A tegnapi Apocalyptica koncerten egy olyan ember ült a hátam mögött, aki végig azon panaszkodott, fennhangon, már már jajveszékelve, hogy nem szereti a Metallicát és utálja a csellót. “Mikor jön már a dobos és az énekes, mikor jönnek már a világslágerek?” kérdezgette érces hangon jajongva szinte folyamatosan, gyermeki kitartással és kétségbeeséssel a hangjában.
#ígyvolt
(Gyengébbek kedvéért, a zenekar azzal robbant be a metál meglehetősen konzervatív világába, több mint húsz évvel ezelőtt, hogy csellón kezdtek Metallicát játszani. A tegnapi koncert pont ezt volt hivatva megünnepelni.)