Rajtam kívül csak ketten ülnek a buszon, hangosan beszélgetnek. Nézem őket, pólójuk csuklyája alól kiáll a baseball sapka sildje. Egy telefon fölé hajolnak, az egyik beszél, a másik hallgatja, mintha néma lenne. Nem tudom megsaccolni, hány évesek lehetnek. Tizenhat. Vagy húsz.
„Figyelj tesó, ezt nézd meg, ez nem fotosop, tesó, kajakra ott volt az égen, nem füst, tesó, nem látod, tesó, négy ló, ott a lábuk, nézd már meg, nem látod, hát tesó, ez a négy lovas, tudod, meg van írva, hogy leküldi ide őket Lucifer, és eljön a világvége, tesó, az lesz, hogy százhetvennyolcezer ember felkerül a Mennyországba, ami olyan lesz, mint a földi a paradicsom, tesó, a többiek meg itt maradnak a földön, tesó, ez lesz a földi pokol, tesó.
Nézd már meg, kajakra itt vannak a lovak az égen, tesó, mondom, hogy nem fotosop, tesó, amúgy nem hiszek istenben, csak az ördögbe hiszek, meg a szellemekben, tesó, azért hiszek bennük, mert láttam őket, ördögöt is láttam, tesó, azt is, meg szellemet is.
Tudod tesó, volt az a csajom a Vanessza, azt megszállta az ördög, tesó, azt is, meg az öccsét is, tesó, én űztem ki belőle, tesó.
Komolyan, kajakra kiűztem, olyan ereje volt, tesó, hatan nem bírták lefogni , de én felhívtam mobilon a plébánost, tesó, mondta, mit csináljak, hoztam szenteltvizet meg négy gyertyát, tesó, aztán egyből le tudtam fogni, aztán kiment belőle.
Olyan volt, tesó, mint a fekete füst, egy arcot is láttam benne, tesó, a Vanessza faterjának az arca volt, tesó, tudod, az egy évvel azelőtt halt meg, és nem siratták el rendesen és nem is gyászolták meg rendesen, tesó, és ezért beléjük bújt, tesó.
Azért tudott beléjük bújni, tesó, mert nem voltak megkeresztelve, tesó, vágod, tesó? Ha nem vagy megkeresztelve, beléd bújik az ördög, tesó.
Na és tesó, a legnagyobb para az volt, tesó, hogy aznap éjjel, amikor a Vanesszából kiűztem az ördögöt, tesó, a faterjával álmodtam, tesó, fekete ruhába volt és fekete kalapba volt, tesó és az arca helyén csak olyan füst volt, tesó, és azt mondta nekem, tesó, hogy ha nem hagyom békén a Vanesszát, tesó, akkor meg fog ölni engem, tesó. Még azt is megmondta, tesó, hogy mivel fog megölni, tesó, nem ő, tesó, hanem majd a Vanessza, akkor, érted, úgy, hogy belebújik megint a Vanesszába és megöl, amikor alszom, tesó, egy borotvával elvágja a torkom, tesó, kajakra megmondta még azt is, hogy hova van eldugva a borotva, tesó.
Nem hittem el, tesó, te elhitted volna, ugye, hogy nem, tesó, de aztán egy hét múlva, amikor ott voltam épp a Vanesszánál és dugtunk, tesó, egyszer csak ilyen iszonyú hidegséget éreztem a farkamban, tesó, és akkor nagyon megijedtem, tesó, mert tudtam, hogy a Vanessza mindjárt rám fog nézni, és nem lesz arca, tesó, és akkor tényleg rám is nézett, arca az volt neki, tesó, de a szemébe nem mertem benézni, tesó, mert tudtam, hogy ahelyett csak füstöt látnék gomolyogni, tesó.
Aztán, amikor a Vanessza elaludt, tesó, kimentem és benéztem a mosogató alá, tesó, és tesó, azt hittem, befosok, mert tényleg ott volt egy borotva, tesó, pont ott, ahol a Vanessza faterja mondta, hogy el lesz dugva, tesó, beledugva egy levágott ablakmosóflakonba, tesó.
Ugye mekkora para, tesó?
Én akkor úgy eljöttem onnan, tesó, hogy soha többet vissza se mentem, tesó, Vanesszának a számát is kitöröltem, tesó, még az utcájuk közelébe se megyek, tesó.”
A beszélő elhallgat, körülnéz az üres buszon, pont jön a megállóm, felállok, megnyomom a leszállásjelzőt. Az, amelyik mesélt, hirtelen rám néz, kikerekedett szemekkel bámul, az arcán rettegés. Fekete kabátban vagyok, fekete kalapban vagyok. Tudom, nem engem lát, hanem a Vanessza faterját, az arcom helyén nem az arcom van, hanem gomolygó füst.
A busz megáll, rámosolygok, tudom, nem látja, akkor is.
Aztán leszállok.

Ezt a szöveget az Alibi Füst számában közöltem