A kar\u00e1csony el\u0151tti napon, akkor, amikor a cukrokat szoktuk felk\u00f6tni, akkor der\u00fclt ki, hogy id\u00e9n nem j\u00f6het keresztap\u00e1m \u00e9s nem hozhat n\u00e9metb\u0151l szaloncukrot. \u00c9s min\u00e1lunk nem lehetett sehol szaloncukrot kapni, \u00e9s kockacukrot se, \u00e9s savany\u00facukork\u00e1t se, \u00e9s krist\u00e1lycukrot se, \u00e9s porcukrot se, pedig ha kockacukrot vagy savany\u00facukork\u00e1t lehetett volna, akkor azt becsomagolhattuk volna szalv\u00e9t\u00e1ba \u00e9s sztaniolba \u00e9s csin\u00e1lhattunk volna szaloncukrot saj\u00e1t magunknak \u00e9s feltehett\u00fck volna azt a f\u00e1ra, a krist\u00e1lycukorb\u00f3l meg a porcukorb\u00f3l meg f\u0151zhett\u00fcnk volna karamell\u00e1t vagy pergelt cukrot \u00e9s becsomagolhattuk volna sz\u00ednes pap\u00edrokba \u00e9s felk\u00f6thett\u00fck volna a f\u00e1ra, de egyik se volt, \u00e9s nagymama az mondta, hogy most mi lesz, ez lehetetlen, \u00e9s t\u0171rhetetlen, ilyen m\u00e9g sose volt, valamit musz\u00e1j lesz csin\u00e1lni, \u00e9s mondta nagyap\u00e1nak, hogy tal\u00e1ljon ki valamit azonnal.
\nNagyapa erre azt mondta, hogy azt tal\u00e1lta ki, hogy csomagoljunk kicsi kavicsokat a szalv\u00e9t\u00e1kba meg sztaniolba, mert az is sz\u00e9pen fog mutatni a f\u00e1n, de nagymama erre azt v\u00e1laszolta, hogy arr\u00f3l sz\u00f3 sem lehet, a f\u00e1ra szaloncukor kell, olyan, ami \u00e9des, \u00e9s amit meg lehet enni, \u00e9s \u0151, hogyha addig \u00e9l is, szerez szaloncukrot, \u00e9s a nyak\u00e1ba k\u00f6t\u00f6tte a selyems\u00e1lj\u00e1t, \u00e9s felvette a feh\u00e9r r\u00f3kakucsm\u00e1j\u00e1t, amelyiknek oldalt hullott a sz\u0151re, \u00e9s felvette a t\u00e9likab\u00e1tj\u00e1t, \u00e9s a h\u00f3na al\u00e1 csapta a kosarat, \u00e9s elment.
\nNagyon sok\u00e1ig nem j\u00f6tt haza, nagyap\u00e1val mi addig huszonegyezt\u00fcnk \u00e9s a r\u00e1di\u00f3t hallgattuk, \u00e9s m\u00e1r majdnem bes\u00f6t\u00e9tedett, \u00e9s nagyapa elnyert t\u0151lem k\u00e9t eg\u00e9sz skatulya gyuf\u00e1t, \u00e9s azt\u00e1n \u00e9n visszanyertem majdnem m\u00e1sf\u00e9l skatuly\u00e1val, amikor egyszer csak megj\u00f6tt nagymama, \u00e9s a kosara tele volt eg\u00e9szen valamivel, de annyira, hogy k\u00e9t k\u00e9zzel fogta \u00e9s \u00fagy cipelte, de hogy mi volt a kos\u00e1rban, az nem l\u00e1tszott, mert le volt takarva n\u00e1jlonnal, \u00e9s akkor azt gondoltam, hogy ha az mind szaloncukor, akkor annyi szaloncukrunk van, hogy azzal nemcsak egy, hanem tizenegy kar\u00e1csonyf\u00e1t is roskad\u00e1sig rakhatunk, \u00e9s \u00e9pp mondani is akartam, hogy milyen vag\u00e1ny, de akkor nagymama leh\u00fazta kos\u00e1rr\u00f3l a n\u00e1jlont, \u00e9s akkor l\u00e1ttam, hogy nem cukor van benne, hanem egy csom\u00f3 nagy fekete retek, de igaz\u00e1n nagyon nagyok, \u00f3ri\u00e1si nagyok.
