Any\u00e1m a berlini fal romjai el\u0151tt \u00e1ll a Potsdamer Plazton, k\u00e9zen fogja a hat\u00e9ves fiamat \u00e9s s\u00edr-s\u00edr-s\u00edr, \u00fagy s\u00edr, ahogy m\u00e9g sose l\u00e1ttam s\u00edrni, k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk turist\u00e1k, mi is turist\u00e1k vagyunk, de most az \u00f6sszes k\u00f6z\u00fcl egyed\u00fcl csak az \u00e9n any\u00e1m s\u00edr, folynak a k\u00f6nnyei. \u00d6r\u00f6m\u00e9ben s\u00edr \u00e9s haragj\u00e1ban s\u00edr \u00e9s b\u00e1nat\u00e1ban s\u00edr, az\u00e9rt s\u00edr, mert nem hitte volna, hogy egyszer ezt meg\u00e9lheti, hogy elj\u00f6n ez a pillanat, amikor \u0151 itt lesz \u00e9s fal nem lesz itt, \u00e9s haragj\u00e1ban s\u00edr, az\u00e9rt, hogy egy ilyen \u00f3cska betondarab k\u00e9pes volt arra, hogy t\u00f6nkretegye az \u00e9let\u00e9t \u00e9s a fiatals\u00e1g\u00e1t, siratja a m\u00faltj\u00e1t \u00e9s az elveszetett, soha vissza nem kaphat\u00f3 szabads\u00e1g\u00e1t, a motoz\u00e1sokat \u00e9s a h\u00e1zkutat\u00e1sokat, \u00e9s a meg nem kapott \u00fatleveleket, az elkobozott k\u00f6nyveket, \u00e9s a kihallgat\u00e1sokat, ap\u00e1mat, mag\u00e1t, minket. S\u00edr, \u00e9s k\u00f6zben f\u00e9l k\u00e9zzel meg\u00e9rinti a falat, mint aki nem hiszi el, mint akinek meg kell fognia, hogy elhihesse, meg\u00e9rinti, elengedi, \u00fajra meg\u00e9rinti.
\nHogy lehet ezt elmondani, ezt a s\u00edr\u00e1st, hogy \u00e9rthet\u0151 legyen, \u00e9s ne sir\u00e1nkoz\u00e1s legyen, na panaszkod\u00f3 keserg\u00e9s legyen, hanem f\u00e1jdalmas boldogs\u00e1g legyen, olyan, mint amilyen ott volt abban a pillanatban, k\u00e9tezerhat szeptember\u00e9ben, amikor any\u00e1m el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tta a saj\u00e1t szem\u00e9vel a fal nyomait. Any\u00e1m r\u00e1m n\u00e9z \u00e9s nem mond semmit, nekem nem is kell mondani semmit, mert \u00e9n, azt hiszem, mindent \u00e9rtek, mindent \u00e9rtek amit \u00e9rthetek, ott \u00e1llunk, m\u00e1r majdnem h\u00fasz \u00e9ve szabadon, szabad, eur\u00f3pai polg\u00e1rok vagyunk, de el\u00e9g egy betondarab, hogy \u00fajra esz\u00fcnkbe jusson a rabs\u00e1g minden keser\u0171s\u00e9ge \u00e9s persze a szabads\u00e1g mindent els\u00f6pr\u0151 \u00f6r\u00f6me is.
\nAny\u00e1m s\u00edr, a f\u00e1jdalomt\u00f3l, a keser\u0171 eml\u00e9kekt\u0151l, att\u00f3l, hogy elm\u00faltak, att\u00f3l hogy meg\u00fasztuk. \u00c1t\u00f6lelem. T\u00fal\u00e9lt\u00fck, \u00e9s nem \u00e9lt\u00fck t\u00fal, valahol m\u00e9g mindig egy\u00fctt \u00e9l\u00fcnk vele, \u00f6r\u00f6kre egy\u00fctt fogunk \u00e9lni vele, nem fogjuk elfelejteni soha, m\u00e9g m\u00e1lladoz\u00f3 \u00e9s telegrafitizett vasbetondarabok sem kellenek, tudjuk an\u00e9lk\u00fcl is, minden pillanatban.
