felzaklatnom magam.<\/p>\n

Tartom magam a napirendemhez, rendszeresen kiker\u00e9kp\u00e1rozom a temet\u0151be a fi\u00fa anyj\u00e1nak a s\u00edrj\u00e1hoz. \u00d6nt\u00f6z\u00f6m a facsemet\u00e9t, amit egy\u00fctt \u00fcltett\u00fcnk mell\u00e9 a fi\u00faval. N\u00e9ha eszembe jut a szem\u00fcveg, a halv\u00e1nypiros \u00fcveg, hunyorgok a f\u00e9nyben, nem veszek \u00fajat. N\u00e9h\u00e1nyszor megfordul a fejemben, hogy szem\u00e9lyesen keresem fel a f\u0151orvos urat, szem\u00e9lyesen k\u00e9rek t\u0151le felvil\u00e1gos\u00edt\u00e1st. Rendszeresen iszom a nyugtat\u00f3 te\u00e1kat, amelyeket a doktor \u00far aj\u00e1nlott. Tudom, hogy a legfontosabb a nyugalom. Meg\u0151rz\u00f6m. Pr\u00f3b\u00e1lom meg\u0151rizni.<\/p>\n

A hetvennyolcadik napon is a temet\u0151be indulok. Miel\u0151tt kitoln\u00e1m a kapun a ker\u00e9kp\u00e1romat, m\u00e9g egyszer megn\u00e9zem a lev\u00e9lszekr\u00e9nyt. El\u0151re tudom, hogy f\u00f6l\u00f6slegesen. Aznap reggel m\u00e1r megn\u00e9ztem egyszer, kivettem bel\u0151le a h\u00edrlapot, \u00e1t is olvastam, te\u00e1z\u00e1s k\u00f6zben. Ennek ellen\u00e9re m\u00e9g egyszer kinyitom a lev\u00e9lszekr\u00e9nyt. Az alj\u00e1n egy k\u00e9peslap. M\u00e9g ki sem veszem, de m\u00e1r tudom, hogy a fiammal kapcsolatos. M\u00e9lyeket l\u00e9legzek, pr\u00f3b\u00e1lok nyugodt maradni.<\/p>\n

A k\u00e9peslap rossz min\u0151s\u00e9g\u0171 kartonb\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt, ezt mindj\u00e1rt els\u0151 tapint\u00e1sra \u00e9rzem. Megn\u00e9zem, csak egy k\u00e9tsz\u00edn\u0171 nyomat, olajz\u00f6ld alapon fekete foltok rajzolnak ki valamif\u00e9le \u00e9p\u00fcletet. Gyorsan megford\u00edtom, a k\u00e9peslap m\u00e1sik oldala teljesen \u00fcres, csak a nevem \u00e9s a c\u00edmem \u00edrta r\u00e1 valaki tintaceruz\u00e1val, ezen k\u00edv\u00fcl semmi sincs rajta. Az elmos\u00f3dott postab\u00e9lyegz\u0151 olvashatatlan. A b\u00e9lyeg szokatlanul nagy, szokatlanul sz\u00ednes, az \u00e9p\u00fclet, amit \u00e1br\u00e1zol, valami gy\u00e1r vagy er\u0151m\u0171 lehet. Falai s\u00e1padtak a hideg f\u00e9nyben, a visszafogott sz\u00ednek m\u00f6g\u00fcl n\u00e9mas\u00e1g sug\u00e1rzik. Csak egy b\u00e9lyeg, gondolom, csak egy b\u00e9lyeg. \u00c9rzem, hogy er\u0151t vesz rajtam a nyugtalans\u00e1g. A gyomrom m\u00e9ly\u00e9n ismer\u0151s idegess\u00e9g kezd el l\u00fcktetni, vibr\u00e1l\u00f3, fenyeget\u0151 \u00e9rz\u00e9s, r\u00e9gi rossz ismer\u0151s\u00f6m. Pr\u00f3b\u00e1lom felid\u00e9zni a nyugtat\u00f3 gy\u00f3gytea \u00edz\u00e9t. Nem siker\u00fcl.<\/p>\n

Az orromhoz emelem a k\u00e9peslapot. Besz\u00edvom a durva karton enyh\u00e9n savas kem\u00e9ny\u00edt\u0151szag\u00e1t, a tintaceruza keserny\u00e9s lilas\u00e1g\u00e1nak szag\u00e1n k\u00edv\u00fcl m\u00e9g a b\u00e9lyeg enyvszaga is megt\u00f6lti az orromat.<\/p>\n

