{"id":66,"date":"2006-05-16T10:55:19","date_gmt":"2006-05-16T09:55:19","guid":{"rendered":"http:\/\/thewhiteking.org\/?p=66"},"modified":"2006-05-16T10:55:19","modified_gmt":"2006-05-16T09:55:19","slug":"ex-libris-negy-beckettel-kapcsolatos-konyvrol","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/?p=66","title":{"rendered":"Ex libris – n\u00e9gy Beckettel kapcsolatos k\u00f6nyvr\u0151l."},"content":{"rendered":"

Forr\u00e1s: \u00c9S<\/a><\/p><\/blockquote>\n

Miut\u00e1n kalandos k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt siker\u00fclt beszereznem a t\u00edz \u00e9vvel ezel\u0151tt megjelent k\u00e9t remek Beckett-monogr\u00e1fi\u00e1t, Anthony Cronin Samuel Beckett the Last Modernist \u00e9s James Knowlson Damned to Fame c\u00edm\u0171 k\u00f6nyveit, \u00e9s lett rendes k\u00f6nyvespolcom, \u00e9s ezek a k\u00f6nyvek felker\u00fcltek sz\u00e9pen a B bet\u0171h\u00f6z, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s v\u00e1ltoz\u00e1st vettem \u00e9szre a szoba hangulat\u00e1n. Nyugtalan\u00edt\u00f3bb lett \u00e9s nyomaszt\u00f3bb. Sok\u00e1ig nem j\u00f6ttem r\u00e1 az okra, azt\u00e1n egyszer csak r\u00e1eszm\u00e9ltem, hogy Beckett pillant\u00e1sa zavar, merthogy a k\u00e9t vaskos k\u00f6tet gerinc\u00e9r\u0151l Beckett n\u00e9z, \u00e9s lekicsiny\u00edtett fekete-feh\u00e9r portr\u00e9ja a szorong\u00e1s log\u00f3j\u00e1v\u00e1 avanzs\u00e1lt. A felismer\u00e9st\u0151l eloszlott a nyugtalans\u00e1g, Beckett jellegzetes tekintet\u00e9t att\u00f3l kezdve valamif\u00e9le \u00e1lland\u00f3 bizonyoss\u00e1g kultikus sarokpontj\u00e1nak tekintettem, \u00e9s csak akkor vettem \u00e9szre, hogy mennyire fontos lett sz\u00e1momra, amikor levettem a monogr\u00e1fi\u00e1kat a polcr\u00f3l, hogy azt\u00e1n munka k\u00f6zben id\u0151nk\u00e9nt a hely\u00fcket n\u00e9zzem sz\u00f3rakozottan, hossz\u00fa percekig. Beckett figyel, lazs\u00e1lni nem lehet. Nagyon sokat tanultam Beckett-t\u0151l, \u00edgy h\u00e1t k\u00e9ptelen vagyok elfogulatlanul szeml\u00e9lni ezt a roppant k\u00f6vetkezetess\u00e9get, amivel fel\u00e9p\u00edtette egyr\u00e9szt az \u00e9letm\u0171v\u00e9t, m\u00e1sr\u00e9szt a kultusz\u00e1t. A centen\u00e1riumi \u00e9vnek h\u00e1la, az Eur\u00f3pa K\u00f6nyvkiad\u00f3 j\u00f3volt\u00e1b\u00f3l most egyszerre jelent meg n\u00e9gy fontos Beckett-k\u00f6tet.<\/p>\n

