Egy török egyetemen egyszer betiltották a felolvasásomat. Amikor meghallották, hogy A fehér király ugrás című fejezetben Dzsátá és Szabi lázat próbálnak szimulálni, azt mondták, ez rossz példa a török ifjúságnak, nem lesz több felolvasás. (Akkor persze ebből csak annyit érzékeltem, hogy az egyetem addig végtelen kedves és vendégszerető alkalmazottai hirtelen eltűnnek, érthetetlenül fagyos lesz a hangulat, mégsem megyünk együtt ebédelni.) Hosszú idő óta akkor találkoztam először a cenzúrával.
Az akkor még csak egy kis lokális helyi betiltás volt, gondolom túlaggódta a dolgot az intézményvezető. Egy másik gimnáziumban simán felolvashattam pár nappal később, a nagyon kedves igazgatónő szavaiból az tűnt ki, neki nincs már vesztenivalója, a következő évtől 2000 kilométerrel arrébb helyezik. (Ott akkoriban ez volt a megrovás formája, mint megtudtam.)
#csakúgyeszembejutott
Amúgy nagyon sokat kaptam attól a törökországi utazástól, ott láttam például azt a kávézacc varázslást, (vagyis inkább annak demonstárcióját) ami aztán a Máglya elejébe is bekerült.
#igymegyez #kávézaccbanajövő
Ez közel tíz éve volt egyébként. Azóta sokat változott a helyzet, nekem például volt szerencsém pár éve olyan kedves török asszonyokkal beszélgetni, akik halálsápadtan várták a híreket és egyáltalán az életjelet frissen letartoztatott újságíró férjükről.

(kép a wikipédiáról)
forrás Dragomán György https://ift.tt/2ybcfSa