Fintorgok, megford\u00edtom a k\u00e9peslapot. Igyekszem t\u00e1rgyilagosan vizsg\u00e1lni. K\u00e9tszintes, hosszan elny\u00fal\u00f3 \u00e9p\u00fclet, a fekete bolt\u00edvek egym\u00e1s mellett s\u00f6t\u00e9tlenek, a z\u00f6ld alapnak megnyugtat\u00f3nak kellene lennie, de az eg\u00e9sz \u00e1bra hideg, el\u00f6l egy h\u00e1rom\u00e1g\u00fa kopasz fa ny\u00falik az \u00e9gbe, olyan, mint egy fekete foly\u00f3. Ahogy ezt a f\u00e1t n\u00e9zem, az jut eszembe, hogy tal\u00e1n nem is a fiam k\u00fcldte, tal\u00e1n nem is a fiammal kapcsolatos, csak a visszafojtani pr\u00f3b\u00e1lt aggodalom miatt gondolom, hogy t\u0151le j\u00f6tt, hogy \u0151vele kapcsolatos. Igen, legjobb volna tal\u00e1n eldobni, nem engedhetem, hogy b\u00e1rmi felzaklasson. \u00c9szreveszem a feliratot, s\u00e1rg\u00e1val \u00edrt\u00e1k a k\u00e9pre, pontosabban s\u00e1rg\u00e1val \u00edrta r\u00e1 a fiam, sz\u00e1z k\u00f6z\u00fcl is megismern\u00e9m a k\u00e9z\u00edr\u00e1s\u00e1t, \u201e\u00faj lak\u00f3hely\u00fcnk\u201d \u2013 ez \u00e1ll a k\u00e9pen. A fiam \u00edrta, ugyanazokkal az \u00e1komb\u00e1kom bet\u0171kkel, amelyekre \u00f6t\u00e9ves kor\u00e1ban olyan nehezen tan\u00edtottam meg.<\/p>\n

Az jut eszembe, hogy a fiam mindig nagyon sz\u00e9pen \u00edrt. Term\u00e9szetesen nem \u00e1ll\u00edtom, hogy kalligr\u00e1fusnak sz\u00fcletett volna, de bizony\u00edtv\u00e1ny\u00e1ban rendre jelesek \u00e1llottak a sz\u00e9p\u00edr\u00e1s t\u00e1rgy mellett, egyszer m\u00e9g k\u00fcl\u00f6n dics\u00e9retet is kapott. M\u00e9g egyszer megn\u00e9zem a k\u00e9peslap mindk\u00e9t oldal\u00e1t, k\u00f6zben \u00e9rzem, hogy lassan elkezd visszat\u00e9rni bel\u00e9m a r\u00e9gi nyugtalans\u00e1g ismer\u0151s, viszketeg \u00e9rz\u00e9se, a nyelvemen is meg\u00e9rzem az izgalom f\u00e9mes \u00edz\u00e9t, pr\u00f3b\u00e1lok m\u00e9lyeket l\u00e9legezni, ahogy a doktor \u00far tan\u00edtott, m\u00e9lyen be, lassan ki, m\u00e9lyen be, lassan ki, hagyni kell lelassulni az id\u0151t, hagyni kell, hogy minden meg\u00e1lljon, nincsen m\u00e1r siets\u00e9g, nincsen m\u00e1r rohan\u00e1s, nincsen m\u00e1r semmi, csak a nyugalom, a j\u00f3l meg\u00e9rdemelt pihen\u00e9s hossz\u00fa nyugalma. Egy nagyon lass\u00fa mozdulattal beteszem a k\u00e9peslapot a ballonkab\u00e1tom bels\u0151 zseb\u00e9be, a gombot is r\u00e1gombolom, m\u00e9lyen be, lassan ki, sz\u00e9pen, nyugodtan, igen.<\/p>\n

Majdnem siker\u00fcl is, de ahogy k\u00edv\u00fclr\u0151l v\u00e9gigsim\u00edtok a kab\u00e1ton, hogy megbizonyosodjak arr\u00f3l, hogy val\u00f3ban ott a zsebemben a k\u00e9peslap, ism\u00e9t csak a fiam bet\u0171in kezdek gondolkozni, azon, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nhetett, \u00e9s azon, hogy \u00e9n mit tehetn\u00e9k. K\u00f6zben tudom, hogy ezek a k\u00e9rd\u00e9sek, amelyeket legink\u00e1bb igyekeznem kell elker\u00fclni, a doktor \u00far vil\u00e1gosan megmondta, hogy egy m\u00e1sodik sz\u00e9l\u00fct\u00e9s v\u00e9gzetes lehet, \u00f6r\u00fclhetek, hogy az els\u0151t ilyen k\u00f6nnyen meg\u00fasztam, persze, mondta, \u0151 term\u00e9szetesen meg\u00e9rti, hogy az \u00e9n m\u00faltammal nem k\u00f6nny\u0171 megnyugodni, hiszen nem csoda, hogy a negyvenh\u00e1rom \u00e9vnyi szolg\u00e1lat sok befejezetlen \u00fcgye nem hagy nyugodni, de meg kell \u00e9rtenem, hogy m\u00e1r v\u00e9ge, az \u00e9n id\u0151m m\u00e1r lej\u00e1rt, az \u00e9n feladatom most m\u00e1r a pihen\u00e9s.<\/p>\n

Nagyon j\u00f3l tudom, a legfontosabb szab\u00e1ly, hogy nem szabad hagyni, hogy b\u00e1rmi is kiz\u00f6kkentsen a nyugalomb\u00f3l, nem szabad megt\u00f6rni a nehezen kialak\u00edtott, megszokott napirendet.<\/p>\n

