Szerelmeslev\u00e9l az\u00f3ta van, mi\u00f3ta szerelem \u00e9s \u00edr\u00e1s. N\u00e9gyezer \u00e9vvel ezel\u0151tt agyagt\u00e1bl\u00e1ra \u00edrt\u00e1k, n\u00e9gysz\u00e1z \u00e9vvel ezel\u0151tt n\u00e9gyr\u00e9t hajtott pecs\u00e9tes pergameneket vittek v\u00e1ltott lovakon a postafut\u00e1rok, ma m\u0171holdon \u00e9s tengeralatti k\u00e1beleken sz\u00e1llnak az \u00fczenetek, a l\u00e9nyeg ugyanaz: el akarjuk mondani, hogy mit \u00e9rz\u00fcnk, tudni akarjuk,hogy a m\u00e1sik is ugyanezt \u00e9rzi-e, el akarjuk mondani, hogy m\u00e9g mindig \u00e9rezz\u00fck, \u00e9s tudni akarjuk, hogy a m\u00e1sik is m\u00e9g mindig \u00e9rzi-e. Szerelmet vallunk \u00fajra \u00e9s \u00fajra, mes\u00e9l\u00fcnk magunkr\u00f3l, elmondjuk,hogy a m\u00e1sik mennyire hi\u00e1nyzik, hogy akarjuk, k\u00edv\u00e1njuk, szeretj\u00fck, nem tudunk \u00e9s nem akarunk meglenni n\u00e9lk\u00fcle. B\u00f3kolunk, sz\u00e9peket \u00edrunk, elmondjuk, hogy milyennek l\u00e1tjuk, hogyan ny\u0171g\u00f6z le a sz\u00e9ps\u00e9ge, mes\u00e9l\u00fcnk arr\u00f3l, hogy milyen volt egy\u00fctt lenni vele, \u00e9s milyen rossz n\u00e9lk\u00fcle, \u00edrunk az \u00e1br\u00e1ndjainkr\u00f3l \u00e9s a k\u00f6z\u00f6s terveinkr\u0151l, azt szeretn\u00e9nk, ha ott lenne a soraink k\u00f6z\u00f6tt a m\u00falt, a jelen \u00e9s a j\u00f6v\u0151. A boldogs\u00e1got akarjuk, bizony\u00edtani akarjuk magunknak \u00e9s a m\u00e1siknak, hogy a boldogs\u00e1g l\u00e9tezik, \u00e9s mi k\u00f6z\u00f6sen birtokoljuk.<\/p>\n
A gyerekkorunk az els\u0151 szerelmes lev\u00e9llel kezd el v\u00e9get \u00e9rni, sokszor meglep\u0151en kor\u00e1n. M\u00e1r az ovisok is \u00edrnak szerelmes leveleket, vagyis ink\u00e1bb rajzolnak. A kidugott nyelvvel, hason fekve, d\u00e9lut\u00e1nokon \u00e1t v\u00e1ltott filcekkel rajzolt gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 rajzon \u00e9pp egy sz\u00fcrke s\u00e1rk\u00e1ny fej\u00e9t v\u00e1gja le egy fejsz\u00e9vel a h\u0151s kisfi\u00fa, ki akarja szabad\u00edtani a ketrecbe z\u00e1rt vil\u00e1gsz\u00e9p kisl\u00e1nyt. A kisl\u00e1ny engedelmesen v\u00e1rja a szabadul\u00e1st, sz\u0151ke haj\u00e1t b\u00e1natosan kil\u00f3gatja a r\u00e1cson. A kisfi\u00fa csak sok\u00e1ra meri megmutatni a nagy m\u0171vet a kiv\u00e1lasztott kisl\u00e1nynak, \u00e1m \u0151 a kisl\u00e1ny legnagyobb d\u00f6bbenet\u00e9re teljesen f\u00e9lre\u00e9rti a rajzot. Szerinte a rajzon egy eg\u00e9r harcol egy b\u00e9na macsk\u00e1val, azt akarj\u00e1k