D\u00fadolva megyek fel a l\u00e9pcs\u0151n, semmi jazz, egy n\u00e9pdal, egyszer\u0171en, sz\u00f6vegtelen\u00fcl, l\u00f3b\u00e1lom a zacsk\u00f3t a s\u00fctem\u00e9nyekkel, \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy elmaradt a pr\u00f3ba, \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy visszakaptam ezt az elveszettnek hitt h\u00e9tv\u00e9gi napot. Marcell is \u00f6r\u00fclni fog, tal\u00e1n m\u00e9g fel se \u00e9bredt, \u00e1gyba vihetem neki kr\u00e9mest meg a habos kaka\u00f3t. Tudom persze, nem gyerek m\u00e1r, elm\u00falt tizen\u00f6t, sokszor l\u00e1tom is benne a feln\u0151tt f\u00e9rfit, a cip\u0151j\u00e9t p\u00e9ld\u00e1ul hajsz\u00e1lpontosan ugyanazzal a t\u00fcrelmetlen\u00fcl h\u00e1nyaveti mozdulattal r\u00fagja le, mint az apj\u00e1t\u00f3l l\u00e1ttam, ett\u0151l mindig annyira el\u00e9rz\u00e9keny\u00fcl\u00f6k, hogy r\u00e1 se sz\u00f3lok, hogy tegye el rendesen, mert ha sz\u00f3ln\u00e9k, akkor meg ugyan\u00fagy vonn\u00e1 meg a v\u00e1ll\u00e1t \u00e9s mosolyogna r\u00e1m, ahogy eg\u00e9szen kicsi kora \u00f3ta mindig, kicsit sut\u00e1n, kicsit pajkosan, \u00e9s ett\u0151l azt\u00e1n v\u00e9gk\u00e9pp meghat\u00f3dn\u00e9k, mert az jutna eszembe, amikor el\u0151sz\u00f6r l\u00e1ttam \u00edgy mosolyogni, j\u00e1rni tanult, \u00e9s felbor\u00edtotta a kisasztalt a c\u00e9d\u00e9kupaccal, \u00e9s megijedt a nagy robajt\u00f3l, \u00e9s gy\u00e1moltalanul r\u00e1m n\u00e9zett, hogy most akkor mi lesz, megszidom-e, \u00e9s amikor nevetni kezdtem, pr\u00f3b\u00e1lt \u0151 is velem nevetni, de a nagy ijedts\u00e9g miatt csak arra a mosolyra futotta, amit\u0151l persze fel kellett kapnom, \u00e9s \u00f6ssze-vissza kellett cs\u00f3kolnom.
\n\tFel\u00e9rek a harmadikra, indulok v\u00e9gig a k\u00f6rfolyos\u00f3n a saroklak\u00e1s fel\u00e9, borzaszt\u00f3, hogy megint ezt csin\u00e1lom, kicsik\u00e9nt gondolok r\u00e1, amikor m\u00e1r majdnem feln\u0151tt, nem \u00e9rdekel, nekem akkor is mindig a kisfiam marad, az egyetlen megb\u00edzhat\u00f3 f\u00e9rfi az \u00e9letemben. Tal\u00e1n ha nem egyed\u00fcl neveln\u00e9m, nem szeretn\u00e9m ilyen kib\u00edrhatatlanul. N\u00e9ha elt\u0171n\u0151d\u00f6m, hogy m\u00e9rt nem maradtak meg mellettem a f\u00e9rfiak, azt hiszem, egyik se akart harmadik lenni a sorban a fiam \u00e9s az \u00e9nekl\u00e9s ut\u00e1n, Marcell egyszer \u00f6t\u00e9ves kor\u00e1ban azt k\u00e9rdezte, hogy anya, lehet, hogy nekem a zene az ap\u00e1m, erre nem tudtam semmit mondani, de minden er\u0151mre sz\u00fcks\u00e9gem volt, hogy ne s\u00edrjam el magam.
