{"id":284,"date":"2009-10-15T09:26:47","date_gmt":"2009-10-15T07:26:47","guid":{"rendered":"http:\/\/gyorgydragoman.com\/?p=284"},"modified":"2019-07-27T08:01:05","modified_gmt":"2019-07-27T06:01:05","slug":"dragoman-gyorgy-limonkonszal","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/?p=284","title":{"rendered":"Dragom\u00e1n Gy\u00f6rgy: Limonkonsz\u00e1l"},"content":{"rendered":"

Viloett\u00e1nak<\/em><\/p>\n

Azt hiszem a t\u00f6rt\u00e9netem akkor lenne az igazi, ha nem mes\u00e9ln\u00e9m, hanem \u00e9nekeln\u00e9m, mert az igazi hangom nem az amin besz\u00e9lek, hanem az, amin \u00e9nekelek, mert az \u00e9nekhangom sokkal nagyobb mint \u00e9n, nagyobb, szebb \u00e9s er\u0151sebb, messzebbre el\u00e9r, \u00e9s elfelejteni is nehezebb. Forr\u00f3, \u00e9rdes reszel\u0151s hang az eny\u00e9m, \u00e9rzem, ahogy ki\u00e1rad a torkomon, olyan mint a l\u00e1ng, \u00e1tforr\u00f3s\u00edt, \u00e9s nemcsak engem, hanem mindenki m\u00e1st is aki hallja, amikor \u00e9nekelek, akkor sose f\u00e1zom, \u00e9s akik hallgatnak, azok se f\u00e1znak soha. Mindegy, kezdem akkor az elej\u00e9n, el Salvadorb\u00f3l j\u00f6ttem ide, tudja hol van, nem s\u00e9rt\u0151d\u0151k meg, ha nem, ezen m\u00e1r r\u00e9g t\u00fal vagyok, amikor el\u0151sz\u00f6r ideker\u00fcltem, akkor b\u00e1ntott, hogy a tisztelet a kiv\u00e9telnek, de legt\u00f6bb embernek fogalma sincs, nem tudnak semmit se D\u00e9l-Amerik\u00e1r\u00f3l meg K\u00f6z\u00e9p-Amerik\u00e1t\u00f3l, keverik az orsz\u00e1gokat, mindegy nekik, hogy Chile vagy Panama, Argent\u00edna, Braz\u00edlia vagy Nicaragua, nem tudj\u00e1k m\u00e9g a f\u0151v\u00e1rosainkat se, a t\u00f6rt\u00e9nelm\u00fcnkr\u0151l pedig v\u00e9gk\u00e9p nincs m\u00e1r semmi fogalmuk. Pedig \u00e9n \u00fagy \u00e9rkeztem ide, hogy egy bar\u00e1ti orsz\u00e1gba j\u00f6v\u00f6k, egy olyanba, ahol ismernek minket, ahol mindent tudnak r\u00f3lunk, a haz\u00e1mr\u00f3l \u00e9s a polg\u00e1rh\u00e1bor\u00far\u00f3l, de ez itt nem \u00e9rdekelt senkit. A sz\u00fcleimet m\u00e9g kamasz koromban elvesztettem, meghaltak egy aut\u00f3balesetben, att\u00f3l kezdve a b\u00e1ty\u00e1m nevelt, de miut\u00e1n elv\u00e9gezte a jogi egyetemet el akart menni harcolni a szabads\u00e1g\u00e9rt Nicaragu\u00e1ba, \u00e9n is menni akartam, de b\u00e1ty\u00e1m azt mondta, l\u00e1nyoknak nem illik a kez\u00e9be a fegyver, haszn\u00e1ljam ink\u00e1bb a hangom, azzal t\u00f6bbet seg\u00edthetek a szeg\u00e9nyeken, menjek egyetemre, legyek \u00e9nektan\u00e1r, eredetileg a Szovjetuni\u00f3ba akart k\u00fcldeni, a Lomonszovra, azt\u00e1n m\u00e9gis Magyarorsz\u00e1g lett bel\u0151le, az\u00e9rt mert itt jobban \u00e9rtenek a zenetan\u00edt\u00e1shoz. Sz\u00f3val di\u00e1knak j\u00f6ttem ide, nagyon hideg szeptember volt, amikor meg\u00e9rkeztem, hoztam meleg ruh\u00e1t, persze, de itt valahogy m\u00e1shogy volt hideg mint amilyen n\u00e1lunk szokott lenni, eg\u00e9szen \u00e1tj\u00e1rta