eld\u00f6nteni, hogy ki eheti meg a kalitk\u00e1ba z\u00e1rt tarajos papag\u00e1jt. Legjobban az \u00e9rdekli, hogy a papag\u00e1j pontosan milyen fajta \u00e9s honnan sz\u00e1rmazik. A kisfi\u00fa er\u0151t vesz mag\u00e1n, nem s\u00e9rt\u0151dik meg, elkezd a papag\u00e1jr\u00f3l besz\u00e9lgetni a kisl\u00e1nnyal. Kider\u00fcl, hogy nagyon szereti a madarakat, f\u0151leg az \u00e9nekeseket. Att\u00f3l kezdve minden lap lehet madarakr\u00f3l besz\u00e9lgetni. A rajz c\u00e9lba \u00e9r.<\/em><\/p>\n Valahogy \u00edgy kezd\u0151dik, \u00e9s innen t\u00f6bbet nincsen vissza\u00fat. \u00daj szerelmek j\u00f6nnek \u00e9s \u00faj szerelmes levelek. Akkor is megpr\u00f3b\u00e1ljuk, ha tudjuk, hogy nincs es\u00e9ly\u00fcnk, a szerelmeslev\u00e9l var\u00e1zst\u00e1rgy, beletessz\u00fck magunkat, \u00e9s v\u00e1rjuk a csod\u00e1t.<\/p>\n Egy tizenegy \u00e9ves fi\u00fa szerelmes az oszt\u00e1lyt\u00e1rs\u00e1ba. Nem akar egyszer\u0171 levelet \u00edrni, valami k\u00fcl\u00f6nlegeset \u00e9s rendhagy\u00f3t szeretne. Tudja, hogy nem tetszik a l\u00e1nynak, a l\u00e1ny eddig nem is nagyon figyelt oda r\u00e1, r\u00e1ad\u00e1sul \u00e9ppen valaki m\u00e1sba szerelmes. A fi\u00fa ez\u00e9rt elhat\u00e1rozza, hogy a legnagyobb kincs\u00e9t fogja fel\u00e1ldozni a szerelem olt\u00e1r\u00e1n. Hosszas t\u00f6preng\u00e9s ut\u00e1n azt tal\u00e1lja ki, hogy az Amerik\u00e1b\u00f3l kapott felbecs\u00fclhetetlen \u00e9rt\u00e9k\u0171 foszforeszk\u00e1l\u00f3 szupermen matrica belsej\u00e9re fogja fel\u00edrni tustint\u00e1val a level\u00e9t. Neh\u00e9z feladat, sokat kell gyakorolni, nem besz\u00e9lve arr\u00f3l, hogy milyen rem\u00e9nytelen\u00fcl bonyolult visszaragasztani r\u00e1 a f\u00e9nyes v\u00e9d\u0151pap\u00edrt, hogy ne ken\u0151dj\u00f6n el. Sz\u00fclet\u00e9snapi aj\u00e1nd\u00e9kba adja a l\u00e1nynak, az megk\u00f6sz\u00f6ni, de l\u00e1that\u00f3an nem nagyon \u00f6r\u00fcl. Nem szupremen a kedvence. Ahelyett, hogy az \u00e1gya f\u00f6l\u00e9 ragasztan\u00e9, ink\u00e1bb a m\u00e1sik fi\u00fanak aj\u00e1nd\u00e9kozza. Az viszont nagyon \u00f6r\u00fcl, megk\u00e9ri a l\u00e1nyt, hogy seg\u00edtsen neki felragasztani, d\u00edszhelyre sz\u00e1nja, a t\u00e1sk\u00e1ja k\u00f6zep\u00e9re. Egy\u00fctt ragasztj\u00e1k fel, sz\u00e9p \u00f3vatosan. A matrica eredeti tulajdonos\u00e1nak v\u00e9gig kell n\u00e9zni a ragaszt\u00e1st, \u00fagy \u00e9rzi, mindj\u00e1rt meg\u00e1ll a sz\u00edve. Mindj\u00e1rt meg fogj\u00e1k l\u00e1tni az \u00fczenet\u00e9t, kifogj\u00e1k nevetni. B\u00e1rmit odaadna, hogy visszacsin\u00e1lhassa az eg\u00e9szet. De \u0151k oda sem figyelnek, egyetlen dolog fontos, hogy a matrica pont k\u00f6z\u00e9pen legyen. Nem veszik \u00e9szre a levelet, a fi\u00fa agy\u00e1n \u00e1tfut, hogy most \u00e9vekig n\u00e9zheti majd a szerelmeslevel\u00e9t a vet\u00e9lyt\u00e1rsa t\u00e1sk\u00e1j\u00e1n, amikor \u00e9szreveszi, hogy a l\u00e1ny tenyer\u00e9ben ott a leh\u00fazott v\u00e9d\u0151pap\u00edr. A ragaszt\u00e1s siker\u00fclt, a l\u00e1ny eldobja a pap\u00edrt, a fi\u00fa akkor megl\u00e1tja, hogy a l\u00e1ny tenyer\u00e9n ott lev\u00e9l lenyomta, minta egyenesen a tenyer\u00e9be \u00edrhatta volna bele, hogy milyen nagyon \u00e9s milyen r\u00e9g\u00f3ta szereti \u0151t. A l\u00e1ny belen\u00e9z a tenyer\u00e9be, \u00e9s nem hisz a szem\u00e9nek. Feln\u00e9z, a tekintete tal\u00e1lkozik a fi\u00fa pillant\u00e1s\u00e1val. R\u00e1mosolyog. Csoda t\u00f6rt\u00e9nt.<\/em><\/p>\n A szerelmes lev\u00e9l csod\u00e1k n\u00e9lk\u00fcl is var\u00e1zst\u00e1rgy. Nem lek\u00fczdi, hanem megsz\u00fcnteti a t\u00e1vols\u00e1gokat. Ha messze vagyunk egym\u00e1st\u00f3l, ha hetekig, h\u00f3napokig, \u00e9vekig nem tal\u00e1lkozunk, akkor csak a szerelmes lev\u00e9l seg\u00edthet. Am\u00edg \u00edrjuk, a m\u00e1sikkal vagyunk, am\u00edg olvassa vel\u00fcnk van. Megsz\u00e1llottan \u00edrunk, sokszor naponta, elmondunk mindent ami csak t\u00f6rt\u00e9nt vel\u00fcnk, elmes\u00e9l\u00fcnk mindent, amit csak gondolunk, bele akarjuk magunkat var\u00e1zsolni a bor\u00edt\u00e9kba, hogy a m\u00e1sikkal lehess\u00fcnk, Amikor nem \u00edrunk, akkor a r\u00e9gi leveleit olvasgatjuk, vagy a post\u00e1t v\u00e1rjuk. Magunkkal hordjuk a leveleket, lehet\u0151leg a sz\u00edv\u00fcnk f\u00f6l\u00f6tt. Az emaileket is kinyomtatjuk, hogy mindig vel\u00fcnk legyenek. A legszebb sorokat k\u00edv\u00fclr\u0151l tudjuk, ott zsonganak a fej\u00fcnkben, de a lev\u00e9lpaksam\u00e9t\u00e1t \u00edgy is id\u0151r\u0151l id\u0151re megtapogatjuk. F\u00fcgg\u00fcnk ezekt\u0151l a folyamatos \u00fczenetekt\u0151l, ezek tartanak \u00e9letben.