Tejfölös eperfagyi

Életemben először Berettyóújfaluban ettem eperfagyit 1986-ban, a sok ízetlen román fagyi után olyan megrázó élmény volt, hogy azóta is azt az ízt keresem. (Máig nem felejtem, banán, eper, ez volt a két első gombóc magyarországi fagyi amit megkóstolhattam, maga az édeni gazdagság.) Eddig ez a tejfölös recept vitt legközelebb ahhoz a régi élményhez.
A tejföl és eper amúgy klasszikus kombináció, már Hamvas Béla is írja valahol, hogy az epret tejföllel kell enni. Azt is írja, hogy kút mélyén kell hűteni, régóta vágyom arra, hogy egyszer kipróbáljam.
De addig is marad a fagylaltgép vagy a mélyhűtő, és hozzá a legkedvesebb eperfagyi receptem, David Lebovitz perfect scoop című remekéből:

Csináljatok tejfölös eperfagyit. 450 gramm epret dolgozzatok össze 150 gramm cukorral, (nem, cukor nélkül sajnos nem lehet rendes fagyit csinálni, vagyis lehet, de ahhoz rengeteg spéci adalékanyag kell) hagyjátok állni húsz percet, (ettől élénkebbek lesznek a színei és intenzívebb lesz az íze), öntsetek bele egy cent vodkát, egy facsarásnyi friss citromlevet, turmixoljátok össze negyedliter tejszínnel és ugyanannyi tejföllel, tegyétek fagylaltgépbe. Nézzétek türelmetlenül, hogy készül, aztán, ha kész lett, egyétek meg.
(Ha nincs fagyleletgépetek, használjátok David Leibovitz módszerét, ő egy serpenyőbe vagy más lapos fémedénybe önti a keveréket, beteszi a mélyhűtőbe, és félóránként kever rajta egyet botmixerrel, vagy ha nincs akkor habverővel, vagy akár kézi habverővel. Két-három óra alatt így is fagyit kaptok.)