El\u0151veszem a ruhacsipeszeket, amelyeket ker\u00e9kp\u00e1roz\u00e1shoz haszn\u00e1lok. Szok\u00e1som szerint megcsipeszelem a nadr\u00e1gom sz\u00e1r\u00e1t, hogy ne akadhasson be a biciklil\u00e1ncba. El\u0151veszem a nejlonzsin\u00f3rt, az egyik v\u00e9g\u00e9re gombot k\u00f6t\u00f6ttem, a m\u00e1sikra hurkot. A hurkot r\u00e1akasztom a ballonom legals\u00f3 gombj\u00e1ra, a gombot \u00e1tf\u0171z\u00f6m a legals\u00f3 gomblyukon, \u00e9s a zsin\u00f3rt a nyakamba akasztom, vigy\u00e1zva, hogy a ballonkab\u00e1t gall\u00e9rja al\u00e1 ker\u00fclj\u00f6n, tudom, ha nem j\u00f3l csin\u00e1lom, kellemetlen\u00fcl v\u00e1gja a nyakamat. A kab\u00e1t sz\u00e1rnyai \u00edgy j\u00f3val a t\u00e9rdem f\u00f6l\u00e9 ker\u00fclnek, \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n nem zavarnak ker\u00e9kp\u00e1roz\u00e1s k\u00f6zben. Ezt a m\u00f3dszert \u00e9n dolgoztam ki saj\u00e1t magamnak, nyilv\u00e1n nevets\u00e9gesen festhetek, de engem ez a legkev\u00e9sb\u00e9 sem zavar. Az \u00e1gyam f\u00f6l\u00f6tt l\u00f3gott egy k\u00e9p, \u00fajs\u00e1gb\u00f3l v\u00e1gtam ki. Egy elmos\u00f3dott arc\u00fa alakot \u00e1br\u00e1zol, \u00e9ppen \u00edgy k\u00f6t\u00f6zi fel a t\u00e9rde f\u00f6l\u00e9 a ruh\u00e1j\u00e1t. Sok\u00e1ig n\u00e9ztem, am\u00edg meg\u00e9rtettem, hogy m\u00e9rt csin\u00e1lja: harcolni fog, az\u00e9rt k\u00f6ti fel, hogy ne zavarja majd a harcban. K\u00e9t zsin\u00f3rt h\u00faz\u00f3 keze k\u00e9t vil\u00e1gos folt a fekete ruh\u00e1ja el\u0151tt. Amikor fel\u00fcl\u00f6k a ker\u00e9kp\u00e1romra, mindig ez jut eszembe. Egy kicsit sz\u00e9gyellem magam emiatt, tudom, az \u00e9n koromban megengedhetetlenek az eff\u00e9le romantikus gondolatok. Mindegy, nem l\u00e1tok ebben semmi rosszat, arra gondolok, a rend v\u00e9delm\u00e9ben elt\u00f6lt\u00f6tt \u00e9vtizedek m\u00e9giscsak feljogos\u00edtanak arra, hogy ne kelljen mindig \u00e1tlagpolg\u00e1rk\u00e9nt gondolnom magamra.<\/p>\n

Elindulok. Hi\u00e1ba taposom \u00e9ppolyan lend\u00fclettel a ker\u00e9kp\u00e1r ped\u00e1ljait, mint m\u00e1skor, m\u00e9gsem siker\u00fcl kitiszt\u00edtanom a fejem. Igyekszem csakis a ped\u00e1lok ellen\u00e1ll\u00e1s\u00e1ra, csakis a l\u00e1bmunk\u00e1ra \u00f6sszpontos\u00edtani. Hi\u00e1ba. Am\u00edg ker\u00e9kp\u00e1rozom kifel\u00e9, a temet\u0151 fel\u00e9, gondolataim \u00fajra \u00e9s \u00fajra visszat\u00e9rnek a k\u00e9peslaphoz \u00e9s a fiamhoz, hi\u00e1ba igyekszem teljes l\u00e9nyemmel a l\u00e1nc nyikordul\u00e1saira figyelni, ahogy k\u00e9t k\u00e9zzel a korm\u00e1ny szigetel\u0151szalagt\u00f3l ragacsos foganty\u00fait markolom, v\u00e9gig azon gondolkozom, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nhetett a fiammal, hogy hova vihett\u00e9k a katonaorvos urak, hogy milyen \u00e9lm\u00e9nyek hat\u00e1s\u00e1ra z\u00f6kkenhetett vissza abba az elfelejtett gyermeki \u00edr\u00e1sm\u00f3dba.<\/p>\n

A kistemplom f\u00e9l\u00faton van a h\u00e1zam \u00e9s a temet\u0151 k\u00f6z\u00f6tt, onnan igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e1r majdnem v\u00e9gig lejt az \u00fat, ott mindig meg szoktam \u00e1llni egy kicsit, szeretem n\u00e9zni a templom feh\u00e9r fal\u00e1t, a tornyokat a fiatornyokkal, ahogy hegyesen \u00e9s feket\u00e9n ny\u00falnak a sz\u00fcrke \u00e9g fel\u00e9. N\u00e9ha \u00fagy szoktam \u00e9rezni, hogy engem is felfel\u00e9 r\u00e1nt a l\u00e1tv\u00e1ny, hogy megny\u00falok, \u00e9s hossz\u00fa leszek \u00e9n is, persze tudom, hogy csak az intenz\u00edv ker\u00e9kp\u00e1roz\u00e1s hat\u00e1s\u00e1ra \u00e9rzem \u00edgy, hogy az izmaimban l\u00fcktet\u0151 f\u00e1radts\u00e1g j\u00e1tszik \u00edgy velem, de m\u00e9gis.<\/p>\n

