A f\u00e9rfi bizonytalanul l\u00e9pked, \u00fagy nyit be a k\u00e1v\u00e9z\u00f3ba, mint aki l\u00e1that\u00f3an nem eg\u00e9szen tudja, hogy hol van. Az \u00e9g felh\u0151s, de \u0151 m\u00e9gis hunyorog a reggeli f\u00e9nyben. \u00c1ll, k\u00e9t k\u00e9zzel felny\u00fal, egy pillanatra eltakarja a szem\u00e9t, azt\u00e1n v\u00e9gigh\u00fazza a tenyer\u00e9t az arc\u00e1n \u00e9s az \u00e1ll\u00e1n, a b\u0151re szinte k\u00e9k a friss borotv\u00e1l\u00e1st\u00f3l. K\u00f6r\u00fcln\u00e9z, megl\u00e1t egy \u00fcres asztalt, arra fordul, lassan odamegy, amikor oda\u00e9r, k\u00e9t k\u00e9zzel elkapja a sz\u00e9l\u00e9t, egy darabig csak \u00e1ll, azt\u00e1n egy sz\u00e9kre z\u00f6kken. F\u00e9lregombolt, gy\u0171r\u00f6tt inge nem illik a vadonat\u00faj fekete \u00f6lt\u00f6ny\u00e9hez, a zak\u00f3 ujj\u00e1n m\u00e9g ott az \u00e1rc\u00e9dula. Ahogy a karj\u00e1t az asztalra t\u00e1masztja, az \u00e1rc\u00e9dula \u00e9rdesen cs\u00faszik v\u00e9gig az asztal lapj\u00e1n, a f\u00e9rfi felemeli a kez\u00e9t, az \u00e1rc\u00e9dul\u00e1t n\u00e9zi, m\u00e9g mindig hunyorog.
\nA tulaj a pult m\u00f6g\u00f6tt \u00fcl, \u00fajs\u00e1got olvas. Feln\u00e9z, a lapot nem csukja, be, odasz\u00f3l a pinc\u00e9rn\u0151nek. – Megint elengedtek egyet.
\nA pinc\u00e9rn\u0151 s\u00f3hajt, vizeskancs\u00f3t tesz a t\u00e1lc\u00e1ra, mell\u00e9 egy nagy poharat. A f\u00e9rfi asztal\u00e1hoz megy, nem k\u00e9rdez semmit, az asztalra teszi a poharat, telet\u00f6lti v\u00edzzel.
\nA v\u00edz hangj\u00e1t\u00f3l a f\u00e9rfi megremeg, \u00f6sszeh\u00fazza mag\u00e1t, elford\u00edtja a fej\u00e9t.
\nA pinc\u00e9rn\u0151 megint s\u00f3hajt, a f\u00e9rfi el\u00e9 teszi a poharat. Meg\u00e9rinti a f\u00e9rfi v\u00e1ll\u00e1t, az f\u00e9rfi v\u00e1lla megfesz\u00fcl, a keze az asztal sz\u00e9l\u00e9re markol. – Semmi baj – mondja a pinc\u00e9rn\u0151. – Csak v\u00edz.
\nA f\u00e9rfi oldalr\u00f3l, sand\u00edtva n\u00e9zi a poharat, azt\u00e1n hirtelen odafordul, elkapja, felemeli, k\u00e9t k\u00e9zzel fogja, vad, nagy kortyokban nyeli, szinte \u00f6klendezve iszik. A poh\u00e1ron kereszt\u00fcl felnagy\u00edtva \u00e9s eltorz\u00edtva l\u00e1tszanak az \u00e1rc\u00e9dul\u00e1n a sz\u00e1mok, a m\u00e1rkajelz\u00e9s, a vonalk\u00f3d. A f\u00e9rfi leteszi az \u00fcres poharat, elengedi, n\u00e9zi. – \u00c1rtatlan vagyok – mondja hirtelen.
\nA pinc\u00e9rn\u0151 b\u00f3lint. – H\u00e1t persze hogy az – mondja, a hangja l\u00e1gy, kicsit unott. Felemeli a kancs\u00f3t, hogy megint telet\u00f6ltse a poharat.<\/p>\n
Egyperces, vagy ink\u00e1bb f\u00e9lperces. Az \u00c9S<\/a>-ben jelent meg.<\/p><\/blockquote>\n
\n