Beckett - Szép napok - Katona Sufni - Szirtes ÁgiA Katona József színház és Székely Kriszta felkérésére újra fordítottam Samuel Beckett Happy Days című darabját. Volt már egy fordítása, O, azok a szép napok címmel fordította le Kolozsváry Grandpiere Emil valószinűleg franciából.Nagyon örültem a felkérésnek, mindig is szerettem volna színpadra is Beckettet fordítani, a Watt című regénya legkedvesebb fordításom mind közül.

A fordítás elkészül, Szép Napok címmel fut a Sufni-ban Szirtes Ági és Bezerédi Zoltán a két főszereplő. Winnie monólógja páratlanul nehéz feladat, és nyilávn szerep álom minden színésznőnke, Szirtes Ági roppant fegyelemmel játsza ki a lelkét is.

Angolból fordítottam, (a régi fordítás franciából készült) itt egy kis darab az elejéből, kérésre szívesen elküldöm bárkinek a teljes szöveget.

Samuel Beckett: Szép Napok (részlet)

WINNIE: [Felnéz az égre.] Újabb mennyei nap. [Szünet. Fej újra vízszintes, előre néz, szünet. A mellére kulcsolja a kezét, szemét lehunyja. Ajkai mozognak, ahogy hangtalan imádságot mormol, úgy tíz másodpercig. Ajkak nem mozdulnak. Kezek maradnak összekulcsolva. Halkan.] Jézus Krisztus nevében Ámen. [Szem kinyílik, kezek szét, vissza a földre. Szünet. Újra a mellére kulcsolja a kezét, ajkai hangtalan kiegészítő imát morzsolnak, úgy öt másodpercig. Halkan.] Örökkön-örökké Ámen. [Szem kinyílik, kezek szét, vissza a földre. Szünet.] Kezdesz Winnie. [Szünet.] Kezd a napod Winnie.[Szünet. Odafordul a szatyorhoz, turkál benne, de nem veszi el a helyéről, fogkefét vesz elő, tovább turkál, kinyomott tubus fogkrémet vesz elő, előre fordul, lecsavarja a tubusról a kupakot, a földre teszi, nagy nehezen rányom egy kis fogkrémet a kefére, a tubust az egyik kezében tartja, a másikkal a fogát mossa. Illedelmesen jobbra és hátra fordul, a domb mögé akar köpni. Ebben a testhelyzetben már látja WILLIE-t. Köp. Kicsit hátrébb mereszti a nyakát, lenéz. Hangosan.] Hééé! [Szünet. Hangosabban.] Héééé! [Szünet. Gyöngéd mosoly az arcán, előre fordul, leteszi a fogkefét.] Szegény Willie [a tubust nézi, mosoly le] mindjárt elfogy – [a kupakot keresi] na jó – [megtalálja] – nincs mit tenni – [rácsavarja a tubusra] – ez is jó régi – [leteszi a tubust] – régi, mint az összes többi – [a szatyor felé fordul] – nincs vele mit tenni – [a szatyorban kotorászik] – nincs mit tenni – [kis tükröt vesz elő, előre fordul] – na jó – [a fogait vizsgálja a tükörben] – szegény drága Willie – [felső fogsorát nyomkodja hüvelykujjal, érthetetlenül] – Uramatyám! – [felhúzza az ajkát, az ínyét vizsgálja, közben beszél, még mindig] – Uramisten! – [a szája sarkát feszegeti, tátott szájjal nézi magát, még mindig] – na jó – [a másik oldalon is megismétli] – nem rosszabb – [abbahagyja a vizsgálódást, rendesen beszél] – nem jobb, nem rosszabb – [leteszi a tükröt] – nem változik – [beletörli a kezét a fűbe] – nem fáj – [a fogkefét keresi] – szinte alig – [kézbe veszi a fogkefét] – hát ez remek – [a kefe nyelét vizsgálja] – párja nincsen – [a nyelet vizsgálja, olvas] – színtiszta … mi? – [szünet] – mi? – [leteszi a kefét] – ja igen – [a szatyor felé fordul] – szegény Willie – [a szatyorban kotorászik] – semmi