Amikor tizenkét évvel ezelőtt Szöulban jártam, a házigazdák mindenáron el akartak vinni a határra. Igen udvariatlanul, de rendkívül határozottan közöltem, hogy erre bizony nem vagyok hajlandó, nem akarom megnézni, köszönöm, a magam részéről láttam már elég kommunista határt. Majd megnézem, ha múzeum lesz belőle egyszer, tettem még hozzá.
Hogy értem ezt, kérdezték megrökönyödve.
Úgy, hogy ha majd olyan lesz, mint Berlinben a Chekpoint Charlie, akkor majd megnézem, mondtam.
Olyan sose lesz, mondták, mosolyogtak.
Sose lehet tudni, mosolyogtam vissza rájuk.
#ígyvolt #csakúgyeszembejutott #határ

(És nem, nem ragadott magával a hurrá-optimizmus a mostani események hatására, sőt. Csak eszembe jutott ez a régi történet, és kedves házigazdáim mindentudó mosolya.)