John Haynes-James Knowlson: Beckett k\u00e9pei<\/strong><\/p>\n

John Haynes \u00e9s James Knowlson k\u00f6z\u00f6s k\u00f6nyve a l\u00e1t\u00e1sr\u00f3l, a l\u00e1tv\u00e1nyr\u00f3l \u00e9s a l\u00e1ttat\u00e1sr\u00f3l sz\u00f3l, arr\u00f3l, hogy mindez mennyire \u00f6sszeforr Beckett m\u0171veiben, hogy mit \u00e9s hogyan l\u00e1thatott, \u00e9s mit \u00e9s hogyan k\u00edv\u00e1nt l\u00e1ttatni Beckett. M\u00e1r Knowlson els\u0151, Beckett portr\u00e9ja c\u00edm\u0171 essz\u00e9je is nagyon izgalmas: a magyar olvas\u00f3k legnagyobb \u00f6r\u00f6m\u00e9re, akik egyel\u0151re n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zni k\u00e9nytelenek jelent\u0151s nagymonogr\u00e1fi\u00e1j\u00e1t, h\u0151siesen megpr\u00f3b\u00e1lja negyven oldalon elmondani azt, amire nyolcsz\u00e1z sem volt el\u00e9g. Az \u00fcr\u00fcgy elvileg a m\u00edtoszrombol\u00e1s, de az eredm\u00e9ny term\u00e9szetesen a kultuszk\u00e9pz\u00e9s. Itt vannak sorban a Beckett-legend\u00e1rium legnagyobb anekdot\u00e1i: Knowlson t\u00f6rt\u00e9netek sor\u00e1val bizony\u00edtja, hogy Beckett a legkev\u00e9sb\u00e9 sem volt embergy\u0171l\u00f6l\u0151, azt a rejt\u00e9lyt viszont, hogy ha folyton t\u00e1rsas\u00e1gi \u00e9letet \u00e9lt, akkor mikor \u00edrt ilyen fegyelemmel, m\u00e9g \u0151 sem tudja megfejteni. Knowlson sz\u00f6vege a k\u00f6nyv els\u0151 harmad\u00e1ban al\u00e1rendelt szerepet j\u00e1tszik, a k\u00f6nyv l\u00e9nyeg\u00e9t ezen a ponton m\u00e9g John Haynes Beckettr\u0151l k\u00e9sz\u00fclt f\u00e9nyk\u00e9pei adj\u00e1k.<\/p>\n

Beckett arc\u00e1r\u00f3l szenvtelen \u00e9s \u00e1that\u00f3 figyelem sug\u00e1rzik. Tekintete metsz\u0151, van benne valami f\u00e9lelmetes: \u00e1tn\u00e9z rajtunk, de m\u00e9gis l\u00e1t, nem \u00e9rdekelj\u00fck, de m\u00e9gis tudja, hogy ott vagyunk. Haynes minden felv\u00e9tel\u00e9n ilyen, m\u00e9g akkor is, ha \u00e9ppen t\u00fckr\u00f6s napszem\u00fcveg takarja el a szem\u00e9t, \u00fagy, mint a k\u00f6nyv bor\u00edt\u00f3j\u00e1n k\u00f6z\u00f6lt f\u00e9nyk\u00e9p\u00e9n. Tizenk\u00e9t Beckett portr\u00e9 van a k\u00f6nyvben, egyik jobb, mint a m\u00e1sik. A k\u00e9t legizgalmasabb k\u00e9pen Billie Whitelaw-val egy\u00fctt l\u00e1that\u00f3, \u00e9ppen rendezi a sz\u00edn\u00e9szn\u0151t: az egyiken \u0151 is l\u00e1tszik, Beckett k\u00e9t ujjal int neki, az arc\u00e1n a fesz\u00fclt kedvess\u00e9g maszkja, de a szeme ugyanolyan; a m\u00e1sik k\u00e9pen a sz\u00edn\u00e9szn\u0151b\u0151l csak egy tark\u00f3nyit l\u00e1tunk, \u00e9s att\u00f3l, hogy Beckett a sz\u00edn\u00e9szn\u0151t n\u00e9zi, \u00e9s nyilv\u00e1nval\u00f3an akar t\u0151le valamit, a tekintete eg\u00e9szen megv\u00e1ltozik: a sz\u00e1ja fesz\u00fcltebb, a szeme m\u00e1sk\u00e9ppen f\u00f3kusz\u00e1l, a pillant\u00e1sa kem\u00e9nyebb, kicsit \u00e9rtetlen, kicsit inger\u00fclt. A legmegr\u00e1z\u00f3bb felv\u00e9tel a k\u00f6nyv utols\u00f3 Beckett-k\u00e9pe, ezen profilb\u00f3l l\u00e1that\u00f3, k\u00e9t ujjal cigarett\u00e1t emel a sz\u00e1j\u00e1hoz, az intenz\u00edv figyelemb\u0151l nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy most is Billie-t n\u00e9zi, orra \u00e9s h\u00e1traf\u00e9s\u00fclt \u0151sz haj\u00e1nak felfele mered\u0151 taraja egyetlen \u00edvet alkot, a hajsz\u00e1lak spir\u00e1lisan a f\u00fcl\u00e9re vezetik a tekintetet: m\u00e9g nincs eg\u00e9szen \u00f6regemberf\u00fcle, de m\u00e1r elkezdett megny\u00falni. Olyan itt, mint egy ragadoz\u00f3 mad\u00e1r. Ezt a k\u00e9pet nemigen lehet elfelejteni.<\/p>\n

