Nem vagyok j\u00f3l. H\u00e1rom h\u00f3napja volt a m\u0171t\u00e9t, de m\u00e9g mindig nem n\u0151tt rendesen vissza a hajam, amikor belen\u00e9zek az \u00f6lt\u00f6z\u0151ben a t\u00fck\u00f6rbe, megint az szinte csontsov\u00e1ny \u00f6regasszony n\u00e9z vissza r\u00e1m, egy \u00e9v alatt se tudtam megszokni a l\u00e1tv\u00e1nyt, most az\u00e9rt mintha h\u00edzott volna egy kicsit, mintha egy kicsit kitelt volna az arca. Intettek neki, hogy hell\u00f3 dr\u00e1g\u00e1m, m\u00e9g \u00e9l\u00fcnk, ezt se hitt\u00fck volna, \u0151 meg visszainteget, ahogy mindig, ugyanezt mondja, amit \u00e9n, le tudom olvasni a sz\u00e1j\u00e1r\u00f3l.
\n\tEzt se hitt\u00fck volna, mondom megint, a par\u00f3k\u00e1ra n\u00e9zek, am\u00edg nem musz\u00e1j, nem veszem fel.
\n\tFelteszek m\u00e9g egy kis p\u00fadert a sminkre, ink\u00e1bb csak megszok\u00e1sb\u00f3l, meg az illata miatt, kiveszem a szok\u00e1sos koncert el\u0151tti cigarett\u00e1mat az ez\u00fcst t\u00e1rc\u00e1b\u00f3l, gyuf\u00e1t vagy gy\u00fajt\u00f3t persze nem tal\u00e1lok, ki kell kopognom az asszisztensnek, neki sincs gyuf\u00e1ja, a sz\u00ednh\u00e1zigazgat\u00f3val j\u00f6n vissza, az igazgat\u00f3 hoz egy lev\u00e9l gyuf\u00e1t, m\u0171v\u00e9szn\u0151zik, j\u00f3pofizik, doh\u00e1nyz\u00e1sra kijel\u00f6lt ter\u00fcletnek nyilv\u00e1n\u00edtja az \u00f6lt\u00f6z\u0151t, l\u00e1tom, hogy besz\u00e9lgetni akar, meg kell k\u00e9rnem, hogy menjen ki, legyen sz\u00edves, fell\u00e9p\u00e9s el\u0151tt mindig kell nekem egy cigarett\u00e1nyi mag\u00e1ny.
\n\tVissza\u00fcl\u00f6k a t\u00fck\u00f6r el\u00e9, meggy\u0171r\u00f6getem a cigarett\u00e1t, j\u00f3 hallani a doh\u00e1ny zizeg\u00e9s\u00e9t, a sz\u00e1mba veszem, a gyufa vacak, nehezen gy\u00fal meg, az els\u0151nek let\u00f6rik a feje, r\u00e9gen ezen feld\u00fch\u00f6dtem volna, de most nem b\u00e1nom, m\u00e1sikat veszek ki a lev\u00e9lb\u0151l, az m\u00e1r meggy\u00fal, a t\u00fck\u00f6rben n\u00e9zem a s\u00e1rga l\u00e1ngot, az arcom el\u00e9 emelem, a cigarett\u00e1hoz tartom, besz\u00edvom a f\u00fcst\u00f6t, megtelik vele a sz\u00e1m, a torkom, a t\u00fcd\u0151m.
