Ferenczi megint zuhan\u00e1sr\u00f3l \u00e1lmodott, arr\u00f3l, hogy sz\u00fcrke felh\u0151k k\u00f6z\u00f6tt zuhan, p\u00f6r\u00f6gve, bukd\u00e1csolva, hi\u00e1ba kap\u00e1l\u00f3zik, hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1l megkapaszkodni vagy r\u00e1fek\u00fcdni a leveg\u0151re, csak zuhan tov\u00e1bb meg\u00e1ll\u00edthatatlanul, seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt ki\u00e1lt, de a zuhan\u00e1s szele a hangj\u00e1ba kap, kit\u00e9pi a sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l, cafatokra szaggatja, \u00fagy, hogy m\u00e9g \u0151 maga sem hallhatja meg a saj\u00e1t \u00fcv\u00f6lt\u00e9s\u00e9t, csak a leveg\u0151 s\u00fcv\u00edt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, ahogy egyre hullik \u00e9s hullik bele az \u00fcress\u00e9gbe, bele a semmibe.
\nEbb\u0151l az \u00e1lomb\u00f3l sosem tudott csak \u00fagy egyszer\u0171en fel\u00e9bredni, mindig ott \u00e9rezte a mellkas\u00e1ban \u00e9s a gyomr\u00e1ban a f\u00f6ldbecsap\u00f3d\u00e1s d\u00f6nd\u00fcl\u00e9s\u00e9nek visszhangjait, a test\u00e9t el\u00f6nt\u00f6tte a sz\u00e9tz\u00fazott bels\u0151 szervekb\u0151l \u00e1rad\u00f3 zsel\u00e9s f\u00e1jdalom. \u00c9bred\u00e9s ut\u00e1n mindig sz\u00e9d\u00fclten b\u00e1multa a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9get, pr\u00f3b\u00e1lt er\u0151t gy\u0171jteni az els\u0151 mozdulathoz, m\u00e9g amikor Anya sz\u00f3longatta, m\u00e9g olyankor is hossz\u00fa m\u00e1sodpercekig eltartott, am\u00edg fel tudott \u00fclni \u00e9s meg tudott sz\u00f3lalni, am\u00edg ki tudta mondani, hogy Semmi baj, Anya, itt vagyok, j\u00f6v\u00f6k m\u00e1r, hozom a te\u00e1t.
\nAz \u00e1lom pont olyan f\u00e1jdalmasan l\u00f6kte ki mag\u00e1b\u00f3l, ahogy mindig, de amikor kinyitotta a szem\u00e9t, nem a kisszoba fullaszt\u00f3 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g\u00e9t l\u00e1tta, hanem felh\u0151ket \u00e9s szikr\u00e1z\u00f3 k\u00e9k eget, a f\u00e9ny \u00e9les volt \u00e9s annyira tiszta, hogy ha nem \u00e9rzi olyan \u00e9lesen a bord\u00e1i k\u00f6z\u00f6tt pattogni a zuhan\u00e1s f\u00e1jdalm\u00e1t, tal\u00e1n m\u00e9g azt is gondolhatta volna, hogy \u00e1lmodja az eg\u00e9szet, csak valahogy rep\u00fcl\u00e9sbe v\u00e1ltott a zuhan\u00e1s.
\nT\u00f6bb l\u00e9legzetv\u00e9telnyi id\u0151 kellett ahhoz, hogy kitisztuljon a tudata, a fej\u00e9ben m\u00e9g mindig k\u00e1bult f\u00e1radts\u00e1g kavargott, lassan fogta fel, hogy nem \u00e1lmodik, val\u00f3ban rep\u00fcl, egy rep\u00fcl\u0151n \u00fcl, ablak mellett, \u00e9s amit l\u00e1t, az t\u00e9nyleg a val\u00f3s\u00e1g, igaz\u00e1b\u00f3l a felh\u0151k f\u00f6l\u00f6tt van, igaz\u00e1n l\u00e1tja a felh\u0151k\u00f6n ragyog\u00f3 napot.<\/p>\n
Az ablaknak t\u00e1masztott homlokkal aludt el, nem sokkal a felsz\u00e1ll\u00e1s ut\u00e1n. Ahogy a g\u00e9p kerekei egy nagy z\u00f6kken\u00e9ssel elhagyt\u00e1k a kifut\u00f3t, egyszerre r\u00e1zuhant az elm\u00falt \u00e9v minden f\u00e1radts\u00e1ga, a homlok\u00e1t az ablaknak nyomva n\u00e9zte a v\u00e1rost, tiszt\u00e1n l\u00e1tszott eg\u00e9sz Budapest, a lak\u00f3telepek, a liget, a belv\u00e1ros, m\u00e9g a saj\u00e1t b\u00e9rh\u00e1zukat is l\u00e1tni v\u00e9lte, azt\u00e1n a Dun\u00e1t a hidakkal, a m\u00e1sik oldalon a v\u00e1rat, azt\u00e1n a k\u00f3rh\u00e1zat, a k\u00f6ztemet\u0151t, k\u00f6z\u00e9pen a ravataloz\u00f3t, \u00e9s a gesztenyefasorokat az \u00faj parcell\u00e1ig, \u00e9s az \u00faj parcell\u00e1t is, \u00e9s az egyetlen friss s\u00edrt is, ott a legutols\u00f3 sorban, \u00e9s a s\u00edrra halmozott koszor\u00fakat is, \u00e9s a koszor\u00fak szalagjait is, \u00e9s a szalagokon a feliratokat is, a fekete anyagra nyomott arany bet\u0171ket, \u00e9s a bet\u0171k sz\u00e9l\u00e9n a feh\u00e9r kont\u00farvonalakat. A g\u00e9p emelkedni kezdett, felh\u0151foszl\u00e1nyok t\u00e9pt\u00e9k puha darabokra a l\u00e1tv\u00e1nyt, hogy azt\u00e1n mindent elnyeljen a felh\u0151 sz\u00fcrke belseje. A sz\u00fcrkes\u00e9g volt az utols\u00f3, amire eml\u00e9kezett, ahogy kavarogva a szemh\u00e9jai m\u00f6g\u00e9 t\u00f3dult, megt\u00f6lt\u00f6tte \u00e9s elfoglalta a tudat\u00e1t.<\/p>\n
A g\u00e9p f\u00e9lig sem volt tele, Ferenczi h\u00e1trad\u0151lt, azt\u00e1n h\u00e1trad\u00f6nt\u00f6tte az \u00fcl\u00e9s\u00e9t is, a hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1t massz\u00edrozta. A fekete \u00f6lt\u00f6nye szor\u00edtotta, kib\u00fajt a zak\u00f3b\u00f3l, a maga melletti szabad \u00fcl\u00e9sre tette. A nadr\u00e1g is szoros volt, a cs\u00edp\u0151j\u00e9be v\u00e1gott, odany\u00falt, kigombolta a legfels\u0151 gombot.
\nM\u00f6g\u00f6tte egy f\u00e9rfi \u00e9s egy n\u0151 kezdett besz\u00e9lgetni egym\u00e1ssal, spanyolul vitatkoztak, Ferenczi oldalra ford\u00edtotta a fej\u00e9t, hogy jobban hallja \u0151ket, egy-egy sz\u00f3t \u00e9rtett csak, p\u00f6rg\u0151en \u00e9s dallamosan besz\u00e9ltek, Ferenczi az sz-eiket figyelte, a nyelv szinte hadar\u00f3an gyors ritmus\u00e1t.
