Amikor kisl\u00e1ny koromban el\u0151sz\u00f6r \u00e1lltam ki a sz\u00ednpadra, az eg\u00e9sz n\u00e9z\u0151t\u00e9r zsongott \u00e9s z\u00fagott mint a tenger, akkor egyszer csak azt \u00e9reztem, hogy a parton \u00e1llok \u00e9s fel\u00e9m rohan a tajt\u00e9kos sz\u00fcrke hull\u00e1m, felkap \u00e9s megp\u00f6rd\u00edt \u00e9s nekicsap a szikl\u00e1knak, azt \u00e9reztem, hogy nem fog kij\u00f6nni hang a torkomon, egy\u00e1ltal\u00e1n nem fogok tudni \u00e9nekelni, v\u00e9gem van, k\u00e9sz vagyok.
\nFelemeltem a fejem \u00e9s belen\u00e9ztem a reflektorba, a feh\u00e9r f\u00e9ny eg\u00e9szen elvak\u00edtott, elvak\u00edtott \u00e9s megfagyasztott, olyan volt, mintha egy t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9ztem volna, l\u00e1ttam magam, \u00e9s tudtam, hogy ez nem fog menni, \u00e9n csak egy hossz\u00fakez\u0171 \u00e9s hossz\u00fal\u00e1b\u00fa id\u00e9tlen kamaszl\u00e1ny vagyok, \u00e9s hi\u00e1ba a magas sark\u00fa \u00e9s hi\u00e1ba a fell\u00e9p\u0151ruha, akkor is csak egy gyerek vagyok, nincs itt semmi keresnival\u00f3m, \u00e9s akkor lehunytam a szemem, \u00e9s a szemh\u00e9jam m\u00f6g\u00f6tt ott volt narancss\u00e1rg\u00e1n \u00e9s z\u00f6lden a l\u00e1mpaf\u00e9ny, \u00e9s akkor \u00e9n azt gondoltam, hogy az a nap, a napot l\u00e1tom ahogy kibukik a tengerb\u0151l, hogy forr\u00f3n \u00e1tmeleg\u00edtsen, hogy maga fel\u00e9 h\u00fazzon, hogy maga fel\u00e9 r\u00e1ntson, \u00e9s akkor \u00e9reztem, hogy \u00e9n vagyok a tenger, bennem van a hull\u00e1m, \u00e9s \u00e9reztem, hogy sz\u00e9tny\u00edlnak az ajkaim, \u00e9s valahonnan m\u00e9lyr\u0151l felt\u00f6r bel\u0151lem az \u00e9nek, nem hangosan, hanem \u00fagy, ahogy kell, visszafogott feszes szenved\u00e9llyel, hallottam, hogy megsz\u00f3lal m\u00f6g\u00f6ttem a nagyb\u0151g\u0151 \u00e9s a dob \u00e9s a zongora, de nem is a saj\u00e1t a hangomra figyeltem \u00e9s nem is a zen\u00e9re, hanem csak arra, ahogy a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g egyszerre elhallgat, mintha egyszerre fojtott\u00e1k volna vissza a l\u00e9legzet\u00fcket, \u00e9s akkor hirtelen azt \u00e9reztem, hogy most m\u00e1r minden j\u00f3 lesz, nem sz\u00e1m\u00edt, hogy m\u00e9g csak tizenn\u00e9gy \u00e9ves vagyok, \u00e9s nem sz\u00e1m\u00edt, hogy rossz az angol kiejt\u00e9sem, csak az sz\u00e1m\u00edt, amit \u00e9rzek, az sz\u00e1m\u00edt, hogy az, amit \u00e9rzek, benne van a hangomban, benne van minden rezd\u00fcl\u00e9s\u00e9ben, \u00e9s \u00e9n azt \u00e9neklem, hogy cry me a river, \u00e9s hi\u00e1ba nem voltam m\u00e9g soha igaz\u00e1n szerelmes, \u00e9s hi\u00e1ba nem hagyott el m\u00e9g soha senki, \u00e9s hi\u00e1ba nem hagytam m\u00e9g \u00e9n se el soha senkit, akkor is ott a hangomban a rem\u00e9nytelen \u00e9s f\u00e1jdalmas csal\u00f3d\u00e1s, hogy mindennek v\u00e9ge, eg\u00e9szen \u00fcres \u00e9s menthetetlen minden, hi\u00e1ba nem t\u00f6rte \u00f6ssze m\u00e9g soha senki a sz\u00edvem, \u00e9s hi\u00e1ba nem t\u00f6rtem m\u00e9g \u00e9n se \u00f6ssze senkinek a sz\u00edv\u00e9t, a hangomban akkor is ott van a f\u00e1jdalom, \u00e9s az is, hogy belenyugszom a f\u00e1jdalomba, \u00e9s egyszerre benne van az is, hogy megbocs\u00e1tok, \u00e9s az is, hogy nem bocs\u00e1thatok meg soha, benne van minden.