\n\tA k\u00f6rfolyos\u00f3 fel\u00e9n\u00e9l j\u00e1rhatok, amikor meghallom a l\u00fcktet\u00e9st, nem is meghallom, ink\u00e1bb meg\u00e9rzem, a talpamon kereszt\u00fcl k\u00faszik fel a testembe, el\u0151sz\u00f6r nem is tudom, mi az, azt\u00e1n, ahogy az ajt\u00f3 el\u00e9 \u00e9rek, m\u00e1r hallom is, Marcell zen\u00e9je, drum’n’bass, nagyon szereti, \u00e9n sajnos nem tudom elviselni, megbesz\u00e9lt\u00fck, hogy csak olyankor hallgatja hangosan, ha \u00e9n nem vagyok itthon, vettem neki egy nagyon j\u00f3 fejhallgat\u00f3t. A dobg\u00e9p primit\u00edv kuffog\u00e1sa m\u00e9g \u00edgy az ajt\u00f3n kereszt\u00fcl is felideges\u00edt, az ajt\u00f3hoz \u00e9rek, lenyomom a kilincset, nem ny\u00edlik.
\n\tPersze, bez\u00e1rtam, amikor elmentem, el\u0151veszem a kulcsot, nem megy be a z\u00e1rba, az ajt\u00f3 \u00fcveg\u00e9n kereszt\u00fcl megl\u00e1tom bel\u00fcl Marcell kulcscsom\u00f3j\u00e1t, nem \u00e9rtem, minek hagyta a z\u00e1rban, ny\u00falok a cseng\u0151 fel\u00e9, amikor megl\u00e1tom a fogason l\u00f3g\u00f3 ismeretlen piros kab\u00e1tot.
\n\tMeg\u00e1ll a kezem a leveg\u0151ben, nem nyomom meg a cseng\u0151t, a fogason a kab\u00e1t mellett egy csupa folt tarisznya l\u00f3g, a cikl\u00e1mensz\u00edn, k\u00e9k, fekete \u00e9s piros foltok egy kerek b\u00e9kejelet form\u00e1znak. Eszembe jut, hogy m\u00e9gis l\u00e1ttam m\u00e1r ezt a kab\u00e1tot \u00e9s ezt a tariszny\u00e1t, m\u00e1r el\u0151ttem is van Marcell, ahogy kij\u00f6n a nyurga v\u00f6r\u00f6shaj\u00fa l\u00e1ny mellett a k\u00f6nyvt\u00e1rb\u00f3l, el se k\u00f6sz\u00f6n t\u0151le, r\u00e1 se n\u00e9z, csak j\u00f6n \u00e9s be\u00fcl mell\u00e9m, indulunk, \u00e9n l\u00e1tom a l\u00e1nyt a visszapillant\u00f3b\u00f3l, ott \u00e1ll a j\u00e1rda sz\u00e9l\u00e9n, hosszan n\u00e9z ut\u00e1nunk. Az arc\u00e1ra gondolok, diadalmas, sug\u00e1rz\u00f3 mosolyt l\u00e1tok rajta, ezt nyilv\u00e1n csak k\u00e9pzelem, sz\u00e9p l\u00e1ny, mennyi lehet, tizen\u00f6t vagy legfeljebb tizenhat? Marcellre gondolok, arra, hogy m\u00e9rt nem mondta el.
\n\tTudom, hogy ennek a pillanatnak el kellett j\u00f6nnie, b\u00fcszk\u00e9nek kellene lennem, elfordulok, a falnak d\u0151l\u00f6k, az udvar ak\u00e1cf\u00e1it n\u00e9zem, a r\u00fcgyekb\u0151l nemr\u00e9g kibomlott puha levelek hull\u00e1mz\u00e1s\u00e1t, a h\u00e1tamban \u00e9rzem a dobg\u00e9p l\u00fcktet\u00e9s\u00e9t, lassan leguggolok, a ritmus mintha megv\u00e1ltozna \u00e9s lelassulna, ez ak\u00e1r egy b\u0151g\u0151 d\u00f6ng\u00e9se is lehet, nyilv\u00e1n az \u00f6r\u00f6k sl\u00e1gerem, a cry me a river, persze csak k\u00e9pzelem ezt is.
\n\tA kezem elindul, beny\u00fal a zacsk\u00f3ba, felszak\u00edtja a selyempap\u00edrt. Belemarkolok a kr\u00e9mesbe, nyalom az ujjaim k\u00f6z\u00fcl, \u00e9rzem a porcukor van\u00edli\u00e1s szag\u00e1t, s\u00f3s \u00e9s keser\u0171, mint a torokba visszanyelt s\u00edr\u00e1s. <\/p>\n
M\u00e9g mindig zene, m\u00e9g mindig cry me a river. A Marie Claire-ben k\u00f6z\u00f6lt sorozatom utols\u00f3 el\u0151tti darabja.<\/p><\/blockquote>\n
\n