Esz\u00fcnkbe jut akkor is, amikor Knowlson m\u00e1sodik essz\u00e9j\u00e9ben, a Beckett m\u0171veiben megfigyelhet\u0151 fest\u00e9szeti hat\u00e1sokat vizsg\u00e1l\u00f3 \u00edr\u00e1sban arr\u00f3l olvasunk, hogy Beckett \u00f3r\u00e1kon \u00e1t k\u00e9pes volt fesz\u00fclt figyelemmel n\u00e9zni egy-egy sz\u00e1m\u00e1ra kedves klasszikus festm\u00e9nyt. Knowlson nagyon term\u00e9keny p\u00e1rhuzamokat von Beckett kedvenc festm\u00e9nyei \u00e9s a darabjaiban \u00e1br\u00e1zolt k\u00e9pek k\u00f6z\u00f6tt, Haynes Beckett-el\u0151ad\u00e1sokr\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt fot\u00f3i pedig t\u00f6k\u00e9letesen igazolni l\u00e1tszanak az elm\u00e9let\u00e9t. A harmadik, Beckett rendez\u0151i m\u00f3dszereir\u0151l sz\u00f3l\u00f3 \u00edr\u00e1sban Knowlson nemcsak a k\u00e9pi hat\u00e1sokat vizsg\u00e1lja, hanem azt is, hogy hogyan hozza l\u00e9tre Beckett a k\u00edv\u00e1nt l\u00e1tv\u00e1nyt, \u00e9s itt m\u00e1r a l\u00e1tv\u00e1ny \u00e9s a vil\u00e1g\u00edt\u00e1s k\u00e9rd\u00e9sein t\u00fal a ritmussal, az id\u0151vel \u00e9s a sz\u00ednpadi l\u00e9tez\u00e9s metafizikai vonatkoz\u00e1saival is foglalkozik. K\u00f6zben csak \u00fagy mellesleg v\u00e9gigelemzi szinte a teljes dr\u00e1mai \u00e9letm\u0171vet, \u00e9s visszakapcsol\u00f3dik az els\u0151 essz\u00e9 anekdot\u00e1ihoz. Billie Whitelaw p\u00e9ld\u00e1ul elmes\u00e9li, hogy az \u00d3 azok a sz\u00e9p napok! rendez\u00e9sekor a sz\u00fcnetben Beckett harminc percet t\u00f6lt\u00f6tt azzal, hogy n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b m\u00e1szk\u00e1lt a dombd\u00edszlet k\u00f6r\u00fcl, mert tudni akarta, hogy mit l\u00e1t Willie. K\u00e1r, hogy err\u0151l nem k\u00e9sz\u00fclt felv\u00e9tel.<\/p>\n

(Ford\u00edtotta Dedinszky Zs\u00f3fia. Eur\u00f3pa K\u00f6nyvkiad\u00f3, Budapest, 2006. 174 oldal, 3400 Ft)<\/em><\/p>\n

Samuel Beckett:\u00d6sszes dr\u00e1m\u00e1i. Eleutheria<\/strong><\/p>\n

K\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9rz\u00e9s egyben v\u00e9gigolvasni az \u00f6sszes Beckett-dr\u00e1m\u00e1t. Eml\u00e9kszem, a Godot mennyire felh\u00e1bor\u00edtott, amikor tizen\u00e9vesen el\u0151sz\u00f6r olvastam. Kamaszos romantik\u00e1val tiltakoztam az ellen, amit a sz\u00f6veg tett velem, magamat pr\u00f3b\u00e1ltam meggy\u0151zni, hogy r\u00e1m ez nem hat, hiszen az igazi dr\u00e1ma nem ilyen, az effajta \u00edr\u00e1s nem lehet katartikus. Azt\u00e1n persze belenyugodtam, \u00e9s elfogadtam, hogy itt az t\u00f6rt\u00e9nik a dr\u00e1m\u00e1val, ami Kafk\u00e1n\u00e1l a pr\u00f3z\u00e1val. A mostani olvas\u00e1skor m\u00e1r az \u00e9letm\u0171 egys\u00e9ge ny\u0171g\u00f6z\u00f6tt le legink\u00e1bb: az, hogy ilyen, sokszor nagyon kev\u00e9ss\u00e9 sz\u00ednpadi eszk\u00f6z\u00f6kkel is milyen konok k\u00f6vetkezetess\u00e9ggel tartanak ezek a darabok a l\u00e9t megsemmis\u00edt\u00e9s\u00e9nek soha el nem \u00e9rhet\u0151 v\u00e9gc\u00e9lja fel\u00e9.<\/p>\n

