Sok\u00e1ig nem ny\u00falok ap\u00e1m szekreter\u00e9hez. M\u00e1r egy h\u00f3nappal t\u00fal vagyok a temet\u00e9sen, de m\u00e9g mindig nem. Azt\u00e1n egyszer csak nem b\u00edrom tov\u00e1bb. Bemegyek a szob\u00e1j\u00e1ba, kiveszem a kulcsot onnan, ahol mindig is tartotta, a kisp\u00e1rn\u00e1ja al\u00f3l. Sim\u00e1n elfordul a z\u00e1rban, a szekreter ajtaja sem nyikorog. H\u00e1rom polc van, a legals\u00f3 \u00fcres, a k\u00f6z\u00e9ps\u0151n egy t\u00f6r\u00f6tt f\u00fcl\u0171, narancsvir\u00e1gokkal festett k\u00ednai porcel\u00e1n te\u00e1scs\u00e9sze, az alj\u00e1ba belesz\u00e1radt tealevelek. A legals\u00f3 polcon egy pap\u00edrzacsk\u00f3. Kibontom, tele van lapos medvecukor-tekercsekkel. \u00d6ssze vannak ragadva, de kiveszek egyet. A sz\u00e1mba veszem, poros \u00e9s keser\u0171, v\u00e9gigh\u00fazom a nyelvem a rec\u00e9s fel\u00fcleten. A sz\u00e1jpadl\u00e1somhoz nyomom a cukrot, a torkomba folyik az \u00edze. \u00d6klendeznem kell, a tenyerembe k\u00f6p\u00f6m. Fekete, csillog\u00f3 tekercs, r\u00e1markoln\u00e9k, elhaj\u00edtan\u00e1m. Elk\u00e9pzelem, hogy s\u00edkosan \u00e1tpr\u00e9sel\u0151dne az ujjaim k\u00f6z\u00f6tt. Nem markolok r\u00e1. Magam el\u00e9 tartom a tenyerem, mintha egy t\u00e1lca lenne, kiviszem a medvecukrot a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba, hosszan sz\u00e1r\u00edtom a hajsz\u00e1r\u00edt\u00f3val, oldalr\u00f3l f\u00fajom, a b\u0151r\u00f6m kipirosodik, \u00e1tforr\u00f3sodik, f\u00e1j. A medvecukor lassan visszamattul, megkem\u00e9nyszik. Megv\u00e1rom, hogy kih\u0171lj\u00f6n, visszaviszem a szob\u00e1ba, visszateszem a zacsk\u00f3ba, a zacsk\u00f3t vissza a polcra. A szekretert becsukom, visszaz\u00e1rom, a kulcsot a hely\u00e9re teszem. Kimegyek a szob\u00e1b\u00f3l, a tenyerem a nadr\u00e1gomhoz d\u00f6rzs\u00f6l\u00f6m, ap\u00e1m megbontott k\u00e9zkr\u00e9mes t\u00e9gelye jut eszembe, a kupak alatt a visszahajtott v\u00e9d\u0151f\u00f3lia, alatta a feh\u00e9r kr\u00e9m.<\/p>\n
Ez az “ap\u00e1mtitkai” ciklus egy darabja, az Oroszl\u00e1nk\u00f3rus<\/a> r\u00e9sze. F\u00e1jdalmas, r\u00f6vid, m\u00e1r-m\u00e1r a vers hat\u00e1r\u00e1t s\u00farol\u00f3 sz\u00f6vegek ezek a gy\u00e1szr\u00f3l, arr\u00f3l, hogy mennyire kev\u00e9ss\u00e9 ismerj\u00fck is azokat akiket szerett\u00fcnk. (A t\u00e1rgyak fikt\u00edvek, az elbesz\u00e9l\u0151 nem azonos velem, a gy\u00e1sz val\u00f3di.)<\/p><\/blockquote>\n
\n