Nem hittem, hogy elj\u00f6n. A koncert elej\u00e9n nem is volt ott, azt l\u00e1ttam volna, de azt\u00e1n, \u00e9ppen a Cry me a river el\u0151tt, egyszer csak ott \u00fclt, \u00e9ppen el\u0151ttem, k\u00f6z\u00e9pen, a harmadik sorban, a reflektorok ellen\u00e9re is \u00e9szrevettem. R\u00e1mosolyogtam, persze r\u00f6gt\u00f6n l\u00e1ttam, hogy fesz\u00e9lyezi a n\u00e9z\u00e9sem, tal\u00e1n att\u00f3l tartott, hogy a t\u00f6bbi n\u00e9z\u0151nek is felt\u0171nik, hogy \u00e9szreveszik, hogy n\u00e9zem, pedig nem, a t\u00f6bbiek azt hitt\u00e9k, hogy \u0151ket n\u00e9zem, vagyok el\u00e9g j\u00f3 \u00e9nekesn\u0151 ahhoz, hogy a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gem minden tagja azt \u00e9rezze, \u0151neki \u00e9nekelek.
\nDe igaz\u00e1b\u00f3l csakis a fi\u00fat n\u00e9ztem, ahogy ott \u00fclt, idegesen keresztbe tett l\u00e1bbal, a kezei a t\u00e9rd\u00e9n, zavarban volt, les\u00fct\u00f6tte a szem\u00e9t, f\u00e9szkel\u0151d\u00f6tt, mintha el is pirult volna egy kicsit, ett\u0151l m\u00e9g fiatalabbnak l\u00e1tszott, eg\u00e9szen kamaszosnak, a szepl\u0151i m\u00e9g \u00e9l\u00e9nkebbek lettek, \u00e9des, azt gondoltam, hogy \u00e9des, k\u00e9t k\u00e9zzel a mikrofon\u00e1llv\u00e1nyba kapaszkodva \u00e1lltam, ringattam a cs\u00edp\u0151m a zene ritmus\u00e1ra, a saj\u00e1t hangom ritmus\u00e1ra.
\nIlyenkor mindig le szoktam hunyni a szemem, r\u00e9gen cs\u00f3k k\u00f6zben is mindig lehunytam, de n\u00e1la nem, \u0151t cs\u00f3k k\u00f6zben is n\u00e9ztem, \u00e9n cs\u00f3koltam meg el\u0151sz\u00f6r, l\u00e1ttam, hogy akarja, de \u00e9n jobban akartam, nem \u00e9rdekelt, hogy csak huszonh\u00e1rom \u00e9ves, \u00e9n meg harminckilenc vagyok, eszembe jutott persze, hogyne jutott volna, de csak mint egy halk, t\u00e1voli dallam, nem t\u00f6r\u0151dtem vele, meg\u00f6leltem \u00e9s magamhoz h\u00faztam \u00e9s megcs\u00f3koltam, \u00e9s a cs\u00f3kja \u00e9des volt. Egy kicsit megijedt t\u0151lem, de azt\u00e1n visszacs\u00f3kolt, \u00e9s vissza\u00f6lelt, \u00e9s a cs\u00f3kj\u00e1nak \u00e9dess\u00e9ge kibomlott, \u00e9s megtelt m\u00e9lys\u00e9ggel, r\u00f3zsa\u00edze volt, \u00e9s m\u00e1lna\u00edze volt, \u00e9s m\u00e9g valami m\u00e1s is volt benne, valami, amit m\u00e9g soha nem \u00e9reztem, nem hunytam le a szemem, az arc\u00e1t n\u00e9ztem, k\u00f6zelr\u0151l a szepl\u0151i m\u00e9g nagyobbak voltak, azt gondoltam, hogy szeretem a szepl\u0151it, a szepl\u0151it is szeretem, szerelmes vagyok, nem \u00e9rdekel, hogy majdnem a fiam lehetne. Persze n\u00e9zhetn\u00e9m racion\u00e1lisan, \u00e9pp t\u00fal vagyok egy cs\u00fanya szak\u00edt\u00e1son, \u00e9pp r\u00e1j\u00f6ttem, hogy \u00e9n is \u00f6regszem, nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy r\u00f6gt\u00f6n beleszeretek az els\u0151 f\u00e9rfiba, aki szembej\u00f6n, m\u00e9g akkor is, ha az a f\u00e9rfi egy csupa szepl\u0151 fiatal cukr\u00e1szmester, akit a francia desszertek mesterfokon tanfolyamon ismerek meg, \u00e9s tal\u00e1n az tetszik nekem benne, hogy nem tudja r\u00f3lam, hogy ki vagyok, mert egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rdekli a jazz, azt se tudja, mi az, nem \u00fagy n\u00e9z r\u00e1m, mint egy \u00e9nekesn\u0151re, hanem csak a n\u0151t l\u00e1tja bennem.
