Az oszt\u00e1lyban mindenki arr\u00f3l besz\u00e9l, hogy a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n megnyit a strand, m\u00e1r t\u00f6ltik fel v\u00edzzel a medenc\u00e9ket. A foly\u00f3 m\u00e9g t\u00fal hideg a f\u00fcrd\u00e9shez, de a medenc\u00e9k vize gyorsabban felmelegszik, ha ilyen sz\u00e9p marad az id\u0151, akkor vas\u00e1rnapra m\u00e1r j\u00f3 lesz, lehet rendesen \u00faszni meg ugr\u00e1lni. A fi\u00fak fogadkoznak, hogy mind kimennek, arr\u00f3l besz\u00e9lnek, hogy ki h\u00e1nyas trambulinr\u00f3l fog sz\u00f6kni, a h\u00e1rmasr\u00f3l, az \u00f6t\u00f6sr\u0151l, a hetesr\u0151l, a t\u00edzesr\u0151l.<\/p>\n
A l\u00e1nyok k\u00f6z\u00fcl is sokan mondj\u00e1k, hogy menni fognak, Krisztina a leghangosabb, azt mondja, kapott egy \u00faj f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1t, egyenesen Olaszorsz\u00e1gb\u00f3l, tiszta piros, az oldal\u00e1t \u00e9s a melltart\u00f3 h\u00e1romsz\u00f6geit kicsi aranyl\u00e1ncok tartj\u00e1k, nagyon-nagyon sz\u00e9p, \u00e9s nagyon j\u00f3l is \u00e1ll neki, tudja, hogy neh\u00e9z elhinni, de ebben m\u00e9g ann\u00e1l is szebb, mint a r\u00f3kabund\u00e1j\u00e1ban, de majd vas\u00e1rnap megl\u00e1tjuk, mert abban fog menni, \u0151 lesz a legszebb l\u00e1ny az eg\u00e9sz strandon. Ahogy ezt mondja, r\u00e1m n\u00e9z, \u00e9s az van a szem\u00e9ben, hogy \u00e9n \u00fagysem leszek ott, nekem nincs is f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1m. Elfordulok, l\u00e1tom, hogy Iv\u00e1n Krisztin\u00e1t n\u00e9zi, a szeme Krisztina bl\u00faz\u00e1ra tapad, tudom, hogy \u00e9ppen elk\u00e9pzeli mag\u00e1nak abban a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ges piros f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1j\u00e1ban.<\/p>\n
Nincs f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1m, igazi rendes melltart\u00f3s nem is volt sose, hanem csak egy halacsk\u00e1s k\u00e9k f\u00fcrd\u0151bugyim, akkor vette Anya, amikor h\u00e9t\u00e9ves koromban tengerre ment\u00fcnk, nem tudom, mi lett vele.
\nAmikor haza\u00e9rek, mondom Nagymam\u00e1nak, hogy a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n megny\u00edlik a strand, \u00e9s el akarok menni, k\u00e9rem sz\u00e9pen, hogy engedjen el, \u00e9s adjon p\u00e9nzt f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1ra. Nagymama azt mondja, nem b\u00e1nja, ha akarok, elmehetek, de \u00faj f\u00fcrd\u0151ruha nem kell, majd megn\u00e9zi, \u00fagy eml\u00e9kszik, hogy megvan m\u00e9g valahol \u00c9desany\u00e1m egyik r\u00e9gi f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1ja. A m\u00faltkor, amikor rakodott, l\u00e1tta is valahol.
\nMondani akarom, hogy az nem lesz j\u00f3, az cs\u00fanya lesz \u00e9s r\u00e9gi lesz, de ink\u00e1bb nem sz\u00f3lalok meg.
\nAhogy a leck\u00e9met \u00edrom, hallom, hogy Nagymama a szekr\u00e9nyben pakol, tudom, hogy a f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1t keresi, azt k\u00edv\u00e1nom, hogy b\u00e1r ne tal\u00e1ln\u00e1 meg. Mondogatom is magamban, b\u00e1r ne tal\u00e1ln\u00e1 meg, nem tudok a leck\u00e9re figyelni, a f\u00fczet legh\u00e1ts\u00f3 oldal\u00e1ra lapozok, le\u00edrom, hogy b\u00e1r ne tal\u00e1ln\u00e1 meg, egyszer, k\u00e9tszer, sokszor, m\u00e1r majdnem betelik a lap. Nagymama tov\u00e1bb keres, a fi\u00f3kokat h\u00fazogatja. \u00daj lapot kezdek, m\u00e1r az is majdnem f\u00e9lig van, amikor hallom, hogy Nagymama s\u00f3hajt egyet, \u00e9s becsukja a szekr\u00e9ny ajtaj\u00e1t.