\nAnya spanyolja nem ilyen volt, sokkal akadoz\u00f3bb \u00e9s t\u00f6redezettebb, magyaros hangs\u00falyokkal, Ferenczi nem is mindig \u00e9rtette, hogy mir\u0151l besz\u00e9l. Anya az utols\u00f3 h\u00f3napokban kezdett megint spanyolul besz\u00e9lni, m\u00e9g gyerekkor\u00e1ban tanulta meg, egy \u00f6reg nagyb\u00e1csi miatt, aki a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n valahogy Madridba keveredett, azt\u00e1n nagyn\u00e9ha k\u00fcld\u00f6tt csomagot. Azt\u00e1n miut\u00e1n nyolcvanh\u00e9tben \u00e1tsz\u00f6ktek Erd\u00e9lyb\u0151l Magyarorsz\u00e1gra, az\u00f3ta Anya szinte alig haszn\u00e1lta a nyelvet, de az utols\u00f3 id\u0151kben, amikor m\u00e1r nem tudta mindig pontosan, hogy hol van, hetekig csak a r\u00e9gi meghi\u00fasult n\u00e1szutat emlegette, az az\u00f3ta elt\u0171nt nagyb\u00e1csi megh\u00edv\u00f3 level\u00e9t, a lefoglalt sz\u00e1llod\u00e1t a Puerta del Sol-on, a meg\u00edg\u00e9rt \u00e9s meg nem kapott \u00fatlevelet, haragt\u00f3l remegve mondogatta, hogy ha azok a kurva kommunist\u00e1k akkor megadt\u00e1k volna az \u00fatlevelet, minden m\u00e1sk\u00e9pp alakul, nem a Fogarasi havasokba mentek volna n\u00e1sz\u00fatra, Apa nem zuhant volna bele a szakad\u00e9kba, nem halt volna sz\u00f6rnyet, \u0151 meg nem maradt volna egyed\u00fcl a meg se sz\u00fcletett kisfi\u00e1val, nem kelletett volna, hogy egyed\u00fcl nevelje fel, annyi sok lemond\u00e1ssal \u00e9s \u00e1ldozattal.
\nFerenczi egy-k\u00e9t elkapott sz\u00f3t megforgatott a sz\u00e1j\u00e1ban, suttogva, hangtalanul kimondta \u0151ket, puh\u00e1n lef\u00fajta az sz-t a nyelve hegy\u00e9r\u0151l, r\u00e1szon, suttogta, r\u00e1szon, \u00e9s ett\u0151l egyszerre minden nagyon val\u00f3s\u00e1gos lett, tudta, hogy t\u00e9nyleg a g\u00e9pen \u00fcl, t\u00e9nyleg elutazik, t\u00e9nyleg Madridba rep\u00fcl, minden n\u00e9lk\u00fcl, ruh\u00e1k n\u00e9lk\u00fcl, csomagok n\u00e9lk\u00fcl, \u00fagy utazik, ahogy mindig is szeretett volna, utols\u00f3 pillanatban vett rep\u00fcl\u0151jegyet, nem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt az \u00e1r\u00e1val, ahogy esz\u00e9be jutott az \u00f6sszeg, \u00fajra elfogta a hirtelen d\u00f6nt\u00e9s arcpir\u00edt\u00f3, izzaszt\u00f3 izgalma, tudta, hogy ha most megtehetn\u00e9, akkor visszafordulna, \u00e9s azt is tudta, hogy nincs m\u00e1r vissza\u00fat, a g\u00e9p viszi, meg\u00e1ll\u00edthatatlanul.
\n\u00c9rezte, hogy csupa ver\u00edt\u00e9k a homloka, s\u0171r\u0171 cseppekben gy\u00f6ngy\u00f6z\u00f6tt el\u0151 a haja al\u00f3l, v\u00e9gigfolyt a homlok\u00e1n. A zseb\u00e9be ny\u00falt, gy\u0171r\u00f6tt pap\u00edrzsebkend\u0151t vett el\u0151, leitatta a homlok\u00e1t, az orra megtelt a zsebkend\u0151 k\u00e1mforos- mentolos szag\u00e1val. Anya szob\u00e1j\u00e1nak a szaga volt, a betegs\u00e9g, a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g \u00e9s a felejt\u00e9s szaga.<\/p>\n
Ferenczi galacsinn\u00e1 gy\u0171rte a zsebkend\u0151t, visszadugta a zak\u00f3ja zseb\u00e9be, esz\u00e9be jutott az a pillanat ott, a taxiban, amikor eld\u00f6nt\u00f6tte, hogy elutazik. Kij\u00f6tt a temet\u0151 kapuj\u00e1n, be\u00fclt az els\u0151 taxiba, kimondta a c\u00edmet, az utc\u00e1t\u00f3l \u00e9s a h\u00e1zsz\u00e1mt\u00f3l egyszerre biztosan \u00e9s v\u00e9glegesen tudta, hogy a lak\u00e1s most eg\u00e9szen \u00fcres, a leh\u00fazott red\u0151ny\u00f6k m\u00f6g\u00f6tt s\u00f6t\u00e9t van, csend van \u00e9s k\u00e1mforszag van, ez a tud\u00e1s s\u00falyosabb \u00e9s v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesebb volt a kopors\u00f3ra zuhan\u00f3 r\u00f6g\u00f6k d\u00f6ng\u00e9s\u00e9n\u00e9l \u00e9s a s\u00edr\u00e1s\u00f3k hat\u00e9konyan g\u00e9pies lap\u00e1temel\u00e9s\u00e9n\u00e9l, Ferenczi a taxi\u00f3ra lassan p\u00f6r\u00f6gni kezd\u0151 sz\u00e1mainak v\u00f6r\u00f6s\u00e9t n\u00e9zte, az utols\u00f3 sz\u00e1mjegy hetesr\u0151l nyolcasra v\u00e1ltott, nyolcasr\u00f3l kilencesre, kilencesr\u0151l null\u00e1ra. Ferenczi abban a pillanatban tudta, hogy mi fog t\u00f6rt\u00e9nni, ha meg\u00e9rkeznek, kifizeti a taxit, \u00e1tmegy a kapualjon, felmegy a l\u00e9pcs\u0151n, kinyitja \u00e9s bez\u00e1rja maga m\u00f6g\u00f6tt a bej\u00e1rati ajt\u00f3t, ler\u00fagja a cip\u0151j\u00e9t, kimegy a konyh\u00e1ba, kiveszi a h\u0171t\u0151szekr\u00e9nyb\u0151l a fecskend\u0151t \u00e9s az inzulinampull\u00e1kat, azt\u00e1n nem h\u00fazza fel a red\u0151ny\u00f6ket, csak \u00e1tmegy a s\u00f6t\u00e9t nappalin, a padl\u00f3 ugyan\u00fagy nyikorog majd, ahogy mindig is nyikorgott, a kopott perzs\u00e1b\u00f3l ugyan\u00fagy felsz\u00e1ll a l\u00e9ptei nyom\u00e1n a por, a feje f\u00f6l\u00f6tt is ugyanolyan tompa cs\u00f6nd\u00fcl\u00e9ssel \u00fct\u0151dnek egym\u00e1snak az \u00f3lomkrist\u00e1ly csill\u00e1r op\u00e1losra koszol\u00f3dott fityeg\u0151i, minden olyan