a testem, annyira f\u00e1ztam, hogy mikor el\u0151sz\u00f6r kellett \u00e9nekelni bemutatkoz\u00f3 dalt a g\u00f3lyat\u00e1borban m\u00e9g akkor is remegtem, \u00e9s nem is azt \u00e9nekeltem el, amit akartam, nem a szombrero azult Ali Pimer\u00e1t\u00f3l, arr\u00f3l, hogy a n\u00e9p nem f\u00e9l, hanem a n\u00e9p gy\u0151zni akar, hanem egy ballad\u00e1t, a la joron\u00e1t egy asszonyr\u00f3l aki meg\u00f6lte a gyermek\u00e9t a szerelme miatt, todosz me diszen el negro jorona, nagyon nagyon szomor\u00fa dal ez, Chavela Vargas \u00e9nekli a legszebben, nincs benne egy\u00e1ltal\u00e1n semmi forradalmi, \u00e9s ahogy \u00e9nekeltem, nagyon elsz\u00e9gyelltem magam, az\u00e9rt, hogy pont ezt v\u00e1lasztottam, hogy fiatal l\u00e1ny l\u00e9temre egy ilyen pesszimista dalt kezdtem \u00e9nekelni, \u00e9s a sz\u00e9gyent\u0151l egyszerre csak megint f\u00e1zni kezdtem, azel\u0151tt \u00e9nekl\u00e9s k\u00f6zben sose f\u00e1ztam, \u00e9s igaz\u00e1b\u00f3l az\u00f3ta se, de akkor igen, de \u00fagy, hogy reszketett t\u0151le az eg\u00e9sz testem, pedig nagyon fel voltam \u00f6lt\u00f6zve, egym\u00e1sra vettem k\u00e9t bl\u00fazt \u00e9s k\u00e9t pul\u00f3vert, a kab\u00e1tom csak az\u00e9rt nem, mert nem akartam, hogy t\u00f6bbiek megsz\u00f3ljanak, de m\u00e9g \u00edgy is remegtem, a hangom is remegett, ahogy \u00e9nekeltem, hogy jo szoj como el csile verde jorona, pikante pero szabroszo<\/em>, \u00e9s akkor egy fi\u00fa odaj\u00f6tt, \u00e9s a v\u00e1llamra ter\u00edtett egy pokr\u00f3cot, mert l\u00e1tta, ahogy f\u00e1zom, egyed\u00fcl \u0151 vette \u00e9szre, \u00e9s akkor elm\u00falt a remeg\u00e9s \u00e9s v\u00e9gig tudtam \u00e9nekelni a dalt. Bal\u00e1zsnak h\u00edvt\u00e1k, egy sz\u00f3t se tudott spanyolul, de t\u00e1ncolni azt tudott, \u00fagyhogy t\u00e1ncoltunk, \u00e9s ahhoz nem nagyon kellett besz\u00e9lni, hogy meg tudja \u00e9rtetni velem, hogy szerelmes lett bel\u00e9m. Pr\u00f3b\u00e1lkozott is mindenf\u00e9l\u00e9vel, \u00e9n nem olyan l\u00e1ny voltam, nekem udvarolni kellett, erre egyszerre kezdett el git\u00e1rozni tanulni meg spanyolul, hib\u00e1s mondatokban kezdte elmes\u00e9lni a gyerekkor\u00e1t, de olyan lelkesen, hogy alig gy\u0151ztem kijav\u00edtgatni. A nyelvtanhoz nem sok \u00e9rz\u00e9ke volt, a git\u00e1roz\u00e1s sokkal jobban ment neki, majdnem mindet le tudott j\u00e1tszani egyetlen hall\u00e1s ut\u00e1n, odaadtam neki a Viktor Jara kazett\u00e1imat, azt\u00e1n \u00e9nekelt\u00fck egy\u00fctt a derecso vivir en pazt, meg az el szigaritot, legjobban m\u00e9giscsak a tang\u00f3t szerette, ap\u00e1m fiatalon n\u00e9gy \u00e9vig Buenos Airesben tanult, nem hozott mag\u00e1val semmit csak egy rak\u00e1s r\u00e9gi Carlos Gardel kislemezt, im\u00e1dta az \u00f6reg hangj\u00e1t, minden vas\u00e1rnap csak \u0151t hallgatta, a b\u00e1ty\u00e1m meg meg\u00f6r\u00f6k\u00f6lte t\u0151le a tang\u00f3 szeretet\u00e9t, hi\u00e1ba nem halad\u00f3 