\nCsend van, a mondat fel\u00e9n\u00e9l \u00e1llt meg a kezemben a toll, v\u00e1rom, hogy Nagymama megsz\u00f3laljon. Megk\u00f6sz\u00f6r\u00fcli a tork\u00e1t, azt\u00e1n a nevemet mondja, \u00e9s azt, hogy \u00fagy l\u00e1tszik, rosszul eml\u00e9kezett, mert m\u00e9gse tal\u00e1lta meg, ahogy ezt hallom, becsukom a f\u00fczetet, mosolygok, hangtalanul azt ki\u00e1ltom, jaj de j\u00f3, de akkor Nagymama megint megsz\u00f3lal, azt mondja, az\u00e9rt ne b\u00fasuljak, mert tal\u00e1lt valami m\u00e1st, egy kicsit \u00f6reges, de amilyen sz\u00e9p vagyok, nekem biztosan j\u00f3l fog \u00e1llni. Menjek \u00e9s n\u00e9zzem meg. Alig tudok megsz\u00f3lalni, de azt\u00e1n mondom, hogy mindj\u00e1rt, csak befejezem a matekleck\u00e9t, hallom, hogy eg\u00e9szen karcos a hangom. Kinyitom a f\u00fczetet, \u00e1th\u00fazom a mondatot, amit olyan sokszor fel\u00edrtam egym\u00e1s al\u00e1, marokra fogott tollal firk\u00e1lom a lapot, a toll hegye \u00e1tszak\u00edtja, nem \u00e9rdekel, firk\u00e1lok tov\u00e1bb, a lapot n\u00e9zem, pr\u00f3b\u00e1lok m\u00e9lyeket l\u00e9legezni.
\nHallom, hogy k\u00f6zben Nagymama azt mondja, mi lesz m\u00e1r, nem megyek? Mondom, hogy de, m\u00e1ris, leteszem a tollat.
\nA f\u00fcrd\u0151ruha m\u00e9g sokkal rosszabb ann\u00e1l is, mint amire sz\u00e1m\u00edtottam, egyr\u00e9szes, fekete. Nagymama a fotel t\u00e1ml\u00e1j\u00e1ra ter\u00edtette, hogy jobban l\u00e1ssam, a ruha v\u00e1ll\u00e1t \u00e9s a kerek fekete nyakkiv\u00e1g\u00e1s\u00e1t fekete csipkefodrok d\u00edsz\u00edtik, olyan, mintha egy r\u00f6vid ujj\u00fa trik\u00f3t \u00f6sszevarrtak volna egy fekete bugyival, a mell\u00e9n fekete r\u00f3zs\u00e1k, nem tudok nem fintorogni, annyira ronda. Nagymama szerencs\u00e9re nem veszi \u00e9szre, mert a f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1t n\u00e9zi, azt mondja, nem tudja, honnan van, egy\u00e1ltal\u00e1n nem eml\u00e9kszik r\u00e1, szokatlan, de az\u00e9rt sz\u00e9p, k\u00edv\u00e1ncsi, hogy fog \u00e1llni nekem.
\nA ruh\u00e1t n\u00e9zem, nem tudom levenni r\u00f3la a szemem. Amikor v\u00e9gre megsz\u00f3lalok, nagyon halk a hangom, azt mondom, hogy szerintem ez nekem nagy lesz. Nagymama azt mondja, am\u00edg nem pr\u00f3b\u00e1lom fel, addig nem fogom megtudni, tess\u00e9k, menjek ki a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba \u00e9s b\u00fajjak sz\u00e9pen bele. Megl\u00e1tom, hogy milyen j\u00f3l fog \u00e1llni, menjek \u00e9s ne v\u00e1gjak itt pof\u00e1kat, ne higgyem, hogy nem l\u00e1tta, mert l\u00e1tta. Leveszi a fotelr\u0151l, a kezembe adja.