lesz, mint m\u00e1skor, de \u0151 tudni fogja, hogy nem olyan, egy\u00e1ltal\u00e1n nem olyan, bemegy egyenesen Anya szob\u00e1j\u00e1ba, meg\u00e1ll az \u00e1gya mellett, megr\u00e1zza a takar\u00f3t, azt\u00e1n \u00fagy, ahogy van, ruh\u00e1st\u00f3l, befekszik a vetetlen \u00e1gyba, a betegs\u00e9gszag\u00fa leped\u0151 \u00e9s a vizeletszag\u00fa takar\u00f3 k\u00f6z\u00e9, a has\u00e1ba sz\u00farja a t\u0171t, mag\u00e1ba nyomja a fecskend\u0151 tartalm\u00e1t, a fal fele fordul, becsukja a szem\u00e9t, elalszik \u00f6r\u00f6kre. Mozdulatlanul \u00fclt ott a taxiban, a v\u00f6r\u00f6sen vil\u00e1g\u00edt\u00f3 null\u00e1t n\u00e9zte, nagyon sok\u00e1ig nem v\u00e1ltott egyesre, nagyon nagyon sok\u00e1ig nem mozdult, k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte s\u0171r\u0171 \u00e9s f\u00fclz\u00fagat\u00f3 volt a csend, azt\u00e1n valami pend\u00fclt egyet, mint amikor egy git\u00e1rh\u00fart elengednek, m\u00e9lyen \u00e9s hosszan zengett, \u00e9s benne volt m\u00e9g az elj\u00e1tszott dallam eml\u00e9ke, \u00e9s Ferenczi hirtelen meg\u00e9rtette, hogy ez a pillanat az \u00f6v\u00e9, igenis az \u00f6v\u00e9, ez a pillanat lehet az, amikor a nulla ut\u00e1n nem az egyes j\u00f6n, \u00e9s az egyes ut\u00e1n nem a kettes, ha meg tud mozdulni, ha meg tud sz\u00f3lalni, akkor tal\u00e1n m\u00e9gsem \u00fagy lesz, tal\u00e1n m\u00e9gse gy\u0171ri maga al\u00e1 a f\u00e1jdalom \u00e9s a hal\u00e1l, csak meg kell mozdulnia, csak meg kell sz\u00f3lalnia, a dallamra gondolt, arra, ahogy felz\u00fag \u00e9s felemelkedik, tudta, hogy az \u00f3ra v\u00e1ltani fog, most m\u00e1r azonnal v\u00e1ltani fog, \u00e9s tudta, hogy nem v\u00e1rja meg. El\u0151red\u0151lt, meg\u00e9rintette a taxis v\u00e1ll\u00e1t, \u00e9s kimondta, hogy meggondolta mag\u00e1t, vigye ink\u00e1bb a rep\u00fcl\u0151t\u00e9rre.<\/p>\n
Megint kin\u00e9zett a g\u00e9p ablak\u00e1n, m\u00e1r nem felh\u0151k f\u00f6l\u00f6tt rep\u00fcltek, az \u00e9g tiszta volt, minden tiszt\u00e1n l\u00e1tszott. Ferenczi soha m\u00e9g ilyen t\u00e1jat nem l\u00e1tott. Minden barna volt \u00e9s feh\u00e9r \u00e9s fekete, \u00fagy ny\u00falt el a g\u00e9p alatt a f\u00f6ld, mind egy tekn\u0151ctarka macska bund\u00e1ja. Ferenczi szerette volna tudni, hogy merre lehetnek, \u00e9s mit l\u00e1t, \u00e9s akkor, mintha csak a k\u00edv\u00e1ns\u00e1ga teljes\u00fclt volna, cirregve leny\u00edltak a mennyezetbe rejtett k\u00e9perny\u0151k, megjelent rajtuk Eur\u00f3pa t\u00e9rk\u00e9pe, a g\u00e9p feh\u00e9r sziluettje mutatta, hogy m\u00e1r az Ib\u00e9riai f\u00e9lszigeten j\u00e1rnak, \u00e9s mindj\u00e1rt el\u00e9rik a c\u00e9lt.<\/p>\n
A t\u00e9rk\u00e9pet n\u00e9zte, a hat\u00e1rokra gondolt, arra, hogy h\u00e1ny hat\u00e1r f\u00f6l\u00f6tt rep\u00fcltek \u00e1t, k\u00f6zben el is sz\u00e9gyellte mag\u00e1t, hogy megint erre gondol, olyan, mint Anya, a m\u00faltban \u00e9l, az\u00e9rt, mert kiskor\u00e1ban nem utazhatott, m\u00e9g nem kellene \u00f6r\u00f6kk\u00e9 erre gondolnia, t\u00fal kellene m\u00e1r lennie ezen az \u00e9rz\u00e9sen, igen, nem utazhattak, mert nem kaphattak \u00fatlevelet, igen, egy diktat\u00far\u00e1ban n\u0151tt fel, igen, \u00fagy n\u00e9zegette az atlaszokat, mint ahogy m\u00e1sok mes\u00e9t olvasnak, de ennek m\u00e1r v\u00e9ge, m\u00e1r r\u00e9gen v\u00e9ge, h\u00fasz\u00e9ves kora \u00f3ta van saj\u00e1t \u00fatlevele, oda megy, ahov\u00e1 akar \u00e9s amikor akar, szabad ember, nem kellene folyton a b\u00f6rt\u00f6nre eml\u00e9keznie, m\u00e9gis a hat\u00e1rok jutottak esz\u00e9be, a sz\u00f6gesdr\u00f3tker\u00edt\u00e9sek k\u00e1tr\u00e1nnyal bevont fekete t\u00fcsk\u00e9i, az aknaz\u00e1rak cs\u00edkosra gerebly\u00e9zett homokja, az \u0151rtornyok, \u00e9s a senkif\u00f6ldj\u00e9n burj\u00e1nz\u00f3 csal\u00e1n. Eur\u00f3pa t\u00e9rk\u00e9p\u00e9t n\u00e9zte a k\u00e9perny\u0151n, \u00e9s k\u00f6zben sz\u00e9gyellte mag\u00e1t, mert megint a t\u00f6rt\u00e9nelemre gondolt, a t\u00e9rk\u00e9pen csak a rep\u00fcl\u0151 \u00fatvonala h\u00fazott feh\u00e9r cs\u00edkot, de \u0151 l\u00e1tta a r\u00e9gi \u00e9s \u00faj hat\u00e1rokat, \u00e9s a frontokat is, mintha egy vakt\u00e9rk\u00e9pen k\u00e9ne bejel\u00f6lnie, hogy hol voltak a t\u00f6megs\u00edrok \u00e9s a legnagyobb \u00fctk\u00f6zetek, nem lehet ilyen tragikusan gondolkozni, nem szabad, megint len\u00e9zett a cirmostarka t\u00e1jra, az\u00e9rt sem gondol a polg\u00e1rh\u00e1bor\u00fara, az\u00e9rt sem gondol semmi m\u00e1sra, csak a rep\u00fcl\u00e9sre, arra, hogy elj\u00f6tt, hogy volt ereje elj\u00f6nni, hogy v\u00e1rja egy ismeretlen v\u00e1ros, ahol nem ismer senkit, nem k\u00f6ti semmi, azt tehet, amit akar.<\/p>\n