zene m\u00e9gis sokat hallgatta, annyira, hogy amikor elutaztam, majdnem mindegyiket \u00e1tvette nekem is kazett\u00e1ra, \u00e9n nem nagyon hallgattam ezeket, de Bal\u00e1zs nagyon r\u00e1kapott gradelra, az el caretero volt a kedvence, azt m\u00e9g \u00e9nekelni is merte, m\u00e9g f\u00fcty\u00f6lni is majdnem pontosan \u00fagy f\u00fcty\u00fclt benne, mint az \u00f6reg, mindig musz\u00e1j volt nevessek, amikor l\u00e1ttam, hogy cs\u00fccs\u00f6r\u00edt, de v\u00e9gig azt hittem, hogy csak bar\u00e1tok maradunk. Azt\u00e1n egyszer elkezdt\u00fcnk a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6kr\u0151l besz\u00e9lgetni, \u00e9s k\u00e9rdezte, hogy mi a kedvenc gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6m, \u00e9s amikor mondtam, hogy a citrom, kinevetett, hogy az nem is gy\u00fcm\u00f6lcs egy\u00e1ltal\u00e1n, \u00e9n megmondtam, hogy dehogy nem, hozzon egyet majd megl\u00e1tja, \u00e9s akkor hozott egye, \u00e9s csak n\u00e9zett, amikor el\u0151vettem egy zsilettpeng\u00e9t, \u00e9s megpucoltam vele, \u00fagy ahogy gyerekkoromban tanultam, \u00e9s ahogy az iskol\u00e1ban is csin\u00e1ltuk mindig a pad alatt, \u00e9s Bal\u00e1zs eg\u00e9szen csod\u00e1lkozott, azon, hogy a citromot is meg lehet \u00fagy pucolni mint a narancsot, azt mondta, hogy soha nem l\u00e1tta m\u00e9g a h\u00e9ja n\u00e9lk\u00fcl, gerezdekre szedve, de igaz\u00e1n akkor csod\u00e1lkozott, amikor egy gerezdet megnyaltam, \u00e9s belem\u00e1rtottam egy t\u00e1lka s\u00f3ba, \u00e9s megettem, el\u0151sz\u00f6r nem is akarta kipr\u00f3b\u00e1lni, de azt\u00e1n csin\u00e1ltam neki egyet, \u00e9s a sz\u00e1j\u00e1ba adtam \u00e9s akkor megette, \u00e9s l\u00e1ttam, hogy meg\u00fcti az a savany\u00fa cs\u00edp\u0151s \u00e9s keser\u0171 \u00edz, aminek a vil\u00e1gon nincsen p\u00e1rja, cs\u00fccs\u00f6r\u00edtett \u00e9s fintorgott \u00e9s k\u00f6zben mosolygott is, \u00e9s k\u00f6nnyes lett a szeme, \u00e9s azt\u00e1n mondta, hogy egy\u00fcnk m\u00e9g egyet, \u00e9s ett\u00fcnk m\u00e9g egyet, \u00e9s \u00e9n mes\u00e9ltem, hogy az iskol\u00e1ba az volt a legnagyobb rosszalkod\u00e1s, hogy ilyet ett\u00fcnk \u00f3r\u00e1n, mert att\u00f3l \u00fagy fintorogtunk, hogy aki csak l\u00e1tta mind r\u00f6h\u00f6g\u00f6tt, m\u00e9g a tan\u00e1r is r\u00f6h\u00f6gve kiab\u00e1lta, hogy ne rosszalkodjunk, ne egy\u00fcnk s\u00f3s citromot, ne egy\u00fcnk limon kon sz\u00e1lt, de mi persze sose b\u00edrtuk ki, csak az\u00e9rt is ett\u00fcnk. \u00c9s akkor Bal\u00e1zs m\u00e1r egyszerre k\u00e9t gerezd citromot vett be a sz\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s m\u00e9g sokkal jobban fintorgott, \u00e9s cs\u00fccs\u00f6r\u00edtett, \u00e9s annyira \u00e9desen n\u00e9zett, ki, hogy nem tudom mi j\u00f6tt r\u00e1m de musz\u00e1j volt megcs\u00f3koljam, \u00e9s a cs\u00f3kja is s\u00f3s volt, \u00e9s citromos, \u00e9s keser\u0171, \u00e9s cs\u00edp\u0151s, \u00e9s m\u00e9gis \u00e9des, \u00e9s cs\u00f3k k\u00f6zben megint a la jorona jutott eszembe, az a sor, hogy pikante pero szaboroszo<\/em>, mert olyan volt a cs\u00f3kja, cs\u00edp\u0151s de \u00edzletes, \u00e9s ahogy visszacs\u00f3kolt abb\u00f3l tudtam, hogy ez nem j\u00e1t\u00e9k, ez igazi szerelem, \u00e9s akkor \u00e9s ott m\u00e1r azt is tudtam, hogy ha megk\u00e9ri a kezem fels\u00e9g\u00fcl fogok menni hozz\u00e1, ezt neki persze nem mondtam meg, de m\u00e1snap elkezdtem rendesen tanulni magyarul.A bajok akkor kezd\u0151dtek amikor el\u0151sz\u00f6r elvitt a sz\u00fcleihez l\u00e1togat\u00f3ba, nagyon k\u00e9sz\u00fcltem, vittem egy nagy csokor vir\u00e1got az \u00e9desany\u00e1nak, de amikor az anya megl\u00e1tott, h\u00e1t eg\u00e9szen els\u00f6t\u00e9t\u00fcl az arca, \u00e9s \u00e1tn\u00e9zett rajtam, majdnem eg\u00e9szen \u00fagy, mintha ott se lenn\u00e9k, pedig \u00e9n tudom, hogy mi az udvariass\u00e1g, mi az ill\u0151 tisztelet, \u00fagy mentem oda, al\u00e1zatosan, ahogy egy leend\u0151 menynek oda kell menni, diosz mio, eg\u00e9szen fekete volt az arca a haragt\u00f3l, amikor \u00e1tadtam a vir\u00e1got alig akarta elvenni, azt hittem r\u00e1m fog kiab\u00e1lni, de nem, elvette \u00e9s azt\u00e1n csak n\u00e9zett azzal a hideg szem\u00e9vel. Bal\u00e1zs apja v\u00e9gig nagyon kedves volt, latinul pr\u00f3b\u00e1lt besz\u00e9lni velem, \u00e9n meg vele magyarul, de ett\u0151l az eg\u00e9sz m\u00e9g rosszabb lett, mert l\u00e1ttam, hogy az anyja, a szenyora, ahogy magamban neveztem egyik poh\u00e1r feh\u00e9rbort a m\u00e1sik ut\u00e1n issza, \u00e9s ahogy ivott, \u00fagy n\u00e9zett r\u00e1m egyre haragosabban, \u00e9n meg csak \u00fcltem ott, kanalaztam a levest, \u00e9s r\u00e1gtam a r\u00e1ntott h\u00fast, \u00e9s nem tudtam kital\u00e1lni, hogy mit v\u00e9tettem, \u00e9s azt\u00e1n behozt\u00e1k a deszertet a mad\u00e1rtejet, \u00e9s akkor a szenyora \u00e9pp nekem akart tenni, \u00e9n meg olyan zavarban voltam, hogy seg\u00edteni akartam, \u00e9s ahogy megfogtam a mer\u0151kanalat, \u00e9s akkor hozz\u00e1\u00e9rtem a kez\u00e9hez, \u0151 meg egyszerre elr\u00e1ntotta, de \u00fagy, hogy a kan\u00e1l beleakadt a mad\u00e1rtejes porcel\u00e1nt\u00e1lba, \u00e9s a t\u00e1l elrep\u00fclt, neki az intarzi\u00e1s t\u00e1lal\u00f3nak, \u00e9s sz\u00e9tt\u00f6r\u00f6tt, \u00e9s folyt le a di\u00f3faberak\u00e1son a mad\u00e1rtej, \u00e9s akkor \u00e9n \u00fagy megijedtem, hogy majdnem s\u00edrva fakadtam \u00e9s spanyolul k\u00e9rtem a bocs\u00e1natot, \u00e9s a szenyora, azt kezdte kiab\u00e1lni, hogy azt a t\u00e1lat m\u00e9g a nagyapj\u00e1t\u00f3l \u00f6r\u00f6k\u00f6lte, ezt a t\u00e1lat \u00e9s az eg\u00e9sz k\u00e9szletet is, \u00e9s sz\u00e9gyelljem magam, \u00e9s nem az\u00e9rt nevelte a fi\u00e1t huszon\u00f6t \u00e9vig, hogy most kivegye a kez\u00e9b\u0151l egy cig\u00e1nyl\u00e1ny, igen, ezt mondta r\u00e1m, \u00e9s akkor Bal\u00e1zs is elkezdett