kedve – [kotorászik] – semmihez – [szemüveget vesz elő, tokban] – nem érdekli – [előre fordul] – már az élet – [kiveszi a szemüveget a tokból] – szegény drága Willie – [leteszi a szemüvegtokot] – örökké alszik – [kinyitja a szemüveget] – fantasztikus adottság – [felteszi a szemüveget] – párja nincsen – [a fogkefét keresi] – úgy gondolom – [kézbe veszi a fogkefét] – mindig mondtam – [a kefe nyelét vizsgálja] – bár tudnék én is – [a kefe nyelét vizsgálja, olvas] – valódi… színtiszta… mi? – [leteszi a kefét] – jön a vakság – [leveszi a szemüveget] – na jó – [leteszi a szemüveget] – látunk eleget – [a fűzőjébe nyúl, zsebkendőt keres] – gondolom – [összehajtott zsebkendőt húz elő] – mostanra már – [kibontja a zsebkendőt] – hogy van az a pár csodás sor – [megtörli az egyik szemét] – jaj jaj nekem – [megtörli a másikat is] – hogy amit láttam, láttam – [a szemüveget keresi] – hát igen – [ kézbe veszi a szemüveget] – ki nem hagynám? – [törölgetni kezdi a szemüveget, a lencsékre lehel] – vagy mégis? – [törölget] – szent fény – [törölget] – felpukkan a sötétségből – [törölget] – perzselő pokoli fény. [Abbahagyja a szemüvegtisztítást, az ég felé nyújtja az arcát, szünet, megint egyenesen előre néz, folytatja a törölgetést, abbahagyja, hátra és jobbra mereszti a nyakát, lefele néz] Hééé! [Szünet. Gyöngéd mosoly az arcán, ahogy megint előrefordul, folytatja a szemüvegtisztítást. Mosoly el.] Fantasztikus adottság. [befejezi a szemüvegtisztítást, leteszi a szemüveget] – bár tudnék én is – [összehajtja a zsebkendőt] – – na jó – [visszateszi a zsebkendőt a fűzőjébe] – nem panaszkodom – [a szemüveget keresi] – nem nem – [kézbe veszi a szemüveget] – nem panaszkodhatok – [ felemeli a szemüveget, átnéz az egyik lencsén] – csomó mindenért hálás lehetek – [átnéz a másik lencsén] – nincs fájdalmam – [felteszi a szemüveget] – szinte semmi – [a fogkefét keresi] – csodás ez így – [kézbeveszi a fogkefét] – párja nincsen – [a kefe nyelét vizsgálja] – időnként enyhe fejfájás – [a nyelet vizsgálja, olvas] – garantáltan… valódi… színtiszta… mi? [közelebb hajol] – valódi színtiszta… [kiveszi a zsebkendőt a fűzőjéből] – ja igen – [ kirázza a zsebkendőt] – szórványos könnyű migrén – [dörzsölni kezdi a kendővel a kefe nyelét] – hol rám jön – [dörzsöl] – hol elmúlik – [gépiesen dörzsöl] – hát igen – [dörzsöl] – jutott kegyelem – [dörzsöl] – jutott bőven – [abbahagyja a dörzsölést, megtörten bámul maga elé] – imák talán mégsem hiába – [szünet, megtörten] – nap elején – [szünet, megtörten] – nap végén – [lehatja a fejét, folytatja a dörzsölést, abbahagyja, felnéz, már nyugodt, megtörli a szemét, összehajtja a zsebkendőt, visszateszi a fűzőjébe, a kefe nyelét vizsgálja, olvas] – abszolúte garantált… valódi színtiszta – [közelebb hajol] – valódi színtiszta… [Leveszi a szemüveget, leteszi, a kefét is leteszi, maga elé bámul.] Vén dolgok. [Szünet.] Vén szemek. [Hosszú szünet.] Tovább, Winnie. [Körülnéz, meglátja a napernyőt, a hosszát vizsgálja, kézbeveszi, meglepően hosszú nyelet húz ki belőle. A napernyő hegyét a jobb kezében tartja, hátra és lefele mereszti a nyakát, WILLIE felé.] Hééé! [Szünet.] Willie! [Szünet.] Csodás adottság. [Megüti