Dragomán György: A sárga csillag (részlet a Máglya című regényből)
Tavasz van, az a nap, amikor felkerültek a kabátokra a sárga csillagok, hipp-hopp, egyszer csak ott voltak, egyik pillanatról a másikra. Mész végig a sétányon a fák között, és...
Dragomán György: A próbafülke (részlet a Máglyából)
Hasad a celofán, zörög a papír, ki kell bontani mindent. A legszebb kell, a legjobb kell, ha nem az, akkor pá-pá, mehet a földre....
Dragomán György: Rétes
a tészta már nagyon vékony, áttetsző, mint a tejüveg, ahogy átnézek rajta, látom a hosszú, összefonódó, örvényes nyomokat, amit a tenyerünk hagyott a terítőre szórt lisztben. Nagymama azt mondja,...
Dragomán György: Diófa
Egy vonal, egy vágás, az alja a föld, a teteje a rigó, behunyom a szemem, egészen a napba fordítom az arcom, a szemhéjam alatt zöld és narancssárga és lila...
Dragomán György: A fürdőruha (Részlet a Máglya című regényből)
Krisztina a leghangosabb, azt mondja, kapott egy új fürdőruhát, egyenesen Olaszországból, tiszta piros, az oldalát és a melltartó háromszögeit kicsi aranyláncok tartják, nagyon-nagyon szép, és nagyon jól is áll...