Ap\u00e1m a t\u00e1vcs\u0151vel az \u00e9g alj\u00e1t n\u00e9zi, az \u00e9g alj\u00e1n a vill\u00e1mokat. Abb\u00f3l, megnyalja a sz\u00e1j\u00e1t, tudom, hogy fejben sz\u00e1mol, a t\u00e1vols\u00e1got m\u00e9ricsk\u00e9li. A d\u00f6rg\u00e9s v\u00e9gigv\u00e1g a v\u00f6lgy\u00f6n, ap\u00e1m el\u0151veszi az inge al\u00f3l a bef\u00f3li\u00e1zott t\u00e9rk\u00e9pet, az ir\u00e1nyt\u0171t n\u00e9zi, a nyelve ide-oda cik\u00e1zik az ajk\u00e1n.
\n– J\u00f3 lesz \u2013 sz\u00f3lal meg azt\u00e1n, – m\u00e9giscsak j\u00f3 lesz.
\nLehajolok, felveszem a f\u00f6ldr\u0151l a hevedert, \u00e1tdugom rajt a karom, elrendezem, magamra csattantom.
\nAp\u00e1m m\u00e9g egyszer a t\u00e9rk\u00e9pre n\u00e9z azt\u00e1n elteszi, hirtelen \u00e1t\u00f6lel.
\nNem mondja, hogy vigy\u00e1zzak, de az\u00e9rt abb\u00f3l, ahogy megigaz\u00edtja rajtam a hevedert, tudom, hogy f\u00e9lt nagyon.
\nP\u00e1linkaszaga van, tudom, nekem is ad majd egy kortyot indul\u00e1s el\u0151tt.
\nA N\u00e9ma is idej\u00f6n, \u0151 is megn\u00e9zi a hevedert, biztos ami biztos.
\nMegint vill\u00e1mlik, ap\u00e1m r\u00e1m k\u00f6ti a sodronyt a karabinerrel, amikor becsattantja, meghallom a d\u00f6rg\u00e9st.
\nAp\u00e1m akkor el\u0151veszi a lapos\u00fcveget, ideadja, megh\u00fazom, brr mondom, ahogy kell, megt\u00f6rl\u00f6m a sz\u00e1mat.
\nA megy-p\u00e1linka \u00e9get, s\u00e1rga vill\u00e1mcsik a nyel\u0151cs\u00f6vemben.
\nVisszaadom az \u00fcveget, ap\u00e1m elteszi, ell\u00e9p mell\u0151lem, odamegy a terepj\u00e1r\u00f3hoz, fel\u00fcl a plat\u00f3ra.
\nA N\u00e9ma j\u00f6n a kis zs\u00e1kkal, \u00f3vatosan fogja nagyon. A nyakamba akasztja, a gy\u00f6ngyv\u00e1sznon kereszt\u00fcl megmarkolom a gr\u00e1n\u00e1tokat. A N\u00e9ma grimaszol egyet, az\u00f3ta nagyon f\u00e9l a gr\u00e1n\u00e1tokt\u00f3l a baleset \u00f3ta. Gurgul\u00e1zik valamit, \u00e9rteni nem lehet, de tudom mit mond, azt mondja, j\u00f3 szelet.
\n– Meglesz \u2013 b\u00f3lintok, a N\u00e9ma visszamegy ap\u00e1mhoz, be\u00fcl a vezet\u0151\u00fcl\u00e9sbe.
\nAp\u00e1m el\u0151veszi a r\u00e9gi etet\u0151cs\u00fazlit cs\u00fazlit, m\u00e9g egyszer utolj\u00e1ra ellen\u0151rizni akarja a sz\u00e9lir\u00e1nyt \u00e9s az er\u0151ss\u00e9ge. Beteszi a cs\u00fazliiba teniszlabd\u00e1t, azt\u00e1n fell\u00f6vi az \u00e9gre.
\nA teniszlabda sziszegve rep\u00fcl, kicsi z\u00f6ldesbarna f\u00f6ldg\u00f6mb, sz\u00e1ll feljebb \u00e9s egyre feljebb, egy pillanatra meg\u00e1ll a leveg\u0151ben, sz\u00e9tnyilallik, sz\u00ednes flitterkonfetti hullik ki bel\u0151le.
