A sz\u00e1llod\u00e1ban kicsekkol\u00e1s el\u0151tt m\u00e9g bevizezem a k\u00e9zt\u00f6rl\u0151met, azt\u00e1n abba csomagolom be a vadsp\u00e1rg\u00e1t, amit a z\u00e1gr\u00e1bi piacon vettem aznap hajnalban. \u00d6t\u00f3r\u00e1s meleg vonatutat kell kib\u00edrnia. Utaz\u00e1s k\u00f6zben mindig b\u00e1nt, hogy a helyi piacokon nem v\u00e1s\u00e1rolhatok alapanyagokat, nem f\u0151zhetek kedvem szerint. De van, hogy nem tudok ellen\u00e1llni, mint ahogy most sem a sp\u00e1rgak\u00f6tegeknek, eg\u00e9szen v\u00e9kony \u00e9s nagyon ropog\u00f3s z\u00f6ld sp\u00e1rgasz\u00e1lak, sosem l\u00e1ttam ilyet, nem b\u00edrom ki, vennem kell, k\u00edv\u00e1ncsi vagyok, milyen lesz bel\u0151le a kedvenc sp\u00e1rgareceptem.
\nAhogy robog velem Budapest fele a vonat, a sp\u00e1rg\u00e1n gondolkozom, hogy mi\u00e9rt is szeretem annyira.
\nNyilv\u00e1n ap\u00e1m miatt, t\u0151le hallottam el\u0151sz\u00f6r a sp\u00e1rg\u00e1r\u00f3l. Gyerek voltam m\u00e9g, ap\u00e1m v\u00e1ratlanul mes\u00e9lni kezdte, hogy milyen csod\u00e1latos z\u00f6lds\u00e9g, egy hatalmas ehet\u0151 r\u00fcgy, az \u00edze semmihez se hasonl\u00edt, nem is tudja elmes\u00e9lni nekem, de f\u00f6l\u00f6sleges is volna pr\u00f3b\u00e1lkoznia, mert \u00fagyse fogok \u00e9n soha sp\u00e1rg\u00e1t enni az \u00e9letben, mert a kommunist\u00e1k betiltott\u00e1k azt is, mint a lencs\u00e9t, a sp\u00e1rga elt\u0171nt, pedig r\u00e9gen tele volt vele a v\u00e1ros, k\u00fcl\u00f6n erre specializ\u00e1l\u00f3dott bolg\u00e1rkert\u00e9szek termesztett\u00e9k holland m\u00f3dszerekkel, elp\u00e1r\u00e1sodott tekintettel mes\u00e9lt egy bizonyos Gorcsev Nedelk\u00f3r\u00f3l, aki Marosv\u00e1s\u00e1rhely-szerte h\u00edres volt a sp\u00e1rg\u00e1j\u00e1r\u00f3l, ki tudja, mi lett vele, ki tudja, mi lett a sp\u00e1rg\u00e1val.
\nEzek ut\u00e1n szinte term\u00e9szetes, hogy \u00e9letem els\u0151 sp\u00e1rg\u00e1ja csal\u00f3d\u00e1s volt. Ap\u00e1mmal ketten f\u0151zt\u00fck, nem sokkal azut\u00e1n, hogy Magyarorsz\u00e1gra k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt a csal\u00e1d, gondolom mindj\u00e1rt azon az els\u0151 sz\u00e9p szabad tavaszon nyolcvankilencben, amikor egyszerre kiny\u00edlt mindenkinek a vil\u00e1g, \u00e9s megteltek a piacok a takarosan \u00f6sszek\u00f6t\u00f6z\u00f6tt sp\u00e1rgak\u00f6tegekkel. Megpucoltuk, \u00fajra \u00f6sszek\u00f6t\u00f6zt\u00fck, f\u00fcgg\u0151legesen v\u00edzbe \u00e1ll\u00edtva alaposan sz\u00e9tf\u0151zt\u00fck, a v\u00e9g\u00e9re a sz\u00e1r alja f\u00e1s lett, a r\u00fcgy szotyakosan puha, \u00e9s az eg\u00e9sz egys\u00e9gesen keser\u0171. Vajat olvasztottunk r\u00e1, \u00e9s \u00e1h\u00edtatosan ett\u00fck, nem vallottuk be egym\u00e1snak, hogy ez az\u00e9rt nem volt az igazi.