\nNem tudom, milyen anyag, rugalmas, mintha frott\u00edr lenne, de a tapint\u00e1sa eg\u00e9szen m\u00e1smilyen, \u00e9rdes \u00e9s undor\u00edt\u00f3. Beviszem a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ra, becsukom az ajt\u00f3t, a f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1t a mos\u00f3g\u00e9p tetej\u00e9re dobom. Levetk\u0151z\u00f6m, a lehajtott v\u00e9c\u00e9\u00fcl\u0151k\u00e9re teszem a ruh\u00e1imat. A bugyimat nem veszem le. A hideg csemp\u00e9t\u0151l f\u00e1zik a talpam, a t\u00fck\u00f6r el\u00e9 \u00e1llok, h\u00e1tral\u00e9pek, hogy jobban l\u00e1ssam magam. Elk\u00e9pzelem, hogy piros f\u00fcrd\u0151ruha van rajtam, rendes bikini, olyan, amit aranyl\u00e1ncok tartanak \u00f6ssze. Megfogom k\u00e9toldalt a bugyim oldal\u00e1t, \u00f6sszecsippentem.
\nA mos\u00f3g\u00e9pre n\u00e9zek, az \u00f6sszegy\u0171rt fekete f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1ra. Odamegyek, leveszem a mos\u00f3g\u00e9pr\u0151l, m\u00e9g megfogni is ut\u00e1lom. Az jut eszembe, hogy tal\u00e1n nem is k\u00e9ne felvenni, el\u00e9g lenne, ha csak magam el\u00e9 tartan\u00e1m. Nem lehet, Nagymama \u00fagyis l\u00e1tni akarja majd. Egy pillanatig nem is tudom, hogy hogy k\u00e9ne felvenni, azt\u00e1n megfogom a nyak\u00e1n a fodrokat, \u00e9rzem, hogy gum\u00edrozott, sz\u00e9th\u00fazom. A fekete anyagb\u00f3l enyhe dohszag \u00e1rad, nem akarom a b\u0151r\u00f6m\u00f6n \u00e9rezni, m\u00e9gis belel\u00e9pek, f\u00e9l l\u00e1bon egyens\u00falyozok, a m\u00e1sik l\u00e1bam is beledugom, az anyag \u00e9rdes, v\u00e9gigd\u00f6rzs\u00f6li a combom bels\u0151 oldal\u00e1t. Milyen j\u00f3, hogy a bugyim magamon hagytam. Len\u00e9zek, a ruha ott a mellem alatt, a hasamon, csupa \u00f6sszegy\u0171rt fekete r\u00f3zsa \u00e9s fodor. A k\u00e9t fodros ujj \u00fagy l\u00f3g le a derekamr\u00f3l, mint k\u00e9t t\u00f6r\u00f6tt mad\u00e1rsz\u00e1rny. Odany\u00falok, megh\u00fazom az egyiket, hogy legyen helyem beledugni a kezem, a ruha fodraib\u00f3l savany\u00fan sz\u00e1ll felfele a dohszag. Felh\u00fazom a v\u00e1llamra, azt\u00e1n a m\u00e1sik kezemre is, \u00e9rzem, hogy az anyag k\u00f6rbefogja a fels\u0151testem, fesz\u00fcl a mellemen, nem nagy, \u00e9s nem is kicsi, pont j\u00f3.
\nA t\u00fck\u00f6rre n\u00e9zek, azt\u00e1n r\u00f6gt\u00f6n behunyom a szemem. Az nem \u00e9n vagyok ott. A ruha hurk\u00e1kban \u00fcl a testemen, a r\u00f3zs\u00e1k \u00fagy l\u00f3gnak le r\u00f3la, mintha hatalmas fekete szem\u00f6lcs\u00f6k lenn\u00e9nek, a fekete fodrok k\u00f6rbefogj\u00e1k a combjaim, a karjaim \u00e9s a nyakam. Kinyitom a szemem, a ruha nyak\u00e1t n\u00e9zem, a fodrok k\u00f6z\u00fcl egy hossz\u00fa c\u00e9rna l\u00f3g ki, a nyakamra tapad. A ruha r\u00e1m fesz\u00fcl, szor\u00edt, nem kapok t\u0151le leveg\u0151t. Nem \u00e9n vagyok a t\u00fck\u00f6rben, az ott egy gyerekarc\u00fa \u00f6regasszony, g\u00f6rnyedten \u00e9s sz\u00e9gyenl\u0151sen \u00e1ll. L\u00e1tom, hogy kipirul \u00e9s azt\u00e1n elv\u00f6r\u00f6s\u00f6dik az arcom, \u00fagy \u00e9rzem, hogy mozdulni se tudok. A ruha szor\u00edt, \u00e9get. A c\u00e9rnasz\u00e1l olyan a b\u0151r\u00f6m\u00f6n, mint egy m\u00e9ly r\u00e1nc, viszket t\u0151le a nyakam.
