Kedves barátaim!

Mint az talán a honlap többnyelvűsítésére tett erőfeszítéseimből is látható, számomra igen fontos kérdés a fordítás. Tapasztalatból tudom, hogy milyen kemény és áldozatos munka a műfordítás, ezért amit csak tudok, megteszek a munka megkönnyítésére. Például egy nagy fájlban gyűjtöm az eddigi fordítások során felmerült kérdéseket és tapasztalatokat, (abból kiderül, hogy mi a brant, meg hogy néz ki egy karszám, meg mit jelent Dzsátá neve – hogy csak egy pár apróságot említsek) és ezt szívesen elküldöm bárkinek, aki konkrétan fordítással kapcsolatban kéri. Az e-mailem a kapcsolat oldalon megtalálható.
(Korábban azt írtam itt, hogy szívesen elküldöm bárkinek aki kéri, de rájöttem, hogy ez félreérthető fogalmazás, ugyanis sokszor kérték tőlem ezt az anyagot kutatók és diákok, azzal a céllal, hogy írásaikban hivatkozzanak rá, de ennek a kérésnek nem szoktam eleget tenni, mert a szöveg szigorúan a fordítóknak készült munkaanyag, benne sokszor a magánlevezésünk darabjai, tényleg nem publikálásra szántam, így aztán azt sem szoktam engedni, hogy tudományos munkákban idézzenek belőle, vagy egyáltalán hivatkozzanak rá.

A műfordítóház

Ezt a remek, a magyar irodalmat idegen nyelvekre átültető intézményt talán nem ismeri mindenki. Ezért írók róla pár szót. A ház idén lesz tíz éves, egy csendes és csodálatosan nyugodt kis villa Balatonfüreden, ahol hat kényelmes és kedves szobában lehet dolgozni zavartanul. Én évente egyszer vagy kétszer mindig töltök ott néhány napot, a négyes szobában írtam például A fehér király Afrika című fejezetét. A házat a Magyar Fordítóház Alapítvány üzemelteti, nagyon sok fordító volt már ott ösztöndíjas vagy vendég, és számtalan magyar irodalmi alkotást fordítottak ott le idegen nyelvre. Én a magam részéről mindenkinek csak ajánlani tudom.
A honlapja: www.c3.hu/forditohaz
Egy interjú az alapítvány vezetőjével és motorjával, Rácz Péterrel a literán: http://www.litera.hu/hirek/nyugodt-asylum