kiab\u00e1lni, hogy \u00e9desqny\u00e1m miket besz\u00e9l maga, Bal\u00e1zs apja meg nyugtatni pr\u00f3b\u00e1lta \u0151ket, hogy ne veszekedjenek, de a szenyora m\u00e1r nagyon hangosan kiab\u00e1lt, hogy cig\u00e1nyl\u00e1ny, n\u00e9zd meg, igenis egy cig\u00e1nyl\u00e1ny, \u00e9s akkor Bal\u00e1zs fel\u00e1llt, \u00e9s felkapta a t\u00e1ny\u00e9rj\u00e1\u00e9t \u00e9s a f\u00f6ldh\u00f6z v\u00e1gta, \u00e9s azt\u00e1n az eny\u00e9met is f\u00f6ldh\u00f6z v\u00e1gta \u00e9s az apj\u00e1\u00e9t is \u00e9s az anyj\u00e1\u00e9t is, \u00e9s k\u00f6zben azt kiab\u00e1lta, hogy sz\u00e9gyellj\u00e9k magukat, \u00e9s azt\u00e1n megfogta a kezem, \u00e9s h\u00fazott mag\u00e1val, \u00e9s k\u00f6zben azt kiab\u00e1lta, hogy \u0151t itt t\u00f6bbet nem fogj\u00e1k l\u00e1tni, \u00e9s nem a sz\u00fclei t\u00f6bb\u00e9.\u00c9s ahogy ment\u00fcnk kifele a lak\u00e1sb\u00f3l, \u00e1t az el\u0151szob\u00e1n, hallottam, hogy a szenyora hogy kiab\u00e1l ut\u00e1nunk, hogy mit, azt nem \u00e9rtettem, de tudtam, hogy az nem lehet m\u00e1s, csak valami \u00e1tok, valami nagyon gonosz \u00e1tok, \u00e9s tudtam, hogy ez babonas\u00e1g, \u00e1tkok nincsenek, de m\u00e9gis \u00e9reztem, hogy bel\u00e9m k\u00f6lt\u00f6zik a f\u00e9lelem.Amikor ki\u00e9rt\u00fcnk a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zba \u00e9s lement\u00fcnk a l\u00e9pcs\u0151n, k\u00e9rtem Bal\u00e1zst, hogy menjen vissza \u00e9s k\u00e9rjen bocs\u00e1natot, mert ak\u00e1rmilyen rosszul esett is amit az anyja mondott, ezt a nagy botr\u00e1nyt \u00e9n m\u00e9gse akartam, de Bal\u00e1zs azt mondta, hogy sz\u00f3 sem lehet r\u00f3la, mert \u00e9rtsem meg, hogy \u00e9n vagyok az \u00e9lete, \u00e9s ha a sz\u00fclei ezt nem tudj\u00e1k elfogadni, akkor meg\u00e9rdemlik, hogy ne l\u00e1ss\u00e1k t\u00f6bbet, \u00e9s azok ut\u00e1n, amit az anyja ut\u00e1nunk ki\u00e1ltott, pl\u00e1ne, hogy nem fog visszamenni soha. \u00c9s akkor \u00e9n megk\u00e9rdeztem, hogy mit ki\u00e1ltott, de ahogy megk\u00e9rdeztem m\u00e1r meg is b\u00e1ntam azonnal, \u00e9s Bal\u00e1zs olyan d\u00fch\u00f6s volt, hogy d\u00fch\u00e9ben megmondta, hogy azt, hogy ne legyen soha unok\u00e1ja, ha elvetem t\u0151le a fi\u00e1t akkor vesz\u00edtsem el \u00e9n is az eny\u00e9met, \u00e9s ne sz\u00fclethessen soha de soha gyerek\u00fcnk. Ahogy ezt Bal\u00e1zs kimondta, l\u00e1ttam, hogy r\u00f6gt\u00f6n meg is b\u00e1nja, mert r\u00e1j\u00f6tt, hogy nem kellett volna elmondania, \u00e9s akkor nem akartam, de m\u00e9giscsak s\u00edrni kezdtem, \u00e9s \u0151 persze meg\u00f6lelt, \u00e9s mondta, hogy nem lesz semmi baj, de \u00e9n majdnem ugyan\u00fagy remegtem, mint amikor megismert, csak m\u00e9g \u00e9nekelni se volt egy\u00e1ltal\u00e1n er\u0151m.Egy h\u00e9ttel k\u00e9s\u0151bb volt az esk\u00fcv\u0151nk, ketten voltunk csak a h\u00e1zass\u00e1gk\u00f6t\u0151 teremben, a tanukat \u00fagy fogtuk az utc\u00e1n, l\u00e1ttam Bal\u00e1zson, hogy