Európa lelkiismerete
Tegnap Berlinben ért a reggel, a Soul for Europe konferencia második napját nyitottam meg egy beszélgetéssel, a Brandenburgi Kaputól pár lépésnyire. A művészet kétségbeesett optimizmusáról beszéltem, arról, hogy az alkotó ember nem tehet mást, még a legnehezebb időkben is, csak azért is szembe kell néznie az erőszakkal, a sötétséggel, az elnyomással, mindenek ellenére, reménytelenül. A művészetnek mindig a lehető legrosszabbra kell felkészülnie, semmi más nem képes arra, hogy belülről és átélhetően mutassa meg a hatalom irracionalitását, az erőszak őrületét. Azt nem tudom, mi Európa lelke, de az biztos, hogy mindig is a művészet volt Európa lelkiismerete.
November kilencedike volt, a Fal leomlása és Kristályéjszaka évfordulója. És persze Trump győzelmének reggele.
A képet az erkélyről fényképeztem.