A karácsonyi ajándékot és a karácsonyfát nem a Jézuska hozza, hanem az Angyal. Ez nem is lehet másképp, mert Jézuska egy kisbaba, ő nem bírná el a karácsonyfát a nehéz talppal, az ajándékokat meg főleg nem bírná el.
A fát az Angyal hozza és az Angyal is viszi el. Van neki egy végtelen nagy padlása, és az a végtelen nagy padlás tele van szekrényekkel, és minden családnak van ott egy külön szekrénye, amiben a díszeket tartja neki az Angyal, mert minden évben ugyanazokat a díszeket hozza mindenkinek. Az Angyal, hogyha akarná, össze is cserélhetné a díszeket, de nem cseréli, a törötteket se szokta kijavítani, csak akkor, hogyha mindegyik összetörik. Olyankor szokott hozni egészen új díszeket is.
A mi fánkon minden évben van egy kinyújtott farkú üveg róka, nagymamáéknál a fán meg piros és zöld testű arany madarak vannak, igazi madártollakból vannak a farktollaik, az ő fájukon vatta-hó is van, meg aranydió is, de az aranydiót nem szabad megtörni, pedig én nagyon szeretném tudni, hogy az aranydiónak a bele is aranyból van-e, azt tudom, hogy van bele, mert egyszer egyet levettem a nagyapáék fájáról és megráztam, és hallottam, hogy zörög, de nagyapa pont bejött a szobába és meglátta, hogy mit csinálok, és rám szólt, hogy azonnal tegyem vissza. Ha egyszer nekünk is hoz majd aranydiót, akkor azt meg fogom törni, és akkor majd megtudom.
Az Angyalnak van egy öngyújtója is, egy olyan, amelyikből sose fogy ki a gáz, azzal gyújtja meg a gyertyákat meg a csillagszórókat. Ha akarná, meggyújthatná úgy is a gyertyákat meg a csillagszórókat, hogy suhintana egyet a szárnyával, de nem úgy csinálja, mert szereti pattogtatni az öngyújtóját, és szabad is neki, mert az Angyal felnőtt. Azt nem tudom, hogyha a Jézuska elkérné az Angyal öngyújtóját, akkor az Angyal odaadná-e neki. Gyerekeknek nem szabad öngyújtóval meg gyufával játszani, mert aki öngyújtóval,vagy gyufával játszik, az odapisil éjszaka.
Az Angyalnak van egy csengője is, azzal csenget, amikor be lehet végre menni a szobába, mert kirakta már az ajándékokat, a csengő ezüstből van és nagyon kicsi, tudom, mert egyszer az Angyal véletlenül itt felejtette, megtaláltam édesapa szekreterének a fiókjában, de aztán visszaadtuk neki, kitettük az ablakba , hogy vigye el, és elvitte.
Az Angyal ajándékokat is hoz, de csak a jó gyerekeknek, aki rossz, az nem kap csak vöröshagymát meg kőszenet, de ez nagyon ritkán szokott csak előfordulni, mert ehhez nagyon nagy rosszaságot kell csinálni. A kicsi rosszaságokat Jézuska megbocsátja. Nekem is megbocsátotta, hogy betettem egy nagy hógolyót a gonosz blokkfelelős postaládájába, mert megígértem neki, hogy soha többet nem csinálok ilyet.
Az ajándékokat az Angyal mindenkinek nagyon szépen becsomagolja, átköti még szalaggal is, jó erősen, hogy repülés közben nehogy kibomoljon, mert az Angyal nem szeretné szétszórni az ajándékokat a városban. A csomagokat ezért nagyon nehéz kibontani, a szalagokat sokszor nem lehet kikötni, se eltépni, hanem egyedül csak elvágni, és akkor. amíg anya előkeresi a nagyollót, lehet izgulni, hogy tényleg az van e- csomagban, amit kértünk, hogy tényleg azt hozta-e az Angyal.
Pedig igazából nem kéne izgulni, mert az Angyal mindig azt hozza, amit kérünk, nem is kell neki ehhez levelet íni, le se kell neki rajzolni, hogy mit szeretnénk, elég ha csak felnézünk az égre és elmondjuk, hogy Angyalka, hozzál nekem pont olyan levehető páncélú műanyag lovagot, amilyen Trénikának van, az Angyal rögtön megjegyzi, hogy olyat akarunk, és pont olyat is fog hozni nekünk, nem is csak egyet, hanem mindjárt hármat, de az is lehet, hogy négyet vagy ötöt, vagy hatot.
De azért karácsonykor legjobb dolguk mégis az árva gyerekeknek van, mert nekik nem kell mikulástól karácsonyig jól viselkedni, mert ők már mikuláskor tudják, hogy fognak ajándékot kapni, mert az ő nagy karácsonyfájukat már mikuláskor oda hozza a városháza elé az Angyal, és azon a fán nincsenek is igazi díszek, mert a díszek, azok az ajándékok, nagyon nagy ajándék dobozok, nagyon színes csillogó papírba becsomagolva, és azok a dobozok olyan nagyok és olyan nehezek, hogy el se tudom képzelni, hogy mi lehet bennük, és olyan magasan vannak, hogy meg se lehet nézni, és meg se lehet kopogtatni semelyiket. Ahhoz először oda kéne vinni egy létrát, vagy oda kéne állni a fa alá egy tűzoltóautóval. Egyszer kölcsön akartam venni apának a hegymászó felszereléséből azt a vascipőt, amelyiken elöl szegek vannak, és amelyikkel jégfalakat szokott megmászni, hogy azzal másszak fel a karácsonyfára egy olyan nagy dobozért, de anya meglátta, hogy mit csinálok, és muszáj volt elmondjam neki, és akkor nagyon haragos lett, azt mondta, hogy is gondolom, valamelyik árva gyerek akkor az én kíváncsiságom miatt nem kapna ajándékot, és ez csúnya dolog lett volna, pedig nem is akartam elvenni csak megnézni, mert olyan nagyon nagyok voltak azok a dobozok.
De én igazából nem is az ajándékokra vagyok a legkíváncsibb, mert tudom, hogy nekem egy robinhud nyilat és tizenkét igazi tollas nyílveszőt, és levehető páncélos vitézeket hoz majd az Angyal, és lehet, hogy ég egy olyan bobi-kést is, amilyen old shátterhándnak van, hanem arra vagyok a legkíváncsibb, hogy hogy néz ki az Angyal. Tavaly, amikor beköltözött a nagyszobába, belestem a kulcslyukon, és megláttam az Angyal szárnyát, vagyis nem az egészet, hanem csak egypár nagy kék tollat belőle, de az Angyal megérezte, hogy nézem, és huss, elszállt. Idén csináltam magamnak egy periszkópot vécépapír gurigából és két borotválkozó tükörből, és azzal fogok belesni a nagyszobába, úgy, hogy kidugom a mi ablakunkon, mert hogyha felmászok a székre és egy kicsit kihajolok, akkor pont elér e periszkóp nagyszoba ablakáig, és ha jól csinálom, és a tükrök nem párásodnak be, akkor lehet, hogy tényleg és igazából meglátom majd az Angyalt.

Karácsonyi tárca, a 168 órában közöltem pár éve.