A g\u00e9p s\u00fcllyedni kezdett, Ferenczi gyomr\u00e1ban egy villan\u00e1snyi id\u0151re megint ott volt a zuhan\u00e1s, \u00e9s vele visszat\u00e9rt bel\u00e9 az agg\u00f3d\u00f3 nyugtalans\u00e1g szomor\u00fas\u00e1ga. Egy utaz\u00e1si iroda rekl\u00e1mja jutott esz\u00e9be, valami magazinban l\u00e1tta, valamelyik k\u00f3rh\u00e1zi v\u00e1r\u00f3teremben \u00fcld\u00f6g\u00e9lve, arr\u00f3l sz\u00f3lt, hogy rep\u00fcl\u00e9skor az ember a felh\u0151k f\u00f6l\u00f6tt hagyja minden gondj\u00e1t, minden keser\u0171s\u00e9g\u00e9t, minden b\u00e1nat\u00e1t, kif\u00fajta a leveg\u0151t, arra gondolt, hogy h\u00e1tha \u00fagy lesz, h\u00e1tha t\u00e9nyleg megt\u00f6rt\u00e9nik.<\/p>\n
Ahogy felj\u00f6tt az alulj\u00e1r\u00f3b\u00f3l, szinte fell\u00f6kte a forr\u00f3s\u00e1g \u00e9s a zaj, a t\u00e9r zsong\u00e1sa homlokon v\u00e1gta, belesz\u00e9d\u00fclt, forognia kellett a fordul\u00f3 t\u00e9r ut\u00e1n. \u00d6rv\u00e9nyl\u0151 t\u00f6meg fogta k\u00f6r\u00fcl, mintha mindenki rohant volna valamerre, f\u00e9rfiak \u00e9s n\u0151k \u00e9s gyerekek \u00e9s \u00f6regek \u00e9s fiatalok, valaki g\u00f6rkorcsoly\u00e1n suhant el mellette, h\u00e1trafel\u00e9 hajtotta mag\u00e1t, azt\u00e1n tett egy k\u00f6rt egy kis zs\u00e1molyon \u00e1ll\u00f3 sk\u00f3t dud\u00e1s k\u00f6r\u00fcl, Ferenczi egy villan\u00e1snyi ideig l\u00e1tta csak a dud\u00e1t f\u00faj\u00f3 f\u00e9rfi csupa szepl\u0151 arc\u00e1t, azt\u00e1n m\u00e1r tov\u00e1bb is p\u00f6rd\u00edtette a t\u00e9r, v\u00edzcsobog\u00e1st hallott \u00e9s gyereks\u00edr\u00e1st, egy sz\u00f6k\u0151k\u00fat sz\u00e9l\u00e9n egy kisfi\u00fa \u00e1llt, bele akarta vetni mag\u00e1t a v\u00edzbe, a sz\u00fclei h\u00e1tulr\u00f3l h\u00fazt\u00e1k visszafel\u00e9, ketten a k\u00e9t karj\u00e1t fogt\u00e1k, a kisfi\u00fa arca v\u00f6r\u00f6sen csillogott a haragt\u00f3l, Ferenczi tekintet\u00e9t arr\u00e9bb tasz\u00edtotta a s\u00edr\u00e1s hangja, a t\u00e9r k\u00f6zep\u00e9n \u00e1ll\u00f3 lovasszoborra, azt\u00e1n a szobor k\u00f6r\u00fcl szobork\u00e9nt p\u00f3zol\u00f3 arany \u00e9s ez\u00fcst fest\u00e9kkel bef\u00fajt akrobat\u00e1kra, azt\u00e1n a pantomimm\u0171v\u00e9szekre, a pantomimm\u0171v\u00e9szeket k\u00f6rbe\u00e1ll\u00f3, a mutatv\u00e1ny v\u00e9g\u00e9n \u00e9ppen tapsolni kezd\u0151 turistacsoportra, a taps csattog\u00e1sa megint v\u00edzcsobog\u00e1ssal vegy\u00fclt, a t\u00e9r m\u00e1sik oldal\u00e1n egy m\u00e1sik sz\u00f6k\u0151k\u00fat \u00e1llt, olyan volt, mintha az el\u0151z\u0151 t\u00fck\u00f6rk\u00e9pe lenne, \u00e9pp csak a s\u00edr\u00f3 kisfi\u00fa hi\u00e1nyzott, helyette egy rezesbanda zen\u00e9lt, a sz\u00f6k\u0151k\u00fat perem\u00e9n \u00e1llva f\u00fajt\u00e1k, a trombit\u00e1ik magukba sz\u00edvt\u00e1k \u00e9s sz\u00e9t\u00e1rasztott\u00e1k a nap ragyog\u00e1s\u00e1t, Ferenczi hunyorogva, f\u00e9lig vakon fordult tov\u00e1bb, sorsjegy\u00e1rusokat l\u00e1tott, a hangjukat elnyomta egy megafonnal kiab\u00e1l\u00f3 mag\u00e1nyos t\u00fcntet\u0151 hangja, egy k\u00e9zzel \u00edrt transzparenst tartott a magasba, a v\u00f6r\u00f6s bet\u0171k l\u00e1ngolva \u00f6sszefolytak a f\u00e9nyt\u0151l, a t\u00f6meg megny\u00edlt \u00e9s \u00f6sszez\u00e1rult k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, a t\u00fcntet\u0151 mintha egyetlenegy sz\u00f3t \u00fcv\u00f6lt\u00f6tt volna folyamosan edukaszion-edukaszion-edukaszion, azt\u00e1n a t\u00fcntet\u0151 arc\u00e1t \u00e9s megafonj\u00e1t l\u00e9gg\u00f6mb\u00f6k takart\u00e1k el, \u00fajfajta l\u00e9gg\u00f6mb\u00f6k voltak, f\u00e9mesen csillog\u00f3 f\u00f3li\u00e1ra festett c\u00e1p\u00e1kkal \u00e9s rajzfilmegerekkel, \u00e9s kacs\u00e1kkal \u00e9s m\u00f3kusokkal, fagylaltot nyal\u00f3 kuty\u00e1kkal \u00e9s bikafejekkel, a t\u00fcntet\u0151 ki\u00e1lt\u00e1sainak \u00fctemeire lengtek, azt\u00e1n az egyik elv\u00e1lt a t\u00f6bbit\u0151l, egy sug\u00e1rz\u00f3 napot \u00e1br\u00e1zol\u00f3 l\u00e9gg\u00f6mb volt, ez\u00fcst\u00f6s k\u00e9k f\u00f3li\u00e1ra festett\u00e9k, a nap mosolygott, de kacskaring\u00f3s narancs \u00e9s v\u00f6r\u00f6s sz\u00edn\u0171 sugarai \u00fagy fon\u00f3dtak egym\u00e1sba, mint egy polip cs\u00e1pjai, Ferenczi szeme k\u00f6vette l\u00e9gg\u00f6mb vastag piros madzagj\u00e1t, le eg\u00e9szen a l\u00e9gg\u00f6mb\u00e1rus feh\u00e9r keszty\u0171j\u00e9ig, hatalmas feh\u00e9r keszty\u0171 volt, ar\u00e1nytalanul nagy, a l\u00e9gg\u00f6mb\u00e1rus rajzfilmeg\u00e9rnek volt \u00f6lt\u00f6zve, hatalmas mosolyg\u00f3s rajzfilmeg\u00e9r fejjel \u00e9s r\u00f3zsasz\u00edn ruh\u00e1ban, \u00e9s \u00e9ppen \u00e1tadta az el\u0151bb m\u00e9g sz\u00f6k\u0151k\u00fatba m\u00e1szni pr\u00f3b\u00e1l\u00f3 kisfi\u00fanak a napot \u00e1br\u00e1zol\u00f3 l\u00e9gg\u00f6mb\u00f6t, a kisfi\u00fa h\u00e1tral\u00e9pett, azt\u00e1n elbotlott a saj\u00e1t papucs\u00e1ban \u00e9s fen\u00e9kre \u00fclt, a l\u00e9gg\u00f6mb madzagja kics\u00faszott az ujjai k\u00f6z\u00fcl, a nap emelkedni kezdett, a kisfi\u00fa apja ut\u00e1nakapott, el is \u00e9rte, de megfogni m\u00e1r nem tudta, csak l\u00f6k\u00f6tt egyet rajta, a l\u00e9gg\u00f6mb p\u00f6r\u00f6gni kezdett, zsin\u00f3rj\u00e1val spir\u00e1lt \u00edrt a leveg\u0151be, \u00fagy sz\u00e1llt egyre feljebb, a kisfi\u00fa ezen v\u00e1ratlanul hangosan nevetni kezdett, Ferenczi a l\u00e9gg\u00f6mb\u00f6t n\u00e9zte, m\u00e1r nem sz\u00e9d\u00fclt, \u00e9rezte, hogy majdnem mosolyra h\u00faz\u00f3dik a sz\u00e1ja.<\/p>\n
