Bevissz\u00fck a papondeklidobozt a kiscukr\u00e1szd\u00e1ba Friccel, letessz\u00fck a s\u00fctem\u00e9nyespult el\u00e9 a f\u00f6ldre, az \u00fcvegen \u00e1t a s\u00fctem\u00e9nyeket n\u00e9zz\u00fck, van minden, puncs, dobos, isler, indi\u00e1ner. V\u00e1runk. Megv\u00e1rjuk, am\u00edg mindenki kimegy, csak mi maradunk ott ketten. Fric akkor odamegy az el\u00e1rus\u00edt\u00f3n\u0151h\u00f6z, \u00e9s azt mondja, hogy vissza akarja kapni a p\u00e9nz\u00e9t, mert a h\u00e1zicsokiban, amit tegnap vett, tal\u00e1lt egy rozsd\u00e1s szeget. Mutatja is a szeget, sz\u00e9p nagy, a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban tal\u00e1ltuk.
\nAz el\u00e1rus\u00edt\u00f3n\u0151 elveszi a szeget, azt\u00e1n mindj\u00e1rt vissza is adja. A fej\u00e9t r\u00e1zza, azt mondja nem hiszi, azt mondja, p\u00e9nzt nem adhatja vissza. Veszekednek, az el\u00e1rus\u00edt\u00f3n\u0151 Fricre figyel, nem n\u00e9zi, hogy \u00e9n mit csin\u00e1lok. Leguggolok, mintha a cip\u0151met k\u00f6tn\u00e9m, kinyitom a dobozt, el\u0151veszem mind a n\u00e9gy f\u00fcstbomb\u00e1t, bedugom mindegyiket a s\u00fctem\u00e9nyespult al\u00e1. Fric azt mondja, majdnem kit\u00f6r\u00f6tt a foga, j\u00e1r neki a k\u00e1rp\u00f3tl\u00e1s. Az el\u00e1rus\u00edt\u00f3n\u0151 azt mondja, nem j\u00e1r neki csak egy pofon, mert hazug \u00e9s szemtelen.
\nEl\u0151veszem nagyap\u00e1m r\u00e9gi benzines \u00f6ngy\u00fajt\u00f3j\u00e1t a zsebemb\u0151l, meggy\u00fajtom a f\u00fcstbomb\u00e1kat. Fel\u00e1llok, kimegyek. A papondeklidobozt a f\u00f6ld\u00f6n hagyom. Fric azt mondja, t\u00e9nyleg majdnem kit\u00f6r\u00f6tt a foga, de ha az el\u00e1rus\u00edt\u00f3n\u0151 nem hiszi, \u00fagy is j\u00f3. Elveszi a pultr\u00f3l a szeget, j\u00f6n \u0151 is ut\u00e1nam.
\nKint el\u0151vessz\u00fck a bokor al\u00f3l a zacsk\u00f3t a g\u00e1zmaszkokkal. A maszkokat Fric az apj\u00e1t\u00f3l szerezte, a vegyv\u00e9delmi parancsnoks\u00e1gr\u00f3l. Felvessz\u00fck a g\u00e1zmaszkokat. A bokor m\u00f6g\u00e9 b\u00fajunk. V\u00e1runk.
\nKiv\u00e1g\u00f3dik a kiscukr\u00e1szda ajtaja, kiszalad az el\u00e1rus\u00edt\u00f3n\u0151, az ajt\u00f3n \u00f6mlik kifele a f\u00fcst. Beszaladunk Friccel. Akkora f\u00fcst van, hogy alig l\u00e1tunk, de az\u00e9rt megtal\u00e1lom a dobozt. Bemegy\u00fcnk a pult m\u00f6g\u00e9, \u00e9n tartom, Fric t\u00e1lc\u00e1st\u00f3l \u00f6nti bele a s\u00fctem\u00e9nyt. A f\u00fcst egyre s\u0171r\u0171bb, a g\u00e1zmaszkok t\u00fal nagyok, a f\u00fcst kezd bef\u00e9rk\u0151zni al\u00e1juk. Kiszaladunk, ketten vissz\u00fck a dobozt.
\nA buszmeg\u00e1ll\u00f3hoz megy\u00fcnk, le\u00fcl\u00fcnk a padra. Fric egy dobost vesz ki, \u00e9n egy indi\u00e1nert. A tejsz\u00ednhab nagyon keser\u0171, f\u00fcst\u00edz\u0171, sz\u00fcrke. Pr\u00f3b\u00e1lok enni.<\/p>\n
Persze ezt mindig csak tervezt\u00fck, \u00e9s sose csin\u00e1ltuk meg. Ez a harmadik \u00edr\u00e1s a Rosszas\u00e1gok ciklusban. Egy-szuszra olvashat\u00f3 kis sz\u00f6vegek ezek, pillanatk\u00e9pek egy vad gyerekkorb\u00f3l. A N\u00e9pszabads\u00e1g kar\u00e1csonyi sz\u00e1m\u00e1ban k\u00f6z\u00f6ltem \u0151ket, p\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151tt. <\/p><\/blockquote>\n
\n