Az els\u0151 gondolatom az volt, hogy nem lesz koncert. K\u00e9ptelens\u00e9g, hogy \u00e9nekelni tudjak.
\nAzt\u00e1n, amikor v\u00e9gre eljutott a tudatomig, hogy amit a f\u00e9rjem mond, az igaz, hogy komolyan besz\u00e9l, hogy komolyan mondja, hogy k\u00f6zt\u00fcnk mindennek v\u00e9ge, nem szeret m\u00e1r, mert egy m\u00e1sik n\u0151t szeret, \u00e9s ezent\u00fal vele k\u00e9pzeli el az \u00e9let\u00e9t \u00e9s a szakmai j\u00f6v\u0151j\u00e9t, tudja, hogy nem most, a koncert el\u0151tt \u00f6t perccel kellett volna megmondania, de \u00e9rtsem meg, hogy nem tudott volna m\u00e9g egyszer \u00fagy ki\u00e1llni a sz\u00ednpadra m\u00f6g\u00e9m, hogy ne tudjam, hogy mi az igazs\u00e1g -, sz\u00f3val amikor ezt felfogtam, akkor az jutott eszembe, hogy egy h\u00e9t m\u00falva lett volna a tizennyolcadik \u00e9vfordul\u00f3nk.
\nA sz\u00e1j\u00e1t n\u00e9ztem, idegesen meg-megnyalta az als\u00f3 ajk\u00e1t besz\u00e9d k\u00f6zben, az ujjai id\u0151nk\u00e9nt kis\u00f6p\u00f6rt\u00e9k a homlok\u00e1b\u00f3l az el\u0151rehull\u00f3 hajtincseket, szerettem ezeket a nyugtalan, m\u00e1r-m\u00e1r n\u0151ies gesztusait. Azt hiszem, a keze miatt szerettem bele mindj\u00e1rt az els\u0151 pr\u00f3b\u00e1n, az ujjai miatt, \u00fagy tudta simogatni a nagyb\u0151g\u0151 nyak\u00e1t, hogy a b\u0151r\u00f6m\u00f6n \u00e9reztem az \u00e9rint\u00e9s\u00e9t, elk\u00e9pzeltem, hogy v\u00e9gigsim\u00edt a h\u00e1tamon, hogy v\u00e9gigh\u00fazza az ujjait a gerincem k\u00e9t oldal\u00e1n, finoman megnyomja a fesz\u00fclts\u00e9gt\u0151l merev izmokat, mag\u00e1hoz von, a karjaiba szor\u00edt, annyira nyilv\u00e1nval\u00f3 volt, hogy ennek meg kell t\u00f6rt\u00e9nnie, hogy nem is sz\u00e9gyelltem magam a gondolatt\u00f3l, nem hajtottam le a fejem, nem fordultam el, hanem r\u00e1mosolyogtam. K\u00e9s\u0151bb bevallotta, hogy soha azel\u0151tt nem l\u00e1tott m\u00e9g olyan magabiztos, vad \u00e9s tiszta mosolyt, mint akkor az arcomon, azt\u00e1n amikor \u00e9nekelni kezdtem, azt gondoltam, hogy ezt most neki sz\u00f3l, egyed\u00fcl csak \u0151neki, \u00e9s tudtam, hogy ezt \u0151 is pontosan \u00e9rzi, mert t\u00f6k\u00e9letesen j\u00e1tszott, \u00fagy tolta a hangom al\u00e1 a ritmust, hogy megt\u00e1massza \u00e9s meger\u0151s\u00edtse, t\u00fckr\u00f6t tartott a hangom el\u00e9, megsokszorozta a f\u00e9ny\u00e9t \u00e9s a ragyog\u00e1s\u00e1t.
\nL\u00e1ttam, hogy elm\u00e9ly\u00fcltek a homlok\u00e1n a r\u00e1ncok, hallottam, hogy azt mondja, sz\u00e9gyelli mag\u00e1t, mert tudja, hogy amit egy\u00fctt csin\u00e1ltunk, az zenet\u00f6rt\u00e9neti jelent\u0151s\u00e9g\u0171 volt, val\u00f3ban egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 t\u00f6rt\u00e9net, hogy az \u00e9nekesn\u0151 \u00e9s a nagyb\u0151g\u0151s egym\u00e1sba szeretnek, \u00e9s azt\u00e1n egy\u00fctt lesznek vil\u00e1gh\u00edresek, sz\u00e9p volt nagyon, de \u00e9rtsem meg, hogy a szerelem, amit most valaki m\u00e1s ir\u00e1nt \u00e9rez, mindenn\u00e9l er\u0151sebb, nincs m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1sa, el kell hagynia engem, mennie kell, mert m\u00e1sfele sodorja az \u00e9let \u00e1rja.