\nN\u00e9zem, hogy vadul belekap a konfettibe a sz\u00e9l, sz\u00e9tter\u00edti az \u00e9gen, viszi le a v\u00f6lgybe, viszi az erd\u0151 fel\u00e9.
\nAp\u00e1m fel\u00e9m int, hogy rendben, j\u00f3 lesz a sz\u00e9lir\u00e1ny, menni kell, indulni kell, siessek.
\nH\u00e1tran\u00e9zek, m\u00f6g\u00f6ttem sz\u00e9pen kiter\u00edtve a feh\u00e9r erny\u0151, a selymet sok helyen megfogta az agyag, f\u00f6ldet \u00e9r\u00e9s ut\u00e1n mindig el kell \u00e1sni, hogy eldugjuk az er\u0151d\u0151r\u00f6k el\u0151l, van amikor egy h\u00e9tig is a f\u00f6ldbe van, am\u00edg visszatudunk menni \u00e9rte, egy p\u00e1r helyen fel is foszlott, de \u00fcgyesen megvarrtuk ketten a N\u00e9m\u00e1val.
\nVisszan\u00e9zek ap\u00e1mra, intek, hogy minden rendben, k\u00e9t k\u00e9zzel megfogom a sodronyt.
\nAp\u00e1m r\u00e1ver a dzsip oldal\u00e1ra, pont akkor hatalmasat d\u00f6rd\u00fcl az \u00e9g, a N\u00e9ma ind\u00edt, g\u00e1zt ad, a terepj\u00e1r\u00f3 csikorogva, f\u00fcst\u00f6lg\u0151 gumikkal indul, a sodrony megr\u00e1nt, azt\u00e1n m\u00e1r fent is vagyok, rep\u00fcl\u00f6k az \u00fat f\u00f6l\u00f6tt, ahogy h\u00faz a terepj\u00e1r\u00f3, m\u00f6g\u00f6ttem szelet fog \u00e9s kiter\u00fcl az erny\u0151, Ap\u00e1m engedni kezdi a sodronyt a cs\u00f6rl\u0151r\u0151l, sz\u00e1llok feljebb \u00e9s egyre feljebb.
\n\u00c9rzem az arcomon a szelet, m\u00e9g nem esik, de mindj\u00e1rt fog, azt is lehet \u00e9rezni a leveg\u0151 \u00e9rdess\u00e9g\u00e9n.
\nA dzsipp sz\u00e1guld az erdei \u00faton, ap\u00e1m kezeli a cs\u00f6rl\u0151t, sz\u00e9pen ut\u00e1na engedi a sodronyt, m\u00e9g van egy percem azt\u00e1n le kell majd oldanom.
\nTudom, f\u00e9lnem k\u00e9ne, im\u00e1dkoznom, hogy minden j\u00f3l menjen, hogy nehogy bel\u00e9m v\u00e1gjon a vill\u00e1m, hogy nehogy az t\u00f6rt\u00e9njen velem is ami szeg\u00e9ny N\u00e9m\u00e1val, de nem f\u00e9lek, t\u00fal vagyok m\u00e1r a f\u00e9lelmen, az \u00e9g alj\u00e1n csapkod\u00f3 vill\u00e1mokat n\u00e9zem, a hatalmas, irdatlan, \u00e9rintetlen erd\u0151t, a f\u00e1k \u00fagy suhognak alattam a sz\u00e9lben, mintha s\u00f6t\u00e9t v\u00edz f\u00f6l\u00f6tt sz\u00e1lln\u00e1k, az jut eszembe, olyanok mint a tollhegyek, nem is tollak, ecsetek, ahogy r\u00e1zza \u0151ket a sz\u00e9l, elolvashatatlan kibet\u0171zhetetlen \u00fczeneteket \u00edrnak az \u00fcres \u00e9gre.
