Álmomban azt meséltem Nádasdy Ádámnak, hogy vele álmodtam, mégpedig azt, hogy volt egy hatalmas, tizenötször tizenöt méteres könyvespolca, ami úgy volt megcsinálva, hogy mágneskesztyűkkel és papucsokkal, a gravitációra mintegy fittyet hányva, a polc bármelyik pontjára pillantok alatt odamászhatott. Az álombéli Nádasdy a rá jellemző udvariassággal, biccentve vette tudomásul ezt az álombéli könyvespolcot, úgy emlékszem, halkan köhintett is egyet hozzá, úgy, mint aki mondani készül erre valamit, de hogy az mi lett volna, azt nem fogom megtudni, mert felébredtem. #álomkönyvespoc #nemígyvolt