Minden dr\u00e1ma egyetlen k\u00e9p, ebb\u0151l bomlik ki az er\u0151sen metafizikai cselekm\u00e9ny. \u00c1rad\u00f3 monol\u00f3gok keverednek minim\u00e1l, n\u00e9ha b\u00f6rleszkes mozg\u00e1ssorokkal, \u00e9s ahogy haladunk el\u0151re az \u00e9letm\u0171ben, egyre koncentr\u00e1ltabb \u00e9s s\u0171r\u0171bb lesz minden. Ahogy a Tril\u00f3gi\u00e1ban lebontja a fikci\u00f3t, \u00fagy bontja le itt is darabr\u00f3l darabra, hangj\u00e1t\u00e9kr\u00f3l t\u00e9v\u00e9j\u00e1t\u00e9kra a sz\u00ednh\u00e1zat: az \u00e9letm\u0171 elej\u00e9n m\u00e9g megvan a hagyom\u00e1nyos cselekm\u00e9ny ill\u00fazi\u00f3ja (k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen izgalmas ebben a tekintetben a k\u00f6tet v\u00e9g\u00e9re ker\u00fclt els\u0151 dr\u00e1ma, az Eleutheria), de ez azt\u00e1n egyre kev\u00e9sb\u00e9 v\u00e1lik fontoss\u00e1. Ebb\u0151l a szempontb\u00f3l \u00e9n nem is a Kil\u00e9gz\u00e9s c\u00edm\u0171 k\u00e9pet tartom az \u00e9letm\u0171 legtanuls\u00e1gosabb darabj\u00e1nak, hanem a sz\u00e1momra (a Nem \u00e9n lyukon \u00e1t besz\u00e9l\u0151 megvil\u00e1g\u00edtott sz\u00e1ja mellett) tal\u00e1n legfontosabb r\u00f6vid darabot, az Altat\u00f3dalt. Az \u00f6nmag\u00e1t a neml\u00e9tbe \u00e1tringat\u00f3, egyre csak hint\u00e1z\u00f3 \u00e9s hint\u00e1z\u00f3 \u00e9s hint\u00e1z\u00f3 asszony alakj\u00e1ban ott a Sz\u00e9p napok f\u00f6ldbe \u00e1sott Winnie-je, a V\u00e9gj\u00e1t\u00e9k sz\u00e9k\u00e9t elhagyni k\u00e9ptelen Hammja, \u00e9s persze a korai reg\u00e9ny, a Murphy hal\u00e1l\u00e1t szint\u00e9n hintasz\u00e9kben lel\u0151 f\u0151szerepl\u0151je is. Itt k\u00f6vethet\u0151 legjobban nyomon a k\u00edv\u00fclr\u0151l befel\u00e9 vezet\u0151 \u00fat, amelyet az eg\u00e9sz becketti \u00e9letm\u0171 v\u00e9gigj\u00e1r, a korai pr\u00f3za reflekt\u00e1latlan l\u00e9tez\u00e9s\u00e9t\u0151l eg\u00e9szen addig a pontig, ahol m\u00e1r a bels\u0151 reflexi\u00f3 v\u00e1lik mag\u00e1v\u00e1 a l\u00e9tez\u00e9ss\u00e9 \u00fagy, hogy m\u00e1r ez maga k\u00e9pezi a dr\u00e1mai helyzetet is. Sz\u00e1momra a kis darabok k\u00f6z\u00fcl ez az er\u0151teljesen k\u00f6lt\u0151i sz\u00f6veg \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl a legjobban olvasva: rajta kereszt\u00fcl \u00e9rtettem meg, hogy milyen fontosak a ritmusok \u00e9s a sz\u00fcnetek ezekn\u00e9l a sz\u00f6vegekn\u00e9l. M\u00e1r a korai pr\u00f3za kapcs\u00e1n is nagyon \u00e9rdekelt Beckett vonz\u00f3d\u00e1sa az ism\u00e9tl\u0151d\u0151 permut\u00e1ci\u00f3khoz. A Wattban meg a Tril\u00f3gi\u00e1ban ezek a m\u00e9g sokszor \u00f6nc\u00e9l\u00fa j\u00e1t\u00e9kok a dr\u00e1m\u00e1kban nyerik el igazi \u00e9rtelm\u00fcket: a J\u00f6v\u00e9s-men\u00e9s ide-oda \u00fcl\u0151, p\u00e1rk\u00e1kat id\u00e9z\u0151 h\u00e1rom n\u0151alakja, a Mit hol egyforma szerepl\u0151i vagy a Sitt szabott utakat bej\u00e1r\u00f3 alakjai a sz\u00ednpadon egyszerre id\u0151be helyez\u0151dnek, \u00e9s sokkal ritu\u00e1lisabban m\u0171k\u00f6dnek, mint a reg\u00e9nyek permut\u00e1ci\u00f3i, hiszen a l\u00e9thez f\u0171z\u0151d\u0151 viszonyuk is er\u0151teljesebb \u00e9s hangs\u00falyozottabb lesz.<\/p>\n

