A blokkfelel\u0151s a f\u00f6ldszinten lakik, mindig d\u00e9lben szell\u0151ztet. Pont akkor, amikor hazafele szoktam j\u00f6nni az iskol\u00e1b\u00f3l. A blokkfelel\u0151sre haragszom, mert sz\u00e9tv\u00e1gta bicsk\u00e1val a k\u00e9k gumilabd\u00e1mat, \u00e9s mert elt\u00f6rte a t\u00e9rd\u00e9n a tollas\u00fct\u0151met, \u00e9s az\u00e9rt is, mert leszerelte a padr\u00f3l a deszk\u00e1kat, hogy ne az \u0151 ablaka el\u0151tt \u00fclj\u00fcnk, \u00e9s ne ott besz\u00e9lgess\u00fcnk, mert \u0151t zavarja a zaj. M\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta bossz\u00fat akarok \u00e1llni a blokkfelel\u0151s\u00f6n.
\nAm\u00edg az iskol\u00e1ban voltam, eg\u00e9sz nap havazott, ahogy megyek hazafele, akkora nagy a h\u00f3, hogy ha nem l\u00e9pek el\u00e9g \u00f3vatosan, befolyik a k\u00e9k h\u00f3tipr\u00f3m sz\u00e1r\u00e1ba. M\u00e1r messzir\u0151l l\u00e1tom, hogy a blokkfelel\u0151s megint szell\u0151ztet, a p\u00e1vamint\u00e1s f\u00fcgg\u00f6nyeit kif\u00fajja az ablakon a huzat. Lehajolok, gy\u00farok egy h\u00f3goly\u00f3t. A h\u00f3 kicsit vizes, nagyon j\u00f3l tapad. A h\u00f3goly\u00f3 kem\u00e9ny \u00e9s nedves, \u00e9rzem a keszty\u0171m\u00f6n \u00e1t. A blokkfelel\u0151s ablak\u00e1ra n\u00e9zek, m\u00e1st gondolok.
\nLedobom a h\u00f3goly\u00f3t a h\u00f3ba, beles\u00fcpped, lehajolok, megkeresem, el\u0151sz\u00f6r egy k\u00e9zzel, azt\u00e1n kett\u0151vel g\u00f6rgetni kezdem a blokkfelel\u0151s ablaka fel\u00e9. \u00dagy, mintha h\u00f3embert akarn\u00e9k \u00e9p\u00edteni.
\nMire a blokkfelel\u0151s ablak\u00e1hoz \u00e9rek, a h\u00f3goly\u00f3 m\u00e1r akkora nagy, hogy alig tudom felemelni. De az\u00e9rt felemelem. K\u00e9t k\u00e9zzel, eg\u00e9szen a fejem f\u00f6l\u00e9, ahogy eldobom, \u00e9rzem, hogy megroppan, majdnem k\u00e9t darabra t\u00f6rik, de azt\u00e1n m\u00e9gis egyben marad.
\nBerep\u00fcl a blokkfelel\u0151s ablak\u00e1n, kett\u00e9ny\u00edlik el\u0151tte a p\u00e1vamint\u00e1s f\u00fcgg\u00f6ny, egy pillanatra bel\u00e1tok a blokkfelel\u0151s szob\u00e1j\u00e1ba, l\u00e1tom a perzsasz\u0151nyeg egym\u00e1s mell\u00e9 f\u00e9s\u00fclt rojtjait, egy lakkozott kerek kisasztalt, a kisasztalon k\u00e9k-feh\u00e9r \u00fcvegb\u0151l form\u00e1zott focilabd\u00e1t, tele apr\u00f3p\u00e9nzzel, a focilabda mellett egy porcel\u00e1n focist\u00e1t, a nyak\u00e1ba k\u00f6tve bronz\u00e9rem l\u00f3g v\u00f6r\u00f6s szalagon. A h\u00f3goly\u00f3 pont a kisasztal fel\u00e9 rep\u00fcl, de hogy eltal\u00e1lja-e, azt m\u00e1r nem l\u00e1tom, mert a f\u00fcgg\u00f6ny \u00e9pp akkor \u00f6sszelibben, a puffan\u00e1st meg a cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6l\u00e9st meg m\u00e1r alig hallom, mert nagyon gyorsan szaladok a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1z fel\u00e9.<\/p>\n
Ez kiv\u00e9telesen el\u00e9g \u00f6n\u00e9letrajzi. De az illet\u0151 kiv\u00e1gta a k\u00e9k gumilabd\u00e1mat. Az \u00f6t\u00f6dik ir\u00e1s a Rosszas\u00e1gok ciklusban. Egy-szuszra olvashat\u00f3 kis sz\u00f6vegek ezek, pillanatk\u00e9pek egy vad gyerekkorb\u00f3l. A N\u00e9pszabads\u00e1g kar\u00e1csonyi sz\u00e1m\u00e1ban k\u00f6z\u00f6ltem \u0151ket, p\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151tt. <\/p><\/blockquote>\n
\n