<\/p>\n N\u00e9ha val\u00f3ban \u00e9letment\u0151 egy szerelmes lev\u00e9lpaksam\u00e9ta. Egy \u00f6regember egy hintasz\u00e9ken \u00fcl, a kez\u00e9ben egy csom\u00f3 dr\u00f3ttal \u00e1tk\u00f6t\u00f6tt s\u00e1ros bor\u00edt\u00e9k. Szerelmeslevelek. Nem bontja ki a bor\u00edt\u00e9kot, dr\u00f3tot, csak megmarkolja a leveleket, a l\u00f6v\u00e9sz\u00e1rokra gondol. Ezek n\u00e9lk\u00fcl a levelek n\u00e9lk\u00fcl nem j\u00f6tt volna haza. Mindig arra az \u00e9jszak\u00e1ra gondol, amikor \u0151t k\u00fcldt\u00e9k el felder\u00edteni. Esz\u00e9be jut, hogy milyen volta dr\u00f3takad\u00e1lyon t\u00fal fek\u00fcdni a s\u00e1rban, lassan k\u00faszni az ellens\u00e9g fel\u00e9, a k\u00f6dben, m\u00e1ig nem tudja, hogy t\u00e9vedhetett el, csak a fagyos r\u00e9m\u00fcletre eml\u00e9kszik, hogy nem tudja hol van, melyik ir\u00e1nyba kell k\u00fasznia, ha vissza akar ker\u00fclni az \u00f6v\u00e9ihez. Fek\u00fcdt a f\u00f6ld\u00f6n \u00e9s rettegett, \u00e9s ahogy f\u00e9lelm\u00e9ben m\u00e1skor is mindig, akkor is a lev\u00e9lpaksam\u00e9t\u00e1hoz v\u00e1ndorolt a keze. De a levelek nem voltak ott, csak a zubbony anyag\u00e1t markolta, az nem lehet, hogy elvesztette volna \u0151ket, hirtelen elfelejtette, hogy elt\u00e9vedt, elfelejtette az ijedts\u00e9get, elkezdte keresni a leveleket. A feles\u00e9ge sorai j\u00e1rtak az esz\u00e9ben, ahogy tapogat\u00f3zva k\u00faszott a k\u00f6dben, valami\u00e9rt pont arra gondolt, hogy a feles\u00e9ge egy esti f\u00fcrdet\u00e9st irt le, azt, hogy hogy csorgatta a kisfia habt\u00f3l szappanos haj\u00e1ra egy kancs\u00f3b\u00f3l a meleg vizet. Ekkor egyszer csak pap\u00edrt \u00e9rzet e tenyere alatt, nedvesen \u00e9s s\u00e1rosan de ott egy lev\u00e9l, azt\u00e1n mellette m\u00e9g egy, a bor\u00edt\u00e9kok utat mutattak a k\u00f6d puha labirintus\u00e1ban, visszavezett\u00e9k a saj\u00e1t oldal\u00e1ra.<\/em><\/p>\n A j\u00f3 szerelmes lev\u00e9l a vil\u00e1g leg\u0151szint\u00e9bb \u00edr\u00e1sa. Egyszerre n\u00e9z\u00fcnk benne szembe magunkkal, a m\u00e1sikkal \u00e9s a szerelemmel. Megpr\u00f3b\u00e1ljuk meg\u00e9rteni, hogy mi a szerelem, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik vel\u00fcnk \u00e9s mit jelent nek\u00fcnk a m\u00e1sik, \u00e9s ezen kereszt\u00fcl egy kicsit azt is megtudjuk, hogy mi ki vagyunk. Igen, a szerelem \u00f6nz\u0151 dolog, arr\u00f3l sz\u00f3l, hogy meg akarunk ismerni valaki m\u00e1st, \u00e9s rajta kereszt\u00fcl meg akarjuk ismerni \u00f6nmagunk \u00e9s a vil\u00e1got. A szerelem bolonds\u00e1g, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, vad \u00e9s \u0151r\u00fclt \u00e1llapot, egyszerre f\u00fcggeni kezd\u00fcnk valaki m\u00e1st\u00f3l, semmit sem akarunk t\u00f6bb\u00e9 csak \u0151t, a nagy \u0150-t azt, akibe beleszerett\u00fcnk, akinek egyszerre sz\u00e9pnek