ez b\u00e1ntja, de nem \u00e9rdekelt, mondta is, hogy nem ilyen esk\u00fcv\u0151t akart, mondtam, hogy nem \u00e9rdekel, egyetlen egy dolog \u00e9rdekel csak, \u00e9s Bal\u00e1zs mondta, hogy ne f\u00e9ljek, minden rendben lesz megl\u00e1tom.De \u00e9n tudtam, hogy nem, nem lesz rendben, \u00e9s nem is lett, megfoganni r\u00f6gt\u00f6n megfogantam, de egym\u00e1s ut\u00e1n h\u00e1rom terhess\u00e9get vesztettem el, egyiket a m\u00e1sik ut\u00e1n, az els\u0151n\u00e9l Bal\u00e1zs csak nevetett, \u00e9s \u00e9n se f\u00e9ltem igaz\u00e1n, de a harmadik ut\u00e1n valahogy elkomorodott, \u00e9s egyre m\u00e1sra a legszomor\u00fabb Gardel tang\u00f3kat kezdte hallgatni megint, engem meg egyre jobban ideges\u00edteni kezdett a zene, \u00e9s egyszer nem b\u00edrtam tov\u00e1bb, \u00e9s r\u00e1\u00fcv\u00f6lt\u00f6ttem, hogy kapcsolja ki, mert elegem van, mert ut\u00e1lom, mert honv\u00e1gyam lesz t\u0151le, szeg\u00e9ny ap\u00e1m jut eszembe, \u00e9s a h\u00e1zunk, \u00e9s a kert\u00fcnk illata, a ny\u00e1r szaga, ami eg\u00e9szen m\u00e1s mint itt, \u00e9s azt\u00e1n azt is mondtam, hogy v\u00e1ljunk el, mert haza akarok menni, vissza oda ahonnan j\u00f6ttem, mind a kett\u0151nknek az lesz a legjobb. Bal\u00e1zs akkor olyan ideges lett, hogy a falhoz v\u00e1gta a magn\u00f3t, az kiab\u00e1lt, hogy hallgassak, fogjam be a sz\u00e1m, soha m\u00e9g akkor\u00e1t nem veszekedt\u00fcnk, \u00e9s azt\u00e1n elrohant, \u00e9s csak \u00f3r\u00e1k m\u00falva j\u00f6tt vissza, vodkaszag\u00fa volt \u00e9s nem mondta meg, hogy hova ment.Egy h\u00e9tre r\u00e1 elj\u00f6tt hozz\u00e1m a szenyora, \u00e9pp pedag\u00f3giai gyakorlaton voltam, azt hittem, hogy rosszul l\u00e1tok, vagy csak k\u00e9pzel\u0151d\u0151m, de egyszer csak ott volt az utc\u00e1n, nem tudom, hogy tal\u00e1lt meg, egy pillanatig azt hittem, hogy bocs\u00e1natot akar k\u00e9rni, de azt\u00e1n megl\u00e1ttam a sz\u00e1j\u00e1t, hogy milyen gonoszul \u00f6ssze van szor\u00edtva, \u00e9s tudtam, hogy nem ezt akarja, \u00e9s t\u00e9nyleg, meg\u00e1llt el\u0151ttem, \u00e9s el\u0151vett egy pap\u00edrt, \u00e9s felolvasott egy sz\u00f6veget, spanyolul volt, nem tudom ki ford\u00edthatta le neki, az volt benne, hogy adjam vissza neki a fi\u00e1t, elhiszi, hogy szeretem, de ha igaz\u00e1n szeretem, akkor nem er\u0151szakolom r\u00e1 magam, nem nyomor\u00edtom meg egy ilyen h\u00e1zass\u00e1ggal, higgyem el, hogy \u0151 csak j\u00f3t akar, \u00e9s ezt jobban tudja, hagyjam el a fi\u00e1t, \u00e9s menjek vissza oda, ahonnan j\u00f6ttem, ha megteszem nem fogja megb\u00e1nni, \u00e9s ahogy ezt mondta, el\u0151vett egy dobozt a kab\u00e1tja zseb\u00e9b\u0151l, \u00e9s felkattintotta \u00e9s fel\u00e9m ny\u00fajtotta, \u00e9s mondta, hogy egy kark\u00f6t\u0151 van benne, ez maradt csak meg a csal\u00e1di \u00e9kszerekb\u0151l, a meny\u00e9nek sz\u00e1nta, de ha elmegyek nekem adja, \u00e9n akkor a kark\u00f6t\u0151t n\u00e9ztem, kicsi