a napernyővel.] Bár tudnék én is. [Megint üt egyet, az ernyő kicsúszik a kezéből, a domb mögé esik, WILLIE azonnal visszaadja, a kezét nem látjuk.] Köszönöm drágám. [Átteszi a napernyőt a bal kezébe, előre fordul, a jobb tenyerét nézegeti.] Nedves. [Visszaveszi a napernyőt a jobb kezébe, a bal tenyerét nézegeti.] Jól van, nem romlott. [Felnéz, vidáman.] Nem javul, nem romlik, nem változik. [Szünet. Vidáman.] Nem fáj. [Hátrahajol, WILLIE-t nézi, megint a napernyő hegyét fogja.] Nehogy megint elaludj itt nekem drágám, szükségem lehet rád. [Szünet.] Ne kapkodj, ne kapkodj, csak ne gömbölyödjél megint össze nekem. [Előre fordul, leteszi a napernyőt, két tenyerét nézegeti, aztán a fűbe törli.] Egy kis szín talán mégsem ártana. [A szatyorhoz fordul, kotorászik benne, egy revolvert vesz ki, feltartja, gyorsan megcsókolja, visszateszi, tovább kotorászik, gyógyszeres üveget vesz elő, benne kevés piros folyadékkal, előre fordul, megkeresi a szemüveget, felteszi, olvassa a címkét.] Kedvetlenség… levertség… étvágytalanság… kisdedek… gyermekek… felnőttek… hat csapott… nagykanál naponta [felnéz, mosolyog] – a régi stílus! [mosoly el, lenéz, olvas] – naponta … étkezések … előtt és után … azonnali [közelebb hajol] … javulás [Leveszi a szemüveget, a földre teszi, az üveget maga elé tartja, nézi mennyi van benne, lecsavarja a kupakot, hátrahajtott fejjel meghúzza az üveget, WILLIE felé hajítja az üveget és a kupakot. Csörömpölés hallatszik.] Máris jobb így! [A szatyorhoz fordul, kotorászik benne, rúzst vesz elő, előre fordul, a rúzst nézi.] Fogytán. [A szemüveget keresi.] Na jó. [Felteszi a szemüveget, a tükröt keresi.] Nem panaszkodhatok. [Kézebveszi a tükröt, rúzsozni kezdi az ajkát.] Hogy is van az a csodás sor? [Rúzsoz.] Tünő vigalmak – [rúzsoz] – hogyis van, örök jajjal. [Rúzsoz. WILLIE irányából zaj hallatszik, megzavarja a rúzsozásban. WILLIE felül. WINNIE leengedi a rúzst és a tükröt, hátramereszti a nyakát, úgy nézi. Szünet. A lejtő fölött megjelenik WILLIE kopasz fejének a teteje, vér szivárog egy sebből. WINNIE a homlokára tolja a szemüvegét. Szünet. Megjelenik WILLIE keze, benne zsebkendő, a fejére teríti. Szünet. Szalmakalapot emel fel, rajta szalag, félre csapva a fejére teszi, a keze eltűnik. Szünet. WINNIE kicsit hátrébb és lejjebb mereszti a nyakát.] Húzd fel az alsódat drágám, még mielőtt leégsz. [Szünet.] Nem? [Szünet.] Na, látom maradt még egy kevés abból a kenőcsből. [Szünet.] Jól dörzsöld be drágám. [Szünet.] Most a másikat. [Szünet. Előrefordul, maga elé bámul, arca boldog.] Nahát ez a mai is egy újabb boldog nap lesz! [Szünet. Boldog arc el. Visszahúzza a z orrára a szemüveget, tovább rúzsoz. WILLIE újságot nyit ki, keze nem látszik. Feje két oldalán megsárgult újságlapok. WINNIE végez a rúzsozással, kissé távolabb tartja a tükröt magától, ahogy nézi az ajkait.] Lobogó vörös. [WILLIE lapoz, WINNIE leteszi a rúzst és a tükröt, a szatyor felé fordul.] Fakó zászló. [WILLIE lapoz. WINNIE a szatyorban kotorászik, kis díszes karimátlan kalapot vesz elő, rajta megtört toll, előre fordul, igazít a kalapon, kismítja tollat, a feje felé emeli, de nem teszi a fejére, mert WILLIE olvasni kezd.]