A p\u00e1lyak\u00e9p szempontj\u00e1b\u00f3l nagyon tanuls\u00e1gos m\u00e9g a k\u00f6tet v\u00e9g\u00e9re ker\u00fclt darab, az Eleutheria. Ez Beckett els\u0151, m\u00e9g a Godot-ra v\u00e1rva el\u0151tt keletkezett darabja, egy m\u00e1r-m\u00e1r hagyom\u00e1nyosnak mondhat\u00f3 h\u00e1rom felvon\u00e1sos, sokszerepl\u0151s dr\u00e1ma a polg\u00e1ri csal\u00e1d l\u00e1zad\u00f3 fi\u00e1r\u00f3l, Victorr\u00f3l, aki sz\u00e1m\u00e1ra a l\u00e1zad\u00e1s abban nyilv\u00e1nul meg, hogy semmit sem hajland\u00f3 csin\u00e1lni. Az els\u0151 k\u00e9t felvon\u00e1s osztott sz\u00ednpadon mutatja egyr\u00e9szt a Krapp csal\u00e1d \u00e9let\u00e9t, m\u00e1sr\u00e9szt Victor nyomor\u00fas\u00e1gos sz\u00e1llodai szob\u00e1j\u00e1t; a harmadik felvon\u00e1sban m\u00e1r csak Victor szob\u00e1j\u00e1t l\u00e1tjuk, \u00e9s megjelennek m\u00e1r a monol\u00f3gok is, de itt m\u00e9g a helyzet k\u00edv\u00fclr\u0151l t\u00f6rt\u00e9n\u0151 \u00e9rtelmez\u00e9s\u00e9re tesznek k\u00eds\u00e9rletet, b\u00e1r Victor ezt t\u00f6bbnyire megtagadja, m\u00e9g nem k\u00e9pes bels\u0151 monol\u00f3gokba \u00f6nteni, amit \u00e9rez. Az \u00e9letm\u0171 szempontj\u00e1b\u00f3l az\u00e9rt \u00e9rdekes ez a darab, mert Beckett itt m\u00e9g k\u00edv\u00fclr\u0151l pr\u00f3b\u00e1lja megmutatni azt, amit k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r csakis szigor\u00faan bel\u00fclr\u0151l. Ha elolvassuk ut\u00e1na a Godot-ra v\u00e1rv\u00e1t \u00e9s azt\u00e1n a Krapp utols\u00f3 tekercs\u00e9t, ism\u00e9t nyilv\u00e1nval\u00f3v\u00e1 v\u00e1lik a befel\u00e9 vezet\u0151 \u00fat, amelyet Beckett dr\u00e1mai p\u00e1lyak\u00e9pe v\u00e9gigj\u00e1r. Az a t\u00e9ny pedig, hogy Beckett \u00e9let\u00e9ben nem engedte sem bemutatni, sem megjelenni ezt a korai darabot, az \u00edr\u00f3 saj\u00e1t p\u00e1ly\u00e1j\u00e1t \u00e9s \u00e9letm\u0171v\u00e9t \u00e9p\u00edt\u0151 tudatoss\u00e1g\u00e1r\u00f3l mond el nagyon sokat.<\/p>\n

Olyan ez a p\u00e1ratlan dr\u00e1mai \u00e9letm\u0171, mintha Beckett a Godot-val egy szik\u00e1r vonal\u00fa k\u00e1rtyav\u00e1rat \u00e9p\u00edtett volna, \u00e9s ebb\u0151l azt\u00e1n minden darabbal \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb k\u00e1rty\u00e1kat h\u00fazott volna ki. Az \u00e9p\u00edtm\u00e9ny m\u00e9g mindig \u00e1ll, a v\u00e9g\u00e9n m\u00e1r csak egyetlen k\u00e1rtyalap marad, az lebeg a s\u00f6t\u00e9t sz\u00ednpad f\u00f6l\u00f6tt, pontf\u00e9nyben, tudjuk, ha a f\u00e9ny kialszik, majd le fog esni, tudjuk, nem sz\u00e1m\u00edt.<\/p>\n