halljuk a hangj\u00e1t, sz\u00e9pnek l\u00e1tjuk a szem\u00e9t, a haj\u00e1t, az alakj\u00e1t, minden\u00e9t. \u0150t akarjuk, semmi m\u00e1st nem akarunk. Nem vagyunk t\u00f6bb\u00e9 a magunk urai, elkapott egy ismeretlen, \u00e9s legy\u0151zhetetlen er\u0151, mag\u00e1val r\u00e1nt elker\u00fclhetetlen\u00fcl, olyan mint a gravit\u00e1ci\u00f3. A szerelmeslev\u00e9l arra kell, hogy ezt ne csak \u00e9rezz\u00fck, hanem tudjuk is \u00e9s amennyire lehet, \u00e9rts\u00fck is.<\/p>\n B\u00e1traknak kell lenn\u00fcnk, ki kell mondanunk, hogy mit t\u00f6rt\u00e9nik vel\u00fcnk, nem, ez kev\u00e9s, kimondani kev\u00e9s, nem hagyhatjuk, hogy elnyelje a szavainkat a csend, t\u00f6bbet kell tenn\u00fcnk, le kell \u00edrnunk, b\u00e1tran, tollal, vagy billenty\u0171zettel, vagy a telefonunkkal, mindegy, a l\u00e9nyeg, hogy l\u00e1thassuk, hogy ott lehessen. A szerelmeslev\u00e9l arra kell, hogy egy kicsit megszel\u00edd\u00edtse a szerelmet, hogy megmutassa, hogy az egy teremt\u0151 er\u0151. Ha le\u00edrjuk, amit \u00e9rz\u00fcnk, akkor megteremtj\u00fck a magunk sz\u00e1m\u00e1ra a szerelmet. Le kell \u00edrnunk, mert ha le\u00edrjuk, akkor egy kicsit v\u00e9gre val\u00f3s\u00e1g lesz. Akkor tal\u00e1n beteljes\u00fcl. Lehet, hogy a m\u00e1sik ki fog nevetni, lehet, hogy nem vesz komolyan, lehet, hogy k\u00e9s\u0151bb megb\u00e1njuk, hogy kiadtuk magunkat, de ez nem sz\u00e1m\u00edt, mert amikor le\u00edrjuk, hogy szerelmesek vagyunk, \u00e9s felemelj\u00fck a pap\u00edrr\u00f3l a tollat, abban a pillanatban \u00fagy vagyunk szerelmesek, hogy t\u00e9nyleg igaz\u00e1n tudjuk is, hogy szerelmesek vagyunk, ott abban a pillanatban az \u00e9rz\u00e9s csak a mi\u00e9nk, tiszt\u00e1n, \u00e9s felszabad\u00edt\u00f3an \u00e9lhetj\u00fck \u00e1t a szerelmet, \u00fagy hogy m\u00e9g ott van benne az eg\u00e9sz vil\u00e1g, azt \u00e9rezz\u00fck, hogy t\u00f6bbek vagyunk magunkn\u00e1l, \u00e9s minden lehets\u00e9ges.<\/p>\n Szerelmeslevelet \u00edrni maga a szerelem.<\/p>\n <\/p>\n Ezt \u00fagy eml\u00e9kszem a Marie Claire magazinnnak \u00edrtam p\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151tt. Vannak m\u00e9g t\u00e1rc\u00e1im a h\u00e1zass\u00e1gr\u00f3l<\/a>, a h\u0171s\u00e9gr\u0151l<\/a>, a b\u00e1tors\u00e1gr\u00f3l<\/a>, a f\u00e9rfi-n\u0151i logika k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g\u00e9r\u0151l, \u00e9s a veszekd\u00e9sr\u0151l<\/a>, \u00e9s a v\u00e1l\u00e1sr\u00f3l<\/a> is.<\/p><\/blockquote>\n <\/p>\n