A blokkfelelős fia azt mondja, hogy a karácsonyfát nekik nem az angyal hozza, hanem az apjával szokták lopni, és nem olyan kicsit lopnak, mint amilyet nekünk az angyal szokott hozni, hanem sokkal nagyobbat, olyant, amelyik felér egészen a plafonig. Erre én nem mondok semmit, mert a karácsonyfánk amit a tavaly az angyal hozott az tényleg nem ért fel egészen a plafonig, először azt hittem, hogy felér, de amikor átjött hozzánk blokkfelelős fia a fúvócsövével, akkor mondta, hogy nem ér fel, csak úgy látszik, hogy felér, de ha elmegyünk egész a szoba sarkáig, és felmászunk a komód tetejére és lábujjhegyre állunk, akkor mindjárt látjuk, hogy nem ér fel egész a plafonig a fa, két vagy három ujjnyi hely is van az aranycsillag és a plafon között, a blokkfelelős fia még a fúvócsövével is átlőtt a csillag fölött, igaz elsőre nem sikerült, csak harmadikra, de az ő fenyőfájuk tényleg nagyobb volt, bevitt hozzájuk, hogy megmutassa, a fenyőfájuk hegye egész be volt hajlítva, mert csak úgy fért be nekik a nagyszobába.
Megmondom a blokkfelelős fiának, hogy idén akkor is a mi fánk lesz a nagyobb, tudom, mert megírtam az angyalnak, hogy nagyobbat hozzon, lerajzoltam bele a plafont is, és a karácsonyfát is, és a karácsonyfa hegyén a csillagot is, és azt is, hogy a karácsonyfa felér egészen a plafonig, és amikor a levél kész volt, tekertem belőle egy fúvócsőgolyót és fellőttem a blokk tetejére, mert az már nagyon közel van az éghez, és nem is mehet oda senki fel, csak nyáron a szurkozómunkások, télen meg az angyalok, úgyhogy biztos, hogy meg fogja kapni.
Már nem sok van hátra a karácsonyig, nagyon várom az angyalt. A karácsonyfát nekünk egy külön angyal fogja hozni, nem az, amelyik az ajándékokat, hanem egy másik, ennek a nevét is tudom, úgy hívják, hogy Szászmisi. Hallom, amikor anyáék éjszaka emelgetik, és azt mondják, hogy remélik, idén is olyan szép fát hoz, mint tavaly, csak idén szegénynek sokkal nehezebb dolga lesz, mert ezek betiltották az autóközlekedést, és be akarják tiltani a karácsonyt is, alig fogja tudni elhozni a fát, és akkor majdnem kimegyek, hogy elmondjam nekik, hogy ne aggódjanak, mert én már mindent elintéztem, pontosan megírtam az angyalnak, hogy mekkora fát kell hozni, és az autóközlekedés miatt se kell aggódni, mert az angyalok, azok nem autóval járnak, hanem repülnek, de tudom, hogyha kimegyek, akkor megszidnak, hogy mért nem alszom és mért hallgatózom, úgyhogy inkább nem megyek ki.
Másnap reggel aztán, amikor bemegyek a nagyszobába, látom, hogy nekem lett igazam, mert kint, a félig beüvegezett erkélyen, a fehér szekrény és az üveg közé be van dugva egy összekötözött fenyőfa, és akkor gyorsan odamegyek az erkélyajtóhoz, és felállok a fotel karfájára, hogy jobban lássam, és akkor azt veszem észre, hogy nem egy fenyőfa van ott a szekrény és az üveg között, és nem is kettő, hanem mindjárt négy, és akkor kiáltok anyának és apának, hogy jöjjenek azonnal, nézzék meg, mi történt, az angyal már egy nappal előre elhozta a karácsonyfát. Biztos, hogy megkapta a levelem, és elszégyellte magát azért, mert tavaly nem ért fel a fa egész a plafonig, és ezért idén kárpótlásul mindjárt négy fát is hozott nekünk, úgyhogy minden szobába jutni fog egy, és még az előszobába is, olyan lesz az apartamentünk, mint egy nagy karácsonyfaerdő, hogy akármelyik szobába megyünk, mindenhol fenyőszag lesz, és csillagszórószag, és lehet, hogy ajándékot is négyszer annyit fog hozni az idén, mindegyik fa alá külön.
Apa azt mondja, hogy az angyal biztos raktárnak használja az erkélyünket, biztos ide hozta hozzánk a nagymamáék fáját is, és az öcsibácsiék fáját is, és a keresztapáék fáját is, nagyon nagy dolog, és nagy titok, ne mondjam el senkinek, és az erkélyre meg aztán semmiképp se menjek ki, mert azt az angyal már elfoglalta magának.