\n\tEgy pillanatig bent tartom, lehunyom a szemem, j\u00f3l esik ez a cs\u00edp\u0151s keser\u0171s\u00e9g. Viszket\u0151s f\u00e1jdalom cik\u00e1zik v\u00e9gig a mellkasomon, a hegek ment\u00e9n futja k\u00f6rbe a testem, kinyitom a szemem \u00e9s kif\u00fajom. S\u0171r\u0171, mint a k\u00f6d, eltakarja az arcomat, nem l\u00e1tom magam a t\u00fck\u00f6rben, a l\u00e1mp\u00e1k f\u00e9nye \u00e1tdereng rajta, \u00e9les s\u00e1rga f\u00e9ny, a neon jut eszembe, ott a plafonon, a neon \u00e9les f\u00e9nye \u00e9s a gurul\u00f3s vas\u00e1gy keret\u00e9nek a hidegs\u00e9ge, az, ahogy a talpamhoz \u00e9rt, \u00e9lesen eml\u00e9kszem, az villant bel\u00e9m, hogy azt biztos nem most\u00e1k le, biztos nem fert\u0151tlen\u00edtett\u00e9k, \u00e9s el\u0151ttem valaki m\u00e1snak is biztos hozz\u00e1\u00e9rt m\u00e1r a talpa, megpr\u00f3b\u00e1ltam elh\u00fazni a l\u00e1bam, de m\u00e1r nem tudtam megmozdulni, ezt a tehetetlens\u00e9get hirtelen m\u00e9lyen \u00e9s rem\u00e9nytelen\u00fcl nevets\u00e9gesnek \u00e9reztem, azt gondoltam, hogy h\u00e1t nem mindegy, \u00fagyis v\u00e9ge m\u00e1r, tolnak, ak\u00e1rmeddig eltolnak, megy\u00fcnk \u00e9s megy\u00fcnk \u00e9s megy\u00fcnk, soha sem fogok m\u00e1r be\u00e9rni a m\u0171t\u0151be, soha nem fogok kij\u00f6nni onnan, nincsen, csak ez a feh\u00e9r plafon, a feh\u00e9r plafon \u00e9s rajta az \u00e9les neonok sora, ez van m\u00e1r csak, ez a hideg \u00e9s fojtogat\u00f3 csend, el kell fogadni, bele kell nyugodni, egyszer minden v\u00e9get \u00e9r, \u00e9s akkor megint meg\u00e9reztem a talpamon a hideget, \u00e9s \u00e9reztem, hogy felszalad a testemen, \u00e9s ahogy a torkomhoz \u00e9rt, egyszerre felszakadt bennem egy hang, hosszan \u00e9s m\u00e9lyen kitartva zengett, \u00e9s akkor azt gondoltam, hogy vagyok, \u00e9n az a hang vagyok, semmi t\u00f6bb, csak az a hang, nincsen testem, talpam se, bok\u00e1m se, combom se, l\u00e1bam se, hasam se, mellem se, h\u00e1tam se, tiszt\u00e1n zeng\u0151 testtelen hang vagyok csak, nincsenek sejtjeim, nincsen bennem \u00e1tt\u00e9t, nincsen bennem k\u00f3ros burj\u00e1nz\u00e1s, egy hang vagyok, zenghetek vagy elhallgathatok, nem is sz\u00e1m\u00edt, nem sz\u00e1m\u00edt, csak a f\u00e9ny, \u00e9s akkor ott fent a plafonon a sz\u00f6gletes neon sark\u00e1r\u00f3l megl\u00e1ttam lefele l\u00f3gni egy p\u00f3kfonalat, semmi nem volt, csak egy v\u00e9kony p\u00f3kfon\u00e1l, nagyon lassan lengett a huzatban, a v\u00e9g\u00e9n a p\u00f3kot is l\u00e1ttam, feh\u00e9r volt \u00e9s \u00e1ttetsz\u0151, azt gondoltam, hogy r\u00e1m fog esni, azt nem akartam, nem akartam,hogy r\u00e1m essen, n\u00e9ztem, a fon\u00e1l megfesz\u00fclt \u00e9s \u00fagy pengett, mint egy h\u00far, mint a nagyb\u0151g\u0151 G h\u00farja, tudtam, hogy mindj\u00e1rt el fog szakadni, \u00e9s azt \u00e9reztem, hogy akarok valamit, megint akarok valamit, azt, hogy ne szakadjon el, ne \u00e9rjen v\u00e9get, ne, m\u00e9g ne, \u00e9s a p\u00f3k akkor elkezdett felfele m\u00e1szni a fon\u00e1lon.
\n\tA f\u00fcst eloszlik, kibomlik m\u00f6g\u00fcle az arcom, a cigarett\u00e1t n\u00e9zem, ahogy a v\u00e9g\u00e9n felizzik a par\u00e1zs, hallom, hogy a hangosbemond\u00f3 megsz\u00f3lal, h\u00e1rom perc, azt mondja, \u00e9s azt, hogy teljes \u00e9s t\u00f6k\u00e9letes telt h\u00e1z van, a par\u00f3ka ut\u00e1n ny\u00falok, h\u00e1t persze, gondolom, mindenki itt van, mindenki elj\u00f6tt, m\u00e9g egyszer utolj\u00e1ra l\u00e1tni akarnak. M\u00e9g egyszer utolj\u00e1ra hallani akarj\u00e1k t\u0151lem a Cry me a rivert.
\n\tFelteszem a par\u00f3k\u00e1t, megigaz\u00edtom, a t\u00fck\u00f6rk\u00e9pemre n\u00e9zek, nem vagyok j\u00f3l, mondom, nem vagyok j\u00f3l, de az\u00e9rt m\u00e9g \u00e9lek.
\n\tElnyomom a cigarett\u00e1t, a filter v\u00e9g\u00e9n ott a r\u00fazsom nyoma, piros, mint a par\u00e1zs.<\/p>\n