Megint k\u00f6rbefordult, a zsong\u00e1s m\u00e1r nem sz\u00e9d\u00edtette annyira, a sz\u00e1llod\u00e1t kereste, \u00e9ppen a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt volt, pont olyan volt, mint a r\u00e9gi k\u00e9peslapon, amit Anya p\u00e1rn\u00e1ja alatt tal\u00e1lt. Ferenczi Anya csontos tenyer\u00e9nek \u00e9rint\u00e9s\u00e9re gondolt, elindult a sz\u00e1lloda fel\u00e9.<\/p>\n
A szoba a sz\u00e1lloda negyedik emelet\u00e9n volt \u00e9s a t\u00e9rre n\u00e9zett. Az els\u0151 dolga volt, hogy kinyitotta a franciaablakot \u00e9s a spalett\u00e1kat, kil\u00e9pett az erk\u00e9lyre. T\u00f6k\u00e9letesen bel\u00e1tta az eg\u00e9sz nagy, legyez\u0151 alak\u00fa teret, fentr\u0151l a kavarg\u00f3 mozg\u00e1s nem volt annyira sz\u00e9d\u00edt\u0151, Ferenczi a metr\u00f3 f\u00e9mb\u00e1ln\u00e1t form\u00e1z\u00f3 kij\u00e1rat\u00e1t n\u00e9zte, a sz\u00f6k\u0151kutat, a lovasszobrot, a m\u00e1sik sz\u00f6k\u0151kutat, a metr\u00f3b\u00f3l \u00e9s az alulj\u00e1r\u00f3b\u00f3l kibukkan\u00f3 embereket, szemben a nagy \u00e9p\u00fcletet az \u00f3ratoronnyal \u00e9s az aranyv\u00f6r\u00f6s lobog\u00f3kkal, az \u00e9p\u00fclet el\u0151tt parkol\u00f3 rend\u0151rfurgonokat, megint az embereket, ahogy s\u00e9t\u00e1lnak vagy sietnek, \u00e1lldog\u00e1lnak, v\u00e1rnak, b\u00e1m\u00e9szkodnak, besz\u00e9lgetnek, a t\u00e9r vibr\u00e1lt \u00e9s l\u00fcktetett, a zen\u00e9k \u00e9s a besz\u00e9dfoszl\u00e1nyok \u00f6sszefolytak, egyetlen z\u00fag\u00f3, \u00fctemesen halkul\u00f3 \u00e9s hangosod\u00f3 dallamm\u00e1 \u00e1lltak \u00f6ssze.
\nFerenczi nem tudott megmozdulni, a dallam foglyul ejtette, hallgatnia kellett, n\u00e9znie kellett a teret, a dallam egyszerre volt t\u00e1nczene \u00e9s gy\u00e1szzene \u00e9s \u00f6r\u00f6mzene, hirtelen eg\u00e9szen k\u00f6nny\u0171nek \u00e9rezte mag\u00e1t, egy trombita hangja kiszakadt a zen\u00e9b\u0151l, a temet\u00e9s jutott esz\u00e9be, az, hogy Anya helyett \u00e1ll itt az erk\u00e9lyen, Anya helyett n\u00e9zi a teret, nem, nem helyette, hanem vele, igen, Anya is itt van vele, l\u00e1tja, amit \u0151 l\u00e1t, hallja, amit \u0151 hall, \u00e9s nem \u00f6reg, \u00e9s nem beteg, hanem fiatal, \u00e9ppen f\u00e9rjhez ment, m\u00e9g nem tudja, hogy terhes, m\u00e9g nem tudja, hogy a f\u00e9rje sz\u00f6rnyethal a n\u00e1sz\u00fatjuk m\u00e1sodik napj\u00e1n \u00e9s soha t\u00f6bbet nem fogja zongor\u00e1n k\u00eds\u00e9rni, nem tudja, hogy az \u00e9nekesn\u0151i p\u00e1lyafut\u00e1sa m\u00e9g azel\u0151tt v\u00e9get \u00e9r, hogy elkezd\u0151dhetett volna, m\u00e9g nem tudja, hogy egyed\u00fcl kell majd felnevelnie a fi\u00e1t, hogy takar\u00edt\u00e1sb\u00f3l kell majd fenntartania magukat, m\u00e9g nem tudja hogy a fi\u00e1n k\u00edv\u00fcl soha nem lesz senkije, m\u00e9g nem tudja, hogy az eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9t keser\u0171 haraggal a sz\u00edv\u00e9ben fogja le\u00e9lni, \u00fagy, hogy mindig azon gondolkozik, hogy ki a hib\u00e1s \u00e9s mi lett volna, ha minden m\u00e1sk\u00e9nt t\u00f6rt\u00e9nik. Ferenczi a teret n\u00e9zte, \u00e9rezte, hogy nincs egyed\u00fcl, nemcsak Anya van itt vele, hanem Apa is, az apja, akit soha meg sem ismerhetett, mert a leg\u00e9nyb\u00facs\u00faj\u00e1n ber\u00fagott, \u00e9s \u00fagynevezett irredenta dalokat zongor\u00e1zott mindenki f\u00fcle hallat\u00e1ra, \u00e9s ezek ut\u00e1n term\u00e9szetesen sz\u00f3 sem lehetett arr\u00f3l, hogy megkapja a turista \u00fatlevelet, sz\u00f3 sem lehetett arr\u00f3l, hogy Spanyolorsz\u00e1gba utazzon, m\u00e9g \u00f6r\u00fclhetett, hogy nem ker\u00fclt nagyobb bajba.
\nFerenczi elengedte az erk\u00e9ly korl\u00e1tj\u00e1t, ahogy maga mell\u00e9 engedte a tenyer\u00e9t, \u00e9rezte benne Anya meleg k\u00e9zfog\u00e1s\u00e1t, nem a mostanit, hanem azt a r\u00e9git, amit gyerekkor\u00e1ban \u00e9rzett, egy pillanatra elk\u00e9pzelte, hogy a saj\u00e1t keze nem a saj\u00e1tja, hanem az apj\u00e1\u00e9, \u0151 nincs is itt, hanem csak a sz\u00fclei \u00e1llnak itt, kint az erk\u00e9lyen, a Puerta del Sol f\u00f6l\u00f6tt, Spanyolorsz\u00e1g kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n, itt vannak, megtett\u00e9k a k\u00e9tnapos vonatutat, v\u00e9gigutazt\u00e1k Eur\u00f3p\u00e1t, \u00e9s most a f\u00e1radts\u00e1gt\u00f3l k\u00e1pr\u00e1z\u00f3 szemmel n\u00e9zik a teret, a sz\u00edv\u00fck kalap\u00e1lva dobog a hirtelen boldogs\u00e1gt\u00f3l.