\n\tS\u00edrni kell, mert egy\u00e1ltal\u00e1n nem evidens, hogy itt vagyunk, nem sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171, hogy minden \u00fagy t\u00f6rt\u00e9nt, ahogy, s\u00edrni kell, mert \u00e9l\u00fcnk.
\n\tMert szabadok lehet\u00fcnk, \u00e9s ez az \u00e9rz\u00e9s felfoghatatlan \u00e9s elmes\u00e9lhetetlen.
\n\tEzt jelenti nekem Eur\u00f3pa, ezt a hirtelen \u00fajra \u00e9s \u00fajra r\u00e1m oml\u00f3 m\u00e9rhetetlen\u00fcl s\u00falyos szabads\u00e1got, naponta \u00e1t\u00e9lem \u00fajra, kis dolgokban \u00e9s nagy dolgokban, \u00e1t\u00e9lem att\u00f3l, hogy k\u00e9tsz\u00edn\u0171 fogpaszt\u00e1t nyomatok fogkef\u00e9mre, att\u00f3l, hogy gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, \u0151szint\u00e9n kimondhatom, amit \u00e9ppen gondolok, att\u00f3l, hogy le\u00fcl\u00f6k egy k\u00e1v\u00e9h\u00e1zi asztal mell\u00e9, \u00e9s k\u00e1v\u00e9t rendelek, \u00e9s cukorral \u00e9s kis madlennel hozz\u00e1k \u00e9s vizet is hoznak mell\u00e9, m\u00e1r saj\u00e1t magam is r\u00f6h\u00f6g\u00f6k ennek az eg\u00e9sznek az abszurdit\u00e1s\u00e1n, de m\u00e9g mindig k\u00e9pes vagyok hosszan \u00e9s meghatottan \u00e1llni egy szupermarket d\u00e9ligy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6s pultja el\u0151tt, \u00fagy gy\u0171jt\u00f6m a szabads\u00e1g pillanatait, mint ahogy a rabok a f\u00e9lig elsz\u00edvott csikkeket, soha egyet se hagyok a f\u00f6ld\u00f6n. \u00c1llok a k\u00f6nyvt\u00e1r k\u00f6zep\u00e9n, \u00e9s besz\u00edvom a k\u00f6nyvek szag\u00e1t, \u00e9s tudom, hogy a polcokon minden ott van ami csak ott lehet, \u00e9n d\u00f6nthetem el, hogy mit olvasok, senki m\u00e1s nem akar d\u00f6nteni helyettem, nincs olyan hivatal, amelyik meg akarn\u00e1 mondani, hogy mit gondolhatok, senki se akar r\u00e1k\u00e9nyszer\u00edteni arra, hogy az egyetlen egy \u00e1ltala \u00fcdv\u00f6snek tartott ideologia nyelv\u00e9re ford\u00edtsam a val\u00f3s\u00e1got.
\n\tA diktat\u00fara eml\u00e9ke olyan, mintha valami k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9rzelmi Alzheimer betegs\u00e9g lenne, tudom, hogy szabad vagyok, de mintha m\u00e9gis mindig elfelejten\u00e9m, \u00fajra \u00e9s \u00fajra r\u00e1m zuhan ennek az eg\u00e9sznek a f\u00e1jdalma.
