Május elseje van, nagyon várom a luffbalmosokat. A luffbalmosok a kövesdomb felől jönnek, már messziről látni őket, mert a fejük fölött ott lebegnek a luffbalonok. Kékek és rózsaszínek, nagyon nagyon sok, olyan sok, hogy szinte felemeli őket, szinte a föld fölött lebegnek. Az ablakból nézem őket a kukkerrel, hogy az elsőt meglátom már rohanok is anyához, hogy adjon pénzt, le akarok menni luffbalmot venni. Anya azt mondja, ad, vigyem oda a pénztárcáját. Odaviszem, anya belenéz, azt mondja nincsen csak nagypénze, azt nem adja oda mert elvesztem. Mondom, hogy nem, vigyázok rá, nagyon vigyázok. Azt mondja nem hiszi, de én tovább könyörgök. Légyszi légyszi, pliz, pliz, most az eccer, plííííz, csak most az eccceeer. Anya azt mondja, ne mondjam, hogy plííz, kitől tanultam azt, hogy pliíz, mondom, hogy a többiektől a blokkból, összetett kézzel kell mondani, hogy pliíz, az a legnagyobb kérés, arra nem lehet nemet mondani. Aki arra nemet mond, az cégér, cörán, cörán koooperátor. Anya ezen nevet. Összeteszem a két kezem, úgy mondom, plíííz. Anya nem cégér, nem cörán, azt mondja, jó, ad egy ötvenest, de vigyázzak rá. Azt mondom, jó, vigyázok. Félek, hogy már elmentek a luffbalmosok, ugrálva rohanok le a lépcsőn. Leérek, kirohanok a blokk elé, a luffbalmosok akkor érnek oda, egy egész család, apa, anya és két gyerek, mind az összesnek egy-egy nadrágszíj van átvetve a hóna alatt, arra vannak rábogozva a luffbalmok spárgái, hogyha ideadnák, nekem azt a nadrágszíjat, biztos hogy felemelne engem a sok luffbalon, fel egészen a blokk tetejéig, akkor le tudnám szedni onnan a zöld teniszlabdámat amit feldobtak oda a nagyok. Megállok a luffbalmosok előtt, megkérdezem, hogy a luffbalon. A legkisebb fiú jön oda hozzám, ő is sokkal nagyobb mint én. Ötéves vagyok, ő meg legalább tizenegy. Hogy a luffbalon? kérdezem megint. Van pénzed öcsi? kérdezi őt. Van, mondom én. Mennyi, kérdezi ő? Ötven mondom én. Akkor neked kivételesen olcsóbban adom, megkapod ötvenért, mondja ő. Jól van, mondom én. Elém tartja a tenyerét, beleteszem a pénzt, megköpködi, apád anyád idejöjjön, mondja, zsebre dugja. Rámnéz, azt mondja, tudjam meg, hogy én vagyok aznap az első vevője, nagyszerencsém lesz. Azt mondja gratulál hozzá, a nagyszerencséhez, kezet nyújt, kezet fogunk. Megfog egy spárgát a sok közül, letépi a szíjról, odaadja a kezembe. Azt mondja, fogjam ügyesen, mert ha elengedem, elszáll, sose kapom vissza. Fogom ügyesen, megyek haza, hogy megmutassam anyának.