\nNa \u00e9s akkor nagyapa k\u00e9rdezte, hogy az mi az isten, \u00e9s akkor nagymama mondta, hogyhogy mi, h\u00e1t cukorr\u00e9pa, \u00e9s erre nagyapa elkezdett kiab\u00e1lni, hogy mi a nyavaly\u00e1t csin\u00e1ljon \u0151 a cukorr\u00e9p\u00e1val, ann\u00e1l t\u00e9nyleg m\u00e9g a kavics is jobb, de erre nagymama azt mondta, hogy a munk\u00e1t\u00f3l nem szabad megijedni, \u00e9s mi ma este cukrot fogunk finom\u00edtani, legal\u00e1bb valami haszn\u00e1t vessz\u00fck a nagyapa k\u00e9miatud\u00e1s\u00e1nak, mert mi\u00f3ta nyugd\u00edjba ment, \u00fagyse haszn\u00e1lja semmire, \u00e9s erre nagyapa nagyon m\u00e9rges lett, \u00e9s az mondta, hogy de igenis haszn\u00e1lja, a m\u00faltkor is milyen j\u00f3 szappant f\u0151z\u00f6tt az avas kolb\u00e1szb\u00f3l, amit a szomsz\u00e9d tal\u00e1lt a bez\u00e1rt padl\u00e1son, de a cukorfinom\u00edt\u00e1s, az nem olyan, az nagyon komplex elj\u00e1r\u00e1s, azt h\u00e1zi k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt nem lehet v\u00e9grehajtani.
\nDe erre nagymam\u00e1m azt mondta, hogy nem hiszi, hogy ne lehetne, \u00e9s nem \u00e9rti nagyap\u00e1mat, mi az, hogy olyan k\u00f6nnyen feladja, bezzeg amikor puskaport kellett csin\u00e1lni neki, mert fajdkakasra akart orvvad\u00e1szni a r\u00e9gi mord\u00e1llyal, akkor nem adta fel, \u00e9s akkor, amikor pufajk\u00e1t akart csin\u00e1lni a nagymama legszebb dunyh\u00e1j\u00e1b\u00f3l, \u00e9s a f\u00fcrd\u0151k\u00e1dban festette z\u00f6ldre \u00e9s impregn\u00e1lta hozz\u00e1 a damasztabroszt, akkor se, \u00e9s erre nagyapa azt mondta, hogy j\u00f3, \u0151t\u0151le megpr\u00f3b\u00e1lhatjuk, de azt\u00e1n nagymama ne \u0151t szidja s\u00edrva, ha nem fog siker\u00fclni.
\nA cukorr\u00e9p\u00e1t el\u0151sz\u00f6r betett\u00fck a k\u00e1dba \u00e9s megmostuk dr\u00f3tkef\u00e9vel \u00e9s azt\u00e1n k\u00f6r\u00f6mkef\u00e9vel, \u00e9s ut\u00e1na megt\u00f6r\u00f6lt\u00fck, \u00e9s megsz\u00e1r\u00edtottuk, \u00e9s megh\u00e1moztuk, \u00e9s amikor mind meg volt h\u00e1mozva, akkor elkezdt\u00fck felszeletelni, \u00e9s akkor egy kicsi szeletet megk\u00f3stoltam, \u00e9s nagyon rossz volt, sokkal rosszabb, mint a rendes murok, nem volt \u00e9des egy\u00e1ltal\u00e1n, \u00e9s nagyon v\u00e9konyra kellett v\u00e1gni, \u00fagyhogy v\u00e1gtuk \u00e9s v\u00e1gtuk, \u00e9s m\u00e1r azt hittem, hogy sose lesz k\u00e9sz, \u00e9s amikor k\u00e9sz lett, az eg\u00e9sz konyhaasztal tele volt cukorr\u00e9p\u00e1val.
\nAkkor azt\u00e1n nagyapa kihozta a kamr\u00e1b\u00f3l az olasz kukt\u00e1t, \u00e9s nagymama azt mondta, hogy ahhoz ne ny\u00faljon, mert nem hagyja, hogy t\u00f6nkretegye, mint a r\u00e9git, amelyikben p\u00e1link\u00e1t akart f\u0151zni, \u00e9s amelyikr\u0151l lerobbantotta a szelepet, de nagyapa azt mondta, hogy m\u00e1rpedig kukta n\u00e9lk\u00fcl nem megy, mert csak nyom\u00e1s alatt lehet kiszedni a sejtekb\u0151l a cukrot, \u00fagyhogy v\u00e9g\u00fcl is megt\u00f6mt\u00fck a kukt\u00e1t \u00e9s felt\u00f6lt\u00f6tt\u00fck v\u00edzzel, \u00e9s elkezdt\u00fck f\u0151zni, \u00e9s am\u00edg f\u0151tt, nagymama v\u00e9gig azon izgult, hogy fel fog robbanni, nagyapa meg felt\u00farta az eg\u00e9sz kamr\u00e1t, mert kereste a finom\u00edt\u00e1shoz sz\u00fcks\u00e9ges t\u00f6bbi dolgokat, a sz\u00f3dabikarb\u00f3n\u00e1t, meg a sz\u00f3d\u00e1sszifont, meg a sz\u00f3dapatronokat, \u00e9s amikor a kukta m\u00e1r nagyon s\u00edpolt, akkor