(Ford\u00edtotta Bart Istv\u00e1n, B\u00e1thori Csaba, Feldm\u00e1r Ter\u00e9zia, Kolozsv\u00e1ri Grandpierre Emil, Mih\u00e1lyi G\u00e1bor, Osztovits Levente, Romh\u00e1nyi T\u00f6r\u00f6k G\u00e1bor, Szenczei L\u00e1szl\u00f3, Tandori Dezs\u0151. Eur\u00f3pa K\u00f6nyvkiad\u00f3, Budapest, 2006. 709 oldal, 3000 Ft)<\/em><\/p>\n

John Calder: Samuel Beckett filoz\u00f3fi\u00e1ja<\/strong><\/p>\n

Beckett sz\u00f6vegei filozof\u00e1l\u00e1sra cs\u00e1b\u00edtanak, a szakirodalomban gyakoriak a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 filoz\u00f3fusokhoz f\u0171z\u0151d\u0151 viszony\u00e1t vizsg\u00e1l\u00f3 \u00edr\u00e1sok. John Calder k\u00f6nyve nem ilyen. Az elej\u00e9n ugyan sz\u00e1mba veszi a lehets\u00e9ges hat\u00e1sokat, de a c\u00e9lja ford\u00edtott: a becketti sz\u00f6vegekb\u0151l igyekszik kinyerni Beckett saj\u00e1t, k\u00fcl\u00f6n bej\u00e1rat\u00fa filoz\u00f3fi\u00e1j\u00e1t, m\u00e9gpedig \u00fagy, hogy ezzel mintegy \u00e9rtelmezi is a m\u0171veket. Calder sz\u00e1m\u00e1ra \u00e9ppen abban rejlik a becketti \u00e9letm\u0171 jelent\u0151s\u00e9ge, hogy filoz\u00f3fiai gondolkod\u00e1sra k\u00e9sztet: “Beckett arra k\u00e9nyszer\u00edt benn\u00fcnket, hogy n\u00e9zz\u00fcnk szembe (…) az emberi sors iszonyat\u00e1val, hogy nem tudjuk, honnan j\u00f6tt\u00fcnk, mi\u00e9rt vagyunk itt \u00e9s hov\u00e1 megy\u00fcnk” – \u00edrja a Filoz\u00f3fia mint fikci\u00f3: A Murphy \u00e9s a Watt c\u00edm\u0171 fejezet v\u00e9g\u00e9n. Calder teh\u00e1t filoz\u00f3fia forr\u00e1sak\u00e9nt kezeli a becketti \u00e9letm\u0171vet \u00e9s mag\u00e1t Beckettet is, akivel t\u00f6bb \u00e9vtizedes bar\u00e1ts\u00e1g kapcsolta \u00f6ssze – nagyon sokat besz\u00e9lgettek, \u00e9s Calder sajn\u00e1lattal \u00edrja, hogy eleinte nem vezetett jegyzeteket a besz\u00e9lget\u00e9sek ut\u00e1n. “Beckett filozofikus \u00edr\u00f3 lett, akarata ellen\u00e9re hozva l\u00e9tre m\u0171v\u00e9szetet, mivel \u00e9rteni akarta az \u00e9let \u00e9rtelm\u00e9t, \u00e9s tudta, hogy a m\u0171v\u00e9szet (…) a legnagyobb akad\u00e1lya annak, hogy megtal\u00e1lja azt a kend\u0151zetlen igazs\u00e1got, amelynek megtal\u00e1l\u00e1s\u00e1ra agnosztikus protest\u00e1ns term\u00e9szete \u00f6szt\u00f6n\u00f6zte.” Ennek szellem\u00e9ben Calder kicsomagolja mindazt, amit Beckett gondosan becsomagolt: felv\u00e1zolja Beckett metafizik\u00e1j\u00e1t, teol\u00f3gi\u00e1j\u00e1t, ontol\u00f3gi\u00e1j\u00e1t, nyelvelm\u00e9let\u00e9t \u00e9s etik\u00e1j\u00e1t (\u00e9rdekes, hogy ismeretelm\u00e9lettel nem foglalkozik). Calder megk\u00f6zel\u00edt\u00e9se egy\u00e1ltal\u00e1n nem term\u00e9ketlen, \u00e1m az eredm\u00e9nye sokszor olyan, mintha egy filoz\u00f3fiai k\u00f6zhelysz\u00f3t\u00e1rt olvasgatn\u00e1nk. A szerz\u0151 csak ritk\u00e1n m\u00e9lyed el igaz\u00e1n a sz\u00f6vegekben (t\u00f6bbsz\u00f6r is kijelenti, hogy nem c\u00e9lja a m\u0171vek elemz\u00e9se), t\u00f6bbnyire csak anynyira elemez, hogy meglelhesse az aktu\u00e1lis filoz\u00f3fiai mondanival\u00f3t, \u00e9s azt\u00e1n ennek szellem\u00e9ben nyomban \u00e9rtelmezi is az adott m\u0171vet, majd m\u00e1ris tov\u00e1bbl\u00e9p. Ez a n\u00e9mileg k\u00f6rk\u00f6r\u00f6s \u00e9rtelmez\u00e9si m\u00f3dszer sokszor zavar\u00f3, hiszen a becketti sz\u00f6vegek hat\u00e1s\u00e1nak titka (ha van ilyen egy\u00e1ltal\u00e1n) \u00e9ppen az, hogy a sz\u00f6vegek makacsul ellen\u00e1llnak az ilyen leegyszer\u0171s\u00edt\u0151 \u00e9rtelmez\u00e9si k\u00eds\u00e9rleteknek. Mindez azonban j\u00f3 \u00fcr\u00fcgy arra, hogy Calder felid\u00e9zze bar\u00e1tj\u00e1val kapcsolatos eml\u00e9keit, \u00e9s ezek a t\u00f6rt\u00e9netek m\u00e1r nagyon izgalmasak. Az \u00edr\u00f3 t\u00f6bbsz\u00f6r is hangs\u00falyozza, hogy k\u00f6nyve tisztelg\u00e9s Beckett el\u0151tt, \u00e9s tal\u00e1n val\u00f3ban akkor j\u00e1runk a legjobban, ha ennek is fogjuk fel a k\u00f6nyvet, hiszen p\u00e9ld\u00e1ul v\u00e9gre els\u0151 k\u00e9zb\u0151l hallhatjuk azt a h\u00edres anekdot\u00e1t, amikor Calder ragyog\u00f3 id\u0151t dics\u00e9r\u0151 lelkesed\u00e9s\u00e9re bar\u00e1tja balj\u00f3s v\u00e1lasza csak annyi: “Eddig!”<\/p>\n