\nElhallgatott, fel\u00e1llt, als\u00f3 ajk\u00e1t egy kicsit lebiggyesztve n\u00e9zett, \u00fagy v\u00e1rta, hogy v\u00e9gre megsz\u00f3laljak, hogy \u00f6sszet\u00f6rjek, hogy els\u00edrjam magam, hogy t\u00f6rt\u00e9njen m\u00e1r v\u00e9gre valami.
\nAz arc\u00e1t n\u00e9ztem, \u00e9reztem, hogy megfagytam, j\u00e9g vagyok bel\u00fcl, s\u00edrni k\u00e9ne, de azt se tudok, v\u00e9gem, \u00e9s akkor \u0151 egy pillanatig \u00fagy n\u00e9zett r\u00e1m, ahogy m\u00e9g soha, egyszerre volt tele sajn\u00e1lattal \u00e9s gy\u0171l\u00f6lettel \u00e9s sz\u00e9gyennel a tekintete, \u00fagy n\u00e9zett, mint egy t\u00e1rgyat, \u00e9s egyszerre eszembe jutott, hogy l\u00e1ttam m\u00e1r ezt az arckifejez\u00e9st, p\u00e1r h\u00e9ttel azel\u0151tt, amikor a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban \u00e1llt, \u00e9s a t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9zett, a saj\u00e1t arc\u00e1t n\u00e9zte borotv\u00e1lkoz\u00e1s ut\u00e1n, egy pillanatig volt csak olyan az arca, ahogy megl\u00e1tott maga m\u00f6g\u00f6tt a t\u00fck\u00f6rben, m\u00e1r mosolygott, csak egy villan\u00e1s volt az eg\u00e9sz, tal\u00e1n el is felejtettem volna, de aznap a k\u00fcls\u0151 kuk\u00e1ban megtal\u00e1ltam a hajfest\u00e9kes dobozt, teljesen v\u00e9letlen\u00fcl, a kark\u00f6t\u0151met kerestem, f\u0151z\u00e9s el\u0151tt vettem le, \u00e9s azt gondoltam, tal\u00e1n kidobtam az almah\u00e9jjal egy\u00fctt, nagyon meglep\u0151dtem, mert mindig b\u00fcszke volt r\u00e1, hogy \u0151 nem \u0151sz\u00fcl, be akartam vinni a dobozt, nevetve akartam az orra al\u00e1 dugni, de azt\u00e1n eszembe jutott a pillant\u00e1s, amit a t\u00fck\u00f6rben l\u00e1ttam, \u00e9s nem tettem m\u00e9gsem.
\nUgyan\u00fagy n\u00e9zett r\u00e1m, mint akkor a t\u00fck\u00f6rre, \u00e9s akkor egyszerre mindent meg\u00e9rtettem, meg\u00e9rtettem, hogy \u00f6nmag\u00e1t l\u00e1tja bennem, azt, amit\u0151l legjobban f\u00e9l, a saj\u00e1t \u00f6regs\u00e9g\u00e9t, \u00e9s akkor egyszerre azt gondoltam, hogy menjen a francba, a v\u00e9gtelen hi\u00fas\u00e1g\u00e1val egy\u00fctt, menjen a francba, \u00e9s a maradjon is ott, az\u00e9rt sem fogok s\u00edrni, nem lesz itt semmi hiszti, semmi cry me a river, a bennem l\u00e9v\u0151 hidegre gondoltam, a j\u00e9gre, hagytam, hogy sz\u00e9tsug\u00e1rozzon a testemben, hagytam, hogy megfagyjon az arcom, \u00e9reztem, hogy kiny\u00edlik a sz\u00e1m, hagytam, hogy egy jeges mosolyra h\u00faz\u00f3djon, azt\u00e1n csak annyit mondtam neki, nagyon hidegen \u00e9s nagyon sz\u00e1razon, hogy: – K\u00e1r.<\/p>\n
Szeretek zen\u00e9r\u0151l \u00edrni. Ez a Cry me a river ciklus m\u00e1sodik darabja, a Marie Claire magazinban jelent meg<\/p><\/blockquote>\n
\n