Legegyszerűbben úgy tudjuk megérteni a ponyvairodalom és a szépirodalom közötti különbséget, hogyha magunk elé képzeljük Hemingway jéghegyét (a jó írás egy jéghegy, a vízalatti – nem látható, nem leírt – része sokkal nagyobb mint ami látszik belőle): minél több van a jéghegyből a víz fölött annál inkább ponyva, annál kevésbé szépirodalom.
A legolcsóbb és ócskább ponyva egy hungarocell jéghegy-imitáció, egyáltalán nincs felszín alatti része, egyszerűen csak víz színén bukdácsol.
(Ez szerintem műfajtól és zsánertől függetlenül érvényes.)

(Egy interjút adtam nemrég, ahol erről beszéltem, közben jutott eszembe ez a hasonlat, egyszer majd jobban kibontom egy rendes esszében.)