\nSok\u00e1ig meg sem mondtam neki, amikor r\u00e1k\u00e9rdezett, hogy am\u00fagy mit csin\u00e1lok, megcs\u00f3koltam, \u00e9s azt mondtam, titok, \u00e9lveztem ezt a j\u00e1t\u00e9kot, \u00e9lveztem, hogy az \u00f3r\u00e1kon v\u00e9gig \u00fagy tesz, mintha nem lenne k\u00f6zt\u00fcnk semmi, udvariasan magyar\u00e1z nekem \u00e9s a t\u00f6bbi tan\u00edtv\u00e1nynak, \u00e9lveztem, hogy \u00fagy kell int\u00e9znem, hogy \u00e9n maradjak ott utols\u00f3nak, \u00e9lveztem, hogy ha akarok, \u00fagy tudok r\u00e1n\u00e9zni, hogy f\u00fclig piruljon t\u0151le.
\nA tanfolyam h\u00e1rom h\u00f3napig tartott. Megtanultam, milyen a rendes cukr\u00e1szkr\u00e9m, hogy kell csokol\u00e1d\u00e9t temper\u00e1lni, milyen cukorsz\u00e1lat h\u00fazni, m\u00e9g macaront is tudok s\u00fctni, ha nagyon akarok.
\nAz utols\u00f3 \u00f3r\u00e1ra vittem neki egy tiszteletjegyet a koncertemre, sz\u00e9p sz\u00ednes, rajta az arcom, arany bet\u0171kkel a nevem, rettenetesen zavarba j\u00f6tt, amikor k\u00e9zbe vette, mondtam, hogy el kell mondanom neki valamit, \u00e9s akkor idegesen \u00e9s kapkodva azt mondta, hogy tudja, azt akarom mondani, hogy t\u00fal fiatal m\u00e9g hozz\u00e1m, \u00e9s meg\u00e9rti, \u00e9s kapkodva el\u0151vett egy bef\u0151ttes\u00fcveget a biciklist\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l \u00e9s a kezembe adta, azt mondta, b\u00facs\u00faaj\u00e1nd\u00e9k, kapcsos \u00fcveg volt, tele piros lekv\u00e1rral, az arc\u00e1t n\u00e9ztem, a szepl\u0151i t\u00e1nc\u00e1t, \u00e9s tudtam, hogy most m\u00e1r nem fogom tudni elmondani neki, amit akartam, idegesen kinyitottam a bef\u0151ttes\u00fcveg csatj\u00e1t \u00e9s beledugtam az ujjam, lenyaltam r\u00f3la a s\u0171r\u0171 lekv\u00e1rt, a sz\u00e1m megtelt ugyanazzal az \u00edzzel, mint amit az els\u0151 cs\u00f3kkor \u00e9reztem, megtelt a szemem k\u00f6nnyel, elfordultam, hogy ne l\u00e1ssa, a selyembl\u00fazom ujj\u00e1val megt\u00f6r\u00f6ltem az arcom, hallottam, hogy azt mondja, ugye finom, m\u00e1lna, r\u00f3zsa \u00e9s licsi kever\u00e9ke, egy vil\u00e1gh\u00edres francia cukr\u00e1sz tal\u00e1lta ki, \u00fagy h\u00edvj\u00e1k, ispahan. R\u00e1mosolyogtam, azt mondtam, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, mindent k\u00f6sz\u00f6n\u00f6k, \u00e9s az\u00e9rt a koncertre j\u00f6jj\u00f6n el, ha teheti.
\nEgyenesen r\u00e1 n\u00e9zek, \u00fagy \u00e9neklem, hogy Cry me a river, elengedem a mikrofont, a jobb kezem a hasamra szor\u00edtom, a b\u0151g\u0151 szab\u00e1lytalan puffan\u00e1sai olyanok, mint egy gyorsan dobog\u00f3 sz\u00edv ritmus\u00e1nak kiszak\u00edtott \u00fctemei, azok is, itt dobog bennem egy \u00faj \u00e9let, csak az eny\u00e9m. A fi\u00fara n\u00e9zek, mosolygok, azt gondolom, nem mondtam el neki, nem fogja megtudni soha.<\/p>\n
A Marie Claire-nek \u00edrt zen\u00e9s ciklus harmadik darabja. Ispahant egy\u00e9bk\u00e9nt Pierre Herm\u00e9n\u00e9l lehet enni P\u00e1rizsban, Rue Bonaparte 72.
\nReggel m\u00e9g ispahanos croissant is van, \u00e9rdemes mindj\u00e1rt kett\u0151t venni, azt\u00e1n az \u00fat t\u00fal oldal\u00e1n, a Saint Sulpice el\u0151tti t\u00e9ren le\u00fclni egy padra a sz\u00f6k\u0151k\u00fat el\u00e9 \u00e9s \u00fagy megenni.<\/p><\/blockquote>\n\n