(Ford\u00edtotta Romh\u00e1nyi T\u00f6r\u00f6k G\u00e1bor. Eur\u00f3pa K\u00f6nyvkiad\u00f3, Budapest, 2006. 259 oldal, 1800 Ft)<\/em><\/p>\n

Samuel Beckett: Molloy-Malone meghal – A megnevezhetetlen<\/strong><\/p>\n

A Tril\u00f3gi\u00e1n\u00e1l s\u0171r\u0171bb \u00e9s s\u00falyosabb k\u00f6nyvet m\u00e9g nem olvastam. Konok sz\u00e9ps\u00e9ge mindig leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt, sz\u00e1momra mindig is Beckett \u00e9letm\u0171v\u00e9nek cs\u00facsa lesz. Hi\u00e1ba szerettem sokkal jobban a Wattot meg a Murphyt, vitathatatlanul a Tril\u00f3gia a legjelent\u0151sebb Beckett-pr\u00f3za. Egy id\u0151ben sokat hordtam magammal az angol p\u00e9ld\u00e1nyomat, fel-felcsaptam metr\u00f3n, villamoson, \u00e9s tal\u00e1lomra beleolvastam. K\u00f6zben mindig azon gondolkoztam, hogyan lehetett ezt meg\u00edrni. Hogy milyen lehetett az a h\u00e1rom \u00e9v, az “ostrom a szob\u00e1ban” ahogy az \u00e9letrajz\u00edr\u00f3i nevezik ezt az id\u0151szakot, amikor Beckett angolr\u00f3l franci\u00e1ra v\u00e1ltott, azt\u00e1n egy lend\u00fcletb\u0151l meg\u00edrta ezt a h\u00e1rom reg\u00e9nyt, k\u00e9t dr\u00e1m\u00e1t \u00e9s egy kisreg\u00e9nyt. Mif\u00e9le munkab\u00edr\u00e1s \u00e9s kitart\u00e1s kellett ehhez! A sz\u00f6vegek nagyr\u00e9szt \u00e9ppen err\u0151l is sz\u00f3lnak, itt m\u00e1r vil\u00e1gosan l\u00e1tszik az a befele, a bels\u0151 semmihez vezet\u0151 \u00fat, amit Beckett majd a dr\u00e1m\u00e1ival is bej\u00e1r.<\/p>\n