Meg\u00e1llok ann\u00e1l a f\u00e1n\u00e1l, amelyikn\u00e9l mindig is szoktam, nekid\u0151l\u00f6k, de nem sz\u00e1llok le a ker\u00e9kp\u00e1rr\u00f3l, csak f\u00e9l l\u00e1bamat t\u00e1masztom az aszfaltnak, k\u00f6zben a templomot n\u00e9zem, \u00fagy pr\u00f3b\u00e1lok megnyugodni.<\/p>\n

A fi\u00fa anyja jut eszembe, amikor el\u0151sz\u00f6r l\u00e1ttam, egy feh\u00e9rre meszelt h\u00e1z el\u0151tt \u00e1llt, a ruh\u00e1ja val\u00f3sz\u00edn\u0171tlen\u00fcl narancss\u00e1rga volt, a homloka f\u00f6l\u00e9 tartott teny\u00e9rrel figyelt valamit, azt\u00e1n lassan leengedte a kez\u00e9t, \u00fagy \u00e1llt ott, a ver\u0151f\u00e9nyben, m\u00f6g\u00f6tte a zsalug\u00e1teres ablakban a musk\u00e1tlik ragyogtak.<\/p>\n

Az arc\u00e1t pr\u00f3b\u00e1lom felid\u00e9zni. Nem jut eszembe. Tudom, hogy ez nem lehets\u00e9ges, nem felejthettem el, egy pillanatra elfog a sz\u00e9d\u00fcl\u00e9s, a f\u00e1ba kapaszkodom. Lehunyom a szemem, a fi\u00fa arca jut eszembe, azt\u00e1n hirtelen a fi\u00fa anyj\u00e1nak a sz\u00e1ja, ennyit l\u00e1tok csak az arc\u00e1b\u00f3l, piros \u00e9s r\u00f3zsasz\u00edn, a fogait is l\u00e1tom, piszkosfeh\u00e9rek, az eg\u00e9sz arc\u00e1b\u00f3l csak ennyit l\u00e1tok, mintha egy hatalmas k\u00e9p volna, \u00fagy n\u00e9zem, pr\u00f3b\u00e1lok nem a fi\u00fara gondolni, nem megy.<\/p>\n

Visszateszem a l\u00e1bam a ped\u00e1lra. Ell\u00f6k\u00f6m magam a f\u00e1t\u00f3l, a tenyerem alatt s\u00edkos a k\u00e9reg. A korm\u00e1nyra d\u0151l\u00f6k, \u00fagy tekerem a ped\u00e1lt, \u00e9rzem, hogy megtelnek leveg\u0151vel a kab\u00e1t nyakamba k\u00f6t\u00f6tt sz\u00e1rnyai. Sz\u00e1guldok lefele a dombon, a k\u00f3rh\u00e1z \u00e9p\u00fclete fel\u00e9.<\/p>\n

A f\u0151orvos \u00far az irod\u00e1j\u00e1ban van, az \u00fcvegasztala m\u00f6g\u00f6tt \u00fcl. Fogad. Le\u00fcltet, k\u00e1v\u00e9val k\u00edn\u00e1l. A k\u00e1v\u00e9 csak m\u00e9g jobban felkavarna. Nem k\u00e9rek. A zsebkend\u0151t, amit az\u00e9rt ny\u00fajt oda, hogy let\u00f6r\u00f6ljem az arcomat, amely csupa ver\u00edt\u00e9k a ker\u00e9kp\u00e1roz\u00e1s er\u0151fesz\u00edt\u00e9s\u00e9t\u0151l, m\u00e1r nem tudom visszautas\u00edtani. Megt\u00f6r\u00f6l\u00f6m az arcom, de k\u00f6zben m\u00e1r mondom is, hogy a fi\u00fa miatt j\u00f6ttem, mert agg\u00f3dom \u00e9rte, \u00e9s most, hogy megkaptam a k\u00e9peslapot, nem tudok nem nyugtalankodni, \u00e9s tudni szeretn\u00e9m v\u00e9gre, hogy a felm\u00e9r\u0151 urak m\u00e9rt j\u00f6ttek, mit akartak, \u00e9s m\u00e9rt vitt\u00e9k magukkal.<\/p>\n

Mif\u00e9le k\u00e9peslapr\u00f3l besz\u00e9l, Bord\u00e1s? \u2013 k\u00e9rdezi a f\u0151orvos \u00far, kicsit el\u0151red\u0151l a sz\u00e9k\u00e9n, \u00fagy n\u00e9z, a sz\u00e1ja sz\u00e9l\u00e9n mintha egy g\u00fanyos mosoly bujk\u00e1lna, de lehet, hogy csak k\u00e9pzelem, a tekintete eg\u00e9szen macskaszer\u0171. Mondom, hogy term\u00e9szetesen arr\u00f3l, amelyiket aznap hozott sz\u00e1momra a posta, k\u00f6zben ki is veszem a bels\u0151 zsebemb\u0151l, \u00e9s odaadom neki. Elveszi, megn\u00e9zi, megforgatja, leteszi, maga el\u00e9 az \u00fcvegasztalra.<\/p>\n

