“Ne mondja senki, hogy nincs ideje verset olvasni, mert akkor én felteszem a kérdést, hogy mond, fogat se szoktál mosni, arra sincs időd? Na ugye hogy van, rendesen fogat mosni napi két perc reggelente, a legtöbb verset kevesebb időbe telik elolvasni, úgyhogy szánjál rá szépen napi két percet és kezd versolvasással a napot. Elolvasod, és más lesz a napod, mert néha-néha a versre fogsz gondolni és a vers is rád fog gondolni.”
Besztercén voltunk a múlt héten Annával, egy román nemzetközi költészeti fesztiválon, ahova minden évben elhívnak a költők egy prózaírót is. Idén én engem ért a megtiszteltetés, a beszélgetésben sok szó esett költészetről, titkos egyelőre csak asztalfióknak írt verseimről, és előadhattam a fenti kis költészet propagáló monológomat is. Lavinia Balulescu fotóján látszik, hogy éppen ezen mosolyog beszélgetőtársam Nicolete Munteanu. #költészet

Románul tudóknak az Adevarul cikke a fesztiválról:
“György Dragomán a mai spus că şi-a făcut un obicei de a înota cu căştile în urechi, ascultând poezie, şi a adăugat că scuza „nu am timp să citesc poezie“ nu i se pare una justificată. „Îţi ia două minute să te speli pe dinţi dimineaţa, iar pentru a citi o poezie îţi poate lua mai puţin. Trebuie să citeşti poezie zi de zi, să ai o carte lângă pat. Să o deschizi în fiecare dimineaţă, să citeşti o poezie, apoi să te gândeşti la ea. Iar ea se va gândi la tine“, a mai spus prozatorul, în ceea ce a fost de fapt una dintre cele mai frumoase pledoarii pentru poezie pe care le-am auzit. ”
https://ift.tt/2xTfMnT
forrás Dragomán György https://ift.tt/30ETh2f