\nOtt \u00e1lltam, lehunyt szemmel, \u00e9s \u00e9nekeltem azt a szomor\u00fa-szomor\u00fa dalt, \u00e9s azt \u00e9reztem, hogy ez olyan s\u00falyos, hogy nem fogom tudni megtartani, nem fogom tudni elviselni, a b\u00e1nat s\u00falyosabb a hangomn\u00e1l, \u00f6ssze fogja t\u00f6rni, el fogok hallgatni, bel\u00e9m fogja fojtani a hangot ez az irdatlan szomor\u00fas\u00e1g, kiz\u00e1rt, hogy v\u00e9gig tudjam \u00e9nekelni, szinte hallottam is, hogy megbicsaklik a hangom, \u00e9s akkor kinyitottam a szemem, \u00e9s megint belen\u00e9ztem a f\u00e9nybe, \u00e9s meghallottam a zen\u00e9t, a dobot \u00e9s a zongor\u00e1t \u00e9s a nagyb\u0151g\u0151t, a b\u0151g\u0151 m\u00e9ly l\u00fcktet\u00e9se pont olyan volt, mint a torkomban kapar\u00f3 s\u00edr\u00e1s, \u00e9s \u00e9n \u00e9ppen a s\u00edr\u00e1sr\u00f3l \u00e9nekeltem, cry me a river, a zongora hangja felemelte \u00e9s a b\u0151g\u0151 l\u00fcktet\u00e9se megtartotta \u00e9s al\u00e1t\u00e1masztotta a hangom, \u00e9s a dob ritmust adott neki, kiemelte a rem\u00e9nytelen mozdulatlans\u00e1gb\u00f3l, \u00e9s akkor azt \u00e9reztem, hogy a f\u00e1jdalom elm\u00falik, igen, a zene pont arr\u00f3l sz\u00f3l, hogy a f\u00e1jdalom elm\u00falik, \u00e9s akkor meg\u00e9rtettem, hogy nem egyed\u00fcl vagyok, nem egyed\u00fcl \u00e1llok a sz\u00ednpadon, a zene is velem van, felemel \u00e9s megtart, k\u00f6nny\u0171v\u00e9 teszi, ami neh\u00e9z, \u00e9s neh\u00e9zz\u00e9 teszi, ami k\u00f6nny\u0171, seg\u00edt \u00e9rezni \u00e9s seg\u00edt \u00e9lni, nekem csak annyi a dolgom, hogy \u00e1tengedjem magamon, \u00e1t\u00e9rezzem, \u00e9s beletegyem azt, amit \u00e9rzek, \u00e9s ha ezt meg tudom tenni, akkor minden j\u00f3 lesz, ha ezt meg tudom tenni, akkor t\u00e9nyleg \u00e9s igaz\u00e1n \u00e9nekesn\u0151 leszek, nem csak egy j\u00f3 hang\u00fa izgul\u00f3s l\u00e1ny egy rosszul szabott fell\u00e9p\u0151ruh\u00e1ban.
\nA f\u00e9nybe n\u00e9ztem, azt\u00e1n lassan le, a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gre, \u00e9nekeltem \u00e9s l\u00e1ttam, hogy kibukkannak az arcok a ragyog\u00e1sb\u00f3l, \u00e9s tudtam, hogy ha r\u00e1m figyelnek, akkor azt \u00e9rzik pontosan, amit \u00e9n, ugyanazt a s\u00falyos megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9st, \u00e9s akkor megint megl\u00e1ttam magamat, ahogy a sz\u00ednpadon \u00e1llok, \u00e9s az arcomat el\u00f6nti egy mindent \u00e1tj\u00e1r\u00f3, sug\u00e1rz\u00f3 mosoly.<\/p>\n
Szeretek zen\u00e9r\u0151l \u00edrni. Ez a Cry me a river ciklus els\u0151 darabja, a Marie Claire magazinban jelent meg, azt\u00e1n az Oroszl\u00e1nk\u00f3rus<\/a> r\u00e9sze lett.<\/p><\/blockquote>\n
\n