\u2013 T\u00e9ved\u00e9s t\u00f6rt\u00e9nt \u2013 mondja. \u2013 Bizony, Bord\u00e1s, t\u00e9ved\u00e9s t\u00f6rt\u00e9nt. Ennek a k\u00e9peslapnak semmi k\u00f6ze a fi\u00e1hoz. Ezt a k\u00e9peslapot nem mag\u00e1nak kellett volna megkapnia.<\/p>\n

\u2013 Bocs\u00e1natot k\u00e9rek \u2013 mondom. \u2013 Azt hiszem, nem j\u00f3l \u00e9rtettem a f\u0151orvos urat. A k\u00e9pen az ott a fi\u00fa \u00edr\u00e1sa.<\/p>\n

A f\u0151orvos a fej\u00e9t r\u00e1zza. \u2013 Maga t\u00e9ved \u2013 mondja, hidegen n\u00e9z, arca rezzen\u00e9stelen. \u2013 Bocs\u00e1ssa meg a tapintatlans\u00e1gomat \u2013 mondja \u2013, de a fi\u00fa kis t\u00falz\u00e1ssal ak\u00e1r az unok\u00e1ja is lehetne, a maga kor\u00e1ban \u00e9s a maga \u00e1llapot\u00e1ban az ember m\u00e1r nem vehet mag\u00e1ra ekkora felel\u0151ss\u00e9get. Szeg\u00e9ny fi\u00fa beteg volt. \u00d6r\u00fclj\u00f6n, hogy elvitt\u00e9k, higgye el, jobb neki ott, ahol van \u2013 felemeli az asztalr\u00f3l a k\u00e9peslapot, kett\u00e9szak\u00edtja, azt\u00e1n n\u00e9gybe t\u00e9pi, a karton foszl\u00f3san szakad el, l\u00e1tom a pap\u00edr rostjait. \u2013 Legjobb lesz, Bord\u00e1s, ha most sz\u00e9pen hazaker\u00e9kp\u00e1rozik \u2013 mondja.<\/p>\n

A n\u00e9gybe t\u00e9pett k\u00e9peslap darabjait n\u00e9zem, az \u00fcvegasztal lapj\u00e1n kereszt\u00fcl l\u00e1tom, hogy ott fekszenek a perzsasz\u0151nyegen \u2013 Hazudik! \u2013 ki\u00e1ltom, \u00e9rzem, hogy el\u00f6nt a harag, j\u00f3lesik, megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s.<\/p>\n

A f\u0151orvos \u00far a fej\u00e9t ingatja. \u2013 Nyugodjon meg, Bord\u00e1s \u2013 mondja. \u2013 Menjen sz\u00e9pen haza.<\/p>\n

Nem mozdulok, az \u00fcvegasztal lapj\u00e1t n\u00e9zem, a f\u0151orvos arca t\u00fckr\u00f6z\u0151dik az \u00fcvegen, k\u00e9t orrlyuka k\u00e9t ferde von\u00e1s, a f\u00fcl\u00e9t hegyess\u00e9 torz\u00edtja a t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00e9s, nem n\u00e9zek fel, a t\u00fck\u00f6rk\u00e9p\u00e9hez besz\u00e9lek. \u2013 Hol van a fi\u00fa? \u2013 k\u00e9rdezem. \u2013 Mondja meg. Tudni akarom. \u00c9rti? Tudni akarom, hogy mit csin\u00e1ltak vele \u2013 a hangom remeg, majdnem kiab\u00e1lok.<\/p>\n

A f\u0151orvos el\u0151rehajol, l\u00e1tom az \u00fcveglapon a k\u00e9t v\u00e1ll\u00e1t, keskeny nyakkend\u0151j\u00e9t, szemei szigor\u00faan \u00e9s m\u00e9lyen \u00fclnek, m\u00e9gis, mintha valahol bel\u00fcl nevetne rajtam.<\/p>\n

\u2013 Hogy besz\u00e9l velem, Bord\u00e1s? \u2013 mondja, a hangja hull\u00e1mzik a haragt\u00f3l. \u2013 Mi? Azt hiszi, ez valami \u00f3cska film? Most azonnal bocs\u00e1natot fog k\u00e9rni, meg\u00e9rtette? Nincsen mag\u00e1nak fia, csak k\u00e9pzeli ezt az eg\u00e9szet.<\/p>\n

\u2013 Nem \u2013 mondom, m\u00e9g mindig az \u00fcveglapot n\u00e9zem, k\u00f6zben felemelem a bal kezem, mintha integetni akarn\u00e9k, odamutattam a tenyerem a f\u0151orvos \u00farnak, a befele ford\u00edtott pecs\u00e9tgy\u0171r\u0171m nagy fekete k\u00f6ve s\u00f6t\u00e9t \u00e1rny\u00e9kot vet az arc\u00e1ra. Teny\u00e9rrel teljes er\u0151b\u0151l az \u00fcvegasztalra csapok.<\/p>\n