\nHa a sp\u00e1rga nem el\u00e9g friss, b\u00fcntet\u0151en keser\u0171 tud lenni, k\u00e9nes mell\u00e9k\u00edze van. Egyszer eg\u00e9szen vegytiszt\u00e1n is \u00e9rezhettem ezt az \u00edzt, egy osztr\u00e1k vend\u00e9gl\u0151ben a sommelier sz\u00e9gyenl\u0151sen bevallotta, hogy \u0151 bizony \u00e9vek \u00f3ta pr\u00f3b\u00e1lkozik a sp\u00e1rgap\u00e1link\u00e1val, vagyis ink\u00e1bb a sp\u00e1rga \u00e1gyas p\u00e1link\u00e1val, t\u00f6rk\u00f6lybe \u00e1ztat sp\u00e1rga nyesed\u00e9ket, \u00e9s \u00fagy. A t\u00e1rsas\u00e1g elborzadt, \u00e9n b\u00e1tran megk\u00f3stoltam, a sommelier is ivott egy stampedlit szolidarit\u00e1sb\u00f3l. Nem volt finom, de ann\u00e1l tanuls\u00e1gosabb. Pont att\u00f3l olyan finom a sp\u00e1rga roppan\u00f3san visszafogott \u00e9dess\u00e9ge, hogy nagyon halv\u00e1nyan ott van benne a t\u00e1voli keser\u0171s\u00e9g, a f\u00f6ld\u00edz, a szomor\u00fas\u00e1g. Csakaz\u00e9rtis n\u00f6v\u00e9ny. T. S. Eliot verssorai jutnak mindig r\u00f3la eszembe: \u201e\u00c1prilis a kegyetlen, kihajtja\/ Az orgon\u00e1t a holt f\u00f6ldb\u0151l, beoltja\/ Az eml\u00e9ket a v\u00e1gyba, felkavarja\/ Es\u0151j\u00e9vel a tompa gy\u00f6keret.\u201d (\u00c1tokf\u00f6ldje, Vas Istv\u00e1n ford\u00edt\u00e1sa.) Nekem ez a sp\u00e1rga: a v\u00e1gyba oltott eml\u00e9k, a felkavart tompa gy\u00f6k\u00e9r.
\nEnnek az osztr\u00e1k vend\u00e9gl\u0151nek hatalmas vetem\u00e9nyese volt, annak legal\u00e1bb harmada sp\u00e1rgaf\u00f6ld, feh\u00e9r is n\u0151tt ott \u00e9s z\u00f6ld is, \u00e9s k\u00fcl\u00f6n sportot csin\u00e1ltak abb\u00f3l, hogy min\u00e9l kevesebb id\u0151 teljen el a szerv\u00edz \u00e9s a sp\u00e1rga leszed\u00e9se k\u00f6z\u00f6tt. (Egy pisztr\u00e1ngos tavuk is volt, \u00e9s onnan is rendel\u00e9skor fogt\u00e1k ki a halakat, de ez m\u00e1r egy m\u00e1sik t\u00f6rt\u00e9net). Roppan\u00f3sra p\u00e1rolva, olvasztott vajjal le\u00f6ntve t\u00e1lalt\u00e1k, nyers \u00e9des vads\u00e1g volt a t\u00e1ny\u00e9ron, ahogy megk\u00f3stoltam, meg\u00e9rtettem, mit szerethetett benne ap\u00e1m az egzotikumon k\u00edv\u00fcl.
