Lassan sült báránylapocka
Egyszer húsvét előtt a csarnokban álltam, és bárányt akartam venni. Előttem egy ifjú pár állt, akik életük első önálló báránysütésükre készültek és a hentes épp a báránygerincre próbálta rábeszélni őket. Nem bírtam ki, beleszóltam, hogy ne haragudjanak, de ha soha nem sütöttek bárányt inkább lapockát vegyenek, olcsóbb és nehezebb elrontani.
Én a bárány szeretetét nagymamámtól örököltem apámon keresztül, nagymamám a töltött báránycombot szerette a legjobban, apám a fokhagymás citromos bárányflekkent, én elég büszke vagyok a bárányoldalasból főtt tárkonyos ragulevesemre, vagy a vakumban készült húszórás rozmaringos báránynyakfilémre, de a legjobban mégis csak a lassan-sült báránylapockát szeretem. Olcsóbb a combnál és a gerincnél, de nehezebb elrontani, a lassú alacsony hőfokú sütéstől a kötőszövetek zselévé alakulnak a hús zaftos lesz de nem veszíti el a tartását a bárány íz is intenzíven megmarad benne. Egy tisztességes tepsiben egyszerre két lapocka is elfér, így ha kell rendes családi lakomát is lehet belőle rittyenteni.
A recept a saját fejlesztésem, Molly Stevens All about braising cimű remek könyvének párolt-sült báránycsülök receptjét kombináltam a klasszikus hétórás báránysült technikájával.
A báránylapockát lehártyázom, bedörzsölöm sóval, borssal, forró zsírban körbesütöm, aztán tepsiben negyedelt hagymára répára és fokhagymára fektetem, ujjnyi fehérbort öntök alá, meglocsolom olívaolajjal, tárkony lestyán és kakukkfű egy negyedelt citrom és egy fej gerezdekre szedett de héjában hagyott fokhagyma kerül még alá és köré, a tetejét megrakom lecsepegtetett konzervparadicsommal, a tepsit lefedem két három vastag réteg alufoliával, lehetőleg légmentesen, aztán 150 fokos sütőben sütöm négy és fél órát. Ha minden jól megy a végére kézzel ki lehet húznia csontokat a húsból, mégis marad kellő tartása. A sütőt maximumra tekerem, lekotrom a hús tetejéről a paradicsomot, öt perc alatt kérget sütök rá. A köret borban párolt apró-szemű tárkonyos fehér bab.
Ehhez pró szemű fehér bab kell nekünk, négy személyre úgy fél kiló (ha több köret is van, hat-nyolc személyre is elég), szükségünk lesz még egy hagymára, egy maréknyi tárkonyra, ha lehet frissre, (szárítottból két teáskanálnyi kell) lestyánra, babérlevélre, negyed liternyi könnyű száraz fehérborra, (olaszrizling vagy furmint a legjobb), ne legyen túl fanyar vagy túl ásványi.
Előző este beáztatom a babot (ha elfelejtettem volna, akkor lemosom, felforralom, ahogy felforrt elzárom, lefedem, állni hagyom egy órát, aztán szűrőben megmosom, ekkor olyan mintha áztattam volna).
A hagymát olajon megfonnyasztom, sózom, tekerek rá pár csavarintásnyi fehérborost, beleteszem a babot, összekeverem, hozzáteszem a lestyánt és a tárkony két harmadát, meg a babérlevelet, felöntöm fehérborral, épp csak ellepje, ha muszáj még teszek hozzá vizet (én lapos edényt, magas falú serpenyőt használok) lefedjük, és lassú tűzön párolom, amíg puha nem lesz a bab. (fél óra, negyven perc) ha kész hozzáadom a maradék tárkonyt, ha igazán dekadensnek akarom érezni magunkat, pár dekányi friss vajat is keverünk még hozzá.