\nA hevederhez ny\u00falok, mindj\u00e1rt le kell majd oldanom, m\u00e9g van h\u00fasz m\u00e1sodpercem, azt\u00e1n kezd\u0151dik, el\u0151red\u0151l\u0151k, r\u00e1 a sz\u00e9lre, az erny\u0151 fesz\u00fcl \u00e9s csapkod f\u00f6l\u00f6ttem, az erd\u0151t n\u00e9zem, a f\u00e1kra gondolok, arra ahogy a gy\u00f6kereik a f\u00f6ldbe hatolnak, sz\u00e9t\u00e1gaznak a m\u00e9lyben, utat tal\u00e1lnak az agya r\u00e9tegeiben, k\u00f6rbe\u00f6lelik a szikl\u00e1kat.
\nA f\u00e1kat n\u00e9zem, tudom, nekem \u00fczennek, hozz\u00e1m k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gnek, azt k\u00e9rik ne b\u00e1ntsam \u0151ket, kegyelmezzek nekik.
\nNem lehet.
\nA sodrony mindj\u00e1rt a v\u00e9g\u00e9re \u00e9r, akkor leoldom, abban a pillanatban felelet\u00e9 fog r\u00e1ntani a sz\u00e9l, hagyni fogom, p\u00f6r\u00f6gve fogok rep\u00fclni az erd\u0151 f\u00f6l\u00f6tt a cik\u00e1z\u00f3 vill\u00e1mok k\u00f6z\u00f6tt, beny\u00falok majd a hasamra k\u00f6t\u00f6tt zs\u00e1kba, kiveszem az els\u0151 gr\u00e1n\u00e1tot, kih\u00fazom bel\u0151le a gy\u0171r\u0171t, a f\u00e1k k\u00f6z\u00e9 dobom, a robban\u00e1s hangja \u00f6sszekeveredik majd a d\u00f6rg\u00e9sek\u00e9vel, \u00e9n nem fogom hallani, az \u00e9n f\u00fclemb\u0151l minden hangot kit\u00e9p majd a sz\u00e9l, egyik gr\u00e1n\u00e1tot a m\u00e1sik ut\u00e1n ejtem majd a f\u00e1k k\u00f6z\u00e9, m\u00f6g\u00f6ttem a robban\u00e1sok ereje a gy\u00f6kerekig \u00e9s a gy\u00f6kerek al\u00e1 hatol, felfel\u00e9, az \u00e9g fel\u00e9 r\u00f6p\u00edti majd a sz\u00e1lf\u00e1kat, az irt\u00e1s utat nyit \u00e9s kapaszkod\u00f3t ny\u00fajt majd a sz\u00e9lnek, a vihar rendesen neki tud majd fek\u00fcdni a t\u00f6bbi t\u00f6rzsnek, eg\u00e9sz hekt\u00e1rnyi erd\u0151k fek\u00fcsznek majd el, arra emerre rep\u00fcl\u00f6k.
\nEzt a m\u00f3dszert mi h\u00e1rman fejlesztett\u00fck ki a N\u00e9m\u00e1val \u00e9s ap\u00e1mmal, ember meg nem mondja, hogy nem csak a sz\u00e9lvihar sz\u00e9lvihar csavarta ki gy\u00f6kerest\u0151l a f\u00e1kat.
\nAp\u00e1m mindig azt mondja, mi nem egyszer\u0171 fav\u00e1g\u00f3k vagyunk, hanem a vihar szolg\u00e1i, a rombol\u00e1s \u00fatt\u00f6r\u0151i, az a dolgunk,hogy seg\u00edts\u00fcnk az ork\u00e1nnak, hogy el tudja v\u00e9gezni a munk\u00e1j\u00e1t, n\u00e9lk\u00fcl\u00fcnk ezekbe a v\u00e9dett erd\u0151kbe tal\u00e1n soha nem juthatn\u00e1nak el fejsz\u00e9s \u00e9s motorf\u0171r\u00e9szes testv\u00e9reink.
\nA f\u00e1kat n\u00e9zem, a f\u00e9k f\u00f6l\u00f6tt kavarg\u00f3 flitterkonfetti utols\u00f3 sz\u00ednes foszl\u00e1nyait, azt\u00e1n megint a f\u00e1kat, tudom, \u00e9n l\u00e1tom \u0151ket \u00edgy \u00e1llni utolj\u00e1ra.<\/p>\n