\nEgyszer egy n\u00e9met \u00edr\u00f3n\u0151n\u00e9l vacsor\u00e1ztam. Amikor meg\u00e9rkeztem hozz\u00e1, az els\u0151 aggodalmas k\u00e9rd\u00e9se volt, hogy ugye szeretem a sp\u00e1rg\u00e1t. B\u00f3lintottam, \u0151 erre megk\u00f6nnyebb\u00fclve mondta, hogy akkor most kir\u00fagunk a h\u00e1mb\u00f3l, mert olyan sp\u00e1rg\u00e1t vett, hogy az csoda, \u00e9s t\u00e9nyleg, hatalmas h\u00e1rom centi \u00e1tm\u00e9r\u0151j\u0171 r\u00fcgyeket vezetett el\u0151, egy\u00fctt pucoltuk meg, hogy azt\u00e1n lobog\u00f3 v\u00edz f\u00f6l\u00f6tt g\u0151zben p\u00e1roljuk, azt\u00e1n \u00e9rlelt p\u00e1rmai sonk\u00e1ba csavarjuk \u0151ket, \u00e9n kibontottam a h\u0171v\u00f6s rajnai rizlinget, \u0151 hollandi m\u00e1rt\u00e1st k\u00e9sz\u00edtett. Amikor asztalhoz \u00fclt\u00fcnk, kicsit mind a ketten megd\u00f6bbent\u00fcnk, hogy mekkora irdatlan halomnyi sonk\u00e1ba csomagolt sp\u00e1rga van a t\u00e1lon. Azt\u00e1n enni kezd\u00fcnk, \u00e9s meg\u00e9rtettem, hogy a sonka az\u00e9rt kell, hogy s\u00f3s m\u00e9lys\u00e9g ellens\u00falyozza a sp\u00e1rga k\u00f6nnyed vads\u00e1g\u00e1t, a hollandi m\u00e1rt\u00e1s pedig az\u00e9rt, hogy sz\u00e9pen egys\u00e9gbe sim\u00edtsa az ellent\u00e9teket. A rizlingkortyok h\u0171v\u00f6s savass\u00e1ga pedig \u00e9ppen annyira friss\u00edt\u0151, hogy minden \u00fajabb falat \u00e9lm\u00e9ny legyen.
\nMiel\u0151tt a vonat Kelenf\u00f6ldre \u00e9rne, nem b\u00edrom ki, kig\u00f6ngy\u00f6l\u00f6m a sp\u00e1rgacsomag tetej\u00e9t, nem, nem fonnyadt meg, intenz\u00edv koncentr\u00e1lt sp\u00e1rgaillata van, \u00e9letszag, f\u00f6ldszag. Nem fogom megh\u00e1mozni, csak megmosom \u00e9s elt\u00f6r\u00f6m a sz\u00e1rakat, azt\u00e1n egy serpeny\u0151ben olivaolajon gyorsan k\u00f6rbepir\u00edtom, amikor sz\u00ednt kezd kapni, vajat morzsolok r\u00e1, \u00e9s ahogy a vaj megolvad, v\u00e1rok m\u00e9g egy nagyon keveset, hogy barnulni kezdjen, azt\u00e1n gyorsan leveszem a serpeny\u0151t a t\u0171zr\u0151l, \u00e9s r\u00e1\u00f6nt\u00f6k a sp\u00e1rg\u00e1ra egy ev\u0151kan\u00e1lnyit a legfinomabb balzsamecetemb\u0151l, sz\u00e9pen k\u00f6rber\u00e1zom a serpeny\u0151t, hogy a vaj, olaj \u00e9s ecet kever\u00e9ke bevonja a r\u00fcgyeket, azt\u00e1n durva szem\u0171 f\u00fcst\u00f6lt s\u00f3t sz\u00f3rok r\u00e1, \u00e9s k\u00e9sz.
\nNagyot nyelek, \u00f3vatosan visszacsomagolom a t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151t, Eliot sorai j\u00e1rnak a fejemben, az eml\u00e9kr\u0151l \u00e9s a v\u00e1gyr\u00f3l. Sp\u00e1rgaev\u00e9sre k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Pont att\u00f3l olyan finom a sp\u00e1rga roppan\u00f3san visszafogott \u00e9dess\u00e9ge, hogy nagyon halv\u00e1nyan ott van benne a t\u00e1voli keser\u0171s\u00e9g, a f\u00f6ld\u00edz, a szomor\u00fas\u00e1g. Csakaz\u00e9rtis n\u00f6v\u00e9ny. T. S. Eliot verssorai jutnak mindig r\u00f3la eszembe: \u201e\u00c1prilis a kegyetlen, kihajtja\/ Az orgon\u00e1t a holt f\u00f6ldb\u0151l, beoltja\/ Az eml\u00e9ket a v\u00e1gyba, felkavarja\/ Es\u0151j\u00e9vel a tompa gy\u00f6keret.\u201d (\u00c1tokf\u00f6ldje, Vas Istv\u00e1n ford\u00edt\u00e1sa.) Nekem ez a sp\u00e1rga: a v\u00e1gyba oltott eml\u00e9k, a felkavart tompa gy\u00f6k\u00e9r.<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":2056,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[21],"tags":[104,218],"class_list":["post-2055","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-fozes","tag-fozes-2","tag-sparga","has_thumb"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/2055","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=2055"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/2055\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2057,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/2055\/revisions\/2057"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/2056"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=2055"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=2055"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=2055"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}