L\u00e1tom, hogy az asztal lapja cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6lve szil\u00e1nkokra robban, l\u00e1tom sz\u00e9tt\u00f6rni a f\u0151orvos arc\u00e1t. Megint azt \u00e9rzem, mint r\u00e9gen, hogy egy pillanatra meg\u00e1ll az id\u0151, hogy mindent krist\u00e1lytiszt\u00e1n l\u00e1tok, hogy mindent \u00e9rtek, k\u00edv\u00fclr\u0151l l\u00e1tom saj\u00e1t magam, \u00e9s az eg\u00e9sz helysz\u00ednt, \u00e9s l\u00e1tom a saj\u00e1t mozdulataimat is, ahogy a jobb kezemmel, amiben m\u00e9g mindig ott a zsebkend\u0151, odany\u00falok, \u00e9s a sz\u00e9thull\u00f3 \u00fcvegszil\u00e1nkok k\u00f6z\u00fcl, onnan, a leveg\u0151b\u0151l kih\u00fazom a legnagyobbat, a leghosszabbat, a leghegyesebbet, igen, pontosan abban a villan\u00e1snyi pillanatban, amikor a reped\u00e9s m\u00e1r szil\u00e1nkokra szakasztotta az \u00fcveglapot, \u00e9s a szil\u00e1nkok m\u00e1r sz\u00e9t is v\u00e1ltak, de m\u00e9g ott \u00e1llnak a leveg\u0151ben, m\u00e9g nem r\u00e1ntotta \u0151ket a padl\u00f3 fel\u00e9 a gravit\u00e1ci\u00f3, a mozdulat t\u00f6k\u00e9letes, mintha nem is \u00e9n csin\u00e1ln\u00e1m, hanem valamilyen g\u00e9p, valamilyen automata.<\/p>\n

A szil\u00e1nkok cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6lve \u00e9s recsegve hullnak a perzsasz\u0151nyegre, \u00e9n k\u00f6zben felemelem a szil\u00e1nkot, nagyon \u00e9les, m\u00e9g a zsebkend\u0151n \u00e1t is v\u00e1gja a tenyerem, de nem t\u00f6r\u0151d\u00f6m ezzel. Tal\u00e1n egy kicsit m\u00e9g j\u00f3l is esik, mert a finom f\u00e1jdalomt\u00f3l biztosan tudom, hogy \u00e9bren vagyok, nem csak k\u00e9pzelem ezt az eg\u00e9szet.<\/p>\n

A f\u0151orvos arc\u00e1n m\u00e9g mindig ugyanaz a hideg farkasmosoly \u00fcl, m\u00e9g nem fogta fel \u00e9s nem \u00e9rtette meg, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9n sem tudom eg\u00e9szen pontosan, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik, hagyom, hogy vigyen a harag, hideg, hideg, mint az \u00fcveg. A szil\u00e1nk hegy\u00e9t a f\u0151orvos \u00e1d\u00e1mcsutk\u00e1j\u00e1nak nyomom: \u2013 Hol van? \u2013 csak ennyit k\u00e9rdezek, egy sz\u00f3val se t\u00f6bbet. A f\u0151orvos arca olyan, mint a feh\u00e9r viasz, l\u00e1tom a szem\u00e9n, hogy meg fogja mondani.<\/p>\n

Megmondja. Egyetlen sz\u00f3, el\u0151sz\u00f6r nem \u00e9rtem, mintha semmif\u00e9le jelent\u00e9se nem volna a hangoknak, azt\u00e1n valahogy m\u00e9gis \u00f6ssze\u00e1llnak. Tudom m\u00e1r, hova kell mennem.<\/p>\n

Fel\u00e1llok a sz\u00e9kr\u0151l, a talpam alatt cs\u00f6r\u00f6g az \u00fcveg. Odal\u00e9pek a f\u0151orvoshoz. A szil\u00e1nk m\u00e9g mindig ott a nyak\u00e1n\u00e1l. Szabad kezemmel beny\u00falok a zak\u00f3ja zseb\u00e9be, elh\u00fazom a nyak\u00e1t\u00f3l a szil\u00e1nkot, mozdulna, de m\u00e1r nincs ideje, kiemelem a kulcscsom\u00f3j\u00e1t, azt\u00e1n ugyanazzal a mozdulattal tark\u00f3n v\u00e1gom, a kulcscsom\u00f3 s\u00falya megsokszorozza az \u00fct\u00e9s erej\u00e9t, a f\u0151orvos lecs\u00faszik a sz\u00e9kr\u0151l, r\u00e1esik az \u00fcvegszil\u00e1nkokra, nem mozdul.<\/p>\n

A f\u00f6ldre dobom a nagy szil\u00e1nkot. Megt\u00f6rl\u00f6m az arcom a zsebkend\u0151vel. Eddig nem \u00e9reztem, mentolos szaga van. A f\u0151orvost n\u00e9zem, kicsavart tagokkal fekszik a sz\u0151nyegen. Odal\u00e9pek a fogashoz, leemelem a f\u0151orvos hossz\u00fa fekete kab\u00e1tj\u00e1t, leter\u00edtem vele, a kab\u00e1t gall\u00e9rj\u00e1t a nyaka al\u00e1 gy\u0171r\u00f6m, nem j\u00f3, m\u00e9g mindig l\u00e1tszik az arca, r\u00e1ter\u00edtem a feh\u00e9r zsebkend\u0151t. N\u00e9zem, egy v\u00e1szonba csomagolt test. Kimegyek az irod\u00e1b\u00f3l.<\/p>\n

