Egyszer húsvét előtt a csarnokban álltam, és bárányt akartam venni. Előttem egy ifjú pár állt, akik életük első önálló báránysütésükre készültek és a hentes épp a báránygerincre próbálta rábeszélni őket. Nem bírtam ki, beleszóltam, hogy ne haragudjanak, de ha soha nem sütöttek bárányt inkább lapockát vegyenek, olcsóbb és nehezebb elrontani.
Én a bárány szeretetét nagymamámtól örököltem apámon keresztül, nagymamám a töltött báránycombot szerette a legjobban, apám a fokhagymás citromos bárányflekkent, én elég büszke vagyok a bárányoldalasból főtt tárkonyos ragulevesemre, vagy a vakumban készült húszórás rozmaringos báránynyakfilémre, de a legjobban mégis csak a lassan-sült báránylapockát szeretem. Olcsóbb a combnál és a gerincnél, de nehezebb elrontani, a lassú alacsony hőfokú sütéstől a kötőszövetek zselévé alakulnak a hús zaftos lesz de nem veszíti el a tartását a bárány íz is intenzíven megmarad benne. Egy tisztességes tepsiben egyszerre két lapocka is elfér, így ha kell rendes családi lakomát is lehet belőle rittyenteni.
A recept a saját fejlesztésem, Molly Stevens All about braising cimű remek könyvének párolt-sült báránycsülök receptjét kombináltam a klasszikus hétórás báránysült technikájával.
A báránylapockát lehártyázom, bedörzsölöm sóval, borssal, forró zsírban körbesütöm, aztán tepsiben negyedelt hagymára répára és fokhagymára fektetem, únyi fehérbort öntök alá, meglocsolom olívaolajjal, tárkony lestyán és kakukkfű egy negyedelt citrom és egy fej gerezdekre szedett de héjában hagyott fokhagyma kerül még alá és köré, a tetejét megrakom lecsepegtetett konzervparadicsommal, a tepsit lefedem két három vastag réteg alufoliával, lehetőleg légmentesen, aztán 150 fokos sütőben sütöm négy és fél órát. Ha minden jól megy a végére kézzel ki lehet húznia csontokat a húsból, mégis marad kellő tartása. A sütőt maximumra tekerem, lekotrom a hús tetejéről a paradicsomot, öt perc alatt kérget sütök rá. A köret borban párolt apró-szemű tárkonyos fehér bab.