\n\tEur\u00f3pa nekem a szabads\u00e1got jelenti, any\u00e1m k\u00f6nnyeit jelenti, hogy szabadon s\u00edrhat, hogy \u00f6r\u00f6m\u00e9ben s\u00edrhat, hogy csak a saj\u00e1t \u00e9rzelmeinek van kiszolg\u00e1ltatva \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9nelemnek nem, legfeljebb a t\u00f6rt\u00e9nelem eml\u00e9k\u00e9nek. Eur\u00f3pa a boldogs\u00e1got jelenti, ezt a giccsesen meghat\u00f3, m\u00e1sok sz\u00e1m\u00e1ra tal\u00e1n \u00e9szrevehetetlen, tal\u00e1n unalmas boldogs\u00e1got, amiben egy kopott k\u00fclv\u00e1rosi \u00fajs\u00e1gosb\u00f3d\u00e9 k\u00edn\u00e1lata is szipork\u00e1zva ragyog ki a sz\u00fcrkes\u00e9gb\u0151l, mert korl\u00e1tlanul \u00e9s cenz\u00far\u00e1zatlanul ott van benne az eg\u00e9sz vil\u00e1gsajt\u00f3, azt, amikor a firss \u00fajs\u00e1gok mell\u00e9 hajnali n\u00e9gykor m\u00e9g ak\u00e1r egyetlen citromot is vehetek az \u00e9jjel nappali z\u00f6lds\u00e9gest\u0151l, \u00e9s hirtelen azt k\u00e9rhetem t\u0151le, hogy adjon m\u00e9g a citrom mell\u00e9 egy f\u00fcg\u00e9t is, \u00e9s \u0151 ad, Eur\u00f3pa azt jelenti, hogy a kab\u00e1tom zseb\u00e9ben szorongatom ezt a k\u00e9t gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t \u00e9s megyek \u00e1t a m\u00e9g s\u00f6t\u00e9t hajnali parkon, \u00e9s nem b\u00edrok m\u00e1r tov\u00e1bb v\u00e1rni, nem b\u00edrok \u00e9s nem is akarok, nem megyek el haz\u00e1ig, ott \u00e9s azonnal beleharapok mind a kett\u0151be, mert ott \u00e9s azonnal \u00e9rezni akarom a citrom keser\u0171 h\u00e9j\u00e1n t\u00fali zamatos savany\u00fas\u00e1got, \u00e9s a f\u00fcge belsej\u00e9nek melaszos magjaib\u00f3l el\u0151roppan\u00f3 \u00e9dess\u00e9get.
\n\tEz elmondhatatlan. M\u00e9gse tudok semmi m\u00e1sr\u00f3l besz\u00e9lni, ha Eur\u00f3p\u00e1r\u00f3l akarok besz\u00e9lni akkor mindig innen kell kezdenem, aki ezt meg\u00e9rti, az Eur\u00f3pa \u00e9rtelm\u00e9t \u00e9rti meg. Ha Eur\u00f3pa megment\u00e9s\u00e9r\u0151l akarunk besz\u00e9lni, akkor valahonnan innen kell kezden\u00fcnk, Eur\u00f3pa nekem sose lesz f\u00f6ldrajzi vagy gazdas\u00e1gi fogalom hanem mindig is a lebontott k\u00fcls\u0151 \u00e9s bels\u0151 hat\u00e1rokat fogja jelenteni, az, hogy mindennek ellen\u00e9re l\u00e9trej\u00f6hetett a szabads\u00e1g lehet\u0151s\u00e9g\u00e9nek m\u00e1r-m\u00e1r metafizikai szint\u0171 bizony\u00edt\u00e9ka.
\n\tMert innen n\u00e9zve Eur\u00f3p\u00e1nak ez lehet az egyetlen \u00e9rtelme, ez az \u00fajra \u00e9s \u00fajra \u00e1t\u00e9lt szabads\u00e1g, ez\u00e9rt van az eg\u00e9sz, hogy minden eur\u00f3pai polg\u00e1r \u00e1t\u00e9lhesse ezt, m\u00e9g az se baj, ha nem veszik \u00e9szre. \u00e9s az sem baj, ha unj\u00e1k, \u00e9s az sem, ha a gazdas\u00e1gi mutat\u00f3kkal vannak elfoglalva, \u00e9s a recesszi\u00f3val \u00e9s a politika rengeteg ny\u0171g\u00e9vel, de k\u00f6zben m\u00e9gis tudniuk kell, hogy ez az eg\u00e9sz nem evidens, a szabads\u00e1g \u00e9s a boldogul\u00e1s lehet\u0151s\u00e9ge nem evidens, \u00e9s mindennek az kell legyen az \u00e9rtelme \u00e9s a c\u00e9lja, hogy ez mindennek dac\u00e1ra l\u00e9trej\u00f6tt, akkor valahogy m\u00e1r meg is maradhasson. <\/p>\n
Ezt az essz\u00e9t a Berlini irodalmi Fesztiv\u00e1l felk\u00e9r\u00e9s\u00e9re \u00edrtam n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel ezel\u0151tt. <\/p><\/blockquote>\n
\n