\nLassan kih\u00fazom magam. A ruha szor\u00edt, de \u00e9n er\u0151sebb vagyok. A t\u00fck\u00f6r alatt a polcon megl\u00e1tom Nagyapa borotv\u00e1j\u00e1t, odany\u00falok, megfogom a s\u00e1rga csontnyelet, a borotv\u00e1b\u00f3l egy r\u00e9zsz\u00edn\u0171 k\u00edgy\u00f3farok \u00e1ll ki, r\u00e1teszem a h\u00fcvelyujjam, a borotva kiny\u00edlik, a homor\u00fa penge aranysz\u00edn\u0171, csak az \u00e9le sz\u00fcrke. Ahogy a nyakamhoz \u00e9rintem a penge fok\u00e1t, megl\u00e1tom a homorulat\u00e1ban a fejjel lefel\u00e9 ford\u00edtott arcom, a b\u0151r\u00f6m aranysz\u00ednben sug\u00e1rzik. Lecsippentem a c\u00e9rn\u00e1t a b\u0151r\u00f6mr\u0151l, azonnal elpattan, ahogy a penge hozz\u00e1\u00e9r, borzong\u00e1s nyilall bel\u00e9m. A t\u00fck\u00f6rben n\u00e9zem magam, az ujjaim a fekete csipk\u00e9be markolnak. A penge mag\u00e1t\u00f3l mozdul, elkezdi lev\u00e1gni a csipk\u00e9t a ruh\u00e1r\u00f3l, az anyag megny\u00falik \u00e9s serceg, ahogy kibukkan al\u00f3la a penge, a borotva lejjebb cs\u00faszik a b\u0151r\u00f6m\u00f6n, teny\u00e9rnyi sz\u00e9les cs\u00edkot has\u00edt ki a f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1b\u00f3l, l\u00e1tom, hogy a r\u00f3zs\u00e1k a f\u00f6ldre hullanak, az anyag al\u00f3l kibukkan a mellem, azt\u00e1n a hasam, a k\u00f6ld\u00f6k\u00f6m, a bugyim. A b\u0151r\u00f6m mindenhol feh\u00e9r \u00e9s sima. N\u00e9zem magam, az egyik mellbimb\u00f3m megkem\u00e9nyszik, hegyesen el\u0151remered, l\u00e1tom, hogy megmozdul a sz\u00e1m, hangtanul suttogok valamit, leolvasom a sz\u00e1mr\u00f3l. Az\u00e9rt is \u00e9n vagyok a legszebb az oszt\u00e1lyban.
\nLen\u00e9zek, a f\u00fcrd\u0151ruha egy kupac fekete fodor \u00e9s rongy csak a k\u00f6v\u00f6n, az egyik fekete r\u00f3zsa arr\u00e9bb gurult, visszar\u00fagom a t\u00f6bbihez.
\nA gy\u0171r\u00f6tt anyagot n\u00e9zem, olyan, mint egy csupa s\u00e1r felmos\u00f3rongy, az jut eszembe, hogy ennek annyi, ezt m\u00e1r nem lehet se megvarrni, se visszacsin\u00e1lni. Mosolygok. Nagymama meg fog szidni, de nem \u00e9rdekel.
\nA nyitott borotva m\u00e9g mindig ott a kezemben, bedugom oldalt a bugyim al\u00e1. Kifele mozd\u00edtom, a bugyi megfesz\u00fcl, kirajzolja a penge \u00e9l\u00e9t, billentek egy kicsit a borotv\u00e1n \u00e9s felfele h\u00fazom, kibukkannak a gumi kis feh\u00e9r sz\u00e1lai, azt\u00e1n v\u00e9gigszalad a v\u00e1g\u00e1s az anyagon, a m\u00e1sik oldalon is elv\u00e1gom, a bugyi a f\u00f6ldre cs\u00faszik a combjaim k\u00f6z\u00f6tt, a csemp\u00e9re hull. H\u00e1tral\u00e9pek, tet\u0151t\u0151l talpig l\u00e1tni akarom magam, a mellem, a hasam, a k\u00f6ld\u00f6k\u00f6m, a derekam, a sz\u0151r\u00f6m fekete h\u00e1romsz\u00f6g\u00e9t.