\nHallotta is a sz\u00edvdobog\u00e1st, kattogva kopogott, tadam-tadam, \u00e9lesen \u00e9s tiszt\u00e1n hallotta, tiszt\u00e1n \u00e9s visszhangoz\u00f3an, a hang ott dobogott a t\u00e9r l\u00fcktet\u0151 zen\u00e9j\u00e9be fon\u00f3dva, Ferenczi el\u0151rel\u00e9pett, \u00fajra megfogta a korl\u00e1tot, nem k\u00e9pzelte a dobog\u00e1st, t\u00e9nyleg ott volt, az egyik sz\u00f6k\u0151k\u00fat fel\u0151l j\u00f6tt, nem is dobog\u00e1s volt, hanem kattog\u00f3 kopog\u00e1s, cip\u0151k kopogtak a t\u00e9r k\u00f6v\u00e9n, valaki egy helyben \u00e1llva t\u00e1ncolt, egy asszony volt az, egy \u00f6regasszony, fodros fekete szokny\u00e1ban, ott \u00e1llt \u00e9s ugr\u00e1lva t\u00e1ncolt, olyan er\u0151vel, hogy szinte szikr\u00e1t h\u00e1nytak a cip\u0151sarkai alatt a t\u00e9r k\u00f6vei, az \u00f6regasszony m\u00f6g\u00f6tt egy feh\u00e9rhaj\u00fa b\u00e1csi \u00fclt egy m\u0171anyag kissz\u00e9ken, harmonik\u00e1n j\u00e1tszott valami sz\u00e9ttart\u00f3 vad dallamot, lehunyta a szem\u00e9t, \u00e9s nagyon hangosan, szinte \u00fcv\u00f6ltve \u00e9nekelt hozz\u00e1, a hangja reszel\u0151s volt \u00e9s rekedt, m\u00e9lyr\u0151l j\u00f6tt, nem a tork\u00e1b\u00f3l, nem a t\u00fcdej\u00e9b\u0151l, hanem a gyomr\u00e1b\u00f3l \u00e9s a gerinc\u00e9b\u0151l, \u00e9s az \u00f6regasszony is vele \u00e9nekelt, ugyanolyan vadul, az \u0151 hangja is eg\u00e9szen m\u00e9ly volt, a hangjuk \u00f6sszefolyt, egym\u00e1sba fon\u00f3dott, egyetlen hosszan kitartott, m\u00e9ly jajvesz\u00e9kel\u0151 ki\u00e1lt\u00e1ss\u00e1 \u00e1llt \u00f6ssze, Ferenczi l\u00e1tta, hogy a ruh\u00e1juk rongyos \u00e9s piszkos, a b\u00e1csi kiny\u00fajtott l\u00e1b\u00e1r\u00f3l mindj\u00e1rt lehull a szakadt strandpapucs, a kiny\u00falt z\u00f6ld pul\u00f3vere al\u00f3l gombolatlanul l\u00f3g ki az inge, de azt is tudta, hogy mindez nem sz\u00e1m\u00edt, csak az sz\u00e1m\u00edt, hogy most ott vannak a t\u00e9ren, az arcukat \u00e1tmeleg\u00edti a d\u00e9lut\u00e1ni nap, egy\u00fctt vannak, \u00e9s \u00e9nekelnek, \u00e9s \u00e9lnek, \u00e9s ahogy erre gondolt, a dallam megv\u00e1ltozott, pattog\u00f3sabb lett, \u00e1rad\u00f3bb \u00e9s vid\u00e1mabb, \u00fagy sug\u00e1rzott el\u0151 a t\u00e9r k\u00f6zep\u00e9b\u0151l, mintha az egyetlen szil\u00e1rd pont lenne az eg\u00e9sz nagy forgatagban, Ferenczi \u00e9rezte, hogy megmozdul a l\u00e1ba, \u00e9rezte, hogy belek\u00f6lt\u00f6zik a talp\u00e1ba ez az ismeretlen ritmus, a korl\u00e1tot fogta, el\u0151rehajolt, \u00e9s k\u00f6zben t\u00e1ncolt, az \u00f6regeket n\u00e9zte, hogy \u00e1tadj\u00e1k magukat a zen\u00e9nek \u00e9s a t\u00e1ncnak, nem t\u00f6r\u0151dnek senkivel \u00e9s semmivel, \u00e9s akkor azt gondolta, hogy ezek a sz\u00fclei is lehetn\u00e9nek, ha akkor eljutnak ide, tal\u00e1n itt maradnak, tal\u00e1n nem mennek vissza, itt maradnak \u00e9s egy\u00fctt \u00f6regszenek meg, \u0151 is itt sz\u00fcletik \u00e9s itt n\u0151 fel, itt, ebben az idegen v\u00e1rosban, ez alatt az idegen \u00e9g alatt.
\nFerenczi az \u00f6regasszony arc\u00e1t n\u00e9zte, \u00f6reg, darabosra kem\u00e9nyedett arc volt, de a dallam megl\u00e1gy\u00edtotta, ahogy \u00e9nekelt, harag \u00e9s szerelem \u00e9s gy\u0171l\u00f6let \u00e9s \u00f6r\u00f6m hull\u00e1mzott \u00e1t az arc\u00e1n, vadul ugr\u00e1lva t\u00e1ncolt, a b\u00e1csi is egy\u00fctt mozgott a zen\u00e9vel, a harmonik\u00e1ba kapaszkodva ide-oda d\u0151lt a elsz\u00fcrk\u00fclt m\u0171anyag sz\u00e9ken a dallam ritmus\u00e1ra. Ferenczi egy sz\u00f3t sem \u00e9rtett a sz\u00f6vegb\u0151l, tal\u00e1n nem is volt sz\u00f6veg, csak egy m\u00e9lyr\u0151l \u00e1rad\u00f3 torokhang\u00fa \u00fcv\u00f6lt\u00e9s volt az eg\u00e9sz dal, de Ferenczi akkor is tudta, hogy arr\u00f3l \u00e9nekelnek, hogy elm\u00falik, minden elm\u00falik, az \u00f6r\u00f6m is \u00e9s a b\u00e1nat is elm\u00falik, hogy egyszer majd elj\u00f6n a nap, amikor mind begy\u00f3gyulnak a sebek, \u00e9s megsz\u0171nik az \u00f6sszes f\u00e1jdalom. Tudta, hogy ha abbahagyj\u00e1k, akkor megint csak szeg\u00e9ny emberek lesznek, k\u00e9t \u00f6reg, akik valahogy mindennek ellen\u00e9re egym\u00e1s mellett maradtak, tal\u00e1n megint veszekedni fognak, tal\u00e1n megint egym\u00e1st okolj\u00e1k az\u00e9rt, ami vel\u00fck t\u00f6rt\u00e9nt, az eg\u00e9sz elrontott \u00e9let\u00fck\u00e9rt, de am\u00edg \u00e9nekelnek, addig ez mind nem sz\u00e1m\u00edt, addig semmi se sz\u00e1m\u00edt.
\nFerenczi akkor lehunyta a szem\u00e9t, \u00e9rezte, hogy a dallam ritmus\u00e1ra dobog a sz\u00edve, \u00e9rezte, hogy kiny\u00edlik a sz\u00e1ja, hogy a tork\u00e1b\u00f3l hangtalan \u00e9nek t\u00f6r el\u0151, \u00e9nek, ami ak\u00e1r s\u00edr\u00e1s is lehetne, a visszafojtott, elnyomott s\u00edr\u00e1s, amit ott hordoz mag\u00e1val a temet\u00e9s \u00f3ta, a s\u00edr\u00e1s, amit elhozott mag\u00e1val, kereszt\u00fcl eg\u00e9sz Eur\u00f3p\u00e1n. Nem pr\u00f3b\u00e1lta visszafojtani, hagyta, hogy \u00f6sszekeveredjen a n\u00e9ni \u00e9s a b\u00e1csi \u00e9nek\u00e9vel, \u00e1llt a Puerta del Sol f\u00f6l\u00f6tt, f\u00e9l k\u00e9zzel a vaskorl\u00e1tba kapaszkodott, a m\u00e1sik kez\u00e9ben \u00e9rezte Anya k\u00e9zfog\u00e1s\u00e1t, azt ahogy a csontt\u00e1 sov\u00e1nyodott ujjak utolj\u00e1ra megszor\u00edtj\u00e1k \u00e9s elengedik a kez\u00e9t, Anya elment, \u0151 pedig itt maradt, megfogta a m\u00e1sik kez\u00e9vel is a korl\u00e1tot, megszor\u00edtotta, er\u0151sen-er\u0151sen, \u00e9s k\u00f6zben arra gondolt, hogy mindennek \u00fagy kellett t\u00f6rt\u00e9nnie, ahogy t\u00f6rt\u00e9nt, minden \u00fagy van j\u00f3l, ahogy van, m\u00e9gis j\u00f3 itt \u00e1llni az erk\u00e9lyen a t\u00e9r f\u00f6l\u00f6tt, m\u00e9gis j\u00f3 \u00e9lni.<\/p>\n
Csukott szemmel \u00e1llt, a szemh\u00e9ja m\u00f6g\u00f6tt egyszerre narancssz\u00edn\u0171 f\u00e9ny villant, olyan volt, mintha a nap ragyogott volna fel, mintha egyenesen az arc\u00e1ra s\u00fct\u00f6tt volna, kinyitotta a szem\u00e9t, nem a nap volt, hanem a sz\u00e1lloda homlokzat\u00e1t bevil\u00e1g\u00edt\u00f3 reflektorok gy\u00faltak ki, az egyik \u00e9ppen ott volt, az erk\u00e9ly mellett, egyenesen az arc\u00e1ba vil\u00e1g\u00edtott.
