Az egész rohadt nagy plázában az összes hangszóróból ugyanaz a rádió szólt ugyanazzal a számmal, valami divatos koreai csajos pop, ami már elsőre se tetszett, századikra meg már kimondottan utálta, érezte, hogy egyre idegesebb, végig a nullák jártak a fejében, és az, amit a tanácsadó mondott a portfóliójáról, hogy most már ideje lesz szembenézni a tényekkel, hogy hiába strukturálták át év elején az egészet, nem valószínű, hogy belátható időn belül visszajön az a pénz, amit elvitt földrengés, vagyis a jen váratlan gyengülése, nem fogja tudni törleszteni a hitelt, nem tudott másra gondolni, csak arra a szép nagy negatív számra, és a végén a nullákra, arra a sok nullára.
Amikor megint elment a bankfiók előtt, hirtelen meg is látta a nullákat, ott voltak egy félig összegyűrt pénzen, egy olyan átlátszó műanyag gömb-perselyben, amiben a vöröskeresztnek gyűjtik az adományokat, annyira meglepte, hogy először azt hitte, csak képzeli, de nem, közel hajolt, és tényleg ott voltak a nullák, a sok fém százforintos meg az ötszázasok-ezresek közül szinte kivilágított egy félig összegyűrt krajnai szerb ötvenbillió dináros, élőben sosem látta, csak katalógusban, mindig lenyűgözte a hiperinfláció, a naponta sokasodó nullák félelmetes vad abszurditása, annyira, hogy gyűjtötte is ezeket a pénzeket, meg is volt valahol a dosszié az egymilliárd billiópengővel és két trillió birodalmi márkával, és a többi sok nullás jugoszláv és chilei és argentin és török bankjeggyel, közelebb hajolt, és látta, hogy a pénz ráadásul hibás is, abból a szériából van, amelyiknek az egyik oldalára az ötvenbillióst nyomták, a másikéra meg a százbillióst, ez elég nagy ritkaság, nem páratlanul, de azért értékes, hogy kerülhetett ide vajon, ugyan ki dobhatta be ebbe a gömbbe és ugyan minek, egy igazából soha nem létezett ország nem létező bankjának elrontott pénze, tele nullákkal.
Azt gondolta, hogy valahogy ki kéne venni, adományként értéktelen, úgyis csak a szemétbe kerül. Bement, egyenesen a gömbhöz, megérintette, egyetlen darabból öntött átlátszó műanyag volt, mindösszesen csak egy kisujjnyi széles réssel az adományoknak, nem, még annál is keskenyebb, a kisujja se fért bele, de még ha belefért volna, akkor se érte volna el a pénzt, majdnem legalul volt, az jutott eszébe, hogy fel kellene emelni és megrázni az egészet, a gömböt egy hosszú fémcső tartotta, széles kerek fémtalpon állt, odanyúlt, hogy felemelje, és akkor odalépett mellé a biztonsági őr, és azt kérdezte, hogy miben segíthet, és akkor mondta neki, hogy csak ki akar venni egy pénzt, amit tévedésből dobott be valaki, az őr intett, nem lehet, ő elengedte a gömböt, és benyúlt a zsebébe, és kihúzott egy ezrest, kettőbe és négybe hajtotta, és rábökött vele a dinárra, és mondta, hogy egyszerűen csak ki akarja cserélni azt ott, erre itt, de az őr erre is csak a fejét rázta és azt mondta, hogy sajnos nem lehet, ő erre megkérdezte, hogy mért ne lehetne, egy perc csak az egész, főleg, ha az őr segít egy kicsit, megemelhetné neki a gömböt, és addig ő kihúzná belőle a pénzt, de a biztonsági őr megint azt mondta, hogy nem, sűrű fekete szakálla volt, és kicsit elhízott arca, őszülő tüsihajának a tövében apró verítékcseppek ültek, és ő akkor megfogta a gömb szárát, hogy felemelje, és fel is emelte, de akkor a biztonsági őr is megfogta és megrántotta, hogy engedje el azonnal, és akkor hirtelen belé villant, hogy ő most egy bank biztonsági őrével huzakodik, és gyorsan azt mondta, hogy elnézést, és elengedte a persely fémszárát, de pont rosszkor, mert az őr nem számított rá, és hátraesett, és ő látta, hogy be fogja verni a tarkóját a fikusz nagy szögletes kővázájának a sarkába, utána kapott, de de nem érte el, hallotta a reccsenést és a nyekkenést, és oldalra nézett, és látta, hogy a gömbben kavarognak a pénzek, egy villanásnyira meglátta a nullákat, aztán a pénz eltűnt a többi között, és akkor már vijjogva megszólalt a riasztó, hallotta, hogy valaki azt kiáltja, hogy fellökte, meg azt, hogy rablás, és akkor egyszerre annyira megijedt, hogy beleszédült, ott térdelt a földön az ájult őr mellett, meg se bírt mozdulni, és akkorra már mindenki kirohant a bankfiókból, csak ő nem tudott felállni, az járt a fejében, hogy ezt nem fogja tudni megmagyarázni, hiába mondja majd el a rendőröknek, hogy csak egy értéktelen bankjegyet akart megszerezni, ez akkor is bankrablásnak minősül, és a rájuk zárt üvegajtón keresztül is hallotta, hogy kint a plázában még mindig az a szám szól, csak mintha most azt énekelnék mosolyogva és koreaiul, hogy nulla-nulla-nulla-nulla-nulla, és akkor meglátta az őr oldalán a pisztoly szögletes fekete markolatát, és lassan elindult arrafelé a keze.

Egy régebbi tárca, úgy emlékszem az ELLEMan-ban közöltem pár éve.