\nR\u00e9g nem n\u00e9ztem meg magam eg\u00e9szen puc\u00e9ron, sokat v\u00e1ltozott az\u00f3ta a testem. A fejem f\u00f6l\u00e9 emelem a k\u00e9t karom, l\u00e1tom, hogy emelkednek a melleim, hogy mozdulnak a bord\u00e1im a b\u0151r\u00f6m alatt, lassan l\u00e1bujjhegyre \u00e1llok, megfesz\u00fcl a hasam. Megnyalom a sz\u00e1m, mosolygok. Nem j\u00f3, t\u00fal vid\u00e1m. Hidegen \u00e9s szigor\u00faan akarok mosolyogni, hidegebben \u00e9s szigor\u00fabban ann\u00e1l, ahogy Krisztina mosolygott, arra akarok gondolni, hogy sz\u00e9p vagyok.
\nEgyszer csak azt \u00e9rzem, hogy n\u00e9z valaki. A t\u00fck\u00f6rben megl\u00e1tom Nagymam\u00e1t, ott \u00e1ll a f\u00fcrd\u0151szoba ajtaj\u00e1ban, nem vettem \u00e9szre, hogy kinyitotta, nem vettem \u00e9szre, hogy bej\u00f6tt.
\n\u00d6sszer\u00e1ndulok, az egyik karomat gyorsan keresztbe teszem a melleim el\u0151tt, a m\u00e1sikkal lent takarom el magam, a nyitott borotva m\u00e9g mindig ott a kezemben, majdnem megv\u00e1gom vele a hasam, de k\u00f6zben tudom, hogy Nagymama m\u00f6g\u00f6ttem \u00e1ll, l\u00e1tja a fenekem. Pr\u00f3b\u00e1lok elfordulni.
\nNagymama eln\u00e9z mellettem, a fekete rongykupacra, azt mondja, \u00fagy l\u00e1tja, hogy ez a f\u00fcrd\u0151ruha nem v\u00e1lt be.
\n\u00c9rzem, hogy elpirulok, mondani akarom, hogy \u00e9n csak a kil\u00f3g\u00f3 c\u00e9rn\u00e1t akartam lev\u00e1gni, nem akartam eg\u00e9szen t\u00f6nkretenni, de mikor megsz\u00f3lalok, csak annyit mondok, hogy nem voltam benne sz\u00e9p.
\nNagymama orr\u00e1n \u00f6sszefutnak a r\u00e1ncok, azt\u00e1n egyszerre nevetni kezd. \u00dagy nevet, hogy r\u00e1zk\u00f3dik bele a teste, k\u00f6zben odal\u00e9p hozz\u00e1m, kiveszi a kezemb\u0151l a borotv\u00e1t, becsukja, visszateszi a polcra.
\nA nevet\u00e9s\u00e9t\u0151l m\u00e9g jobban zavarba j\u00f6v\u00f6k.
\nNagymama azt mondja, semmi se v\u00e1ltozik, a kisl\u00e1nyok, mi\u00f3ta a vil\u00e1g vil\u00e1g, mindig nagyl\u00e1nyok akartak lenni.
\nMondani akarom, hogy nem vagyok kisl\u00e1ny, de ink\u00e1bb hallgatok.
\nNagymama azt mondja, ha tudn\u00e1m, hogy milyen sz\u00e9p vagyok, ha \u00fagy l\u00e1thatn\u00e1m magam, ahogy m\u00e1sok l\u00e1tnak, leveg\u0151t se kapn\u00e9k, csak \u00e1lln\u00e9k \u00e9s csod\u00e1ln\u00e1m magam. Odal\u00e9p a v\u00e9c\u00e9hez, felnyal\u00e1bolja r\u00f3la a ruh\u00e1imat, azt mondja, tudja, hogy \u00fagyse hiszem el, \u0151 se hitte el annak idej\u00e9n.
