Tavaly Daniel Kehlmann-nal sétáltunk ki a Könyvfesztiválról, amikor megállította és dedikálásra kérte egy kedves olvasó. Utána mondtam neki, hogy tudja meg, most tulajdonképpen nem egy hanem három könyvet dedikált, és másnap, amikor órákon át fog dedikálni akkor is minden elé tett könyv három német nyelvű kötetnek felel majd meg, mert egy magyar olvasó arányában, ha a bérek vásárlóértékét nézzük, úgy háromszor annyit költ könyvre mint egy német, hiába kerülnek a könyvek fele annyiba mint Németországban. Nem a könyvek drágák a bérek alacsonyak, hiába telt el harminc év a rendszerváltás óta, nem tudtuk utolérni az úgynevezett Nyugatot. De hiába nem értük utol, az emberek mégiscsak vesznek könyvet, az olvasók megrendítő lelkesedéssel, szinte erejükön felül támogatják az irodalmat, a könyvkultúrát. Hosszan beszélgettünk aztán, arról, hogy ennek milyen okai lehetnek, hogy miként próbálta és próbálja Magyarország és a magyarság a kultúrán keresztül kiemelni magát a nyelvi elszigeteltségből, azt hiszem utána kicsit más szemmel nézte a Könyvfesztivál fogatagát, a sok-sok könyvszerető embert.
#könyvfesztivál #kultúra #nyelvébenél

(A kép Szilágyi Lenke fotója, Daniellel és Mathias Énarddal beszélgetünk.)
forrás Dragomán György http://bit.ly/2GzJv9l