Úgy huszonnyolc évvel ezelőtt, friss és vad szerelmes kamaszok voltunk Szabó T. Annaával, és akkor ő írt nekem egy Mikulás-verset, amit hát, hogy is mondjam, erősen többféleképpen lehetett értelmezni. Egy cédulán adta oda (akkoriban ilyenek leveleztünk, még telefonunk se volt, nemhogy mobilunk), és mondanom sem kell, roppant módon örültem neki. Az volt a címe, “A kópé Mikulás”.
Hogy, hogy nem, az én drága csodálatos édesanyám (aki magyartanár volt abban a gimiben, ahova Anna is járt) megtalálta a kabátom zsebében, és azzal a lendülettel legépelte és kitette az iskolai faliújságra, merthogy olyan “pompás” ünnepi vers. Ez volt az életünkben az első lecke arról, hogy a költészet hogy bontja le a magánélet határait.
#mikulás #szerelem #ajándék
Ezt a történetet két éve már megírtam itt, de nem volt meg a vers, pedig nagy erőkkel kerestük, de mint tudjuk, kézirat nem ég el, mi nem adtuk fel a keresést, meglett az eredeti cédula, és egy későbbi tisztázat is.
Óvatosan olvassátok, kívánom jusson tőle eszetekbe, milyen édes volt az első beteljesült szerelem.
forrás Dragomán György https://ift.tt/2RmO5i9