kiengedt\u00fck bel\u0151le a g\u0151zt, \u00e9s a levet el\u0151sz\u00f6r a laskasz\u0171r\u0151n sz\u0171rt\u00fck \u00e1t, azt\u00e1n a lisztszit\u00e1n, azt\u00e1n a teasz\u0171r\u0151n, \u00e9s megk\u00f3stoltam, \u00e9s t\u00e9nyleg \u00e9des volt, de csak egy kicsit, \u00e9s akkor nagyapa azt mondta, hogy v\u00e1rjak, mert ez m\u00e9g semmi, most kell bele a l\u00fag, de az nincs, \u00fagyhogy sz\u00f3dabikarb\u00f3n\u00e1t tesz\u00fcnk bele, \u00e9s azt tett\u00fcnk, \u00e9s att\u00f3l felhabzott, \u00e9s nagyon b\u00fcd\u00f6s lett, \u00e9s akkor megint lesz\u0171rt\u00fck, \u00e9s akkor m\u00e1r \u00e9desebb volt, \u00e9s akkor melegen bet\u00f6lt\u00f6tt\u00fck a sz\u00f3d\u00e1sszifonba, \u00e9s nagyapa belenyomott h\u00e1rom patront \u00e9s felr\u00e1zta, \u00e9s k\u00f6zben nagymama megint azt kiab\u00e1lta, hogy jaj ne, fel fog robbanni, erre nagyapa azt mondta, hogy minek kiab\u00e1l, amikor az aknagr\u00e1n\u00e1tot kellett sz\u00e9tszedni, abb\u00f3l se lett semmi, \u00e9s amikor nagyapa megnyomta, a szifon majdnem t\u00e9nyleg fel is robbant, olyan er\u0151vel j\u00f6tt ki bel\u0151le a szirup, nagyon habos volt \u00e9s zavaros, \u00e9s akkor azt megint le kellett sz\u0171rni, \u00e9s lesz\u0171rt\u00fck, \u00e9s azt\u00e1n belet\u00f6lt\u00f6tt\u00fck az eg\u00e9szet a faz\u00e9kba, \u00e9s az m\u00e1r t\u00e9nyleg el\u00e9g \u00e9des volt, \u00e9s akkor nagyapa azt mondta, hogy most m\u00e1r csak s\u0171r\u00edteni kell, ami azt jelenti, hogy f\u0151zni, \u00e9s akkor elkezdt\u00fck f\u0151zni, de akkor m\u00e1r \u00e9jjel kett\u0151 volt, de mi csak f\u0151zt\u00fck \u00e9s f\u0151zt\u00fck, de sehogy se s\u0171r\u0171s\u00f6d\u00f6tt, csak a szaga lett egyre s\u0171r\u0171bb, \u00e9s akkor m\u00e1r mindenki olyan f\u00e1radt volt, hogy alig b\u00edrtuk kavargatni, \u00fagyhogy felv\u00e1ltva kavargattuk, \u00e9s akkor azt hiszem egyszerre elaludtunk mind a h\u00e1rman, ott, a konyh\u00e1ban.
\n\u00c9n nem \u00e1lmodtam semmit, pedig az lett volna j\u00f3, hogyha az angyalokr\u00f3l \u00e1lmodtam volna, \u00e9s amikor fel\u00e9bredtem, akkor l\u00e1ttam, hogy nagymama \u00e9s nagyapa is a konyhaasztalra borulva alszik, \u00e9s a l\u00e1bos alatt m\u00e9g mindig \u00e9gett a g\u00e1z, \u00e9s belen\u00e9ztem, \u00e9s nem volt m\u00e1r semmi benne a szirupb\u00f3l, de az alj\u00e1ra vastagon r\u00e1 volt \u00e9gve valami sz\u00fcrke massza, \u00e9s akkor \u00e9n elz\u00e1rtam a l\u00e1ngot, \u00e9s a fakan\u00e1llal beleny\u00faltam, \u00e9s a kanalat a csap al\u00e1 tartottam, \u00e9s v\u00e1rtam, hogy leh\u0171lj\u00f6n, \u00e9s n\u00e9ztem a konyh\u00e1t, hogy minden tele van cukorr\u00e9pah\u00e9jjal, \u00e9s kif\u0151tt cukorr\u00e9pa massz\u00e1val, \u00e9s ragacsos habbal, \u00e9s \u00fajs\u00e1gpap\u00edrokkal, \u00e9s sz\u0171r\u0151kkel, \u00e9s l\u00e1basokkal, \u00e9s nagymam\u00e1t \u00e9s nagyap\u00e1t n\u00e9ztem, hogy milyen m\u00e9lyen alusznak, \u00e9s \u00e1lmukban mind a ketten mosolyogtak, \u00e9s akkor v\u00e9gre bevettem a sz\u00e1mba a fakanalat, \u00e9s \u00e9reztem, hogy \u00e9des, \u00e9s tudtam, hogy meg vagyunk mentve.<\/p>\n
Kar\u00e1csonyi t\u00e1rca. Eredetileg a 168 \u00f3r\u00e1ban k\u00f6z\u00f6ltem, p\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151tt, azt\u00e1n az Oroszl\u00e1nk\u00f3rus<\/a> c\u00edm\u0171 k\u00f6tetembe is beker\u00fclt.<\/p><\/blockquote>\n
\n