\nA kezembe nyomja a ruhakupacot, azt mondja, biztos nagy sikert aratn\u00e9k, ha \u00edgy \u00c9vakoszt\u00fcmben par\u00e1d\u00e9zn\u00e9k a strandon, de most az\u00e9rt jobb lesz, ha fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6m. A f\u00fcrd\u0151ruha maradv\u00e1nyai meg mehetnek sz\u00e9pen a rongyoszs\u00e1kba, h\u00e1tha egyszer m\u00e9g j\u00f3k lesznek valamire.
\nKimegy a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1b\u00f3l, gyorsan fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6m. Felveszem a f\u00f6ldr\u0151l a sz\u00e9tv\u00e1gott bugyit, azt gondolom, szerencse, hogy Nagymama legal\u00e1bb ezt nem vette \u00e9szre. A szokny\u00e1mnak nincs zsebe, a bugyit a pul\u00f3verem ujj\u00e1ba dugom.
\nNagymama visszaj\u00f6n a zs\u00e1kkal, a f\u00f6ldre teszi, int, hogy tegyem bele a rongyokat. Leguggolok, oda se n\u00e9zek, \u00fagy gy\u0171r\u00f6m bele. Amikor k\u00e9sz vagyok, bek\u00f6t\u00f6m a zs\u00e1k sz\u00e1j\u00e1t, azt\u00e1n sok\u00e1ig mosom a kezem a csap alatt, k\u00f6zben Nagyapa becsukott borotv\u00e1j\u00e1t n\u00e9zem. \u00c9szreveszem, hogy a csontnyelet r\u00e9zberak\u00e1s d\u00edsz\u00edti, egy tonettsz\u00e9ken kuporg\u00f3, pofaszak\u00e1llas majmot \u00e1br\u00e1zol, a borotv\u00e1t nyit\u00f3 f\u00e9mcir\u00e1da, amit el\u0151sz\u00f6r k\u00edgy\u00f3faroknak n\u00e9ztem, igaz\u00e1b\u00f3l a majom sz\u00e9kr\u0151l lel\u00f3g\u00f3, hosszan tekerg\u0151 fark\u00e1nak a v\u00e9ge. A majom vigyorog, egyik mancs\u00e1val a szak\u00e1ll\u00e1t simogatja.
\nKiviszem a rongyoszs\u00e1kot a konyh\u00e1ba, furcsa \u00edgy j\u00e1rni, hogy nincs bugyi a szokny\u00e1m alatt. Nagymama int, hogy vigyem vissza a zs\u00e1kot a kamr\u00e1ba.<\/p>\n
Ez itt egy r\u00e9szlet volt az okt\u00f3ber elej\u00e9n a Magvet\u0151 kiad\u00f3n\u00e1l megjelen\u0151, M\u00e1glya c\u00edm\u0171 reg\u00e9nyemb\u0151l. A reg\u00e9ny monol\u00f3g, t\u00f6bbnyire a tizenh\u00e1rom \u00e9ves Emma besz\u00e9l benne. De n\u00e9ha a Nagymam\u00e1ja is megsz\u00f3lal.<\/p><\/blockquote>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Krisztina a leghangosabb, azt mondja, kapott egy \u00faj f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1t, egyenesen Olaszorsz\u00e1gb\u00f3l, tiszta piros, az oldal\u00e1t \u00e9s a melltart\u00f3 h\u00e1romsz\u00f6geit kicsi aranyl\u00e1ncok tartj\u00e1k, nagyon-nagyon sz\u00e9p, \u00e9s nagyon j\u00f3l is \u00e1ll neki, tudja, hogy neh\u00e9z elhinni, de ebben m\u00e9g ann\u00e1l is szebb, mint a r\u00f3kabund\u00e1j\u00e1ban, de majd vas\u00e1rnap megl\u00e1tjuk, mert abban fog menni, \u0151 lesz a legszebb l\u00e1ny az eg\u00e9sz strandon. Ahogy ezt mondja, r\u00e1m n\u00e9z, \u00e9s az van a szem\u00e9ben, hogy \u00e9n \u00fagysem leszek ott, nekem nincs is f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1m.<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":423,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[6,84],"tags":[279],"class_list":["post-415","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-irasok","category-maglya","tag-maglya","has_thumb"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/415","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=415"}],"version-history":[{"count":6,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/415\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":599,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/415\/revisions\/599"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/423"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=415"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=415"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=415"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}