Nem is mondom el senkinek, de a blokkfelelős fiának muszáj, hogy elmondjam, hogy cik-cik-cik, nekünk négy fánk is van, és nagyon nagyok is, már fent vannak az erkélyen, a szekrény mellé dugva, mert a mi erkélyünk olyan vagány, hogy raktárnak használja az angyal, és délután el fogok bújni a függöny mögé, és meg fogom lesni, hogy viszi majd el a többi fákat az angyal.
Anya és Apa nincsenek otthon, csak este fognak hazajönni, mert messze kell menjenek mákot szerezni és diót szerezni és gesztenyét szerezni, hogy meglegyen minden szépen a karácsonyi vacsorához, tudják, hogy jó leszek, mert ha rosszalkodnék, azt meglátná az angyal, és akkor nem kapnék semmit, csak vöröshagymát.
Nem rosszalkodok, ott ülök a földön az erkélyajtónál, a kalorifer mellett, a kalorifer hideg, mert délutánonként nincsen fűtés, de én nem fázom, mert pokrócba csavartam magam, egész bebújtam a pokrócok alá, csak a periszkópomat dugom ki, négy vécépapírgurigából és két borotválkozótükörből csináltam, pont felér az ablakig, pont látom rajta keresztül a szekrényt, és a fenyőfákat, és az erkély korlátját, pont meg fogom tudni lesni rajta keresztül az angyalt.
Nem mozdulok, a periszkópra szorítom a szememet, és várok. A karácsonyfákat nézem, az kívánom, hogy bár jönne már az angyal. Egyszer csak azt érzem, hogy nagyon álmos vagyok, de tudom, hogy ezt azért érzem, mert most már mindjárt jön az angyal, és el akar altatni, hogy ne lássam meg, előveszem a leghegyesebb fúvócsőgolyómat, és megszúrom az ujjam, hogy felébredjek, és fel is ébredek, és látom, hogy fentről, a blokk tetejéről, leereszkedik egy kötél, és aztán egy másik is, várom, hogy megszólaljon valami szép orgonazene, de nem szólal meg semmi, hanem az egyik kötélen lecsúszik egy fehér ruhás alak, és aztán a másik kötélen egy másik, nem ilyennek képzeltem az angyalokat, azt hittem, hogy pucér lábbal jönnek, fehér lepedőbe, világító glóriával, de ezek az angyalok rendesen fel vannak öltözve, síruhájuk van és fehér csizmájuk, és fehér sapkájuk, és síszemüvegük, a nyakukra kötve fehér sálak lobognak, azt kívánom, hogy forduljanak meg, mert látni akarom a szárnyukat, de nem fordulnak meg, benyúlnak a szekrény mellé és kiveszik az egyik fát, megfogják és átdobják a korláton, a periszkópon keresztül nem látom, de tudom, hogy a fa nem esik, le, hanem felrepül a blokk tetejére, ahol már várják a többi angyalok, és akkor a második fát is megfogják, és azt is ledobják, és aztán a harmadikat is, már csak egy fa van az erkélyen, a legszebb és a legnagyobb, az lesz a mi fánk, és az angyalok azt is megfogják, és azt is kidobják az erkélyről. Először nagyon megijedek, hogy most mi lesz, elvitték a fánkat, fel akarok állni, és rá akarok kiáltani az angyalokra, hogy mit csinálnak, de aztán látom, hogy felmásznak a köteleken, és kiállnak az erkély korlátjára, és akkor a kisebbik angyal nagyon kedvesen integet egyet, pont felém, pont a periszkópom felé, és kitárja a szárnyát, pont olyan, mint egy nagy lepedő, ott lobog mögötte, és én akkor gyorsan lehúzom a periszkópom, és tudom, hogy az angyalok azért vitték el a mi fánkat is, hogy szépen feldíszítsék, és úgy hozzák majd vissza másnap este.
Várok egy kicsit, aztán felállok és kinézek az erkélyre, az angyalok már nincsenek ott, és a karácsonyfák helyén sincsen csak egy marék fenyőtű, nézem és örülök, anyára és apára gondolok, és tudom, hogy ők is nagyon-nagyon fognak örülni.

Karácsonyi tárca. Ha jól emlékszem a 168 órában közöltem pár évvel ezelőtt. Aztán az Oroszlánkórus kötetbe is bekerült.