feh\u00e9r k\u00f6vekb\u0151l \u00e1llt, tudtam, hogy brili\u00e1nsok, \u00fagy csillogtak mint a j\u00e9g, olyan hidegen, \u00e9s tudtam, hogy ha csukl\u00f3mra h\u00fazn\u00e1m, megfagyasztana, megfagyasztana \u00e9s meg\u00f6lne, odany\u00faltam, \u00e9s lecsuktam a dobozt, de \u00fagy, hogy megfogtam a szenyora kez\u00e9t is, hozz\u00e1fogtam a dobozhoz, \u00e9s \u00fagy mondtam neki, hogy k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, de tartsa meg az \u00e9kszereit, \u00e9s \u00e9reztem a tenyerem alatt a csontos ujjait, \u00e9s a szem\u00e9be mondtam, hogy sz\u00e9gyellje mag\u00e1t, \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n, mit tud r\u00f3lam \u00e9s mit tud a haz\u00e1mr\u00f3l, mit tud arr\u00f3l, hogy honnan j\u00f6ttem \u00e9s mit akarok \u00e9s mit keresek itt, nem l\u00e1tja m\u00e9g az arcomat se, nem ismer \u00e9s nem is akar megismerni, ha tudn\u00e1, hogy \u00e9n milyen j\u00f3 menye lettem volna, hogy n\u00e1lunk milyen fontos a csal\u00e1d, hogy \u00e1rva vagyok, \u00e9s any\u00e1m helyett any\u00e1m lehetett volna, hogy mennyire szerettem volna, akkor sose mondott volna nekem ilyet, \u00e9s sz\u00e9gyelje-sz\u00e9gyelje-sz\u00e9gyelje mag\u00e1t, \u00e9s \u0151 erre nem sz\u00f3lt semmit, csak pislogott, \u00e9s olyan hideg volt a keze, hogy azt \u00e9reztem megfagyok, megint csak musz\u00e1j volt \u00e9nekeljek, elkezdtem a szem\u00e9be bele\u00e9nekelni, bele az arc\u00e1ba eg\u00e9szen, megint azt \u00e9nekeltem, a Chavela dalt, a la joron\u00e1t, v\u00e9gig az elej\u00e9t\u0151l, \u00e9s ahogy \u00e9nekeltem, \u00e9reztem, hogy most ha akarn\u00e1m vissza tudn\u00e1m \u00e1tkozni, hogy sz\u00e1radjon el, hogy sorvadjon el, \u00fagy mintha t\u00e9nyleg az lenn\u00e9k, aminek mondott, \u00e9s tudtam is, hogy mit k\u00e9ne \u00e9nekeljek, hogy k\u00e9ne megv\u00e1ltoztassam a dalt, \u00e9s ezt \u0151 is meg\u00e9rezhette, mert el akarta h\u00fazni a kez\u00e9t, \u00e9s akkor \u00e9n a bep\u00faderezett, kem\u00e9ny arc\u00e1t n\u00e9ztem, \u00e9s egyszer csak megl\u00e1ttam, hogy a szeme az pont olyan, mint a Bal\u00e1zs\u00e9, \u00e9s egyszerre csak kiment bel\u0151lem a harag, \u00e9s akkor a dal v\u00e9g\u00e9t m\u00e1r nem is vadul, hanem csak kedvesen \u00e9nekeltem hogy k\u00e9 m\u00e1sz kjeresz, kijeresz masz<\/em>, \u00e9s akkor tudtam, hogy csak az\u00e9rt is megbocs\u00e1tok neki, csak az\u00e9rt se leszek hajland\u00f3 haragudni r\u00e1, \u00e9s a szem\u00e9be is mondtam, magyarul, hogy \u00e9rtse, hogy szeretem csak az\u00e9rt is, \u00e9s elvettem a kez\u00e9r\u0151l a kezem, \u00e9s odahajoltam, \u00e9s megcs\u00f3koltam a fakazette\u00e1t markol\u00f3 csontos kez\u00e9t, \u00e9s \u00e9reztem, hogy \u00fagy megr\u00e1ndul, mintha megpofoztam volna, \u00e9s akkor elfordultam, \u00e9s otthagytam, hogy \u00e1lljon csak ott az utca k\u00f6zep\u00e9n azzal a nyomorult fakazett\u00e1val a kez\u00e9ben. M\u00e1snap