\nA t\u00e9r megv\u00e1ltozott, az \u00f6reg \u00e9nekesek m\u00e1r nem voltak ott, a sz\u00f6k\u0151kutak t\u00fals\u00f3 oldal\u00e1n k\u00e9ken villog\u00f3 rend\u0151rfurgonok \u00e9s rend\u0151raut\u00f3k \u00e1lltak, a t\u00f6meg is m\u00e1sk\u00e9pp mozgott, nyugtalanabbul, minthogyha v\u00e1rn\u00e1nak valamit.
\nValahonnan messzir\u0151l tompa dob\u00fct\u00e9sek puffan\u00f3 zaja hallatszott, a zaj egyre hangosabb \u00e9s hangosabb lett, Ferenczi l\u00e1tta, hogy rend\u0151r\u00f6k \u00e1llnak a furgonok el\u0151tt fel\u00e1ll\u00edtott kordon m\u00f6g\u00f6tt, a mag\u00e1nyos megafonos, akit m\u00e1r kor\u00e1bban is l\u00e1tott, m\u00e9g mindig ott volt, most a metr\u00f3kij\u00e1rat el\u0151tt kiab\u00e1lta ugyanazokat a jelszavakat, de m\u00e1r voltak, akik vele kiab\u00e1ltak, k\u00f6zben a dobol\u00e1s is egyre hangosabb lett, lassan beg\u00f6rd\u00fclt a t\u00e9rre egy teheraut\u00f3, a plat\u00f3j\u00e1n hatalmas hangfalakb\u00f3l b\u00f6mb\u00f6ltek a jelszavak, k\u00f6zben a mell\u00e9kutc\u00e1kb\u00f3l \u00e1radni kezdett a t\u00f6meg, f\u0151leg fiatalok voltak, z\u00e1szl\u00f3kkal \u00e9s transzparensekkel.
\nFerenczi n\u00e9zte, hogy megt\u00f6ltik a teret, egy \u00fajabb csoport \u00e9rkezett, a fej\u00fck f\u00f6l\u00f6tt v\u00f6r\u00f6s, sarl\u00f3-kalap\u00e1csos z\u00e1szl\u00f3k lengtek, \u00e9s mellett\u00fck a piros-s\u00e1rga-k\u00e9k rom\u00e1n z\u00e1szl\u00f3, Ferenczi \u00e9rezte, hogy \u00f6sszeszorul a gyomra, mintha valamilyen pavlovi reflex hozn\u00e1 fel, \u00fagy pattantak el\u0151 az agy\u00e1b\u00f3l a dikt\u00e1tort, a p\u00e1rtot, a haz\u00e1t \u00e9s a b\u00e9k\u00e9t \u00e9ltet\u0151 r\u00e9gi jelszavak, hallotta hozz\u00e1juk Anya hangj\u00e1t, ahogy a kommunist\u00e1kat szidja, egy pillanatig azt gondolta, hogy \u00e1lmodja az eg\u00e9szet, mert annyira val\u00f3sz\u00edn\u0171tlen, hogy nem lehet igaz, valahogy visszarep\u00fclt az id\u0151ben, \u00e9s ezerkilenc\u00e1znyolcvanh\u00e9t van megint, \u00e9s kiterelt\u00e9k \u0151t is a t\u00f6bbi \u00e9retts\u00e9giz\u0151vel egy\u00fctt, v\u00e1rj\u00e1k a f\u0151titk\u00e1r elvt\u00e1rs l\u00e1togat\u00e1s\u00e1t, a f\u0151titk\u00e1r elvt\u00e1rs k\u00e9sik, egy rendez\u0151n\u0151 \u00e1ll helyette a trib\u00fcn\u00f6n, azt akarja, hogy pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k el a tapsot, pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k el az \u00fcnnepl\u00e9st, felemeli a kez\u00e9t, mintha vez\u00e9nyelne, \u00e9s int, \u00e9s Ferenczi k\u00f6r\u00fcl mindenki tapsolni \u00e9s \u00fcv\u00f6lteni kezd, ritmusosan skand\u00e1lj\u00e1k azt, amit skand\u00e1lni kell, Ferenczi tudja, hogy megfogadta mag\u00e1ban, hogy nem fog tapsolni, megfogadta, hogy nem fog kiab\u00e1lni, mozdulatlanul \u00e9s hangtanul akar \u00e1llni, el akar t\u0171nni a t\u00f6megben, de a t\u00f6bbiek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte megmozdulnak, megl\u00f6kik, el\u0151retolj\u00e1k, felbomlanak a rendezett sorok, \u00e9s \u0151 m\u00e1r legel\u00f6l \u00e1ll, l\u00e1tja a rendez\u0151ket \u00e9s a rend\u0151r\u00f6ket, \u00e9s mindenki \u00fcv\u00f6lt \u00e9s tapsol k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, tapsolj\u00e1k az \u00fcres p\u00f3diumot, a dikt\u00e1tor p\u00f3dium mell\u00e9 t\u00e1masztott sz\u00e1zsoros \u00e9letnagys\u00e1g\u00fa k\u00e9p\u00e9t, amit majd felemelnek, ha meg\u00e9rkezik, Ferenczi \u00e9rzi, hogy a rend\u0151r\u00f6k \u0151t n\u00e9zik, neki is tapsolni kell, nem teheti meg, hogy nem tapsol, a k\u00e9t tenyere egym\u00e1snak csap\u00f3dik, \u00e9rzi a test\u00e9ben a sz\u00e9gyent, de tapsol \u0151 is a t\u00f6bbiekkel, nem tudja meg\u00e1ll\u00edtani a tenyereit, nem tudja nem egym\u00e1shoz csapni \u0151ket, forr benne a sz\u00e9gyen \u00e9s a gy\u0171l\u00f6let, mindenki ki\u00e1lt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, neki kis ki\u00e1ltania kell, nem hallgathat, b\u00e1rmit ki\u00e1lthatna, k\u00e1romkodhatna, szidhatn\u00e1 a dikt\u00e1tort, kicsavarhatn\u00e1 a szavakat, b\u00e9ke helyett az kiab\u00e1lhatn\u00e1 hogy hagyma, p\u00e1cse helyett cs\u00e1p\u00f6, senki se hallan\u00e1 meg, \u00e9s azt is ki\u00e1lltja de m\u00e9gsem, csak szeretn\u00e9 azt ki\u00e1ltani, de val\u00f3j\u00e1ban azt ki\u00e1ltja \u0151 is, amit a t\u00f6bbiek, azt, amit v\u00e1rnak t\u0151le, a dikt\u00e1tor k\u00e9p\u00e9t n\u00e9zi, m\u00e9g nem tudja, hogy egyszer majd s\u00e1rg\u00e1n \u00e9s viaszosan l\u00e1tja majd a f\u00f6ld\u00f6n fek\u00fcdni ugyanazt az arcot, v\u00e9rmocskosan \u00e9s holtan l\u00e1tja majd, \u00e9s akkor is ugyanazt a gy\u0171l\u00f6letet fogja \u00e9rezni, nem lesz benne se sz\u00e1nalom, se megbocs\u00e1t\u00e1s, se megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s, csak engesztelhetetlen vad gy\u0171l\u00f6let.