A f\u0151orvos kocsija lent \u00e1ll az utc\u00e1n. Megismerem. Hideg van benne, az \u00fcl\u00e9s is hideg. A visszapillant\u00f3 t\u00fck\u00f6rben elt\u0171nik m\u00f6g\u00f6ttem a v\u00e1ros. Az \u00fat les\u00fcllyed, k\u00e9toldalt barna f\u00f6ldfal, az \u00fat betonlapjainak illeszked\u00e9sei d\u00f6ngve dob\u00e1lj\u00e1k az aut\u00f3t, a g\u00e1zra nyomom a talpam, az egyik nadr\u00e1gsz\u00e1ramon m\u00e9g mindig ott a biciklis ruhacsipesz. A dobh\u00e1rty\u00e1mban ott d\u00f6r\u00f6mb\u00f6l az \u00fat l\u00fcktet\u00e9se, egyre gyorsabb. A visszapillant\u00f3 t\u00fckr\u00f6t n\u00e9zem, az aut\u00f3ban nincsen m\u00e1r hideg, de \u00e9n m\u00e9g mindig f\u00e1zom.<\/p>\n

V\u00e9gig \u00fcres az \u00fat, egyetlen aut\u00f3val sem tal\u00e1lkozom. A r\u00e9gi kast\u00e9lyrom \u00e9p\u00fclete messzir\u0151l vil\u00e1g\u00edt, feh\u00e9rre meszelt\u00e9k, \u00e9s rendbe tett\u00e9k.<\/p>\n

Ahogy k\u00f6zelebb \u00e9rek, l\u00e1tom, hogy az ablakokban nincsen \u00fcveg, feket\u00e9n \u00e1rad bel\u0151l\u00fck a hideg. A s\u0171r\u0171n besz\u00f6gesdr\u00f3tozott kapusz\u00e1rnyak egyik\u00e9t kid\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k a hely\u00e9r\u0151l, meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl \u00e1thajtok rajta, be az \u00fcres udvarra. Kisz\u00e1llok, megl\u00e1tom a j\u00e1tsz\u00f3teret. Nem olyan, mint a k\u00e9pen, a cs\u00faszd\u00e1k \u00e9s terept\u00e1rgyak \u00f6sszet\u00f6rve \u00e9s sz\u00e9troncsolva, a homokon l\u00e1nctalpak nyomai, a homok sem olyan s\u00e1rga, mint a k\u00e9pen, fekete f\u00f6ld \u00e9s v\u00f6r\u00f6s agyag keveredik bele.<\/p>\n

\u00dagy \u00e9rzem, f\u00faj a sz\u00e9l, de nem, csak az \u00e9p\u00fcletb\u0151l \u00f6mlik fel\u00e9m a hideg. Odafordulok, elindulok a murv\u00e1val felsz\u00f3rt s\u00e1ros \u00f6sv\u00e9nyen a bej\u00e1rat fel\u00e9. A murva csikorog a talpam alatt, nem olyan a hangja, mint az \u00fcveg\u00e9.<\/p>\n

Bent minden feh\u00e9r, minden \u00fcres. A falakb\u00f3l s\u00fct a hideg. Felmegyek a l\u00e9pcs\u0151n. V\u00e9gig egy foly\u00f3son. Nem ki\u00e1ltom a fiam nev\u00e9t, tudom, hogy nem v\u00e1laszolna.<\/p>\n

Egy nagy terembe \u00e9rek, a padl\u00f3 csillog, n\u00e9h\u00e1ny centi magasan \u00e1ll rajta a v\u00edz. Beleg\u00e1zolok, a v\u00edz locsogva megrebben, l\u00e9pteim \u00e1ramlatokat t\u00e1masztanak, hull\u00e1mokat vernek. Egy arcot l\u00e1tok a v\u00edz fel\u00fclete alatt, nagyon nagy. Ak\u00e1r a v\u00edz, az arc is hull\u00e1mzik, megjelenik, elt\u0171nik. M\u00e9lyen \u00fcl\u0151 sz\u00fcrke szemek, engem n\u00e9znek.<\/p>\n

A bakancsomba befolyik a v\u00edz, hidegebb a j\u00e9gn\u00e9l.<\/p>\n

Oda\u00e9rek az archoz, l\u00e1tom, hogy t\u00e9nyleg ott van, a v\u00edz alatt, nem k\u00e9pzelem, t\u00e9nyleg ott van. Egy nagy plak\u00e1t lehetett, vagy egy festm\u00e9ny, amit kiv\u00e1gtak a keretb\u0151l. \u00dagy lebeg a v\u00edz felsz\u00edne alatt, mint egy \u00fasz\u00f3 sz\u0151nyeg. N\u00e9z. Engem n\u00e9z. Tov\u00e1bb akarok menni. Ki kellene ker\u00fcln\u00f6m. Nem ker\u00fcl\u00f6m ki.<\/p>\n

Kinyitom a k\u00f6vetkez\u0151 ajt\u00f3t, \u00fajabb folyos\u00f3ra jutok. Minden feh\u00e9r, minden \u00fcres. Ajt\u00f3k, termek, szob\u00e1k, feh\u00e9rre festett t\u00e1rgyak, polcok, sz\u00e9kek, asztalok. Semmi sem mozdul, csend van, a l\u00e9pteim cuppognak, bakancsaimb\u00f3l v\u00edz csorog. Megyek v\u00e9gig a foly\u00f3son. A fiam nev\u00e9t ki\u00e1ltom. Nem v\u00e1laszol.<\/p>\n