A Molloy becketti \u00e9rtelemben ak\u00e1r hagyom\u00e1nyos reg\u00e9nynek is nevezhet\u0151, a mondatok szik\u00e1ran kopognak, m\u00e9g ha kusza is, de van cselekm\u00e9nye, vannak humoros bet\u00e9tek, f\u00e1raszt\u00f3 permut\u00e1ci\u00f3k, \u00e9s mozg\u00e1s is van a maga fizikai val\u00f3j\u00e1ban – persze m\u00e1r az els\u0151 oldalon tudhat\u00f3, hogy a mozg\u00e1s \u00f6nmaga megsz\u0171n\u00e9s\u00e9hez vezet, az \u00fat c\u00e9lja a z\u00e1rt szoba, ahonnan csak a Molloy \u00e1ltal tele\u00edrt pap\u00edrok juthatnak ki, maga Molloy m\u00e1r nem. A Malone meghalban m\u00e1r nyilv\u00e1nval\u00f3an az \u00edr\u00e1s \u00e9s a fikci\u00f3 a k\u00f6z\u00e9ppont, a befejezhetetlen \u00e9s abbahagyhatatlan fikci\u00f3teremt\u0151 monol\u00f3gok \u00e1rad\u00f3 ind\u00e1z\u00e1sa egyszerre k\u00e9pezi le az \u00edr\u00e1st, a l\u00e9tet \u00e9s a nyelvi l\u00e9tez\u00e9sen kereszt\u00fcl a fikci\u00f3t mag\u00e1t. Malone bele-belekezd egy t\u00f6rt\u00e9netbe, abbahagyja, alak\u00edt rajta, eldobja, \u00fajrakezdi, k\u00ednl\u00f3dik, a t\u00f6rt\u00e9netek m\u00f6g\u00fcl egyre t\u00f6bbsz\u00f6r el\u0151bukkan a haldokl\u00f3 tudat monol\u00f3gja, a cselekm\u00e9ny sz\u00e9pen ledar\u00e1l\u00f3dik, Beckett egybedar\u00e1l mindent, entropiz\u00e1lva k\u00eds\u00e9rli meg lebontani a l\u00e9tez\u00e9st, de hi\u00e1ba: a Megnevezhetetlenben kider\u00fcl, hogy a l\u00e9t nem sz\u0171nhet meg. Hi\u00e1ba semmis\u00fcl meg a folyamatos besz\u00e9dt\u0151l maga a nyelv is, m\u00e9gsem sz\u0171nik meg lenni, a semmi nem az a tiszta nirv\u00e1na, ahov\u00e1 annak idej\u00e9n Murphy v\u00e1gyott, a semmi az \u00fcresen kavarg\u00f3 l\u00e9t, a nyelv feh\u00e9r zaja. R\u00e1ad\u00e1sul Beckett ki is mondja mindezt: ha egym\u00e1s ut\u00e1n elolvassuk a h\u00e1rom reg\u00e9ny utols\u00f3 mondatait, megkapjuk mindennek a zanz\u00e1j\u00e1t, sz\u00e9pen, id\u00e9zhet\u0151en – r\u00e1ad\u00e1sul olyan ravasz mondatok ezek, hogy m\u00e9g az is bel\u00e9j\u00fck van k\u00f3dolva, hogy sokszor elhangzanak majd kiker\u00fclhetetlen id\u00e9zetekk\u00e9nt, m\u00e9gsem v\u00e1lnak k\u00f6zhelyekk\u00e9, vagy ha igen, ann\u00e1l jobb. “Akkor visszamentem a h\u00e1zba \u00e9s le\u00edrtam: \u00c9jf\u00e9l. Az es\u0151 veri az ablakot. Nem volt \u00e9jf\u00e9l. Nem esett.” (…) “sem f\u00e9ny, f\u00e9ny mondom\/ m\u00e1r soha t\u00f6bb\u00e9 nem b\u00e1nt senki\/ sohasem b\u00e1nt senki\/ soha\/ soha\/ soha t\u00f6bb\u00e9”. (…) “folytatni kell, nem tudom folytatni, folytatom”.<\/p>\n

(Ford\u00edtotta Romh\u00e1nyi T\u00f6r\u00f6k G\u00e1bor. Eur\u00f3pa K\u00f6nyvkiad\u00f3, Budapest, 2006. 583 oldal, 3500 Ft)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Forr\u00e1s: \u00c9S Miut\u00e1n kalandos k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt siker\u00fclt beszereznem a t\u00edz \u00e9vvel ezel\u0151tt megjelent k\u00e9t remek Beckett-monogr\u00e1fi\u00e1t, Anthony Cronin Samuel Beckett the Last Modernist \u00e9s James Knowlson Damned to Fame c\u00edm\u0171 […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[3],"tags":[],"class_list":["post-66","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-esszek","has_no_thumb"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/66","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=66"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/66\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=66"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=66"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/gyorgydragoman.com\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=66"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}