\nFerenczi elengedte a korl\u00e1tot, megr\u00e1zta mag\u00e1t, a v\u00f6r\u00f6s z\u00e1szl\u00f3k val\u00f3ban ott voltak a t\u00e9ren, de mellett\u00fck nem piros-s\u00e1rga-k\u00e9k z\u00e1szl\u00f3k lengtek, hanem piros-s\u00e1rga-lila z\u00e1szl\u00f3k, a cs\u00edkok nem f\u00fcgg\u0151legesek voltak, hanem v\u00edzszintesek, Ferenczi tudta, hogy amit l\u00e1t, az a r\u00e9gi k\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gi z\u00e1szl\u00f3, csak a megkopott lila ak\u00e1r k\u00e9knek is t\u0171nhet ebben a koraesti l\u00e1mpaf\u00e9nyben.
\nA t\u00f6meget n\u00e9zte, eg\u00e9szen megt\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a teret, a jelszavakb\u00f3l \u00e9s a besz\u00e9dekb\u0151l meg\u00e9rtette, hogy ingyenes oktat\u00e1st akarnak, ingyenes eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyet, es\u00e9lyegyenl\u0151s\u00e9get \u00e9s munk\u00e1t, a privatiz\u00e1ci\u00f3 le\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1t, egy p\u00e1r egyetemista \u00e9ppen egy s\u00e1rga transzparenst bontott ki, a fiatalok nem f\u00e9lnek, ez volt r\u00e1\u00edrva feket\u00e9vel, Ferenczit egy pillanatra elfogta az irigys\u00e9g, pr\u00f3b\u00e1lta elk\u00e9pzelni, hogy milyen lehet \u00fagy feln\u0151ni, hogy nem kell f\u00e9lni, azt\u00e1n azt gondolta, hogyha nem f\u00e9ln\u00e9nek, akkor nem \u00edrn\u00e1k ki, akkor esz\u00fckbe se jutna a f\u00e9lelem.
\nEgy szak\u00e1llas fi\u00fa \u00e1llt a teheraut\u00f3 plat\u00f3j\u00e1n, gy\u00fajt\u00f3 besz\u00e9det mondott, a j\u00f6v\u0151r\u0151l \u00e9s a harcr\u00f3l besz\u00e9lt, Ferenczi csak annyit \u00e9rtett bel\u0151le, hogy azt ki\u00e1ltja, nem fogjuk hagyni, nem engedj\u00fck, hogy megt\u00f6rt\u00e9njen. N\u00e9zte, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lta elk\u00e9pzelni, hogy milyen lehet a t\u00f6megben \u00e1llni, \u00fagy ott lenni, hogy az ember val\u00f3ban \u00f6nk\u00e9nt ment oda, \u00fagy ott lenni, hogy hisz abban, hogy sz\u00e1m\u00edt, hogy ott van, hisz abban, hogy t\u00e9nyleg belesz\u00f3lhat a j\u00f6v\u0151be, hisz abban, hogy belesz\u00f3lhat b\u00e1rmibe.
\nAkkor ezerkilencsz\u00e1znyolcvanh\u00e9tben hi\u00e1ba v\u00e1rt\u00e1k a dikt\u00e1tort, nem j\u00f6tt meg d\u00e9lut\u00e1n sem, \u00e9s nem j\u00f6tt meg este sem, kilenckor azt\u00e1n v\u00e9gre hazaengedt\u00e9k \u0151ket. Miut\u00e1n haza\u00e9rt, Ferenczi egyenesen a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba ment, sok\u00e1ig mosta az arc\u00e1t, azt\u00e1n sok\u00e1ig n\u00e9zte a t\u00fck\u00f6rben, l\u00e1tni akarta, hogy v\u00e1ltozott-e rajta valami. Nem l\u00e1tott k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get, de este, amikor Anya hazaj\u00f6tt, megmondta neki, hogy eld\u00f6nt\u00f6tte, elmegy az orsz\u00e1gb\u00f3l, \u00e1tsz\u00f6kik a z\u00f6ldhat\u00e1ron. Ha Anya akarja, vele j\u00f6het, ha nem, \u0151 menni fog akkor is.
\nK\u00e9t h\u00e9t m\u00falva indultak neki az \u00fatnak. Hajnalban \u00e9rkeztek a hat\u00e1rs\u00e1vba, Ferenczi csak k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl tudta, hogy merre kell menni\u00fck, sok\u00e1ig m\u00e1sztak a s\u00e1rban, azt\u00e1n a deres f\u00fcv\u00f6n, azt\u00e1n megint a s\u00e1rban, azt\u00e1n egy b\u00fazamez\u0151h\u00f6z \u00e9rtek, a b\u00fazamez\u0151n t\u00fal egy orsz\u00e1g\u00fat l\u00e1tszott, egy z\u00f6ld helys\u00e9gn\u00e9vt\u00e1bl\u00e1val, a t\u00e1bla felirat\u00e1b\u00f3l tudt\u00e1k, hogy \u00e1t\u00e9rtek, meg\u00f6lelt\u00e9k egym\u00e1st, Anya reszketett, \u00e1lltak ott a mez\u0151 k\u00f6zep\u00e9n, azt\u00e1n visszafordultak, hogy m\u00e9g egyszer visszan\u00e9zzenek, \u00e9s akkor a h\u00e1tuk m\u00f6g\u00f6tt v\u00f6r\u00f6sen \u00e9s vak\u00edt\u00f3an felkelt a nap, olyan er\u0151s volt a f\u00e9nye, hogy hunyorogtak \u00e9s k\u00f6nnyeztek t\u0151le, \u00e9s le kellett hunyniuk a szem\u00fcket, \u00e9s Ferenczi nem azt \u00e9rezte, hogy megszabadult, hanem azt, hogy valamit \u00f6r\u00f6kre elvesztett, \u00e9s tudta, hogy Anya is ugyanazt \u00e9rzi.
\nFerenczi hallotta, hogy a t\u00e9ren feler\u0151s\u00f6dik taps, el\u0151rel\u00e9pett, belen\u00e9zett a reflektorba, a f\u00e9ny v\u00f6r\u00f6sen \u00e9s z\u00f6lden \u00e9s lil\u00e1n \u00e9gette a szem\u00e9t, felvijjogott \u00e9s elhallgatott egy szir\u00e9na, a t\u00f6meg fujjolva f\u00fcty\u00fclt, Ferenczi k\u00e9t k\u00e9zzel fogta a kov\u00e1csoltvas korl\u00e1tot, f\u00e1jdalmas er\u0151vel szor\u00edtotta a vasat, a k\u00e9t \u00f6reg zen\u00e9szre gondolt, a dallamot, amit j\u00e1tszottak, nem tudta felid\u00e9zni, m\u00e9gis ott l\u00fcktetett benne, behunyta a szem\u00e9t, a napf\u00e9nyre gondolt, \u00e9s arra, amit az \u00f6regek \u00e9nekeltek.<\/p>\n