Egy csukott ajt\u00f3hoz \u00e9rek. Nem akarom kinyitni. Kinyitom. A terem nem \u00fcres. A falak nem feh\u00e9rek. A falak sz\u00ednesek. A falakon v\u00f6r\u00f6sbarna foltok, van, ahol az eg\u00e9sz fal v\u00f6r\u00f6sbarna. A v\u00f6r\u00f6sbarna fel\u00fcleteken feh\u00e9r foltok.<\/p>\n

Tudom, mik ezek. Nem akarom kimondani. Kimondom. Nem mondom ki. Goly\u00f3nyomok. Nem goly\u00f3nyomok.<\/p>\n

A foltok egy helyen sz\u00edv alakot adnak ki. Nem akarok odamenni. Odamegyek. Kiny\u00fajtom a kezem, odany\u00falok a vakolathoz. A meszes vakolat tiszta, feh\u00e9r. Porlik az ujjam alatt. Az \u00f3loml\u00f6ved\u00e9kre gondolok, tudom, ott van a falban, ott bent a t\u00e9gl\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt. Kikaparhatn\u00e1m onnan. Legal\u00e1bb egyet kikaparhatn\u00e9k. Nem kaparom ki.<\/p>\n

A terem nem \u00fcres. A padl\u00f3 t\u00e1rgyakkal van tele. Gerinc\u00fckb\u0151l kifordult k\u00f6nyvek. J\u00e1t\u00e9kok. Bab\u00e1k. Macik. \u00c9p\u00edt\u0151kock\u00e1k, labd\u00e1k, b\u00e1dogrep\u00fcl\u0151k. Ruh\u00e1k is. Kab\u00e1tok. Pul\u00f3verek. Nadr\u00e1gok. Cip\u0151k.<\/p>\n

A fiam nev\u00e9t ki\u00e1ltom. A fiam nem v\u00e1laszol.<\/p>\n

A padl\u00f3 t\u00e1rgyakkal van tele. K\u00e9peslapok. Nagyon sok k\u00e9peslap. Mindegyiken ugyanaz van. Ugyanaz az \u00e9p\u00fclet, ugyanaz a v\u00e9kony \u00e1g\u00fa fa. Ugyanaz a felirat is, csak a bet\u0171k nem ugyanazok. A bet\u0171k m\u00e1sok \u00e9s m\u00e1sok. A felirat ugyanaz. Nem olvasom el.<\/p>\n

Ki akarok menni a teremb\u0151l. Nem megyek ki a teremb\u0151l. A t\u00e1rgyakat n\u00e9zem. A t\u00e1rgyakba t\u00farok a bakancsom orr\u00e1val. Nem tudom, mit keresek. Arr\u00e9bb r\u00fagok egy macit. Arr\u00e9bb r\u00fagok egy b\u00e1dogb\u00f3l kalap\u00e1lt vonatot. Arr\u00e9bb r\u00fagok egy k\u00e9pesk\u00f6nyvet.<\/p>\n

Megl\u00e1tom a szem\u00fcveget. Ott van a f\u00f6ld\u00f6n. V\u00f6r\u00f6s r\u00f3zsasz\u00edn f\u00e9nyv\u00e9d\u0151 szem\u00fcveg. \u00c1ts\u00fct rajta a f\u00e9ny. R\u00f3zsasz\u00edn-v\u00f6r\u00f6s, szem\u00fcveg alak\u00fa foltot vet al\u00e1 a padl\u00f3ra a f\u00e9ny. Megismerem. Az eny\u00e9m. Az eny\u00e9m volt. \u00c9n csin\u00e1ltam saj\u00e1t magamnak, egy r\u00e9gi s\u00edszem\u00fcvegbe v\u00e1gtam vastag f\u00e9nyv\u00e9d\u0151 \u00fcveget. Leguggolok. Felemelem. Nem t\u00f6r\u00f6tt el. Felteszem. A f\u00e9ny m\u00e1r nem b\u00e1nt t\u00f6bbet. M\u00e1r nem \u00e9les. Pr\u00f3b\u00e1lok fel\u00e1llni. Nem tudok fel\u00e1llni. A fiam nev\u00e9t ki\u00e1ltom. Nem v\u00e1laszol.<\/p>\n

A novella Luc Tuymans M\u0171csarnokban rendezett retrospekt\u00edv ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1nak katal\u00f3gus\u00e1ba \u00edr\u00f3dott.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Ezt a novell\u00e1t a M\u0171csarnok felk\u00e9r\u00e9s\u00e9re \u00edrtam, Luc Tuymas retrospekt\u00edv ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1nak katal\u00f3gus\u00e1ba. Megkaptam a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s anyag\u00e1t emailen, \u00e9s nagyon sokat n\u00e9ztem a repr\u00f3kat. Tuymans komoly h\u00e1tt\u00e9rt\u00f6rt\u00e9neteket ad a k\u00e9peihez, de […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":1257,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[6,5],"tags":[142,140],"class_list":["post-184","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-irasok","category-novellak","tag-kepzomuveszet","tag-mucsarnok","has_thumb"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/184","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=184"}],"version-history":[{"count":3,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/184\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1259,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/184\/revisions\/1259"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/1257"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=184"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=184"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=184"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}