azt\u00e1n eb\u00e9d ut\u00e1n egyszerre csak megk\u00edv\u00e1ntam a s\u00f3s citromot, \u00e9s tudtam, hogy k\u00e9sz, megint megfogantam, \u00e9s azt is tudtam, hogy l\u00e1nyom lesz, kisl\u00e1nyom, \u00e9s azt is ezt most nem adom, ezt most nem vesz\u00edthetem el, \u00e9s akkor a szenyora arca jutott eszembe \u00e9s megfogadtam, hogy am\u00edg a l\u00e1nyom meg nem sz\u00fcletik mindennap sz\u00e1zszor elfogom \u00e9nekelni a la joron\u00e1t, nem hangosan, csak \u00fagy halkan, magamban, \u00e9s el is \u00e9nekeltem, minden \u00e1ldott nap, \u00e9s el\u00e9neklem az\u00f3ta is, most is ott sz\u00f3l halkan a fejemben, todosz me diszen el negro jorona, negro pero karinyoszo. \u00c9s kilenc h\u00f3nappal k\u00e9s\u0151bb azt\u00e1n megsz\u00fcletett a kisl\u00e1nyom, Violetta, tess\u00e9k, itt a k\u00e9pe, megmutatom, ugye milyen sz\u00e9p, most lesz h\u00e9t, most megy majd iskol\u00e1ba.Amikor Violetta megsz\u00fcletett, mondtam Bal\u00e1zsank, hogy h\u00edvja fel a sz\u00fcleit, mert ha most nem b\u00e9k\u00fcln\u00fcnk ki akkor soha, el\u0151sz\u00f6r nem akarta, de azt\u00e1n csak er\u0151t vett mag\u00e1n, \u00e9s akkor kider\u00fclt, hogy az anyja elment, egy napon egyszer\u0171en nem ment haza, \u00e9s az\u00f3ta se lehet tudni, hogy hol van, egyetlen egy levelet \u00edrt a Bal\u00e1zs apj\u00e1nak, hogy \u00e9letben van, de ne keress\u00e9k, \u00e9s \u00e9n tudtam, hogy az azon a napon t\u00f6rt\u00e9nt amikor, de nem mondtam el Bal\u00e1zsnak. Az apja azt\u00e1n elj\u00f6tt hozz\u00e1nk, igazi j\u00f3 nagyapa lett, nagyon szereti az unok\u00e1j\u00e1t, \u00e9s azt hiszem engem is megszeretett. A szenyora viszont t\u00e9nyleg elt\u0171nt, csak annyit tudok r\u00f3la, hogy a Violetta els\u0151 sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra egy kis csomagot hozott a posta, \u00e9s persze, a fakazetta volt, \u00e1tk\u00f6tve egy szalaggal, azt, hogy a kark\u00f6t\u0151 is benne van-e nem tudom, mert nem mertem kibontani, majd Violetta kibonthatja, ha nagy l\u00e1ny lesz, amikor majd azt meg\u00fcnnepelj\u00fck, tizen\u00f6t \u00e9ves kor\u00e1ban a kinszen\u00e9r\u00f3j\u00e1n. Addigra tal\u00e1n s\u00f3s citromot is megszereti majd, mert az az igazs\u00e1g, hogy most m\u00e9g nagyon ut\u00e1lja.<\/p>\n

Nagyon szeretek zen\u00e9r\u0151l \u00edrni, egy hevimet\u00e1los<\/a> novella volt az egyik els\u0151 olyan sz\u00f6veg, ami zen\u00e9b\u0151l indult, hogy azt\u00e1n gyorsan t\u00faln\u0151j\u00f6n rajta. Azt\u00e1n m\u00e9g nagyon sok ilyen<\/a> sz\u00fcletett, \u00fagyhogy egy eg\u00e9sz k\u00f6tet lett bel\u0151l\u00fck, az Oroszl\u00e1nk\u00f3rus<\/a>.
\nAz \u00edr\u00e1s a Mened\u00e9k<\/a> alap\u00edtv\u00e1ny Budapesten \u00e9l\u0151 bev\u00e1ndorl\u00f3kkal foglalkoz\u00f3 Kultours<\/a> projektj\u00e9ben is helyet kapott, azt\u00e1n megjelent a Mozg\u00f3 Vil\u00e1g 2009 okt\u00f3beri sz\u00e1m\u00e1ban. <\/p><\/blockquote>\n

\n